Nézőpontok/Vélemény

Történelmi szövet, új funkciók: A hotelépítészet stratégiái a belvárosban

2025.07.11. 07:47

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Andrée Putman, Alain Daronian, Daniel Féau, Claudio Colucci, Triptyque Architecture, Philippe Starck, Lissoni Casal Ribeiro, Anthony Gall, Tóth Project Építésziroda, Tiba Építész Stúdió

További adatok

↓

Elekes Gabriella, a TIBA Stúdió tervezője cikkében a meglévő városi szövetben megvalósuló hotelépítészet lehetőségeit vizsgálva két lehetséges funkcióváltási stratégiát jár körül, hazai és külföldi példák bemutatásával.

Budapest belvárosi bérházainak funkcionális átalakulása az utóbbi másfél évtized urbanizációs folyamataira adott válasz. A városmagból az agglomerációba irányuló lakosságkiáramlás következtében számos historikus épület vesztette el eredeti lakófunkcióját. A következményként megjelenő revitalizáció során a történelmi környezetbe való beavatkozás két domináns stratégiát követ: az eredeti homlokzati arculat megőrzésével történő belső átalakítást, illetve a bontás utáni kortárs építészeti beavatkozást. Párizsi példákat hozva fogok pár jó példát bemutatni erre, hisz Párizs élen jár az ilyen megoldásokban és úgy látom Budapest is kezd felzárkózni. Ezek a példák jól szemléltetik, hogyan illeszthetők az új építészeti funkciók a történelmi városszövetbe, megőrizve, illetve újragondolva az urbánus környezet karakterét. A jövő városfejlődése szempontjából meghatározó, hogy az értékalapú szemlélet és a kortárs építészeti innováció harmóniába kerüljön.

Újrahasznosítás a belvárosban – hotelek

Budapest történeti belvárosának épületei az elmúlt évtizedekben jelentős funkcionális átalakuláson mentek keresztül. A városi életmód változásai, a lakossági igények eltolódása és az agglomerációs területek növekvő kihasználása miatt a korábban lakófunkciót betöltő bérház-típusú épületek egy része kiürült, új hasznosítási módot kell találni nekik.

Az elmúlt másfél évtizedben Budapest lakossága enyhén csökkent, miközben az agglomerációs települések – például Érd, Szigetszentmiklós, Dunakeszi vagy Budakalász – népessége jelentősen nőtt. A Budapesten élők a nyüzsgő belvárosból kijjebb költöznek a zöldebb övezetekbe.

A Központi Statisztikai Hivatal népszámlálási adatai szerint 2011 és 2022 között az agglomeráció népessége több mint 120 ezer fővel bővült. Ez a növekedés részben a Budapestet elhagyó lakosságnak köszönhető. A költözési hullám mögött sokféle ok húzódik meg: a belváros zsúfoltsága, a magas ingatlanárak, a zajterhelés és a jobb életminőség keresése mind szerepet játszanak ebben a folyamatban. A belvárosnak egyre kevesebb "bent lakója" van. Inkább folyton változó ideiglenes lakói (turizmus) vagy dolgozó tömegek (szolgáltatások, irodák) veszik át a vezető szerepet. A Budapesten belüli lakónépesség csökkent 2011 óta kb. 30–40 ezer fővel. Ennek a helyére érkezik a pulzáló, folyton változó külföldi közönség, mely a városra kíváncsi. A belváros ezeket a tömegeket elhivatottan szolgálja most ki.

A városi migráció következményeként historikus épületek elvesztették eredeti funkciójukat. A funkcióváltás fő irányai az irodai és turisztikai célú átalakítások lettek, melyek során a városmag épített öröksége új szerepet kapott. A történeti városszövet revitalizációja azonban többféle építészeti stratégiát is követhet. Az nem fenyeget, hogy a Párizsban kialakulthoz hasonló, csak napközben élő Defense negyed jöjjön létre állandó lakók nélkül. De a város változóban van és ehhez alkalmazkodni kell a magunk módján.

1/12
Renaissance Paris Vendôme Hotel, Didier Gomez, 2018. Fotó: Mikael Lafontain. Forrás: Didier Gomez

Funkcióváltási stratégiák Budapest belvárosában

A történeti épületállomány megújítása vagy funkcióváltása során két alapvető stratégia rajzolódik ki Budapesten:

Az egyik módszer a homlokzati arculat és a városi szövet megőrzése. Megmarad a ház "bőre" – homlokzata. Ezen stratégia célja a történeti beépítés identitásának fenntartása, amely során az eredeti külső megjelenés változatlan marad, míg a belső funkcionális terek kortárs igényeknek megfelelően újra strukturálódnak. Ezt nevezhetjük egyfajta adaptív újrahasznosításnak.

A másik, radikálisabb megközelítés a teljes vagy részleges bontásra épít, amely új térstruktúrák, anyaghasználati megoldások és programfunkciók bevezetését teszi lehetővé. Itt a cél többnyire nem a meglévő ház átalakítása, hanem egy teljesen új épület történelmi kontextusba való érzékeny illesztése – így a telek esik át funkcióváltáson.

Mindkét stratégia alkalmazása során kiemelten fontos az érzékeny tervezői hozzáállás. A The Pedagogies of Re-Use szemlélete szerint a történeti struktúrák újrahasznosítása nem pusztán gazdasági vagy funkcionális kérdés, hanem építészeti, társadalmi és kulturális felelősség is. Az újrahasznosítás folyamata során az épület múltbeli rétegeit nem el kell tüntetni, hanem azokhoz dialógusszerűen kell viszonyulni, lehetővé téve, hogy az új beavatkozás a múlt értékeit tovább vigye, nem pedig semmissé tegye.

Budapesten a funkcióváltások során gyakori a "homlokzat-megőrzéses transzformáció" (faszádizmus), ahol az épület utcai megjelenése változatlan marad, míg a belső terek teljesen új rendszer szerint szerveződnek át. Ez a megközelítés egyszerre próbál megfelelni az örökségvédelmi elvárásoknak és a kortárs felhasználói igényeknek. Ugyanakkor az ilyen típusú beavatkozások esetében fennáll a veszély, hogy az eredeti épület történeti narratívája pusztán "díszletként" marad fenn, miközben a belső átalakítások radikálisan idegenné tehetik a struktúrát. Viszont a városi szerkezet, az utcakép nem érzi meg a változást, az arra sétálók egy egységes, régi, változatlan utcaképet kapnak.

A másik irány, a teljesen kortárs újjáépítés Budapest belvárosában kevésbé elterjedt, de fokozatosan növekvő tendenciát mutat. Az ilyen beavatkozások esetén a tervező nagyobb szabadságot kap az épület térszervezésében, anyaghasználatában és formavilágában, ugyanakkor fokozott felelősség hárul rá abban, hogy az új épület illeszkedjen a történeti városszövet karakteréhez.

A The Pedagogies of Re-Use szemlélete szerint a sikeres adaptív újrahasznosítás során a tervezés nem az eredeti struktúra "kiiktatására" törekszik, hanem annak átértelmezésére, továbbírására. A történeti rétegek megőrzése és láthatóvá tétele nemcsak esztétikai vagy technikai kérdés, hanem a hely szellemének (genius loci) fenntartása szempontjából is alapvető fontosságú.

Az újrahasznosítás nemcsak kulturális és városképi szempontból bír kiemelt jelentőséggel, hanem a fenntartható építészet egyik legfontosabb eszköze is. A meglévő épületállomány megőrzése és átalakítása jelentősen csökkenti az új építkezésekhez kapcsolódó anyagfelhasználást és energiaigényt, így közvetlenül hozzájárul a karbonlábnyom mérsékléséhez.

A mai törekvések fontos eleme továbbá, hogy az építészeti újrahasznosítás egyik legnagyobb környezeti előnye, hogy minimalizálja a "beépített szén-dioxid" mennyiségét. Az új épületek létrehozása hatalmas anyag- és energiaigénnyel jár, különösen a beton, az acél és az üveg előállítása során. Ezzel szemben a meglévő szerkezetek megtartása csökkenti az alapanyagok kitermeléséből, gyártásából és szállításából eredő károsanyag-kibocsátást.

Budapest belvárosi funkcióváltási példái közül azok tekinthetők fenntarthatósági szempontból iránymutatónak, amelyek nem pusztán esztétikai okokból, hanem tudatos környezeti megfontolásból tartják meg a meglévő struktúrákat. A homlokzatok és fő tartószerkezeti elemek megtartásával az építési hulladék mennyisége is jelentősen csökkenthető, hozzájárulva a városi környezet tehermentesítéséhez. Szerencsére egyre több fejlesztő osztja a szemléletet, és egyre inkább azt támogatja a projektek során, hogy tartsuk meg, amit csak lehet eredeti szerkezet esetén.

További környezetvédelmi szempont, hogy az újrahasznosítás lehetőséget ad az épületek energetikai teljesítményének korszerűsítésére. A régi épületek új funkcióra való átalakítása során gyakran megvalósítható a szigetelések javítása, a nyílászárók cseréje, a gépészeti rendszerek energiahatékonyra cserélése, így az üzemeltetés során keletkező szén-dioxid-kibocsátás is jelentősen csökkenhet.

A környezettudatos szemlélet ma már elvárás a nemzetközi városfejlesztési stratégiákban, és Budapest számára is kulcsfontosságú, hogy az újrahasznosításon keresztül csatlakozzon a globális karbonsemlegességi törekvésekhez. Az újrahasznosított városi épületek nemcsak az identitás megőrzését szolgálják, hanem hosszú távon csökkentik a város ökológiai lábnyomát, és hozzájárulnak a fenntartható urbanizációhoz.

4/12
Hotel Lumen Paris Louvre, Herman Bal, Alain Daronian, Claudio Colucci, 2007. Forrás: Hotel Lumen

Nemzetközi kitekintés: funkcionális transzformációk Párizsban

Párizs belvárosában történő változások jó példát mutatnak Budapest számára, de számos másik város is górcső alá kerülhetne, például Bécs vagy Amszterdam. A belvárosban történő átalakulások, érzékeny megoldások szerethető, emberközpontú várost hoznak létre. Párizs belvárosi szövete is hasonló funkcióváltási kihívásokkal szembesült, ahol a történeti környezet revitalizációja során több projekt is példa értékűen valósította meg a múlt és a jelen közötti párbeszédet. Az első két példa a meglévő épületek felhasználásával született, a harmadik egy teljesen új épület a klasszikus környezetben.

Renaissance Paris Vendôme Hotel, 2003-ban nyílt meg szállodaként a párizsi Place Vendôme közelében, legutóbb 2018-ban újult meg (Tervező: Didier Gomez)

Ismerve Párizsban a Louvre környékét, nem görcsösen ragaszkodnak a kialakult városképhez, hiszen a "piramis" is nagyon kortárs módon került be a város szövetébe. Azonban nem mindenáron akarnak újat hozni az épületekkel a városba. Szép példa erre ez a hotel. Belsőépítészetileg egyedit alkottak, megbújva a klasszikus homlokzat mögött.

A 19. századi eredetű bérház építészeti karakterét megőrizve alakították át luxuskategóriás szállodává. A projekt során a historikus homlokzat restaurálása mellett a belső tér teljes korszerűsítésen esett át, a kortárs szállodaipari elvárásoknak megfelelően. Az épület továbbra is szerves része maradt a Place Vendôme történeti városképének.

Hotel Lumen Paris Louvre, 2007 (Tervezők: Alain Daronian, Daniel Féau (építészet); Claudio Colucci (belsőépítészet))

A Hotel Lumen projektje egy másik szemléletet képvisel: a klasszikus kő homlokzat mögött teljesen kortárs belsőépítészeti világ jött létre. Minimalista térkezelés, transzparens anyaghasználat és modern világítástechnika jellemzi a belső tereket, miközben a homlokzat finoman integrálódik a történeti környezetbe.

Villa M Montparnasse, 2022 (Tervező: Triptyque Architecture + Philippe Starck)

A másik stratégia, a kortárs épület történelmi szövetbe illesztésének kiváló példája a Montparnasse lejtőjén felépített épület, amely az újépítésű zöld építészet kiemelkedő nemzetközi példája. A Villa M Montparnasse projekt 2021-ben készült el Párizs Montparnasse negyedében. Az eredetileg irodaépületként funkcionáló épület helyén egy többfunkciós létesítmény valósult meg, amely szállodát, egészségügyi központot, közösségi tereket és éttermeket foglal magába. A Triptyque Architecture és Philippe Starck által tervezett épület kiemelkedik fenntartható szemléletével: az élő növényzettel borított homlokzat aktív ökológiai szerepet játszik, javítja a városi mikroklímát, csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást és növeli a helyi biodiverzitást. A Villa M Montparnasse példája azt mutatja, hogy a kortárs építészet nemcsak funkcionális szinten, hanem környezetvédelmi elvek mentén is képes a városi szövet megújítására.

7/12
Villa M Montparnasse, Triptyque Architecture + Philippe Starck, 2022. Fotó: Michael Denancé. Forrás: Triptyque Architecture

Mindig is csodáltam a franciák bátorságát a designban, az építészetben és az élet sok területén, szerintem a 2024-es Olimpiával is egy olyan rendkívüli szemléletű kortárs játékot hoztak létre, mint előttük még senki. Így amikor ezt a projektet kiválasztottam, nem titkolt reményem az volt, hogy egyszer majd Budapesten is születhetnek ilyen épületek.

Kortárs példák Budapesten

Most nézzük fővárosunkat, ahol szintén van példa ezekhez hasonló átalakításokra. Budapesten is megfigyelhető mind a historikus struktúra revitalizációja, mind a kortárs beavatkozások térnyerése a városszöveten belül.

8/12
Dorothea Hotel Budapest, TSPC, Lissoni&Partners, 2025. Fotó: Építészfórum archívuma

Dorothea Hotel Budapest, 2025 (Tervezők: TSPC, Lissoni&Partners)

A Vörösmarty tér közelében található Dorothea Hotel projekt három történeti épülettömb – a Weber-, Mahart- és Futura-ház – integrációját valósította meg. A fejlesztés során kiemelt hangsúlyt fektettek a homlokzati örökség megőrzésére, miközben a belső funkcionális rendszert újrastrukturálták. A hotel funkciók, lakóegységek és szolgáltató terek kortárs színvonalon valósultak meg, egyensúlyt teremtve a történeti értékek és a modern életmód között.

A projekt szerintem azért is különleges, mert épített az erősségeinkre – a Zsolnay kerámiagyár kifejezetten ide tervezett kék burkolata és a magyar képtár felhasznált printjei az ajtókon olyan részletekkel gazdagítják ezt a koncepciót, melyek nem csak a homlokzat megőrzésében mutatnak a múlt felé kortárs módon, hanem a design egyéb aspektusainak újfajta felhasználásával is továbbgondolják a művészeti ágakat, és ösztönzik az odalátogatót, hogy többet megtudjon a városról, ahova megérkezett.

Hotel Clark Budapest, 2018 (Tervezők: Anthony Gall, Bara Ákos)

A Clark Ádám téren, közvetlenül a Lánchíd budai hídfőjénél megépült Hotel Clark Budapest pedig példája a történeti városszövetbe integrált kortárs építészetnek. Az épület modern, üveg- és fém anyaghasználata tudatosan reflektál a történeti környezetre, miközben markáns kortárs karaktert képvisel.

11/12
Clark Hotel Budapest. Anthony Gall, 2018. Fotó: Bujnovszky Tamás. Forrás: Építészfórum archívuma

Konklúzió

Budapest és Párizs példái egyaránt rámutatnak arra, hogy a történeti városszövet revitalizációja és a kortárs funkcionális transzformációk nem szükségszerűen állnak egymással ellentétben.
A megfelelő tervezői megközelítéssel a múlt öröksége és a jelen kihívásai harmonikusan integrálhatók.

A történeti épületállomány fenntartható újrahasznosítása, valamint a kortárs építészeti beavatkozások érzékeny alkalmazása a jövő városfejlesztési stratégiájának elengedhetetlen elemei. A karbonlábnyom csökkentése, az építési hulladék minimalizálása, valamint a helyi identitás megőrzése egyszerre válhatnak központi célokká az építészeti és várostervezési folyamatokban.

A turizmus világméretű megnyitásával egy-egy város vonzereje nagyon sok tényező együttes meglétével igazolható. A kiüresedett belvárosi funkciók turisztikai szolgálatba állítása helyes törekvés, egyelőre, amíg a kiköltözési folyamatok vissza nem fordulnak. Az építészekre nagy felelősség hárul, hogy tudnak-e élni a jelentkező kihívásokkal, hozzá tudnak-e adni valamit a történeti értékekhez. Meggyőződésem, hogy igen, ha felkutatják és megértik a rájuk bízott épület falaiban rejtőzködő "story" üzenetét, a terveik képesek lesznek közvetíteni azt a felhasználók számára.

Elekes Gabriella
építész tervező, TIBA Stúdió

Felhasznált irodalom