Emberek/Interjú

„Ne bontsd le!” Helena Doudová kurátor a brutalista Prágáról

1/23

Transgas -komplexum, Prága. Építészek: Ivo Loos, Jindřich Malátek, Václav Aulický, Jiří Eisenreich, Jiří Kozák, Jan Fišer (1966–1978). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.

?>
Transgas -komplexum, Prága. Építészek: Ivo Loos, Jindřich Malátek, Václav Aulický, Jiří Eisenreich, Jiří Kozák, Jan Fišer (1966–1978). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
?>
Transgas -komplexum, Prága. Építészek: Ivo Loos, Jindřich Malátek, Václav Aulický, Jiří Eisenreich, Jiří Kozák, Jan Fišer (1966–1978). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
?>
Hotel Intercontinental , Prága. Építészek: Karel Filsak, Karel Bubeníček, Jiří Louda, Jaroslav Švec és mások (1968–1974). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
?>
PZO Omnipol, Prága. Építészek: Zdeněk Kuna, Zdeněk Stupka, Milan Valenta, Josef Zdražil, Ladislav Vrátník (1974–1979). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
?>
PZO Centrotex, Prága. Építészek:  Václav Hilský, Otakar Jurenka (1972–1978). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
?>
Lakberendezési áruház, Prága. Építészek: Věra Machoninová, Vladimír Machonin (1971–1981). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
?>
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
1/23

Transgas -komplexum, Prága. Építészek: Ivo Loos, Jindřich Malátek, Václav Aulický, Jiří Eisenreich, Jiří Kozák, Jan Fišer (1966–1978). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.

„Ne bontsd le!” Helena Doudová kurátor a brutalista Prágáról
Emberek/Interjú

„Ne bontsd le!” Helena Doudová kurátor a brutalista Prágáról

2020.05.14. 08:07

A Prágai Nemzeti Galéria aktuális kiállítása hangos állásfoglalás a háború utáni építészet védelmében. Kurátora, Helena Doudová szerint nem az épületeket kéne hibáztatni a korszak politikájáért, egy kiállítással pedig a kényelmetlen témák is előtérbe hozhatóak. Interjú. 

A késő-modern melletti, tudományos és művészeti műhelytől szokatlanul markáns kiállás a Prágai Nemzeti Galéria „Nem a bontásra! A brutalizmus formái Prágában" című, márciusban nyitott és egészen novemberig látogatható kiállítása. (A Galéria május 12-én nyitott újra a karantént követően – a szerk.) A tárlat módszeresen, lépésről lépésre mutatja be a korszak épületeinek kompozicionális értékeit, szerkezeti innovációit, esztétikai minőségét, valamint a tervezők gondolkodásmódját. Szükségességét azok a más elpusztult épületek húzzák alá, amelyekre a tárlat szintén kitér, a a Nemzeti Galéria saját építészeti gyűjteményének mintegy 250 darabját mutatva be. Az Építészfórum kérdéseire Helena Doudová kurátor e-mailben válaszolt. 

PZO Omnipol, Prága. Építészek: Zdeněk Kuna, Zdeněk Stupka, Milan Valenta, Josef Zdražil, Ladislav Vrátník (1974–1979). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
4/23
PZO Omnipol, Prága. Építészek: Zdeněk Kuna, Zdeněk Stupka, Milan Valenta, Josef Zdražil, Ladislav Vrátník (1974–1979). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.

Építészfórum: A „Nem a bontásra!" elég határozott cím egy kiállításnak. Mi történik Prágában és a Cseh Köztársaságban, ami ehhez a tárlathoz és a címválasztáshoz vezetett? 

Helena Doudová: A kiállítással Prága késő-modern és brutalista építészetének értékeire szeretnénk felhívni a figyelmet, mert ezeket az épületeket vagy elbontják vagy a felismerhetetlenségig eltorzítva újítják fel. Azalatt az egy év alatt is, amióta elkezdtük dolgozni a kiállítás előkészítését, több épület tűnt el. Azt szerettük volna megmutatni itt, hogy azok az építészek, mint Karel Prager, Karel Filsak, vagy a Machoninovi és Šrámkovi építész-házaspárok olyan épületeket valósítottak meg, amely összemérhető az akkori Nyugat-Európa és az Egyesült Államok építészeti termésének legjavával. 

ÉF: Az egykori keleti blokk országaiban a késő-modern építészet megóvása sajátos kihívást jelent, mivel ezeket az épületeket a társadalom széles köre azonosítja létrejöttük korával, illetve annak politikai rendszerével. Ez nagyon könnyen ikonoklasztikus jelenségekhez vezethet, mint azt például a Skopje 2014 projekt esetében is láthattuk. Mit tehet ez ellen a művészettörténet, a muzeológia és az építészszakma? 

HD: A társadalom negatív percepciója mögött valójában számos probléma rejtőzik. Általános gond – nem csak Közép- vagy Kelet-Európában – a fenntartás gondatlansága, aminek következtében ezek az épületek még a tervezettnél is „brutálisabbnak" látszanak. Pedig valójában, ahogyan a kiállításból is nyilvánvalóvá válik, a tervezőket foglalkoztatta az épületeket körülvevő tér, ahol műalkotásokat helyeztek el, parkokat alakítottak ki – ezt több terven is láthatjuk. 

Másodsorban ezek a politikai asszociációk számomra egyszerre nehezen feloldhatóak és roppant ellentmondásosak. Meggyőződésem, hogy 1989 előtt a szocialista állam sokat fektetett a középület-építészetbe és valóban tudott a társadalom széles rétegei számára elérhető kulturális programokat, sportolási lehetőséget és hasonlókat kínálni. Tehát ezek az épületek a közösséghez tartoznak, és ez növeli az értéküket és autenticitásukat (és ebből fakadóan a rejtett propaganda eszközei is, természetesen). Nem tudjuk megváltoztatni a kommunizmus megélésének emlékeit, de úgy gondolom, nem az épületeket kéne hibáztatni. Ironikus, de ráadásul az itt láthatók jelentős részét a csehszlovák enyhülés időszakában, az „arany hatvanas években" tervezték. 

És nézzük meg: az elmúlt harminc évben Prágában nem épült komoly középület – a privatizációval nyilvánvalóan máshova fókuszálódott a tőke. Manapság az ingatlanfejlesztők arra használják fel a negatív közvéleményt, hogy értékes épületeket tüntessenek el kiemelt, jövedelmező beruházást ígérő telkekről, magánberuházások számára. Azt gondolom, hogy sok esetben ezeket a brutalista épületeket kisebb befektetéssel lehetett volna újrahasznosítani (mint az egykori berlini csehszlovák nagykövetség épületét – ami egyébként egy szerencsés példa).

PZO Centrotex, Prága. Építészek:  Václav Hilský, Otakar Jurenka (1972–1978). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
5/23
PZO Centrotex, Prága. Építészek: Václav Hilský, Otakar Jurenka (1972–1978). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.

ÉF: A Nemzeti Galéria presztízshelyszín a prágai kiállítások szemszögéből, a választott téma, a korszak építészet azonban eléggé vitatott. Ennyiben ez akár intézményi állásfoglalásként is felfogható. De hogyan viszonyulnak a cseh akadémikusok, építészek az 1960-as, 1970-es, 1980-as évek építészetéhez? 

HD: Hiszek abban, hogy a kiállítás lehet a mediáció, az oktatás eszköze, egyszersmind megfelelő arra is, hogy ellentmondásos vagy kényelmetlen témákat hozzunk elő. Ez a Nemzeti Galéria meggyőződése is. Az építészeti gyűjtemény fókusza az 1945 utáni időszak, tehát logikus dolog ezt bemutatnunk egy újszerű perspektívából. 

A 2010-es évektől a brutalizmus egyre komolyabb nemzetközi figyelmet kap, sok-sok akadémiai diskurzus zajlott ebben a témában, de számomra fontos, hogy ezt a jelenséget a nagyközönség felé is bemutassuk. Figyelemreméltónak tartom, hogy a brutalizmus kifejezésmódja ugyanaz keleten és nyugaton. Az egyetlen különbség, hogy az egykori nyugat épületeit, mint Breuer Marcell MET-épületét (eredeti nevén Whitney Museum – a szerk.), ma mindenki körberajongja, míg a hajdani keleten a szakma rajong ezekért az épületekért, de a szakmán kívüliek ki nem állhatják. 

ÉF: Ezzel együtt, meglepő módon, több országból ismerünk példát arra, hogy széles körű összefogással sikerült megvédeni egy-egy épületet. Magyarországon ez történt például Gulyás Zoltán Chemolimpex-székházával a 2010-es évek elején, újabban pedig Virág Csaba Villamos Teherelosztójával, amit viszont most újra a bontás fenyeget. Csehországból, Lengyelországból is ismerünk hasonló történeteket. Ez mivel magyarázható? 

HD: Aktív építészettörténészek, építészek és a téma iránt érdeklődők egész mozgalmáról beszélhetünk. David Crowley, a dublini National College of Art and Design művészeti fakultásának vezetője kiváló megfigyelője ezeknek a váltásoknak, amelyek a köztér, a nyilvánosság tere iránti megújuló érdekődést jelzik. Prágában azonban a tiltakozások eddig eredménytelennek bizonyultak a beruházók nyomásával szemben; ez a folyamat a Transgas-épület lebontásában csúcsosodott ki, de nyilvános tiltakozás kísérte a Hotel Praha lebontását, és a végül más okból megmenekült havířovi vasútállomással kapcsolatos munkákat is. Crowley szerint ez egészen egyedülálló közép-európai jelentség; ilyen elkötelezettséget nem tapasztalt az Egyesült Királyság vagy Írország esetében. Még Németországban, ahol a háború utáni épületek örökségvédelme kifejezetten élen jár, sem találkoztam ennyire erős társadalmi kezdeményezésekkel...

Lakberendezési áruház, Prága. Építészek: Věra Machoninová, Vladimír Machonin (1971–1981). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.
6/23
Lakberendezési áruház, Prága. Építészek: Věra Machoninová, Vladimír Machonin (1971–1981). Fotó: Kamil Wartha, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából.

ÉF: Miért a brutalizmus kategóriáját választotta az épületek bemutatásánál? Szigorúan szólva a brutalizmus kategóriája jól definiált, brit és amerikai épületek egy bizonyos csoportjára vonatkoztatható. Milyen értelemben jelenik meg a kiállításon? 

HD: A stílussal kapcsolatban általában a béton brut jelenségére asszociálunk, ami Le Corbusier kései időszakának fő inspirációját jelentette. De fontosnak látom Rayner Banham definícióját is, aki röviden három kritériummal határozza meg a brutalizmust: a formával, a konstrukció láthatóságával és az anyag autenticitásával. Ez valójában közelebb áll a brutalizmus általános felfogásához. És természetesen az irányzat maga is sokat változott, akár csak a Smithson-házaspár Hunstanton-iskolájától Paul Rudolph-ig. Magyarán a brutalizmus nemzetközileg használt kifejezéssé vált, számos lehetséges specifikációval. 

A brutalizmus definiálása élénk vitát váltott ki a kurátori csapat tagjai – Petr Vorlík, Klára Brůhová (Cseh Műszaki Egyetem, Prága), Radomíra Sedláková (Nemzeti Galéria, Prága) és jómagam – között is. Abból a feltételezésből indultunk ki, hogy a brutalizmus befolyással volt a cseh építészetre, kisebb-nagyobb léptékben minden alkotó esetében. A cseh késő-modern építészetre jellemző a finom anyaghasználat: üveg, mozaik, faburkolatok, színes felületek – ezek egyáltalán nem azt a hatást adják vissza, mint a jellegzetesen brutalista tört betonfelületek. A házakra valamilyen módon jellemző a környezet figyelembe vétele, a legtöbb esetben a tömeget lépcsőztették, vagy megfigyelhetőek a szomszédos ház ablakkiosztásához hasonlító megoldások – és így tovább. 

Ugyanakkor a brutalizmus kifejezése a köznyelvben gyakorlatilag mindenféle épület kapcsán megjelenik – még azoknál is, amelyeknek vajmi kevés közül van a késő modernhez. Szóval építészettörténészként megpróbáljuk ráirányítani a figyelmet a témára, egyben differenciálni tanítunk. 

ÉF: A fentiek fényében beszélhetünk nemzeti vagy regionális karakterjegyekről a kor építészetében? 

HD: Ez nem könnyű kérdés. A brutalizmus egyszerre globális és helyi jelenség. A csehszlovák építészeti magazinokban publikálták a legikonikusabb brutalista épületeket: a La Tourette kolostort vagy James Stirling 1960-as, 1970-es évekbeli munkáit. Az építészeti tudás és kifejezés szempontjából az információs vasfüggöny félig áteresztőnek bizonyult, hogy Moravánszky Ákost idézzem. Regionális sajátosságnak számítanak a kivitelezési metódusok, az anyagok minősége és variabilitása, amely a korábbi keleti blokkban alacsonyabb szintű, valamint a közvélekedés, amely ezeket az épületeket az államszocializmussal asszociálja – tévesen. 

Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
8/23
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából

Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
12/23
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából

Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából
19/23
Kiállítási installáció. Tervező: Ondřej Císler. Fotó: Katarína Hudačinová, a Prágai Nemzeti Galéria jóvoltából

ÉF: Egy olyan korszak építészetetéről beszélünk, ami elképesztő mennyiségű épületet hagyott hátra. Lehetséges-e kanonizálni, védeni egy ennyire közeli múlt építészetét?

HD: Prágában jelenleg két brutalista épület élvez védelmet. A Věra és Vladimír Machoninovi által tervezett Kotva Áruház (1969-1974) hatszögekből építkezésű alaprajzával és oszlopos alátámasztású födémeivel ma is használatban van. A korábbi Szövetségi Gyűlés épülete ugyancsak ikonikus jelenség, a merész Vierendeel-szerkezetnek köszönhetően, amit eredetileg hidak építéséhez fejlesztettek ki. A Szövetségi Gyűlés egy korábbi, klasszicizáló modern tőzsdeépületet foglal magába és fejleszti tovább. Sajnos a belsőt átalakították, és nagyon kevés eredeti elem maradt fenn. A berlini Cseh (korábban Csehszlovák – a szerk.) Nagykövetség épülete egészen egyedülálló példa, itt a belsők is fennmaradtak. Karlovy Vary-ban jelenleg is zajlik a Hotel Thermal Machoninoviék tervezte belső terének az átépítése.

Prágában legalább öt kiemelkedő jelentőségű épületet bontottak már el, számtalant pedig átalakítottak. A fent említett két, védett példán kívül egyedi építészeti és művészeti értékeiért mindenképp védelmet érdemelne a Filsak-féle Hotel Intercontinental, a Centrotex-épület vagy a Motokov-ház. 

ÉF: Az 1928-ban emelt prágai Kiállítási Palota, a város első funkcionalista épülete egészen különleges környezetet biztosít a kiállításhoz. 

HD: Ez egy nagyon erős épület, a funkcionalizmus igazi gyöngyszeme; nagyon élveztem az itteni munkát. De nem egyszerű, például a megvilágítás miatt – a papíralapú tervek és a fényképek érzékenyek erre. Az alaprajz eléggé jól működik az egyes szekciók sorolásához, így hozzászabható volt a kiállítás koncepciójához. A kiállítás tervezője, Ondřej Císler olyan tárlókat tervezett, amelyekben megfelelően bemutathatóak a gyönyörű színezett tervek és nyomatok – némelyik meghaladja a kétméteres hosszúságot! Eredeti tárgyakat mutatunk be, a Nemzeti Galéria építészeti gyűjteményének mesterműveit. A tervek ellenpontjaként az épületek jelenlegi állapotát is megmutatjuk, Olja Triaška Stefanović fotóin.


Helena Doudová a Prágai Nemzeti Galéria Építészeti gyűjteményének kurátora. Kurátori és múzeumi gyakorlatot a lipcsei Német Könyv- és Irodalmi Múzeum munkatársaként (2016/2017), a Müncheni Műszaki Egyetem Építészeti Múzeumának Robert Bosch-ösztöndíjas munkatársaként (2011-2012), valamint a berlini DAZ Német Építészeti Központ gyakornokaként (2013-2014) szerzett. Kezdeményezésére és kurátori munkájának köszönhetően valósult meg többek közt a prágai Kvalitář galéria Baugruppe ist super!, illetve a lipcsei DBSM Image Factories: Infographics 1920-1945: Fritz Kahn, Otto Neurath et al. című kiállítása. Jelenleg a Züroiochi Egyetem Művészettörténeti Intézetének doktori hallgatója. 

Nem a bontásra! A brutalizmus prágai formái (NEBOURAT! Podoby brutalismu v Praze)
Nyitva tartás: 2020. március 6. – 2020. november 22. Kiállítási Palota, Dukelské hrdiny 47, Prága
Kurátor: Helena Doudová

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk