„Nyújts feléje védő kart…” – A Triskell Épülettervező Kft. 1. díjas terve a Himnusz-emlékhely tervpályázatán

Csekei magányában Kölcsey Ferenc, nemzeti himnuszunk költője olyan szellemi kilátót épített, ahonnan belátható volt a haza és Európa egyaránt. A Himnusz születésének helyszíne többrétegű jelentéstartalommal bír. Mit üzen ma egy észak-kelet magyarországi település magáról? Mit jelent számunkra nemzeti imádságunk? Mire emlékezünk ezen a helyszínen közösen s a nemzetet alkotó közösségként milyen jövő felé tartunk? A Triskell Épülettervező Kft. terve ezekre a kérdésekre nyújt építészeti választ.

A Himnusz emlékhelyre kiírt tervpályázat szépsége a feladat komplexitásában rejlik: az egykori Kölcsey-kúria helyére egy olyan többfunkciós kulturális intézményt kért, ami a megújuló Kölcsey Ferenc Emlékkiállításon túl egy lényegében faluházként is működő közösségi színtér, egy könyvtár, mindemellett pedig egy turisztikai látogatóközpont szerepét is betölti, a nemzeti megemlékezésekre alkalmas külső rendezvénytérrel.

A telepítésének központi eleme az ezernégyzetméteres dísztér, ami a megszokott rendben sorakozó falusi lakóházak között kiöblösödve, a település új központját alkotja. Az építészet olykor akaratlanul is képekben beszél. Az új épület védő, ölelő mozdulattal fogja körbe ezt a teret, magához simítva a meglévő egészségház semleges tömegét. Az óvó karok tengelyében a kiállítótér áll, melyet egyik oldalról, faluházként is működtethető, önálló konyhával kiegészített rendezvényterem, míg a másik oldalról egy moziterem és a könyvtári szárny fog közre. A külső és belső közt, a különböző funkciókat egy tornácsorral szegélyezett átmeneti tér rendezi egy egészbe. Észak-keleti oldalán a helyi lakosságot szolgáló piactérré szélesedik.

Az építészet szolgálat, egy közösség szolgálata. Az épület és a közrefogott dísztér nem csupán az együttlét és az emlékezés rangját teremti meg, mely kiemel a hétköznapokból. Az együttesbe integrált közösségi funkciók a helyi lakosságot és a látogatókat egyszerre szolgálják, az együttműködés és az élő közösség eszméjére helyezve a hangsúlyt. Az előadótér a társas élet, azaz esküvők, helyi bálok – egy, a megpróbáltatások ellenére élő nemzet pillanatképeinek – helyszíne, annak bátorító és méltóságot sugárzó kerete.

Az építészet üzenet, mely képekben mesél. Az ölelő mozdulat kiindulópontja az emlékszoba centrális tere. A ferdetengelyű, a kinövés dinamikáját mutató földbeton kupola falainak óvó melegségével fogja körbe a betérőt, centralitása ismerős ünnepélyességet sugároz. A geometria a tér kettős küldetését hangsúlyozza: az emlékezést és a közösség felemelkedését – a történelem zivataros századait követő fényesebb jövőt. A tetőfelülvilágító moduláris prizmái a nemzet büszkeségeinek folyamatosan bővülő, különös fényjátékot adó arcképcsarnoka. Az ország régióiból származó földből összeálló falazatban benne van Magyarország története – minden szenvedése és kitartása.

A Himnusz alapgondolata, hogy nemzetünk jobb sorsot érdemel. Az épület üzenete túllép azonban nemzeti imánk melankóliáján. A szenvedésből megtartó energia születik, a mélységből a magasságba fordul tekintetünk. A Himnusz költője hitte megmaradásunk csodáját. S ne feledjük, nekünk, magyaroknak kétszáz év óta egy és ugyanaz a nemzeti himnuszunk. S bár tiltották, tűrték, de semmilyen hatalom nem tudta felülírni.

Dénes Eszter

Szerk.: Borenich Levente