Nézőpontok/Kritika

Adj teret, hagyj helyet – Lacaton és Vassal Freedom of Use című könyve

1/3

?>
?>
?>
1/3

Adj teret, hagyj helyet – Lacaton és Vassal Freedom of Use című könyve
Nézőpontok/Kritika

Adj teret, hagyj helyet – Lacaton és Vassal Freedom of Use című könyve

2020.10.15. 07:59

A Freedom of Use című kötet Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal 2015-ös, a Harvard Egyetemen tartott előadásának kivonata. The Incidents sorozat részeként jelent meg, amely az egyetem különleges eseményeit örökíti meg. A könyvet Deichler Tímea építész ajánlja.

Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal francia tervezőpáros 1987-ben alapított közös irodát, azóta együtt dolgoznak. Pályaművük következetes, fő törekvéseik között, a gazdaságosság, fenntarthatóság mellett – az előbbieket támogatva – jelentős az igényük arra, hogy a használók szabadságát is biztosítsák. Az általuk létrehozott nagyvonalú, nyitott terek esetén ez a szabadság elsősorban azt jelenti, hogy épületeik az aktuális használói igények szerint gyorsan, egyszerűen, olcsón alakíthatók legyenek. Hozzáállásuk példaértékű. A tudomány és technológia egyre gyorsabb ütemű fejlődésével az épületek hagyományos rendeltetése és szerepe folyamatosan változik. Mára ezek a változások sok esetben az épületek élettartamánál jóval gyorsabban mennek végbe. Ezáltal korunk egyik meghatározó problémájává vált az épületállomány merevségének, valamint a technológiai, funkcionális fejlődés gyorsuló iramának ellentéte. A Lacaton és Vassal tervezőpáros munkáira jellemző nyitott, szabadon elérhető, könnyen alakítható terek segíthetnek a funkciók gyors változásának kezelésében, mind a rövidtávú használat minőségének optimalizálásában, mind hosszútávú kihasználhatóság biztosításában.

Könyvük alapvetően három részre tagolódik. Indulásként a rövid bevezetőt a Harvardon tartott első (2015-ös) előadás házigadája, Iñaki Ábalos spanyol építész, a Harvard University professzora írta, ezt követi a tervezőpáros manifesztója. Az olvasó ebben az első részben válogatott munkáikon keresztül ismerheti meg Lacaton és Vassal tervezési filozófiáját. Az egységes elveket követő, gazdag pályaműből a bemutatás során csak a számukra legfontosabbakat emelik ki; gondolataikat kulcsszavakkal hangsúlyozzák.

Mik ezek a gondolatok?

A tér megduplázása... avagy miként tudtak egy teljesen átlagos programmal rendelkező lakásban élők számára plusz helyet teremteni.

A lehetőségek megnyitása... tehát a nantes-i építészkar megbízásuk, ahol az eredeti költségkeretet tartva a kiíráshoz képest több mint kétszer akkora épületet, jelentős mennyiségű szabadon használható és belakható teret hoztak létre. Itt a többlet tér nem csupán mennyiségi kérdés, hanem radikálisan új használati módokat, váratlan helyzeteket eredményez. A diákok folyamatosan interakcióban vannak az épülettel, mely létrehozza a közösség dimenzióját, új lehetőségeket teremt az oktatás terén is.

Használd azt, amid van... Tehát az, hogy egyfajta kihívásként tekintenek arra, hogy a helyszín adottságait tökéletesen megőrizve hozzák létre a beavatkozást. Ennek eredményeként például az építési területen lévő ötven fából ötvenet megőriztek.

A kiemelt fogalmak, kulcsszavak közül építészként talán a legmegdöbbentőbb: ne csinálj semmit... Fő példája egy bordeaux-i projekt. Arra kaptak megbízást, hogy egy a városban található teret tegyenek szebbé, jobbá. A problémát alaposan körbejárva, a kezdeti megérzésükkel összhangban a projektjük az volt, hogy nem változtatnának rajta semmit.

3/3

A könyv második részében kérdések és válaszok kapnak helyet. A kérdéseket Iñaki Ábalos teszi fel, több ponton kiegészítve, könnyebben értelmezhetővé téve a tömörsége, sűrűsége okán részleteiben néhol kevésbé érthető manifesztót.

A könyvet a tervezők rövid portfólió zárja kétoldalon kifutó nagy fényképekkel, szöveg nélkül. Roland Bartes a Világoskamra című művében úgy fogalmaz, hogy a képzőművészetek olyan dolgokat is létrehozhatnak, melyek sosem léteztek, csupán a művész képzeletének szüleményei. A beszéd karaktere is sok esetben ilyen „önkényes", hiszen a megfogalmazás valami újat vetít elő, azaz nem ábrázol, hanem teremt. Barthes rámutat arra, hogy leginkább a fotográfia műfaja az, amely kapcsán a valósághoz való viszony nem megkérdőjelezhető, hisz amit lefényképeznek, az az adott pillanatban az adott helyen biztosan létezett. Ebben a tekintetben a fotó a leghitelesebb ábrázolási mód. Ennél a könyvnél biztosan az, mert a valóságábrázolás kiemelten fontos szempont. Bár vitathatatlan, hogy a Világoskamra 1979-es megjelenése óta lehetővé vált fotómanipulációs lehetőségek ezt jelentősen árnyalják az ábrázolt és az ábrázoló közötti viszony hitelességét, de ebben a kötetben a fotográfia nyelv az eredeti, valódi, hiteles őszinteséggel jelenik meg. Nem szokásos „szép" építész fotókat látunk, hanem beállítás nélküli nyers képeket, az épületet a használatban, benne a lényeggel a tereket a használókkal.

2/3

E képi nyelvezethez hasonlatosan, a könyv írásos részeinek szerkesztésére a portfólió őszinteségével egyezően tiszta, egyszerű, bármiféle céltalan díszítéstől mentes. A szövegek lényegre törő, tömör megfogalmazásúak, melyek inkább összképet adnak a tervezők szemléletéről, de az egyes projektek megismerésére kevésbé alkalmasak. Ezek a tervezői szövegek rendre a könyv bal oldalon egy hasábban jelennek meg körben széles margókkal határolva. A szöveg és kép pozíciója így a könyv kapcsán fontos szerepet kap: a szöveg a jobb oldalra szerkesztett a manifesztó részén, azt kiegészítve egy-egy kis ikonszerű kép kap helyet, míg az interjú szövegrészben a jobb oldal a kérdések helye.

Az említett szöveges és képi elemek mellett egy valami tűnik még fel a könyv lapozgatása során: a szellősen tördelt szövegek és kis méretű képek mellett jelentős a „szabadon hagyott" hely. Nagy üres tér jellemzi ezt a könyvet – mindez tökéletes összhangban van a tervezők elveivel, amelyet így fogalmaznak meg: „Should offer more space, free space, space to expand – to enable other possibilities.", azaz saját fordításban „több teret, szabad teret, a kiterjesztésre alkamas tere kell létrehozni, hogy új lehetőségeknek adjunk helyet.

Deichler Tímea, építész a BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatója

 

A könyv paraméterei: LACATON, Anne – VASSAL, Jean-Philippe: Freedom of Use. Berlin: Sternberg Press, 2015.

Szerk.: Somogyi Krisztina

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk