Gyümölcstárolóból családi otthon

Fábián Gábor, Fajcsák Dénes és Juhász Veronika egy szentendrei gyümölcsöskert elhagyatott, elbontásra ítélt romos épületét gondolta át egyszerű gesztusokkal. A gyümölcstárolóból kialakított családi ház remek példa, hogy egy meglévő épületet a feleslegtől megszabadítva, minimális változtatással, hogyan lehet ügyesen, az "örökölt" architektúra értékeinek megörzésével újrahasznosítani.

Szentendre egykori gyümölcsöskertje – amit Pismány nevében is őriz – Budapest agglomerációjává vált. Léptéktelen épületek gombamód jelennek meg a hegyen, pöffeszkedve uralva a tájat.

Az egykor a saját kertjéből kitermelt sziklákból alma- és gyümölcstárolónak épült épületet később romantikus boltíves külső tornáccal bővítették, és az 1980-as évektől hétvégi házként használták. A megbízóink 2019-ben találtak rá az elvadult kertre, benne az akkor már évek óta elhagyatottan álló épülettel. Az ingatlanközvetítőknél még kulcs sem volt a házhoz, mivel mindenki meg volt róla győződve, hogy az épületet le kell bontani.

Amikor 2020 februárjában először beléptünk a kerttel körbevett házba, rögtön tudtuk, hogy nem hagyhatjuk veszni a hosszú évek alatt kialakult térstruktúrában rejlő lehetőségeket. Orsi és Viktor is érezte, hogy az előző tervezők által készített tervek nem reagáltak a helyszínen talált értékekre, és szorult helyzetük ellenére vették a bátorságot és újraterveztették, természetesen korlátozott feltételekkel. Ennek megfelelően hagyományos értelemben vett tervek elkészítésére nem volt mód, helyette egy víziót vázoltunk fel számukra az értékmentésről, alaprajzi elrendezéssel, két metszettel és látványtervekkel.

Az épített minőség elsősorban a saját érdemük. Igaz, a család barátja, Hegyi Dezső statikai tanácsokkal kísérte a folyamatot, Hernádi László pedig mindvégig magáénak érezve kezelte a nyílászárókat és a párhuzamosan folyó szentendrei saját építkezésünknek köszönhetően építészeti jelenlétre is lehetőség adódott, immár baráti alapon.

A meglévő ház téri tartaléka egy az egyben elegendő volt Orsi és Viktor, valamint Zara kutyájuk igényeinek. A méretéből és központi helyzetéből adódóan a kőfalazatú, egykori gyümölcstároló lett a fő élettér, a nappali és az étkező színtere, míg a szűkös „kerengő" a zavartalan használatot szolgáló funkciók sora, de nem alárendelt viszonyban. A megnyitásokon túl a téregységek áramlását erősíti az összefüggő, öntött beton padlóburkolat is, a meglévő terek padlószintjeihez igazodó lépcsőzetes kialakítással. A belső mag feletti légteret, illetve a felső szint teljes egészét a talált, igen szokatlan, zártszelvényből készült mellékállásos tetőszerkezet strukturálja. Az épület hőszigetelése külső oldalon zár, négyszögletes nyílászárókkal keretezve a boltíves nyílásokat, síkbeli eltartással belülről megőrizve azok sajátos világát.

Fábián Gábor DLA

Szerk.: Borenich Levente