Házat építeni egy versnek – Juhász Kristóf, Kardeván Lapis Gergely és Kókai Bernadett megvételben részesült terve a Himnusz-emlékhely tervpályázatán

A Himnusz emlékhely tervezése során abból indultunk ki, hogy az itt térbeli formát öltő örökség nem halott anyag, hanem a magyarság egységének ma is működő kötőanyaga. Különleges adottság, hogy egy költemény – és általában a költészet – ilyen kiemelt helyet foglal el egy nemzet identitásában. Épp ezért a Himnusz keletkezésének szentelt múzeumteret más építészeti eszköztárral terveztük, jelszerű épület megalkotására törekedtünk. A tervet a tervezők szavaival adjuk közre.

Területalakítás, elhelyezés: új köztér és nemzeti emlékhely
A tervezési terület Szatmárcseke központjában, a települést átszelő Kölcsey utca mentén helyezkedik el, ugyanazon a telken, amelyen a hajdani Kölcsey-kúria is állt. Az új épületegyüttest a telek belsejében helyeztük el. Ezzel a telepítéssel a falu főutcája felől egy szabadon átjárható, az ünnepi és hétköznapi használatra is alkalmas új köztér jön létre az épület előterében. A hosszanti tömeget a magyar falusi telekhasználat hagyományaihoz illeszkedve a telekhatárra helyeztük. Az utcaképen így egy léptékében a szomszédos házakkal harmonizáló homlokzat jelenik meg, míg a nagyobb épülettömegek beljebb kerültek. A Múzeum homlokzata a környező épületek fölé emelkedve a kert háromszintes növényzetén is átsejlik, és beljebb hívogatja a kíváncsi utazót.

Ünnep és hétköznapok: egy épület, három épülettömeg
Építészeti koncepciónk szerint a többfunkciós, integrált kulturális intézménynek egyformán kell szolgálnia az ide látogató kirándulókat és iskolai csoportokat, valamint a helyi közösség hétköznapjait és ünnepeit. A három beltéri funkciót (múzeum, rendezvényterem, művelődési ház) akár egyetlen tömegben is el lehetne helyezni, mi azonban úgy gondoltuk, hogy az épület három tömegre tagolása izgalmasabb térkapcsolatokat eredményez, és jobban lehetővé teszi a környező házakkal való párbeszédet.

Funkcionális kialakítás és térkapcsolatok
A funkciókat három épülettömegbe csoportosítottuk. A kiállítóteret és a hozzá kapcsolódó, de az előcsarnokból is megközelíthető múzeumpedagógiai helyiséget egy önálló, négyzet alaprajzú, magas hajlású tetővel fedett, torony-szerű tömegben helyeztük el: ezek a helyiségek az előcsarnokból nyílnak. A művelődési ház hétköznapi funkcióit további két tömegre bontottuk: egy nagy fesztávú „csűrben" helyeztük el a rendezvénytermet és a klubszobát, míg a többi, ekkora fesztávot nem igénylő funkció a falusi léptékű „hosszú házban" kapott helyet.

A rendezvényterem megközelíthető közvetlenül az előcsarnokból vagy -a klubszobához hasonlóan- a két épületszárny közötti középfolyosóról is. Ez az elrendezés a rendezvényterem későbbi szeparálhatóságát biztosítja.

A hosszú házban a funkciók egy traktusban, oldalfolyosós rendszerre fűzve sorakoznak. Az épület déli végénél, a gazdasági bejárat közelében az üzemeltetési helyiségek és a konyhaüzem kapott helyet. Az előcsarnok közelébe a közönségforgalmi vizesblokk és a ruhatár került. Ezt követi a csoportszoba majd az irodai blokk. A folyosó északi végét a könyvtár zárja. Az oldalhatáros telepítés miatt a helyiségek megvilágítása és szellőzése trükkös: egyfelől a folyosóval határosan üvegfalat javaslunk, másfelől a tömeget három bevilágító udvarral irdaltuk be.

Tájépítészeti koncepció
A terv szabadtérépítészeti koncepcióját alapvetően meghatározza ugyanaz a „kortárs módon hagyományőrző" szemlélet, amely az épületeket is, valamint az a fenntartható, ökológiai szemlélet, amellyel az alföldi extrém klíma-helyzeten is segíteni tudunk a tájépítészet eszköztárával.

TÉLKERT = a bejárati tér fenyői közé tervezett „tél-kert" olyan cserjecsoport, amely magas díszítőértékkel bír télen is (vörös, sárgavesszejű somok, díszfűvek, lomblevelű örökzöld), hiszen e kert a Himnusz megírásának napját idézi meg, és dekoratív környezetet ad a téli ünnepségeknek.

TRICOLOR KERTEK = Az épület három bevilágító udvarában a növények piros-fehér-zöld színeket öltenek fel. (piros: veresgyűrűs som, vörös borbolya, korallberkenye, fehér: írisz és hortenzia, hóbogyó)

PARASZTUDVAR-KERTJE = A hosszú épület előtt a klasszikus magyar parasztudvarok vegyes évelős előkertjét idézzük meg (gyűszűvirág, szívvirág, szarkaláb, mályva, írisz, sásliliom) a maguk spontán természetességében – ezek a nyár derekán adnak gazdag díszt.

ÖRÖKZÖLD BURKOLAT = a kiírásban szereplő magas burkolati %-os arányt ökológiai szempontból nem tartjuk indokoltnak, így olyan megoldást kerestünk, amely a csapadékvíz helyben-tartását és párologtatását biztosítja, ugyanakkor dekoratív jelleggel bír.

DÉLI – ZÁRTKERTI RÉSZ = Ez a terület az épületek által leválasztva, külön térélményként jelenik meg a területen, ahol a terv reflektál a Himnuszban is megidézett magyar tájakra, a magyar ember által jól ismert táji ősképekre.

Építészeti formálás
Az építészeti formálásban a meghatározó a falusi épített környezethez való illeszkedés volt. A programból fakadó méretek szükségszerűen kiemelik az épületet a lakóházak közül, ezért minden további kontrasztot fölöslegesnek éreztünk. A telek mérete elegendő arra, hogy a környezetre jellemző egyszintes elrendezést alkalmazzuk. Az így kialakuló, jelentős beépítést három különböző karakterű, de a faluképbe illő magastetős tömegre bontottuk. Az ezeket összekötő tornác-előcsarnok-folyosó térsort lapostetővel fedtük.

A homlokzatok tervezésekor őszinte és időtálló anyaghasználatra törekedtünk. A különböző struktúrájú vakolt felületek közül a rendezvénytérre néző homlokzatokon végigfutó függönyfal vízszintes szalagja és a múzeum magasba törő, átcsipkézett homlokzata tűnik ki.

Házat egy versnek
A Múzeum épülettömege – miként maga a Himnusz is – szakrális mintát követ. Magas hajlású tetője, 15 méter magas oromzatos frontfala a középkori templomépítészetre (és a Szatmári-Tiszahát ilyen épületeire) tett utalás. Tető-felülvilágítója a kiállítótér optimális derítése mellett az égre tekintés mozdulatát fejezi ki. 212 db homlokzati résablaka a Himnusz 212 szavára utal.

Belsőépítészeti, kulturális koncepció
A belső terekben is a bevált, időtálló anyagok alkalmazására törekszünk. A külső nyílászárókhoz hasonlóan a belső üvegfalak és nyílászárók is fa szerkezetűek. A hidegburkolatok a külső térkővel harmonizáló kerámia lapok, a melegburkolatos helyiségek parkettát kapnak. Az előcsarnokban és a könyvtárban fa falburkolatot alkalmazunk, a vizes helyiségekben és a konyhaüzem területén csempeburkolat készül.

A kiemelt kulturális funkciót a Himnusz születésének szentelt Múzeum képviseli a koncepcióban. Belsőépítészeti szempontból ez a tér két, egymást erősítő működési elvet követ. Egyrészt pusztán építészeti eszközökkel, a fény és a tér kompozíciójával igyekszik átélhetővé tenni a Himnusz üzenetét, másrészt belsőépítészeti eszközökkel kíván a kortárs kiállítástervezés igényeinek megfelelni. A 15 méter magasból, a felülvilágítón keresztül érkező derítő fény az ég felé tekintés gesztusát implikálja, ugyanakkor kiállítástechnikai szempontból is kedvező, indirekt megvilágítást biztosít a kiállítótérnek. A vertikális irányultságot erősítik a nyitott fedélszék magasából függesztett világítótestek nyalábjai. A kiállítótérben a haladás irányát és a forgatókönyv narratíváját a berendezés paravánfalai és installációi biztosítják. Ezek terelik a látogatókat a „beavató", hagyományos kiállítási elemekkel operáló, szűkebb folyosón át a kortárs audiovizuális elemekkel (vetítőfallal, gesztusvezérelt videóinstallációval) berendezett tágasabb térbe. Itt tárul fel egyúttal a belső tér teljes panorámája is.

A Múzeumpedagógiai helyiség az Előcsarnokból és a kiállítótérből is megközelíthető. A közvetlen kertkapcsolattal és déli megnyitással tervezett világos tér puha anyagokkal, textilekkel burkolt és szabadon alakítható, moduláris bútorokkal berendezett helyiség, mely a különféle foglalkozásokhoz gyorsan átrendezhető.

Juhász Kristóf, Kardeván Lapis Gergely és Kókai Bernadett