/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Közélet, hírek

"Vigyázz!" után "pihenj!"

2008.04.22. 10:29

Lassan megszokjuk, hogy a többmilliárdos, közpénzből – túlnyomó részben EU-s forrásból – megvalósítandó, kiemelt építészeti projektek kapcsán, az idő szűkösségére hivatkozva, rendre mellőzik az illetékes hivatalok az építészeti pályázat kiírását. A Szépművészeti Múzeum fejlesztésének körülményei is hasonló problémát vetettek fel, bár a kérdés távolról sem ilyen egyértelmű. A Központi Műszaki-Építészeti Tervtanács április 17-i ülésén jártunk.

Lassan megszokjuk, hogy a többmilliárdos, közpénzből – túlnyomó részben EU-s forrásból – megvalósítandó, kiemelt építészeti projektek kapcsán, az idő szűkösségére hivatkozva, rendre mellőzik az illetékes hivatalok az építészeti pályázat kiírását. Különféle törvénycikkelyekbe, jogi kiskapukba kapaszkodva igyekeznek megkerülni a versenyeztetés hosszadalmas – és persze a megbízók által preferált szakmai körök előnyös helyzetbe juttatását nehezítő! – procedúráját, és önmagukat támadhatatlanná tenni.

E rejtélyes, szinte végzetszerűen ismétlődő időhiányok okát a hivatalok képviselői sorozatosan nem jelölik meg – aligha feltételezhető azonban, hogy a kiemelt projektjavaslatok beadásának határidejét nem hirdették meg idejében. Mégha valóban jogszerű is egyes pályázatok elhagyása, kétségtelen, hogy ezek az eljárások a szakma egészét tisztességtelenül semmibe veszik, a művelt világban pedig minimum szalonképtelennek minősülnének, ráadásul az ügyek lebonyolítása sem átlátható. Olyan rendkívül jelentős projektekről van szó ugyanis, melyek már csak a Nemzeti Építészeti Tanács által hangoztatott vezérelv – „az építészet közügy" – alapján is széleskörű szakmai-társadalmi kooperációt igényelnének.

Sajnos nem tűnik tisztázottnak például a Szent György téri projekt elmeszelt győztes tervének átterveztetése (lényegében új, azaz tervpályázaton nem megméretetett terv készítéséről van szó; az új pályázat kiírásának indoka az időhiány volt) vagy a székesfehérvári Koronázó téren építendő Nemzeti Emlékhely tervpályázat nélkül megrendelt tervének ügye (szintén a közeli határidő miatt).

A Szépművészeti Múzeum fejlesztésének körülményei is számos hasonló problémát vetettek fel, bár a kérdés távolról sem ilyen egyértelmű. Az április 7-én kiadott sajtóanyag szerint „a tervezési folyamat lebonyolításával a kulturális miniszter a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatot (KÖSZ, volt ÁMRK) bízta meg. A munkákat annak vezető építésze, Szécsi Zsolt és munkatársai végzik két éve, szakági tervezők bevonásával. (…) A Múzeum vezetése – egyetértésben a KÖSZ-szel – elhatározta, hogy a fejlesztésbe a rendelkezésre álló szűk időkorlátok és anyagi keretek ellenére is bevonja az építésztársadalom kiemelkedő képviselőit. Mivel folyó tervezési feladatra tervpályázatot kiírni a kamarai szabályzat értelmében nem lehetséges, ezért a két intézmény egy általuk közösen felkért Művészeti Tanácsadó Testület szakértőinek javaslata alapján tervjavaslatokat kért olyan hazai építészektől, akik munkáikkal korábban már kivívták az építésztársadalom elismerését."

Szécsiék terve úgy került február végén az összevont központi-műemléki tervtanács elé, hogy közben a beérkezett alternatív tervjavaslatok közül a Művészeti Tanácsadó Testület (MTT) már kiválasztotta a neki tetsző alkotást (bár azt csak néhány héttel később tette publikussá). A tervtanács tagjai a vitán szembesültek azzal, hogy a munka, melyről véleményt kellene alkotniuk, rég aktualitását vesztette. Így a már csírájában komolytalanná váló szakmai diskurzus jórészt arról zajlott, hogy érdemes-e foglalkozni egy sutba vágott tervvel (végül a „ha már idejöttünk, csináljunk is valamit" elv alapján megtárgyalták és egyhangúlag elmarasztalták Szécsiék tervét). Úgy tűnik tehát, hogy ez a milliárdos közberuházások világában meglehetősen szokatlannak tűnő megoldás a szakmai és civil nyilvánosság kizárásával zajlott, sőt, még az ügyben érintett szervek egy része sem tudott róla (legalábbis hivatalosan nem). Egyértelmű, hogy ha ez az alternatív akció bekerül a köztudatba, a szakma heves ellenállása miatt bizonyosan nem lehetett volna végigvinni. Hogy az eset több szakmabeli számára sem tűnik helyénvalónak, azt az is bizonyítja, hogy Szász László a Budapesti Építész Kamarához (BÉK) fordult, és a terveztetéssel kapcsolatos problémákat tisztázó vizsgálatot kezdeményezett. Az ügy pikantériája, hogy az említett testület (MTT) társelnöke Eltér István, a Magyar Építész Kamara (MÉK) elnöke. (Az MTT további összetétele: elnök – dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója és Virágos Gábor, a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat főigazgatója; tagok: Dávid Ferenc művészettörténész, Fegyverneky Sándor országos főépítész, Reimholz Péter építész).

Szász arra vár választ, hogy miért mellőzték a tervpályázat kiírását; ki és milyen módon kért fel kamarai tagokat tervváltozatok készítésére; a tervváltozatokat ki és hogyan bírálta el; s milyen módon került a tervező – Karácsony Tamás és munkatársai – kijelölésre.

 


 

A Központi Műszaki-Építészeti Tervtanács április 17-i ülésén Karácsony Tamás elmondta, hogy a továbbtervezés során Selényi Györggyel, Sebők Ildikóval dolgozott együtt, továbbá Szécsi Zsolttal, illetve a Schickedanz-féle épülettel kapcsolatos részletek tekintetében a műemléki helyreállítás építészével, Mányi Istvánnal konzultáltak. Karácsony rámutatott, hogy nem csak a múzeum épülettípusának szerepe változott meg gyökeresen, de maguk a látogatók is – mint a művészet befogadói. Kiindulópontjukat ez az új helyzet és az abból eredő új funkciók jelentették. A látogató- és turisztikai központként működő, térszint alatti létesítményt két nagy, fényaknaként is működő lépcsőtér tagolja – ezek a két szélső ponton, a Dózsa György út illetve az Állatkert felőli sarkoknál helyezkednek el. Az előbbi a felszínen nagy üvegkockaként jelenik meg, az utóbbit intimebb, belső udvarra emlékeztető formában alakították ki. A komplexum időszaki kiállítóteret, gyermekfoglalkoztatót, előadótermet, múzeumshopot, kávézót és éttermet foglal magába mintegy 6000 m2-en.

A tervezők a múzeum portikuszának lépcsőjébe lejáratot vágnának, mely a ma múzeumshopként és részben kiállítótérként funkcionáló alagsori terekbe vezetne. A jelenlegi főbejáratot nem zárnák le – az intézmény szabadon dönthetne a négy bejárat használatát illetően. Karácsony hangsúlyozta, hogy tervükkel ahhoz a már sok évvel ezelőtt beindult folyamathoz igazodnak, mely során a múzeum bizonyos funkcionális súlypontjai az alagsor irányába tolódtak el. Mint mondja, a régi múzeumok szigorú, templomszerű világának ideje lejárt, „vigyázállás" helyett ma „pihenj" van – a reprezentatív lépcső megbontását ez a lazítás indokolja. Az alaprajz kialakítása során tekintettel voltak a Hősök tere jövőbeni fejlesztésére, azokra az elgondolásokra, melyek alapján a felszín alatt összekötnék a Szépművészeti Múzeumot, a Műcsarnokot és a Felvonulási tér létesítményeit, s áthelyeznék a földalatti megállóját.

Skardelli György opponenciájában kiemelte, hogy „jobban örült volna egy nyilvános tervpályázatnak, de erre most nem volt idő". Véleménye szerint józan, logikusan végigvezetett gondolatmenetet sugall a terv. Az üvegkockában impozáns, egyszerűségében méltóságteljes, jelszerű megoldást lát. Ugyanakkor a felszíni gyalogosforgalom terét kissé szűkösnek érzi: a múzeum előtt-fölött sétálóknak a kelleténél kissé több hely kell, mert ez a megérkezés helye, mely erőteljes hangsúlyt kíván. Ugyanakkor a főlépcsőbe vágott lejárat zavaró, mert az sem a földalatti világnak, sem a régi múzeumépület új közlekedőrendszerének nem szerves része. Kiemeli a frappáns, alaposan átgondolt funkcionális elrendezést, a hatásos térarányokat, a fény mint tagolóelem alkalmazását, a nagyvonalú belsőépítészeti koncepciót.

Mányi István megemlítette, hogy a bővítés legfőbb haszna az lesz, hogy végre a múzeum rendelkezhet majd a mai igényeknek megfelelő, időszaki kiállításokra minden tekintetben alkalmas terekkel – a műemléki terekben ma nagy károkat okoznak az időszaki kiállítások kedvéért elvégzett átalakítások.
A vita során természetesen a lépcső megbontásának ötlete kavarta fel a kedélyeket: a tagok nagy része – többek között Ráday Mihály, Eltér István, Okrutay Miklós, Ritoók Pál, Schneller István, Baliga Kornél, valamint az opponens Skardelli György – határozottan ellenezte a tervnek ezt a részletét. Fegyverneky Sándor szerint a lépcső megbontása nem csak szépészeti kérdés, hanem azt a funkcionális rendszer maga igényli – elhagyása megzavarja a térelrendezés logikáját. Hozzátette, hogy ez a kis részlet az épület egészében nem okoz jelentős változásokat, a „tervezői szabadságot" ő tiszteletben tartaná. Dávid Ferenc úgy véli, hogy ez a megoldás a főlépcsőnek a mai igényekhez való hozzáigazítása, mely ráadásul megőrzi azt az épület egyik hangsúlyos elemeként.

Schneller István felháborodásának adott hangot: a szakma most is akkor hall először a tervről, amikor már csak azon lehet vitatkozni, hogy megbontsák-e a lépcsőt vagy sem. A Hősök tere jövőbeli fejlesztése átfogó koncepciót igényel, „kis darabokban", egymástól elkülönített részletekben tárgyalni szakmaiatlan, „magyaros" módszer. Mint mondja, az illetékesek mindig találnak indokot, hogy miért ne kelljen tervpályázatot kiírni – ma éppen az időhiányra hivatkoznak, holnap majd találnak új kifogásokat is. Itt azonban minimum nemzetközi pályázatra lett volna szükség. Fegyverneky Sándor bagatellizálandó a kérdést, felsorolta, hogy az elmúlt időben milyen sok nagyberuházásra írtak ki pályázatot.

A tervtanács javasolja:

  • hogy a Hősök tere és a Felvonulási tér jövőbeni fejlesztése, valamint a felszín alatti létesítményekhez kapcsolódó új funkcióinak megtalálása érdekében írjanak ki tervpályázatot;
  • a tervezők gondolják át a felszíni rendezés koncepcióját (a gyalogosforgalmat szolgáló tér bővítése, az üvegkocka és a lift előtti tér áttervezése);
  • egy fasor lehetőségeinek vizsgálatát a Dózsa György út mentén;
  • a megbontott főlépcsőre vonatkozó részletek áttervezését (a tervtanács a lépcső megbontásával nem ért egyet).
Haba Péter

Vélemények (7)
wittingerz
2008.04.22.
21:17

Már megint meghurcolja magát az építész-társadalom, olyan morális mércét állítva maga elé, amelyet a mai társadalom és annak irányítói nem nagyon tudnak, kívánnak elfogadni. Olyan normákat kérünk magunkon számon, amely nem sajátja a megrendelőknek és miért is lenne az? Vagy magasabb, törvényi szintre kellene emelni a pályáztatás kötelezettségét, vagy lehet folytatni az önmarcangolást, amelynek persze mindig olyan "savanyú szőlő" íze lesz. És lesz, mert ez sem az utolsó eset lesz!

Mert magyarázza már el valaki pl. a Szépművészeti Múzeum igazgatójának, hogy neki miért is kellene kiírnia egy sok pénzt és időt felemésztő pályázatot? Kötelező rá nézve a Kamara Etikai szabályzata? Nem! A közbeszerzési törvény szerint feddhetetlen az eljárás? Ha igen, és úgy tűnik az, akkor tiszták a kezei és szándékai, alhat nyugodtan! Miért kellene értenie ezt a pályázatokat favorizáló álláspontot? Főleg, ha a Kamara elnöke és maga a Főépítész is ott ül mellette a "Pályázatot Jogszerűen Megkerülő Megoldás Bizottságában"?

Nem lehet, hogy az alapvető baj nem is a megkeresés megtiszteltettségében "munkalázba" eső építészekkel, hanem a feladatot rosszul előkészítő "megrendelőkkel" van?! Nem lehet, hogy a Dísz-tér és a Szépmű megrendelői szándéka az épület szempontjából nem jó? Hogy rossz kérdésre nem lehet jót és jól válaszolni?!

A konkrét esetben, valóban szükség van a Szépművészeti Múzeum olyan módon való használatára, amely szükségessé teszi a lehetetlenül szűk keretek között annak ilyetén bővítését?

Nerm lehetne, hogy a Tervtanács egyszer végre azt találja mondani: a terv szép, de ezt AZÉRT NEM SZABAD megépíteni, mert a tisztelt megrendelő alapvető tévedésben van; nem új tervre, gyökeresen új programra van szükség!?

Megjegyzés a felmerült nevekkel kapcsolatban: egyikük sem a KÖSZ (volt ÁMRK) építésze....

Decibel
2008.04.23.
05:55

@wittingerz: Az első bekezdésre reagálnék: csak azért kellene leszállítani a követelményszintet, mert a mi építésztársadalmunk és megrendelői szféránk egy provinciális, bátyámuramos állapotban leledzik? Ha így állunk hozzá ezekhez a dolgokhoz, örökre így marad minden. Igenis nyomást kell gyakorolni mindenkire és mindenre, hogy a pályáztatásnak végre kultúrája legyen nálunk is. És meggyőződésem, hogy ez nemcsak - sőt, nem elsősorban - a törvényeken múlik. Minden egyes ehhez hasonló akció egyre jobban erodálja a pályáztatás kultúráját, intézményét...

Ápropó: hogyan lehetséges az, hogy öt - ki tudja hogyan összevertődött -, hivatalnoki-intézményvezetői minőségében megjelenő ember - Fegyverneky, Eltér, Baán, Virágos, Reimholz - dönti el, ki a jelentős építész ma Magyarországon?

zim
2008.05.06.
08:46

@wittingerz: kedves wittingerz, egy apró megjegyzés a második bekezdésedhez -- önmagában az, hogy megtörtént valami, még nem jelenti azt, hogy az törvényes is volt -- egyébként itt már nem csak a magyar, hanem a közösségi jog is érvényes (de mondhatnám azt is, hogyha az EU pénzét akarjuk költeni, azért el kellett volna olvasni a közösségi Monopoly játékszabályait is) -- nem kívánom magam ismételni, a részleteket már leírtam itt: http://www.epiteszforum.hu/node/9103

kemtam
2008.04.22.
20:19

Tisztázzunk egy civil kérdést! A tervpályázat garancia a minőségre és/vagy a társadalmi elfogadottságra? Mert ha nem, akkor tökmindegy, hogy megrendelt tervező alkot-e botrányt, vagy első helyezést nem osztottunk ki győztes...

M_András
2008.04.23.
11:39

@kemtam: A minőségre és a társadalmi elfogadottságra nyilván semmi sem nyújthat teljes garanciát, a pályáztatás képessége azonban, hogy a minden építésznek lehetőséget nyújtson terve benyújtására, és így jóval valószínűbb, hogy kiemelkedő terv szülessen (persze előfordulhat, hogy nem érkezik be ilyen, ez azonban már az építészek felelőssége akik lustaságból, dacból, vagy mittudomén mi miatt nem nyújtottak be pályamunkát) mint akár 5-10 kiválasztott "jelentős" építész.

Hartmann György Sándor
2008.04.22.
18:09

Azt még hozzá kell tenni, hogy a területnek legalább 5 tulajdonosa van, mert a teljes Városligettel együtt, a Hősök tere, a volt Felvonulási tér is  egy helyrajzi számon szerepel. (Mert ugye az "átkosban" kit érdekelt, hogy kik a a tulajdonosok valójában. És a nagy "magánosítások" közepette sokszor megfeletkeztek arról, hogy esetleg a telek ne csak az épület alatti területet tartalmazz.)

És így, érvényes szabályozási terv szerint nem is lehetne tervpályázatot kiírni! (Bár több esetben megtette ezt az illetetékes hatalom, és fütyölt rá az illetékes tervpályázati bíráló bizottság is!)

Hogy ilyen esetben ki is vállaja fel a teljes területre a szabályozási terv elkészítését az is nagy kérdés lehet. (Pl. Schneller úr, mint fővárosi fépítész lehet, hogy megtehette volna.)

Ryhe

vpi
2008.04.22.
12:16

csak ismételni lehet:

Európai módon kellene végre viselkedni. Ilyen közberuházás esetén: tervpályázat. Magyarázatok, körülmények, maszatolás nélkül. Kész.

Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk