Emberek/Interjú

Tér, forma, Torino — Fiatal magyar tervezők a designfővárosban

1/9

Open and Safe Places

?>
Open and Safe Places
?>
Open and Safe Places
?>
Food Networks
?>
Martin Guixe és a Food Networks
?>
Complexity Maps (forrás complexitymaps.net)
?>
Active Wellfare
?>
active wellfare
?>
Active Wellfare: munka a tűző napon
?>
1/9

Open and Safe Places

Tér, forma, Torino — Fiatal magyar tervezők a designfővárosban
Emberek/Interjú

Tér, forma, Torino — Fiatal magyar tervezők a designfővárosban

2008.09.25. 13:04

Cikkinfó

Szerzők:
Markó Barbara

Földrajzi hely:
Torino, Olaszország

Torino, a Design Fővárosa 2008 workshop-sorozatán a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem négy hallgatója is részt vett. Fiáth Henriettát, Holczinger Júliát, Nagypál Dorottyát és Ungár Fannit a városépítészetet és designt szorosan összekapcsoló projektekről kérdeztük.Az interjút Markó Barbara készítette.

2008-ban elsőként Torino nyerte el a Design Fővárosa címet, s ehhez hűen idén számtalan designhoz kapcsolódó rendezvénynek ad otthon. Többek között levezényeltek egy nagyszabású workshop-sorozatot is, amelyen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem négy hallgatója is részt vett – a nyári egyetem keretében egy intenzív munkahetet tölthettek a világ minden tájáról érkezett fiatal tervezőkkel. Fiáth Henriettát, Holczinger Júliát, Nagypál Dorottyát és Ungár Fannit a városépítészetet és designt szorosan összekapcsoló projektekről kérdeztük.


Fiáth Henrietta, ipari termék- és formatervezőként végzett a Műszaki Egyetemen, jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design- és művészetelmélet szakos hallgatója. A torinói nyári egyetem keretében az Open and Safe Places című workshopon vett részt.

Open and Safe Places
1/9
Open and Safe Places

Open and Safe Places
2/9
Open and Safe Places



ÉF: Egyszerre vagy tervező és elméleti szakember, egyedül voltál ezzel?

Fiáth Henrietta: Nem volt kikötés, hogy csak tervező szakosok jelentkezhetnek, találkoztam design-szociológussal és design-menedzserrel is.

ÉF: Mi volt a workshop vezérfonala?

Fiáth Henrietta: Az alapkérdés az volt, hogyan lehet elősegíteni biztonságos terek létrejöttét anélkül, hogy megfojtanánk a közösségi életet – ugyanis a túlzott ellenőrzés és a szociális funkció fordított arányban áll egymással. Vinnünk kellett hazai példákat, én a Szimpla Kertről tartottam egy prezentációt, amely egyáltalán nem adja a biztonság érzetét, de egy kellemes közösségi hely – amikor meséltem róla, a többiek rögtön kedvet kaptak, hogy egyszer megnézzék.

ÉF: Mi volt a konkrét megbízás?

Fiáth Henrietta: Torino északi és déli kapujában – két alacsonyabb presztízsű környéken – kijelöltek számunkra több kisebb területet, foghíjtelkeket, útkereszteződések által kivágott szigeteket, amelyek jelenleg nincsenek használatban. A feladat az volt, hogy itt hatékony szociális funkciókkal bíró, a biztonságérzetet és a lokális indentitást erősítő tereket alakítsunk ki – illetve adjunk erre egy átfogó koncepciótervet.

ÉF: Mi volt a munkamódszer, hogy tudtatok harmincan együttdolgozni?

Fiáth Henrietta: Nálunk szerencsére nem határozták meg előre, kivel dolgozzunk együtt, folyamatosan alakultak ideiglenes csoportok a felmerülő problémák mentén, és a különféle irányok végül többfélre választ adtak a kiinduló felvetésre.

ÉF: Mi lett a megoldás, és mi az ötleteitek sorsa?


Fiáth Henrietta:
Többféle koncepció is körvonalazódott, a mi csoportunk az energia-gyűjtés és -felhasználás olyan alternatív útjain törte a fejét, amely közösségi funkciókat is érint, és egyben tudatosítja a városi energiafelhasználás mértékét. (Példaként tekintettünk arra az amszterdami diszkóra, ahol a táncoló emberek mozgása energiát termel.) Sőt, abban is gondolkodtunk, hogy ezek a köztéri energia-központok ikonikussá válva – egyfajta modern szoborként – a helyi identitást is erősíthetnénk. Torino polgármestere elégedett volt a végeredménnyel, és a koncepcióterveinkből egy kiadványt is összeállítanak majd.

Nagypál Dóra üvegtervezőként végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, jelenleg designmenedzser képzésben vesz részt. A nyári egyetemen a Food Networks című workshopra jelentkezett.

Food Networks
3/9
Food Networks

Martin Guixe és a Food Networks
4/9
Martin Guixe és a Food Networks



ÉF: Mi volt a Food Networks célkitűzése?

Nagypál Dóra: A megbízónk a Slow Food mozgalom volt, és egy elég összetett feladatot kaptunk. (A Slow Food a fast food ellentéte: jó minőségű, helyi alapanyagokra támaszkodó konyha.) A Torino vonzáskörzetében élő gazdák számára kellett terveznünk egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi, hogy nekik ne kelljen a logisztikával és értékesítéssel is foglalkozni. Tehát egy rövidebb utat kellett találnunk a termelők és a fogyasztók közt.

ÉF: Üvegtervezőként miért ezt a témát választottad?


Nagypál Dóra:
Édesanyám nem rég vásárolt egy gyógynövény- és fűszerkertet, és a diplomamunkám is ehhez a családi vállalkozáshoz kapcsolódott: fűszeres és olajos üvegeket terveztem neki. Nagyon is releváns kérdés számunkra, hogy milyen utakon juthat el a friss áru a fogyasztókhoz.

ÉF: Hogyan folyt a munka?

Nagypál Dóra: Szisztematikusan közelítettünk a megoldás felé, megvizsgáltuk a különféle értékesítési utakat, modelleket. Napokat töltöttünk azzal, hogy felmértünk különféle bolthálózatokat, megismerkedtünk a termelők problémáival. Valamelyik nap sajnos lekéstem a buszt és egy másik csapattal indultam el, de ekkor is a saját feladatomra koncentráltam, kérdezősködtem mindenütt, még egy fagylalt-gyárba is elbicikliztem, és így legalább megtudtuk, honnan kerül a friss gyümölcs a fagyiba. Nekem elsősorban a gyümölcsök és zöldségek szállítására kellett koncentrálnom: hogyan juthat el a gazdák közreműködése nélkül az áru a fogyasztókhoz. Izgalmas az a design-személet, ami az ilyen jól működő rendszerek megtervezését is magában foglalja – nálunk szinte mindig egy konkrét tárgy létrehozása állt a középpontban, most nem ez volt cél. Szimpatikus volt a vezetőnk Martin Guixe, katalán designer, akinek mindig olyan ötletei voltak, amelyek kizökkentettek az adott gondolati vágányokról, és egy teljesen új nézőpontot adtak.

ÉF: Mi lett a végeredmény?

Nagypál Dóra: Egy komplex rendszer, amelynek a Locale of the Locale nevet adtuk. Ennek a része egy sor hűtött széf, ahol a gazdák a termőterületek közelében elhelyezhetik az árut, majd innen szállítják be a központba, amely egyszerre szolgál piacként, illetve a sérült gyümölcsöket és zöldségeket feldolgozó üzemként, ahol a friss áru mellett közvetlenül a kész termékeket is megvásárolhatják a fogyasztók.


Holczinger Júlia a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem ötödéves formatervező szakos hallgatója, a nyári egyetem keretében a Complexity Maps című workshopon vett részt.

Complexity Maps (forrás complexitymaps.net)
5/9
Complexity Maps (forrás complexitymaps.net)




ÉF: Mit volt a workshop témája?

Holczinger Júlia: Különféle közösségi tereket feltérképezni és ennek reprezentációs formát találni izgalmas tervezési feladat – ez volt ennek a workshopnak a vezérfonala, Torino egyik legproblémásabb területére koncentrálva. Ilyen esetben a „feltérképezés“ egyúttal megoldási javaslatokkal is együttjár.

ÉF: Miért ezt a csoportot választottad?

Holczinger Júlia:
Formatervezőként elsősorban a designkommunikáció érdekel, a diplomámat is egy budapesti intézmény arculattervezéséhez kapcsolom.

ÉF: Mi volt a konkrét megbízás?

Holczinger Júlia: A „Parco Stura“ (mérgező park) elnevezésű területet jelölték ki, hogy térképezzük fel és készítsünk interjúkat a park használóival, a helyi építészekkel és rendőrökkel – illetve tegyük hozzá az ötleteinket a város rehabilitációs terveihez. Elég hamar világossá vált számunkra, hogy a roma nyomortanyák mellett, ennek a parknak a területén található Európa egyik drogelosztó-központja – voltak ösvények, ahol bokáig gázoltunk a használt injekciós tűk közt, a parkolókban óránként cserélődtek a dílerek autói. Mindenütt óriási szeméthalmok… Ezek a körülmények a workshop résztvevőinek nagy részét meglehetősen kiborították, volt, aki az első nap után kiszállt, én végigcsináltam.

ÉF: Hogyan folyt a munka?

Holczinger Júlia:
Kis csoportokban dolgoztunk, volt aki a hely történetét mérte fel, valaki a környezeti problémákkal foglalkozott, valaki a mobilitásra koncentrált, valaki a biztonság kérdésére – a mi csoportunk az emberekre figyelt, számtalan interjút és fotót készítettünk a parkban. Tehát a tervek vizualizációját megelőzte egy nagyívű anyaggyűjtés, ami persze, elég nehéz feladatnak bizonyult ilyen terepen.

ÉF: Milyen végeredmény született?

Holczinger Júlia: Kénytelenek voltunk szűkíteni a feladatot, ugyanis egy hét alatt épphogy csak megismerkedtünk a parkkal, nem tudtunk a problémáira konkrét megoldásokat találni. A jelenlegi városrendezési irányt, amely golfpályát képzelt el a park problémás zónájában – semmiképp nem tartottuk megfelelőnek. Elkészítettük a működését feltáró térképeket, amelyek megtekinthetőek a http://www.complexitymaps.net/ weboldalon.


Ungár Fanni most diplomázik formatervezőként a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a Szövetség 39 nevű design-csoport tagja. A torinói nyári egyetem keretében az Active Wellfare című workshopon vett részt.

Active Wellfare
6/9
Active Wellfare

active wellfare
7/9
active wellfare

Active Wellfare: munka a tűző napon
8/9
Active Wellfare: munka a tűző napon



ÉF: Mi volt a workshop célkitűzése?

Ungár Fanni: A megbízónk Torino illetve a torinói kórház volt, ugyanis a város nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a rehabilitációra, hogy a betegek minél gyorsabban visszakerüljenek a társadalmi körforgásba – sőt a távlati cél az lenne, hogy ne is essenek ki olyan nagy mértékben, hogy ne legyenek annyira elszigetelve az egészséges emberektől. Fontos volt, hogy figyeljünk a hozzátartozók szempontjaira is, hiszen ők is hangsúlyos szereplői a gyógyulási folyamatnak.

ÉF: Miért ezt a témát választottad?


Ungár Fanni:
Nincs közvetlen kötődésem, de nagyon érdekel a sport- és mozgáskultúrához kapcsolódó tervezés, és itt is felmerültek ilyen kérdések.

ÉF: Mi volt a munkamódszer?

Ungár Fanni:
Szerintem ez volt a legnehezebb téma, nem mindennapi problémákkal szembesültünk. Nagyon hatékony munka folyt, rengeteg anyagot gyűjtöttünk, egy napot töltöttünk a kórházban, egy napot pedig a városban, ahol egy kerekes székes fiú vezetett körbe minket, hogy átvehessük az ő nézőpontját. Nekem ez nem volt olyan nagy újdonság, az egyetemen sokat foglalkoztunk az akadálymentesítés kérdéseivel. A legnagyobb kihívást a magatehetetlen és kómában fekvő betegek rehabilitációjában láttam, ezzel kapcsolatban is nagyon jó ötletek születtek a workshopon. Nagyon tetszett a szemléletmód, amellyel a problémákat megközelítettük, sokat tanultam a hollandok rendszerközpontú gondolkodásából.

ÉF: Mi lett a végeredmény?

Ungár Fanni: Lényegében megszüntettük a kórházat mint szigorúan elkülönített egységet. Egészségcentrumnak neveztük, és olyan funkciókat is elhelyeztünk benne, amelyeket az egészségesek is használhatnak – például kulturális programoknak helyet adó tereket. Terveztünk egy uszodát is, amely amellett, hogy a helyi adottságokhoz illeszkedik (ugyanis a Po folyó felduzzasztásával nyílt vízű medencét is kialakíthatunk), egyszerre a rehabilitáció és a sportolás terepe is. Az orvosoknak nagyon tetszettek az ötleteink, olyan új nézőpontokat hoztunk fel, amire eddig nem gondoltak – sőt arra is látnak esélyt, hogy a jövőben megvalósuljanak a terveink.

Markó Barbara

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk