Díszítőmintázatok a kortárs építészetben I. – Ornamentika és jelentéshordozás

Csépke Tamás kortárs ornamentikáról szóló cikksorozatának első részében a svájci Herzog & de Meuron architects által tervezett Eberswalde-i Műszaki iskola könyvtárát elemzi.  A cikk többek között arra keresi a választ, hogy, hogyan válhat a homlokzaton megjelenő ornamentika az épület funkcionális és kulturális identitását közvetítő mediális felületté.

A díszítés folyamatosan jelen volt az emberi kultúrában így az építészetben is, azonban az utóbbi évtizedekben megfigyelhető, hogy az épített környezet alakítása során újra nagyobb hangsúlyt kap a jelenség. A funkciók racionalizált megfogalmazása mellett a díszítés is megjelenik, mint többlettartalmat hordozó és esztétikai értéket növelő formanyelv.

E cikkben felvetésem kiindulópontja, hogy ennek oka részben a társadalom részéről megfogalmazódó igény, de ennél talán izgalmasabb az alkotóknál megjelenő kísérletező szándék.  Ennek egyik mozgatórugója lehet, hogy kapcsolatot teremtsenek az adott épület és környezete között, amely által az egyes építészeti alkotásokban karakteralakító elemként jelenik mega díszítés a tér- és tömegformálás absztraktabb eszközei mellett. 

A klasszikus modern építészetben az egyszerűsítés és a funkcionalitás hangsúlyozása által a díszítés eltűnt vagy nagymértékű egyszerűsödésen ment keresztül, ennek következtében az épületek olvashatósága nehezebbé vált a nagy nyilvánosság számára.  A kortárs építészet érthetőségének vagy befogadhatóságának eszköze lehet az ornamentika tudatos használata. Az így létrejövő vizuális és jelentéstartalmi gazdagság által az építészet értelmezhetősége új rétegeket kaphat. 

Muszáj említést tennünk Adolf Loos Ornamens és bűnözés című esszéjéről, ami mai napig hivatkozási alap a témában, még ha időközben a modernizmus funkcióorientált tervezésszemléleten túl is lépett már az építészeti gyakorlat. Loos felismerte, hogy a díszítés által az egyes tárgyak vagy épületek az időtényezőt bélyegként viselik magukon.[1] Ez alapján a díszítéssel ellátott épület az adott kor vagy kultúra lenyomataként értelmezhető. 

Ha a kutatásom területére fordítom a fentebb említett gondolatokat, akkor ez a lenyomat a tervezői szándék által tükröződik vissza az anyagon és formán keresztül, szűkebb értelemben pedig az épület felületén, a homlokzatokon megjelenő mintarendszer által.  Az épületek anyagi formája gyakorlatilag beburkolja az adott társadalom saját valóságára vonatkozó gondolatait.[2] A megjelenő mintázatok egyfajta jelrendszert alkotnak, amely közvetlenül vagy közvetett módon kommunikál a környezetükkel és önálló jelentéssel bír. Ez a jelentéstartalom az a gondolatvilág, amivel a tervezők a koncepció kialakítása során fel akarták ruházni az adott alkotást.[3]

A érvelésem kiindulópontja ezekből a gondolatokból ered. Úgy gondolom, hogy a kortárs építészetben megjelenő díszítés az önmagáért való esztétizáláson túl mélyebb tartalmi kapcsolatban lehet az adott épülettel és annak környezetével, megjelenésének szándékával. A tervezőt inspiráló motívumok és minták megjelenése által olyan formanyelv valósulhat meg, amely kapcsolódik a funkcióhoz, a helyhez vagy a kulturális előzményekhez. Szervesen összefonódik az adott épülettel fizikai és konceptuális szinten egyaránt. A technológia adta lehetőségek új távlatokat nyitnak megjelenésformái számára. 

Ezek alapján feltételezem, hogy létezik olyan kortárs építészeti formanyelv és tervezői eszköztár, ami ornamentikaként értelmezhető, azaz túlmutat a pusztán dekoráló díszítőművészet alkalmazásán és sokkal inkább az építészeti koncepció kifejezőeszközeként fogható fel. A díszítőmintázatok öltöztetik az épülettömeget, ugyanakkor aközött és az épület tágabb kontextusa között is kapcsolatot teremtenek. E díszítőmintázatok jelentéstartalmi többletet hordoznak, megjelenésük egy érzékenyebb, szellemi hozzáadott értékkel bíró építészeti formanyelvként értelmezhető.

Az ornamentika alatt a művészetekben valamely alkotáson megjelenő díszítőelemek összetett rendszerét értjük. Esetünkben olyan kifejezésként használom, ami mélyebb tartalmi jelentést feltételez a megjelenített mintázat által.  Ebből adódóan vizsgálataim középpontjában a jelentéstartalom áll. 

A mintázatokat az épületek felületén, homlokzatán elemzem, ennek oka, hogy közvetlen módon itt találkozunk velük. Farshid Moussavi iráni származású, brit építész a The Function of Ornament című könyv bevezetőjében az épületet két egységre bontja: a külső héjra és a belső terekre. Ezek a tervezés során leválaszthatóak egymásról, mert a belső funkció napjainkban oly mértékben független a külső megjelenésétől, hogy az építész szerepe jobbára már csak erre korlátozódik.[4]

E cikkben a Herzog & de Meuron architects Eberswalde Műszaki iskola könyvtárát elemzem (1999). A ház a már említett Moussavi műben is megjelenik, ugyanakkor a könyven szereplő elemzéssel kapcsolatban volt némi hiányérzetem az épületet borító gazdag képanyag szerepére vonatkozóan. (Erről bővebben itt írtam) A jelentéstartalom vizsgálatát ezért a képek értelmezésével kezdem. 

A svájci központú építésziroda tervei alapján készült épület, Antoine Picon francia építész, technológiatörténeti professzor szerint hivatkozási alapot jelent az ornamentika kortárs építészbe való visszatérése szempontjából. [5] Az egykori Kelet-Németország területén, Eberswalde-ban található könyvtáron megjelenő képek Thomas Ruff fotós műgyűjteményéből kerültek a homlokzatot alkotó beton és üvegpanelekre. A könyvtár formája végtelenül egyszerű, három egymásra helyezett tárolóként értelmezhető, amelyek hasonló belső tartalommal (funkcionális töltettettel) rendelkeznek. Erre a hármas tagolásra erősít rá sávosan körbefutó üvegfelületek és ablakok osztása.[6]

Az épület a homlokzatát alkotó anyagok alapján erre a három horizontális egységre bonthatjuk, melyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz a felületet burkoló és összefogó mintázatok által. A monolitikus tömeget az üvegsávok tagolják vízszintesen, amik a könyvtár belső tereinek szórt megvilágítását biztosítják a mögöttük lévő ablakokon keresztül. Ezek előtt elfutó szitázott üvegtáblák egységesítik a felületet azzal, hogy a betonburkolattal egy síkot képeznek és a szalagszerű mintázatok rendszerébe illesztik. A szalagos egybefüggő felületi mintrendszer által sűrű, szövetszerű homlokzati kép tárul elénk, amelyben a lyukként bemélyedő ablakok meglehetősen hangsúlyos elemekké válnak. 

Az egyes rétegeket elemezve érezhetővé válik, hogy a külső megjelenés és belső térszerkezet mennyire szorosan összefügg. A sávablakok az általános szórt világítást biztosítják, a kisméretű lyukablakok pedig a fókuszált kutatóhelyeket jelölik. E két megoldás kívülről is olvashatóvá teszi a belső térszerkezetet.

A felületi képek fogják össze és teszik igazán izgalmassá az épületet; gazdagítják könyvtár puritán geometriáját. A tervezők és Thomas Ruff fotóművész együttműködésének eredményeként kerültek a válogatott képek a homlokzatra. Az egyes elemek rendkívül tudatosan, alapos megfontolás mentén kaptak helyet az épületen. [7] Végignézve a képeket, csoportosítási elvek rekonstruálhatók: az egyik a tudományokra és a kultúrára való utalás. A képanyag összekapcsolódik a könyvtár funkciójával. Például a koponyát ábrázoló képen a  „memento mori" (emlékezz a halálra) motívum jelenik meg, kidomborítva a múlandóság és a megőrzés, a fennmaradó tudás és az emberi halandóság viszonyrendszerét a könyvtárak vonatkozásában. De direkt utalásként egy könyvtári életkép is látható, amin diákok egy olvasóteremben dolgoznak.

A másik csoportot azok a fotók alkotják, amelyek a terület történelmi eseményeire utalnak. Megjelenik köztük egy felvétel az 1936-os berlini olimpiáról – amelyet a II. világháború miatt tizenkét éves szünet követett az olimpiai játékok történetében. A homlokzaton látható továbbá egy 1961-ben készült kép, amely menekülő németeket ábrázol a berlini fal építésének időszakából. Emellett egy, a Reichstag előtti tömegtüntetést megörökítő fotó is helyet kapott a kompozícióban. [8]

Ha a képeket eltávolítanánk a ház hamar elveszítené azt a kifejező többlettartalmat hordozó jelleget, amit a homlokzat vibráló felülete sugároz.  Az anyagok és nyílászárók rendszere egy nagyon statikus és szerkesztett épület képét mutatja, ami egy egyszerű beépítéssel kapcsolódik a környező házakhoz. A megjelenő fotók már nagy felületként értelmezve is oldják a puritán hasábformát, de közelebbről megvizsgálva tartalmas jelentést hordoznak. A mintázat teljesen síkban marad és nem hordoz szerkezeti szükségletből adódó többletet sem. Persze burkolatként értelmezhető, de sokkal inkább egy információhordozó felületként szolgál, amit a képek által ad át közvetlen módon. 

Az ornamentikát jelentő rétegek által jön létre a kulturális előzményekhez kapcsolódó kommunikatív és izgalmas épület. Az eberswelde-i könyvtár esetében a homlokzati elemeken látható nyomatok a burkolat szerves részét képzik. Ezek nélkül bár értelmezhető az épület –ha a beton és üvegsávok rendszerét vesszük figyelembe – , de a képek által közvetített információ nagyon erős hangulatot teremt, amely rezonál a terület történelmi, kulturális múltjával. A képek így olyan többletet adnak az egyszerű épületformának, ami szinte elleplezi azt.  

Hivatkozások: 

[1] Csépke Tamás  A díszítés mint kifejezőeszköz– Recenzió Farshid Moussavi - The Function of Ornament című kötetéről
[1] Loos, Adolf: Ornamens és nevelés válogatott írások. Budapest: Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., 2004.

[2] Horányi Özséb – Szépe György: A jel tudománya – Szemiotika, Budapest: General Press kiadó, 1975.

[3] Horányi Özséb – Szépe György: A jel tudománya – Szemiotika, Budapest: General Press kiadó, 1975.

[4] Moussavi, Farshid –  Kubo, Michael (szerk.): The Function of Ornament, Barcelona: Harvard Graduate School of Design/Actar, 2006

[5] Picon, Antoine: Ornament: The Politics of Architecture and Subjectivity. Wiley, Chichester: 2013

[6] Herzog & de Meuron: Eberswalde Technical School Library, Eberswalde, Germany, https://www.herzogdemeuron.com/projects/105-eberswalde-technical-school-library/ (utolsó elérés: 2025.05.08.)

[7] Herzog, Jacques: Collaborations with Artists, Lecture, Symposium, Marfa, 25-26 April 1998  https://www.herzogdemeuron.com/writings/collaborations-with-artists/ (utolsó elérés: 2025.05.08.)

[8] Herzog, Jacques: Collaborations with Artists, Lecture, Symposium, im.

A Doktoranduszi Kiválósági Ösztöndíj Program (DKÖP) által támogatott projekt a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott, valamint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közös támogatásával, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal kötött támogatási szerződés alapján valósult meg.

/Csépke Tamás/
Lakóépülettervezési Tanszék, Építészmérnöki Kar, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőművészeti Doktori Iskola
Témavezető: Sugár Péter DLA