Emberek/Interjú

Magyarországon kényes kérdés a design

2005.02.18. 14:21

Sz. Szilágyi Gábor interjúja Widar Halénnal, a Skandináv design a mítoszon túl című kiállítás főkurátorával.

Sz. Szilágyi Gábor interjúja Widar Halénnal, a Skandináv design a mítoszon túl című kiállítás főkurátorával

Widar Halén az Osloi Nemzeti Múzeum - Iparművészeti és Design Múzeum főkurátora. Az alábbi beszélgetésre az Európában már több helyszínen bemutatott kiállítás budapesti megnyitását követően került sor. E fontos tárlathoz kapcsolódva 2005. február 21-én hazai és skandináv szakemberek részvételével Identitás és globális struktúrák címmel egynapos konferenciát szervezünk a kiállítás helyszínén, az Iparművészeti Múzeumban.

Sz. Szilágyi Gábor: A kiállítás budapesti megnyitását egy berlini, egy milánói, egy genti és egy prágai bemutató előzte meg. Budapest az ötödik helyszín. Ki volt a kiállítás kezdeményezője, és miért gondolták úgy, hogy fontos lépés egy ilyen projekt felépítése?

Widar Halén: A kezdeményező az Északi Országok Miniszteri Tanácsa (Nordic Council of Ministers) volt, amelynek feladata kulturális projektek szervezése a világ különböző helyszínein az öt északi ország: Dánia, Finnország, Svédország, Norvégia és Izland számára. A Nordic Council felkért, hozzak létre egy munkabizottságot, és velük együttműködve valósítsam meg a kiállítást. Tavaly volt ugyanis ötven éve, hogy egy kiállítás hatására a Skandináv design fogalma szélesebb körben is elterjedt. A Design Skandináviában című tárlat 1954 és 1957 között az Egyesült Államokban és Kanadában hatalmas eredményeket hozott és komoly hatással volt a modernizmus terjedésére Európában is. A kiállítás kiindulási alapja az volt, hogy ne országonkénti bemutatót szervezzünk, ahogyan az korábban történt, mert az az országok közti versengésre buzdít, hanem inkább együttműködésben gondolkodjunk.

SzG: Mit sugall a kiállítás címe?

WH: Rengeteg kiállítás jött létre az elmúlt ötven évben a skandináv designnal kapcsolatban és rengeteg vitát is generáltak ezek a bemutatók. Számos konferenciát hívtunk össze az elmúlt három-négy évben az északi országok tudósainak, múzeumi szakembereinek részvételével, vitatkoztunk a skandináv design témájáról és arról a pozícióról, amelyet a világban elfoglal. Rájöttünk, sok szakembert és köztük sok fiatal tudóst foglalkoztatnak manapság ezek a kérdések. Meggyőződésem, hogy az európai történelemképet jelentős mértékben fogja újraformálni az elkövetkező években e túlnyomórészt fiatal szakemberek álló csapat, mivel ők egészen új szemmel vizsgálják ezeket a kérdéseket, köztük a design történetét is.

SzG: A kiállításuk tematikus egységeit Italo Calvino Hat feljegyzés a jövő évezred számára című írása jelentette. Miért választottak épp olasz szerzőt, miért nem egy északi ország írójára esett a választásuk? És miért ezeket a szempontokat emelték ki?

WH: Az a tény, hogy Italo Calvinora esett a választásunk, megfelel a globális világ működésének: a választásunk bármikor eshet a körülöttünk élő vagy alkotó bármely filozófusra vagy íróra, akinek gondolatai megfelelnek számunkra. Persze ha egy északi ország íróját jelöltük volna ki, például Dániából, akkor a svédek teljes joggal mondhatták volna, miért nem választottunk svédet vagy izlandit? Italo Calvino Hat feljegyzés a jövő évezred számára című írása a jelen kor és az új évezred fejődésébe visz életet, így azok a szempontok, amelyeket kiemelt velük, könnyedén voltak alkalmazhatóak e kiállítás tematikus felépítéséhez. Ezek a fogalmak a könnyedség, a gyorsaság, a pontosság, a képszerűség, a sokrétűség és a következetesség. Az emberek számára nem mindig könnyű a kortárs művészethez vagy designhoz való viszonyulás, ennek érdekében használtuk ezeket a fogalmakat a jobb áttekinthetőség és megértés kedvéért.

A kiállítás felépítésére rátérve: egyrészt a skandináv design kezdeteivel, az 50-es, 60-as évekkel szerettünk volna foglalkozni, leginkább abból az aspektusból, hogy hogyan vált világjelenséggé a régió designkultúrája. Másrészt szerettünk volna egészen új módon, iróniával és humorral tűzdelve leásni a sztereotípiák és a kialakult mítoszok világába. Ezek hatására, ha bárki egy északi országokból származó termékkel találkozik, kapaszkodókat kap ahhoz, hogy újrainterpretálja és újraalkossa magában a róla kialakult képet mai, kortárs szemlélet alapján.

SzG: Tudtommal az Önök szándéka egyszerre volt az, hogy alkalmas hívószavakat találjanak az elmúlt ötven év skandináv design történetéhez, ugyanakkor újradefiniálják az elkövetkező időszakot is. Hogyan lehetséges ez a két dolog egyszerre?

WH: A felvetődő hívószavak vagy gondolatok egy-egy adott időszakban relevánsak igazán. Italo Calvino az általa lejegyzett fogalmakat a közelmúltban és a jövőben is megfelelőnek tartotta, így ezek a mi szempontunkból is komolyan veendőek. Mindenekelőtt funkcionális szempontból meghatározóak. Manapság nem nagyon gondolkodunk funkcionalitásról akkor, amikor posztmodern világról beszélünk. A skandináv design kezdeti időszakában azonban a funkcionalitás, a forma, az anyagok, a megjelenés egyszerűsége, a mérsékelt árak egytől egyig hozzájárultak ahhoz, hogy egy demokratikus, és szociálisan érzékeny állam eszméjévé váljanak. Ezek az aspektusok erős hangsúlyt kaptak az 50-es 60-as években, és olyan alapértéknek számítottak, amelyeket ma is követni szeretnénk. A mai világ nagyobb fokú nyitottsággal és szabadságfokkal rendelkezik, és ebben a közegben még absztraktabb módon jelenhetnek meg a leírt gondolatok.

SzG: Kérdés, hogy miközben modernizmusról és demokráciáról beszélünk, az emberek többsége számára mindezek az értékek és az ezek hatására készült tárgyak elérhetőek lesznek-e a jövőben, minden kézzelfogható szépségükkel együtt.

WH: Az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján leszűrhető a kultúra, a design és a művészet területén, hogy egyre inkább egy kommercionalizált társadalom direktívái szerint élünk. Ez befolyásolja és sok esetben uralja a gondolkodásunkat, a design fejlesztéseket, és a tárgyak alakítását is. A design kapcsán manapság az elsődleges a célközönség elérése, és nem a mindenkihez történő eljuttatás. Úgyhogy a demokrácia, bár élhető rendszer, nem mindenben olyan, mint amilyen lehetne. Fontos, hogy ma már nem irányítanak meghatározott minták vagy direkt módon maga az állam, és a szakemberek sem mondhatják meg egyértelműen, mi a jó és mi a rossz. Általában manapság jó tárgyakról, jó designról beszélünk, úgy, ahogy a jó irodalomról szokás. Nyitottak vagyunk egészen különböző értelmezésekre, és az értelmezéseknek ez a széles skálája fontos a mai társadalom számára.

SzG: Ön említést tesz a kiállítás sajtóanyagában a nemzetek és a globalizmus harcáról. Hogy látja ennek a vitának a jövőjét? Hogyan változik a nemzet fogalma az északi országokban manapság? És az ottani szakemberek hogy fogadják a globalizmus terjedését?

WH: A nacionalizmus az északi országokban egészen különböző módon alakult annak függvényében, hogy az adott ország mióta mondhatja magát függetlennek. Izland csak a második világháború után vált szabaddá Dániától. Norvégia Svédországgal közös unióban működött együtt, és 1905-ben vált függetlenné. Finnország pedig orosz fennhatóság alá tartozott 1917-18-ig. Ezért érthető módon ezeknek az országoknak a nemzettudat hosszú időszakon át fontos szempont volt. A második világháború után számos ország belátta, milyen veszélyes a nacionalizmus, és nyilvánvaló volt, hogy a nácik mennyi pusztítást végeztek Európában. Ennek kapcsán az emberek elkezdtek reflektálni arra a problémákra, milyen is nemzetként erősnek lenni, és vajon a nacionalizmus jó irány-e vagy sem? Tulajdonképpen ezek a dilemmák párhuzamosan alakultak a globalizmus és az urbanizáció terjedésével. Egyesek ezért is vonakodnak hangsúlyozni a nacionalizmust és ezért is fontos manapság más országokkal a kapcsolatokat építeni. Különösen fontos kérdés ez az északi országok egymás közötti viszonyában. Kulturális téren komoly együttműködés van az öt ország között.

SzG: Hogyan értelmezi a kiállítás a design fogalmát? Milyen szélesre nyitják e fogalom előtt a kaput?

WH: A design egy nagyon széles körű jelenség, sokféle megjelenési formája van az ipari designtól, a belsőépítészeten át a tervezőgrafikáig. Mégis, a design alapvetően a tárgyak formáját, körülhatárolását jelenti, amikor a művészi vonatkozásairól beszélünk. Manapság, amikor a különböző művészeti ágak egymást érintő kategóriái léteznek, akkor tudomásul kell vennünk, hogy ez a design esetében sincs másképp. Sok iparművész dolgozik designerként, és a designerek iparművészként. Úgy látom, ez egy gyümölcsöző fejlődési irány, és az mindenképpen jó, ha a dolgokra rá tudunk tekinteni szélesebb aspektusból is. A design ilyen terület. Ténykérdés, hogy a skandináv design mindig is kereste a kapcsolódási pontokat az iparművészettel és a képzőművészettel. Ez történt az 50-es években is. Ezért sem beszélhetünk új jelenségről.

SzG: Hogy látja Ön ezt a kiállítást a különböző helyszíneken? Változik-e a kiállítás jelentése? Gondolok arra, hogy Milánó például erős design hagyományokkal rendelkező város, de mi történik akkor, amikor Prágában vagy Budapesten kerül sor a bemutatóra.

WH: Nyilvánvaló, hogy a különböző országokban különböző hatásokat vált ki a kiállítás, de hiszek abban, hogy a kiállítás ötletei és felvetései a változó helyszínek ellenére globálisan értelmezhető, közös problémákat érintenek, amelyekre elsősorban a fiatal közönség érzékeny. Nyilván lesznek olyanok, akiktől távolabb áll ez a kiállításmodell, ami egy filozofikusabb beállítást igényel, és a megszokottól eltérő út egy kiállítás megrendezéséhez. Megpróbáltuk ugyanakkor a tárlatot befogadhatóbbá tenni, próbáltunk játszani a humorral és az iróniával. Viszont azt kell mondanom, arra nem voltam felkészülve, hogy a design kérdése ennyire kényes dolog Magyarországon. Nem tudtam, hogy például nincs kortárs design gyűjtemény. Pedig fontos lenne, hogy egy ilyen gyűjtemény létrejöjjön, mert fejlesztené a kreativitást a design terén, amint az közel száz évvel ezelőtt történt, amikor a design történetébe komoly magyar termékek írták be a nevüket.

SzG: Ön jelenleg a Múzeumok Nemzetközi Bizottságának elnöke. Kíváncsi lennék, hogyan látja a magyar design érvényesülésének lehetőségeit ma a világban? A kulturális vonalon tradicionálisan erős országok komoly kulturális offenzívát folytatnak az újonnan csatlakozott európai országok között, gondolok itt például a franciákra vagy az Önök kezdeményezésére is. Ugyanakkor milyen eszközeink vannak nekünk, hogy megmutassuk a saját kultúránkat más országok felé?

WH: Általánosan elmondható, hogy ahol ilyen kérdések felvetődnek, ott mindenekelőtt szükséges a struktúrák megteremtése, szükséges még több design intézmény, iskola, múzeum, nagyobb tudományos központok, és szükséges egy olyan kormányzati szándék, amelyik miniszteriális szinten próbálja kezelni ezeket a problémákat, és próbálja népszerűsíteni a designt és a művészetet, amint az a világ számos országában történik. Fontos, hogy tudatosuljon az az időszak, ami egy-egy ország számára kulturális szempontból aranykornak nevezhető, mert ez ad büszkeséget és magabiztosságot ahhoz, hogy látható legyen saját maga számára is: volt egy időszak, ami jó volt, és amiből inspirálódni lehet. Mindemellett fontosak a tradíciók, persze a mai modern kor elvárásainak megfelelően újragondolva, hogy beemelhetőek legyenek például a design kultúrába is. Mi az elmondottakat számos elemében megvalósítottuk Skandináviában, példaként említhetném Izlandot vagy Norvégiát, ahol a tradíciókból igen sokat merítettek.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk