Szezonális örökség: A modernitás örök nyara?

Kinek mit jelent a Balaton? Wettstein Domonkos cikksorozatában az egyre inkább eltűnő Balaton-parti identitásnak ered nyomába, eltérő évszakokban mutatva be a tóparti örökség átalakulását. Nemzetközi elismerés a Balaton-part fejlesztéséért, pózna-lemez architektúra és a jelen problematikája is szerepel a sorozat első részében.

„Pózna-lemez architektúra" – így jellemezték a hatvanas évek elején tevékenykedő építészek azt a sajátos Balaton-parti karaktert, ami már a harmincas években is meghatározó volt a könnyed szezonális építészetben. A négyévszakossá váló tájkép új kihívások elé állítja a védtelen modern emlékeket. A sorozat ennek az egyre inkább eltűnő Balaton-parti identitásnak ered a nyomába, eltérő évszakokban mutatva be a tóparti örökség átalakulását…

A Balaton-parti építészet 20. századi történetével tíz éve a doktori kutatásomban kezdtem el foglalkozni.¹ A helyszíneket évről évre bejárva szembetűnő volt a tájkép átalakulása, miközben a közelmúlt kiemelkedő alkotásainak állapota egyre nagyobb aggodalomra adott okot: sorra tűntek el vagy építették át az egyszerű, ám mégis karakteres balatoni épületeket. Épp ezért szükségesnek érzem ennek a sajátos időszaknak és identitásnak a bemutatását. A történetek a táj átalakulását is más és más perspektívákból járják körül az örökségvédelem problémájára is választ keresve: eltérő nézőpontjaink ellenére kirajzolódhat-e egy közös tájkép? 

A modernitás örök nyara?

Napjainkban fokozatosan tűnik el a Balaton-part nemzetközi elismerésben részesült modern építészete, bár a korszak hagyatéka nemcsak az épületállomány értékében, de a regionális terv eszmeiségében is tovább él. A régió fejlesztése 1965-ben nyerte el a Nemzetközi Építész Szövetség (UIA) Sir Patrick Abercrombie-díját.² A díjjal elsősorban a Balaton-fejlesztésnek – a korszak értékrendjében – „szenzitív táji és építészeti egységét" ismerték el, a kitüntetés „Farkas Tibor és csapatának" szólt.³ A főépítész sokrétű szerepvállalása volt a záloga annak a komplex fejlesztésnek, melynek eredményeit a ´60-as évek elején a nemzetközi delegációk is évről évre nyomon követhették.⁴ Bár a díjat elsősorban a ´60-as évek elejére elkészült fejlesztéseknek ítélték oda, fontos hangsúlyoznunk, hogy a korszak sikerében nagy szerepe van a háború előtti BIB-es előzményeknek. Különösen Kotsis Iván munkásságának, aki szemléletformáló tevékenységével az építtetőket, építőmestereket, egyetemi professzori munkájával pedig a hallgatókat képezte egységes szellemben. Kotsis a háború után színre lépő generáció – köztük Farkas Tibor és Polónyi Károly – meghatározó oktató karaktere volt, gyakorta adott ki balatoni feladatokat a műtermében. A szezonális jellegből fakadó praktikus, egyszerű és egyúttal gazdaságos szemléletét a modern építészeti elvek helyi adaptációjára építette, és ez a szemlélet a szocreál kényszere után újraéledő modernitás balatoni példáiban is megjelenik.