Helyek

Város—Tér—Pozíciók, pécsi konferencia a közhelyek tükrében

2006.06.23. 10:16

A köztér-rehabilitáció szempontjai a városi terek fejlesztésének gyakorlatában. Bencze Zoltán írása a június elején tartott konferencia tanulságairól.

Város—Tér—Pozíciók

helyszín:
Európa Centrum Kht.,
Pécs, 7621
Mária utca 9.

időpont:
2006. június 2–3.

A hónap elején Pécsett megrendezett Város-Tér-Pozíciók konferencia az úgynevezett Közterek És Parkok Újjáélesztése címet viselő közterület fejlesztési program szakmai, módszertani kérdéseinek tudományos eszmecseréje volt. E közterület fejlesztési elképzelés az egyik az Európa Kulturális Fővárosa 2010 (EKF) program hátterében megvalósuló öt fejlesztési kulcsprojekt közül. A konferenciát a Kultúra 2010 Társaság szervezte.

A konferencia igénye és tartalmi összefüggéseinek vázlata a Kultúra 2010 Társaság keretein belül folyó civil vélemény-formáló beszélgetésekből és párbeszédekből született meg. A társaság feladatának tartja, hogy létrehozza és erősítse az Európa Kulturális Fővárosa programszervezési és fejlesztési projektjei felett a szakmai és általános állampolgári nyilvánosságteremtő gyakorlatot. Ennek tükrében került figyelmünk középpontjába a közterek és parkok revitalizációját célzó EKF kulcsprojekt.

Azok a feladatok, melyeket Pécs városa a győztes EKF pályázat keretei között vállalt, egyrészt feltételei a 2010-es rendezvénysorozat lebonyolításának, másrészről viszont régóta esedékes, sokszor hosszútávú fejlesztési feladatok megvalósítát célozza meg, záros – és igen rövid – időkeretek között. Az EKF fejlesztési programok legnagyobb kockázata jelen állapotok között nem abban áll – mint ahogyan azt már a napi sajtó is manapság hangoztatja –, hogy a késések miatt esetlegesen nem fejeződnek be az építkezések időben. A nagyobb veszélyt az hordozza magában, hogy az átgondolatlan programtartalommal, idő hiányában felületesen kidolgozott és nehezen fenntartható, nem a megfelelő léptékű és nem a megfelelő kulturális gyakorlatot befogadó intézményeknek helyet adó beruházások valósulnak meg.

A problémamegoldás nehézségei és a rendelkezésre álló feltételek nem jogosítanak fel komoly reményekre. A fejlesztések szinte mindegyikéről elmondható, hogy még mindig nem került sor a szakmai szereplők megszólítására, a szervezeti, menedzselési projekt-lebonyolítási egységek megszervezésére, amelyek pedig elengedhetetlenül szükségesek a döntéseket és az operatív munkát megalapozó előkészítő tevékenységek elvégzéséhez.

Ennek következtében a programok ütemezett és alapos előkészítése elmaradt. A már meghozott döntések sem tekinthetők megalapozottnak. Például: a hangversenyterem helyszíne és városszöveti beillesztése még a kiírás előtti utolsó pillanatban is bizonytalan; a nagy kiállítótér szakmai előkészítő programja és helyszíne körül továbbra is viták zajlanak; az ún. tudásközpont programkidolgozása éppen csak elindult; a Zsolnay negyed programja sem képes egy határozott koncepció mellett megállapodni; a kortárs művészeti központ kidolgozása szűk szakmai társaság kezében, szemérmes titkolózások közepette folyik már több mint fél éve.

A szóban forgó közterület fejlesztési program megvalósulásának helyszínei a város területén szétszórva helyezkednek el. Alapelvként fogalmazódott meg, hogy a beavatkozási területek a városi szövet olyan gócpontjaiban helyezkedjenek el, amelyek minőségi fejlesztése motorként szolgálhat a környező területek fejlődésének beindításához. A program keretében olyan fejlesztési pólusok és tengelyek kerülnek kialakításra, amelyeknek szerepe ma is adott, de nem kihasználtak vagy rosszul definiáltak, és amelyek ugyanakkor lefedik a város csaknem egészét, és a fejlődés lehetőségét kisugározzák a településterület egészére. A különböző típusú fejlesztések a város eltérő városrészeiben kerülnek megvalósításra, illeszkedve a város szövetéhez és szerkezetéhez.

A közterek revitalizációs programja, mely még az EKF pályázat háttér-tanulmányai között készült el, csak az általános és rutinszerű feladatkijelölésig jutott. Az EKF pályázat elkészítése óta semmilyen tartalmi hozzászólás vagy program-előkészítési tevékenység nem folyt a közterek revitalizációs munkájával kapcsolatban. Ennek ellenére az önkormányzat egyeztetéseket folytatott a PVV ZRT-vel (Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Zrt.), miszerint a „közteres program" lebonyolítását és szervezését megkaphatná a Városi Vagyonkezelő, amely burkolatcsere, faültetés, „kertészeti munka" és információs-tábla kihelyezési feladatnak tekintette a közterek felújításának több mint hétmilliárd forintos programját, és közbeszerzési eljárásban tervezte annak megvalósítását.

A sikereres lebonyolításhoz szükséges előkészítésből jelenleg hiányzik a tartalmi kidolgozottság. A megfogalmazott minőségi elvárások mögül hiányoznak azok az elemző, feltáró munkálatok, melyek például a korszerű városi minőség, a működőképesség, az új használati igények vagy legfőképpen az „eladható kreatív város" új strukturális igényeit a helyi sajátosságok feltételei között értelmezné. Miközben megszületett a kulturális ipar és a kreatív város fejlesztési terve, hiányzik a politikai döntéshozók, de az építész-városépítész szakmai szereplők közegében is egy ilyen fejlesztés urbanisztikai vonatkozását érintő szemléleti és gyakorlati jártasság. A közigazgatás (Városfejlesztési Osztály, Műszaki osztály, Főépítészi Iroda, Tervtanács, városi vagyonkezelő szervek) problémamegoldó és reagáló képessége a napi rutinfeladatok elvégzését sem képes megfelelően végrehajtani – ahogyan az épített környezet alakításának és fejlesztésének napi koordinációs munkáival már egyáltalán nem képes megbirkózni.

 

A pécsi közterületfejlesztési projekt előkészítő tanulmányának programja úgy indítja gondolatmenetét, hogy az építészet tárgyi valóságának és alkotó gyakorlatának fogalmi kereteit az épített környezet irányába tágítja. Elszakadva a klasszikus urbanisztika makroökológiai hagyományának megközelítésétől, a városi épített környezet értelmezése egy funkcionális és egy szimbolikus szerkezet létrehozásával fogalmazódik meg. E szimbolikus szerkezet pedig az építészet és a városépítészet vizuális-formai eszközrendszerének köszönhetően, és az építészeti beavatkozások teremtő ereje által nyeri el tárgyiasult megvalósítását a fejlesztések során – véli a tanulmány. Ennek szellemében az épített környezet fizikai valósága nem másként, mint képek egymásutániságában, látványok sorozataként fogalmazódik meg, az épített fizikai valóság pedig egy reprezentációs képrepertoárként tűnik fel. Például a belváros funkcióváltását szorgalmazó program egyszerűen a turisztikai forgalmazás számára fogyasztható városi términőség elérését fogalmazza meg, majd pedig prognosztizálja a városlakók identitásának erősítését egy ilyetén „kellemessé tett" városi környezet eredményeképpen.

A fogalmi kiterjesztés nem folytatódik a vizuális környezet irányába. Ennek következtében elvész az a lehetőség, amelyet az ún. posztmodern urbanizációs folyamat eredményeként leírt társadalomtudományos és szakantropológiai megközelítések kínálnak ilyen esetekben: a beavatkozás komplex szemléletű legyen a városi terek megtervezésekor.

A Város-Tér-Pozíciók konferencia ennek a szemléleti deficitnek az opponenciáján keresztül újabb megközelítési pozícióik számbavételével kívánta segíteni a pécsi köztérfejlesztési program kidolgozását.

A közterek revitalizációs programja magában hordozza a városi környezet problémáit kezelő megoldások esélyét. A konferencia erre a lehetőségre kívánta felhívni a figyelmet, és bővíteni kívánta a munka elvégzéséhez szükséges – most még hiányos – szemléleti pozíciókat. Ugyanakkor a konferencia célul tűzte ki azt is, hogy széles szakmai közeget érintő párbeszéd induljon (nem csak Pécsen): milyen szervezeti, szervezetirányítási, közigazgatási, várospolitikai, és nem utolsó sorban szakmai területek szemléleti pozícióit kellene átgondolni ahhoz, hogy az EKF fejlesztések – többek között az úgynevezett Közterek És Parkok Újjáélesztése címet viselő közterület fejlesztési program – kihozzák magukból a korra jellemző, értékálló megoldást?

A konferencia taktikai céljai közé tartozott, hogy a szakmai párbeszéd váljék tartalmilag kellően méllyé, hogy a belőle levonható következtetések megkerülhetetlen ajánlásokká váljanak a feladatmegoldások gyakorlati, módszertani kidolgozása kapcsán. (Nem nehéz észrevenni, hogy mindez sérti a rutinszerűen beágyazódó közigazgatási, döntéshozási és intézményesült szakmai viselkedésminták hatáskörét, melyek ellenállásával számolni kell.)

Olyan problematikus fogalmi kérdésköröket kívánt a konferencia feszegetni mint:

• a tervezés szerepe, a tervezői kompetenciák köre;

• a fejlesztések célmeghatározó és előkészítő folyamatai;

• a közösségi érintettség és a közérdek nehezen értelmezhető kategóriái;

• a város tartalmi komplexitásának és a városfejlesztés komplex feladatának kérdései;

• a társadalomtudományok városkutatásból származó szemléleti megközelítéseinek eredményei;

• köztérfejlesztési lehetőségek a művészeti aktivitások nem műtermi gyakorlatában, melyekben benne rejlik a reagálás a nyilvános tér viszonylataira és összefüggéseire.

A konferencia előadói egyöntetűen állást foglaltak az EKF kulcsprojektek értékelése kapcsán afelől, hogy a fejlesztések mögül hiányoznak a kulturális-művészeti önszerveződések kezdeményezései Pécsen – éppen azok, melyek a város immanens értékeinek aktivitásából nőnek ki. Ezzel összhangban fogalmazható meg az a helyzetértékelés, miszerint a közös érdekek felismerése mentén szerveződő civil öntevékenység nem politikai vagy piaci cselekvésformái – sajnálatos módon – nem alakítják ki Magyarországon azt az európai polgári magatartásmintát, amely a jelen esetben komoly erőforrásokkal gazdagíthatná a város már egyébként is megkésett gazdasági, kulturális, társadalmi megújulását.

A programok kidolgozásában és előkészítésében részt vállaló városi/szakmai szereplők véleménynyilvánításait gyakran olyan kizárólagosságra törő módszerek hatják át, melyek a politikai klientúra rendszerében képzelik el parciális érdekeik érvényesítését. Mindehhez társul a város politikai vezetésének paternalista szemlélete, mely szinte hisztérikus ellenkezéssel hárít el minden, az EKF programokat érintő konstruktív kezdeményezést, miközben nyilvánvalóvá vált az elmúlt időszakban, hogy a Városháza sem szervezeti-intézményi, sem szemléleti-tartalmi szempontból nem képes megfelelni a feladat kihívásának. Valamely görcsös politikai reflexből a városvezetés képtelen megtenni azon egyszerű lépéseket, amely az adott helyzetben mozgósíthatná a szükséges energiákat. Például: jól szervezett irányítási, bonyolítási, döntéshozási rendszer; minőségbiztosítási hatáskörök létrehozása: Art-Direktori Iroda, EKF Főépítészi iroda; szakértői konzultációs projektmenedzselés; a körültekintő előkészítő munka feltételeinek megteremtése; szakmai és állampolgári nyilvánosságot teremtő kommunikáció. Mindezek teljesüléséhez szükséges szervezeti felépítést szorgalmazó javaslatok már régen készen állnak.

Senkit ne tévesszen meg az a hír, miszerint Pécs Város Önkormányzata kinevezte a az EKF öt kulcsprojektjéhez a stratégiai és ágazati/kulturális vezetőket. Az így létrejött menedzselési egységek egyelőre sem személyi összetételükben, sem szervezeti felépítésükben nem kínálnak esélyt a folyamatok tartalmi gazdagítására. Egy valamit szolgálnak: hogy a harminc-egynéhány milliárdos szubvenciót a város pénzügyileg és államigazgatási szempontból képes legyen lehívni – mindattól teljesen függetlenül, hogy az említett irányítói szervezeteket már fél évvel ezelőtt létre kellett volna hívni.

A Város-Tér-Pozíciók, tudományos konferencia gyanánt, elsősorban, a szakmai közigazgatás, a város térbeli alakításában érintett szakemberek és a fejlesztések kidolgozásában érintett szakértők figyelmére tartott igényt. Az EKF fejlesztések egyetlen minőségbiztosító, ám hatáskörrel és működési feltételekkel nem rendelkező, szervezeti egysége, az ÉVARC (Építészeti és Városarculati Tanács) részéről egyetlen szakember érdeklődését vívta ki a konferencia. Mindennek okai talán nem csak az érintettek érdektelenségével magyarázhatók, hanem annak a szervezetirányítási, menedzselési rendszernek a felépítéséből következik, amely az eltelt hét hónap során képtelen volt a szakmai kompetenciák és hatáskörök hatékonyan működő egységét létrehozni.

A Kultúra 2010 Társaság első lépésben, a Város-Tér-Pozíciók konferencia szervezésével a köztér-revitalizációs fejlesztési program szélesebb szemléleti horizontját kívánta áttekinteni. A következőkben a város tereinek probléma-feldolgozó kreatív gyakorlatait végző workshopok és köztéri akciók tapasztalatai alapján kíván újabb tartalmi hozzászólásokat megfogalmazni. Terveink szerint, a közeljövőben egy bővebb anyagot kívánunk közreadni a konferencia tanulságainak szakmai összegzéséről.

Bencze Zoltán
a Kultúra 2010 Társaság tagja

Kapcsolódó oldalak:

A konferencia programja

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk