Műalkotás a gödöllői Szent István Egyetem új kollégiumi épületének gyalogos hídján

SODRÁS

 

A Gödöllői Szent István Egyetem rendkívül impozáns környezetben található. Pályamunkánk a ma nagyon népszerű egyszerű, letisztult formavilág mellett a természetközeliséget hangsúlyozza.

A folyosóra készült pályamunkánk egy téri játék, ugyanis a műalkotás magában foglalja a mennyezetet, a padlót és a függőleges falakat is. Egy esős nap hangulatát idézi fel, fentről erős plasztikai hatással, alul egyszerűen, a síkból nem kilépve, illetve az oldalfalakon modern jelzésszerű vízfüggöny. A mű oldja a kollégium épületének merevségét és egyszerűségét, ugyanakkor konstruktív harmóniában áll össze azzal.

Az anyagok - alumínium és üveg - diszkréten harmonizálnak az egyszerű festett gipszkarton mennyezet és műgyanta padlóval. A fém és üveg egyidejű használata és kontrasztja egyszerre teremti meg a meleg és hűvös, a kemény és puha, az organikus és futurisztikus atmoszférát. S nem utolsó sorban harmonizál a modern épülettel, s azokat körülvevő impozáns természeti környezettel.

A kollégium folyosóra szánt műalkotás egyedisége (talán mert egy szobrász és egy építész közös munkája) az, hogy egy közel 1000 köbméter teret mozgat meg, tesz érdekessé, bevonva a folyosó összes síkját, sőt ennél többet, mert a fénnyel a síkok által közrezárt teret is. Mégis kivitelezése gyors és egyszerű, ugyanis az installáció 1 m² –es elemekből tevődik össze, s mint egy puzzle gyorsan kirakható.

A mű egyik legfontosabb velejárója, mely hangsúlyozza érdekességét a világítás, mely két részből tevődne össze. Egy sejtelmes állandó halvány fény, illetve egy mozgásérzékelőre reagáló erősebb –az sem túl erős, hiszen a folyosón csak áthaladnak a hallgatók. A kint és bent közti különbséget optikailag megszünteti ez az üvegmiliő, szabad utat engedve a tekintetnek a folyosón belül és azon túl. A tiszta kontúrok nyugalmat és csendet közvetítő atmoszférát teremtenek, megjelenvén a hangulatot árasztó víz-elem. A szabadból nézve- főleg az esti órákban- rendkívül hangulatos, organikus, mégis letisztult formák tűnnek fel, melyek a makettfotókon már jól láthatók.

A mennyezet homok színre festett gipszkartonba ültetett üvegrelief. Jelen esetben a relief túl hagyományos kifejezésnek tűnik, melyre ha ránézünk, jégcsapra, sodró patakokra, vízesésre asszociálunk. A szilikát a hő hatására, mint a cseppkövek változtatta a formáját, s kezdett el folyni mint a víz. Az üvegelemek távtartók segítségével egyszerűen ráültethetőek a gipszkarton álmennyezetre, melyről a fényforrások súroló módon impozáns, kristályszerű fényjátékot adnak, rásegítve az üvegkompozíciók fölött elhelyezett lámpatestek állandó fényére. Ezek a vízszínű testek szabadságot adnak, lendületesek, s magával ragadóak, szinte csalogatják a látogatót előre.

A padlón illúziók. Pocsolyák. Üvegből. Technikája öntés, ahol az „üvegpocsolyák" a öntött padlóburkolatba süllyednek, esetlegesnek tűnve, de mégis megkomponálva. A padló e szakasza alulról sejtelmesen megvilágítva kapcsolatot teremt a mennyezet „jégcsapjaival". A padlóban található „cseppek" revizós dobozok tetején találhatóak, biztosítva ezzel az esetleges fényforrások (ledek) cseréjét. Ezek után indokolt az üvegfal bevonása is az installációba, hiszen a járó-kelő egy különös miliőbe csöppen.

A falakat mi felosztottuk 1x1 méteres raszterekre, melyeket fém váz keretez. Az alsó 1 négyzetméteres raszterek fehér alumínium lemezek, melyeken meg megjelenik egy-egy kékre patinázott , maratott grafika. Ezáltal az üvegfal elveszti transzparenciáját, s megspórolja a kötelező védőkorlát kérdését. A fémlemez kompozíció nem hangsúlyos. Esőcseppeket és vízfolyásokat jelenít meg jelzésszerűen. A visszafogottság itt már fontos, ne legyen a befogadónak zsúfoltság érzete. A folyosó még mindig légies és dinamikus, annak ellenére sem sok, hogy bevontuk mind a négy befoglaló síkot az installációba.

A műalkotás nem sérülékeny, az időjárás viszontagságainak ellenáll, jelentősebb karbantartást nem igényel. A mű fenntartásának költségei elenyészők.

Fotók és szöveg: Sörös Rita és Apró Miklós János