/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Épületek/Középület

Frankfurt, a Majna menti Chicago

1/9

JenTowe, Jéna - építész: Hermann Henselmann - forrás: Wikipedia

?>
JenTowe, Jéna - építész: Hermann Henselmann - forrás: Wikipedia
?>
Westend Gate, Frankfurt - forrás: Wikipedia
?>
Commerzbank Tower, Frankfurt - építész: Norman Foster - forrás: Wikipedia
?>
Posttower, Bonn - építész: Helmut Jahn - forrás: Wikipedia
?>
Interhotel, Berlin - forrás: Wikipedia
?>
Frankfurt üzleti negyedének városképe - forrás: Wikipedia
?>
Az Európai Központi Bank székháza Frankfurtban - építész: Coop Himmelb(l)au - forrás: Wikipedia
?>
City-Hochhaus, Lipcse - építész: Hermann Henselmann - forrás: Wikipedia
?>
Belin Charlottenburg látképe az Europa-Centerrel - forrás: Wikipedia
1/9

JenTowe, Jéna - építész: Hermann Henselmann - forrás: Wikipedia

Frankfurt, a Majna menti Chicago
Épületek/Középület

Frankfurt, a Majna menti Chicago

2017.08.16. 15:00

Cikkinfó

Szerzők:
Bán Dávid

Földrajzi hely:
Berlin, Németország, Frankfurt

Vélemények:
3

Dosszié:

A hagyományos német városok arculatába alapvetően nem tartoznak bele a felhőkarcolók, a világ egyik legfőbb vezető gazdasági hatalmáról nem a toronyházak által kirajzolt üzleti negyedek képe jut eszünkbe. Egyedül Frankfurt az, ahol a belváros sziluettjét jelentősen meghatározzák a toronyházak, más német városokban csak elvétve találunk hasonló építményeket. Bán Dávid írása.

A második világháború előtt Hitler egy teljesen új Németország képét szerette volna megalkotni és az általa megterveztetett Germániaval egy tiszta városképet vizionált. Olyat, amiben nagy szerep jutott volna a monumentalitásnak, azonban ezt nem hagyományos felhőkarcolókban képzelték el. A világháború után romokban heverő országban megindult újjáépítésben sem tervezték, hogy a nagyvárosok új irányba fejlődjenek, azokat a magas építmények határozzák meg. Mindez részben gazdasági okokból adódott így, részben pedig azért, mert ahol lehetett, törekedtek a városok korábbi arculatához, tömegéhez, szerkezetéhez közelítő rekonstrukcióra. Az 1960-as évektől megindult gazdasági fellendülés és új építészeti szemlélet következtében azonban egyes nagyvárosokban mégis megjelent néhány toronyház, de ezek csak elszórva, pontszerűen valósultak meg és szerepük is inkább szimbolikus, mint gazdasági volt.


Interhotel, Berlin - forrás: Wikipedia
5/9
Interhotel, Berlin - forrás: Wikipedia


A kettészakadt ország mindkét része saját gazdasági erejét kívánta bizonyítani. A kapitalista és a szocialista területek egyaránt igyekeztek a másik országrész tudtára adni, hogy az ő modelljük sikeresebb, eredményesebb, amelynek látványos bizonyítékai a nagyszabású, szimbolikus építkezések. Az 1960-as évekre mindkét ország már új, modern városközpontokban gondolkozott, olyanokban, amelyekben kiemelt szerep jutott a magasabb épületeknek is. Az NDK-ban az új városrészek egyik legjelentősebb megalkotója Hermann Henselmann volt, aki a háború előtt még a Bauhaus iskolájában is részt vett. Elképzelései nyomán alakult ki többek között a berlini Alexanderplatz több meghatározó épülete, így az NDK és a kommunizmus erejét szimbolizáló TV-torony máig markáns, 368 méter tömbje. Ugyanakkor az ő nevéhez fűződik a szocialista realizmus egyik érintetlenül megmaradt, kiemelkedő darabja, a Karl-Marx-Allé, illetve az azt lezáró két torony. Igaz, hogy ezen munkáját a később már csak az egyszerű modernizmusban alkotó Henselmann idővel korai elhajlásnak tekintette, majdhogynem megtagadta. A szocialista NDK vezetése látván a főleg az évtized végén, az 1970-es évek elején megindult új építészeti elképzeléseket Frankfurtban, az ország területére is több, állami megrendelésű toronyházat terveztetett, amely munkában jelentős szerepe volt Henselmann-nak is. Lipcse és Jéna központjába például egy-egy egyetemi toronyházat épített, mindkettő jelentősen meghatározza a városképet. Berlinben a Roland Korn, Heinz Scharlipp és Hans-Erich Bogatzky tervezte 42 emeletes Interhotel szálloda (ma Radisson Park Inn) egészítette ki a TV-torony dominanciáját az Alexanderplatzon, ami mellett szinte eltörpül a nyugat-berlini városközpont szimbólumának számító Europa Center 21 emeletes tömbje, amelyet Willy Brandt avatott fel 1965-ben.

A mai Berlinben azonban, ha magasabb tömbök épültek is, a néhány más európai metropoliszra jellemző felhőkarcoló építési láz mégis elmaradt. Indokolják ezt a kellő befektetők hiányával, vagy a korábbi két oldalt elválasztó fal területén és környékén még ma is nagy területen rendelkezésre álló telekállománnyal, valamint azzal is, hogy Berlin városvezetése nem kezdeményezte a felfelé irányuló terjeszkedést. Pár évvel ezelőtt a város lakói, az újraegyesítés óta szinte állandó vitatémát jelentő, kommunista örökségű nagy lakó- és irodatömbök megóvása mellett döntöttek, így a keleti oldal városközpontját nem bontják el, ezzel elmarad a helyére tervezett felhőkarcolónegyed fejlesztése. Az Alexanderplatzon azonban zöld utat kapott két új toronyház építése, amelyből az egyik Frank Gehry kicsavart tömbje lenne.


Belin Charlottenburg látképe az Europa-Centerrel - forrás: Wikipedia
9/9
Belin Charlottenburg látképe az Europa-Centerrel - forrás: Wikipedia


A korábbi NSZK-ban sem vált meghatározó városképi elemmé a felhőkarcoló. Ugyan az 1970-es évek első felétől néhány város, így leginkább Köln, majd – többek közözött – Bonn és München sziluettjébe már benyúlik egy-egy ilyen épület, de ezek rendszerint a városközpontoktól távolabbra kerültek. Egyedüli kivétel a pénzügyi központként újjáéledő Frankfurt volt. Mára a Majna parti város vált azon kevés európai metropoliszok egyikévé, ahol magára a belső városmagra jellemző a toronyházas építkezés. Németország 15 db legalább 150 méteres felhőkarcolójából 14 található a frankfurti üzleti negyedben. Frankfurt városa a második világháborúban nagyon jelentős károkat szenvedett, a szövetséges erők bombázásai szinte teljesen elpusztították. Később csak néhány, a háború előtti városképet meghatározó épületet építettek újjá, mentettek meg, így sokáig a belváros nagyobb területe kihalt maradt. Az 1970-es évek elején a városvezetés a modernizálás mellett döntött és megépültek az első magas- és toronyházak. Elsőként a Westend Gate közel 160 méteres tömbjét adták át, ami akkoriban az NSZK legmagasabb épülete volt. Az évtized közepére már kilenc 110 méternél magasabb épület határozta meg a város sziluettjét, amire ezáltal idővel ráragadt a (Majnára és Manhattanre utaló) „Mainhattan" elvnevezés, de hívják Chicago am Main-nak is. 1984 és 1993 között zajlott a második nagy toronyház építési hullám, ekkor épült meg – többek között – a városképet azóta is meghatározó Messeturm 256 méteres tömbje, amely közel egy évtizedig Európa legmagasabb épülete volt.

Pár évvel később újabb építési hullám kezdődött meg, amelynek legkiemelkedőbb darabja a Norman Foster tervezte 56 emeletes, 259 méter magas Commerzbank torony, amelyik a Messeturmtól átvette európai vezető helyezését (pár évre rá a moszkvai Triumph Palace vette át a stafétát). Ma már több mint 40 darab 100 méternél magasabb felhőkarcoló szökik Frankfurt ege felé és több tucat toronyház áll építés alatt. Nemrég készült ez az osztrák Coop Himmelb(l)au tervezte Európai Központi Bank székháza, köré pedig egy új üzleti negyed épült, amely leginkább az Euro-zóna pénzügyi központja lett. A nagy-britanniai Brexit népszavazás eredménye után számos spekuláció kezdődött, s ekkor több pénzügyi szervezet és intézmény döntött úgy, hogy elhagyja Londont, amelynek következtében Frankfurt lehetőségei még inkább felértékelődtek. A pénzügyi központ szerepének megerősödése várhatóan egy újabb felhőkarcoló építési hullámot generál a Majna menti német nagyvárosban, amelynek pénzügyi negyedében már így is igen magasra szöktek a telekárak.


Az Európai Központi Bank székháza Frankfurtban - építész: Coop Himmelb(l)au - forrás: Wikipedia
7/9
Az Európai Központi Bank székháza Frankfurtban - építész: Coop Himmelb(l)au - forrás: Wikipedia


A frankfurti vásárváros, a Messe Frankfurt szomszédságában 2013-ban elkészült a Skyline Plaza bevásárlóközpont köré új kereskedelmi-, szórakoztató- és lakónegyed épül több toronyházzal, így a 2016-ban megalapozott, 172 méteres lakótömbbel. Az ezredforduló környékén több német nagyvárosban is felmerült egy-egy újabb toronyház, vagy komolyabb, tematikus épületegyüttes létrehozása. Kiemelkedő lett a bonni postapalota 41 emeletes épülete, vagy a düsseldorfi, Rajna-parti médinegyed a volt kikötő területén. Köln és München is újabb felhőkarcolókat épít, de mégsem valószínű, hogy Németországban még egy, a Frankfurtihoz hasonló, egybefüggő toronyházas negyed a közeli jövőben kialakuljon.   

Bán Dávid

 

 

Vélemények (3)
mB
2017.08.17.
00:33

Foster Commerzbankjáról (is):

 

"A szellő, presszókávé és a csevegés egy másik fajta építészeti jéghegy csúcsa – a frankfurti tornyon Foster szelíd, humanista jegyei meghazudtolják az épület urbánus technológiai elkülönülését."

Norman Foster – Pritzker-díj, 1999

Pákozdi Imre
2017.08.17.
05:25

@mB: Igen, a kávé, hát az egy csoda, tényleg csúcs, most is itt van előttem. De miért kell 53 emeletet építeni csészealj gyanánt?

Komolyra fordítva a szót, úgy gondolom, megleltem a toronyházak esztétikájának kulcsát. Ezek az épületek tulajdonképpen kisplasztikák, kb. 800-szoros nagyításban. Hiszen szépek, egyik is, másik is, ahogy játszanak a tömeggel, a felülettel, a színnel... Csak éppen léptékhibásak. Mert klassz dolog, amikor egy szivar alakú rakétatojás levélnehezékként szolgál az íróasztalomon, de öreg hiba, ha fölém magasodik, mondjuk Londonban. A frankfurti Commerzbank oszlophármasa is látványos, szívesen végighúznám a körmömet a betétek recés felületén, ha a polcomon állna – de sajnos egy nagyváros közepén nyomaszt. És folytathatnám, akár a Bécsben néhány éve átadott, hatalmas fekete toronyházzal, a DC Towerrel. Makettnek nyilván az is mutatós volt, a hasadt hullámzás a homlokzatán több, mint gondolatébresztő. De utolérte a toronyházak és felhőkarcolók tragédiája: az, hogy megépítették. A kisplasztikát készítő művész kézhez simuló játékából idétlen, túlméretes gólemet csináltak, amely aztán puszta létezésével a várost töri-zúzza szét.

Pákozdi Imre
2017.08.16.
19:16

Nem vitázva, inkább csak kiegészítésképpen, felidézem egy öt és fél évvel ezelőtt megjelent írásom Frankfurttal foglalkozó részletét.

Akár az első világháborút követő német és magyar magasház-vitát tekintjük, akár az 1947-es svédországi felmérés lesújtó eredményeit, vagy a frankfurti „Mainhattan” megépülése elleni, az 1970-es években zajlott intellektuális és tömegmozgalmat idézzük, akár a 2004-2010 közötti budapesti magasház-ügyi torzsalkodásokra gondolunk, netán a Dévényi Tamás által a 2006-os vitában idézett, a magasházakat elítélő hazai közvéleménykutatás számaira, világos, hogy a magasház-pártiak lényegében szakmai és közösségi támogatás nélkül vívták, és vívják ma is, változó sikerű lobbiharcukat.

Csak egyetlen példára szorítkozom, a frankfurti felhőkarcolók eredettörténetének felvázolására. Teszem ezt saját helyszíni benyomásaim mellett elsősorban Dieter Bartetzko: Frankfurts Hohe Häuser című műve alapján. Ez a szikáran tárgyilagos építészettörténeti tanulmány minden történész számára példaadó lehet a pontosságával, önálló gondolkodásmódjával és briliáns nyelvhasználatával. Érdemes vadászni a neten a történelmi képanyagot az e téren sajnos igencsak szegényes kiadvány olvasása közben. 

Frankfurt, Berlinnel együtt, már az első világháború után is legfőbb európai helyszíne volt az égbetörő épületekkel való kacérkodásnak. Akkoriban ez a világmegváltás lázában égő radikális baloldali mozgalmak aurájában zajlott: Max és Bruno Taut, Martin Elsaesser, Hans Scharoun és a többiek egymással vetélkedve terveztek szakszervezeti székházat, városházát, könyvtárat és kultúrpalotát. Mindezek helyett – csattanós válaszul – a frissen alapított IG Farben székháza épült meg Frankfurt legmagasabb épületeként a húszas évek utolsó harmadában, méghozzá máig lenyűgöző tömegű és szépségű alkotásként (építész: Hans Poelzig). A háború után Frankfurt a német gazdasági csoda pénzügyi központjává lett, és mint ilyen, feltétel nélkül, a mimikri szintjén igyekezett azonosulni New Yorkkal. Ehhez pedig felhőkarcolók kellettek. Építésük már az ötvenes évek elején megindult, de megint nem szociális vagy legalább közösségi céllal: ehhez legközelebb még a Fernmeldeturm (azóta Fernmeldezentrum) került, postaépületként. Ám, már akkor is, minden felfelé terjeszkedő épület nyereségorientált vállalatok székhelyeként, amerikai előképek szinte másolásszerű átvételével született.

A frankfurti Mainhattan tehát a második világháború miatti bűntudatból a gazdasági sikerek talaján feltápászkodó Németország egyenjogúsági törekvéseinek szimbólumaként épült. Ennek akkor és ott semmiféle esztétikai, tájépítészeti, szociális, benapozási vagy városszövet-egységességi szempont nem állhatott az útjában. (Ezen szempontok tárgyilagos tanulmányozása egyébként – amint írásom* elején jeleztem - nem feltétlenül vezet a magasházak elvetéséhez…)

A frankfurti történet nyomán önkéntelenül felmerül a kérdés: mit kívánhatnak velünk elfeledtetni égbetörő buzgóságukkal a budapesti magasház-építés eltökélt hívei? Mit akarnak elhitetni velünk a gazdasági sikeresség szimbólumrendszerének segítségével?

* A teljes eredeti írás elérhető: http://epiteszforum.hu/taj-es-magashaz

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk