Így terveztek ti - Pintér Márton megmondja

Érdekes és tanulságos volt az élő előadás keretében látni a pályázati manírok gyűjteményét. Az lenne jó, ha a pályázaton indulás nem egzisztenciális kényszerből fakadna, mert ez esetben a munka áldozatául válik a vélt tartalmi és stílusbeli elvárások felé tett megfelelési kényszernek.

Hamipnak, a Pintér Mártont vállon veregető hozzászólására ("Gyerünk, Márton, menni fog") csak annyit, hogy maga, hamip biztos tudja, hiszen maga már elment. Gomeno sai.

Amúgy pedig juszt is ideírom: nagyon teccik a cikk. Különösen a legutolsó kép, a "Vélemény".

“No more painters, no more scribblers, no more musicians, no more sculptors, no more religions, no more royalists, no more radicals, no more imperialists, no more anarchists, no more socialists, no more communists, no more proletariat, no more democrats, no more republicans, no more bourgeois, no more aristocrats, no more arms, no more police, no more nations, an end at last to all this stupidity, nothing left, nothing at all, nothing, nothing.” “Dada means nothing. We want to change the world with nothing. “ Louis Aragon, Dada Manifesto (1920)

Kétezer-tizenhat van, és unom már a fikázást. Nem menő; olcsó. Azt értem, hogy miért ér gyorsan célba, senki nem olvas már gifnyi adatmennyiségnél többet, így minden pop-üzenet, főleg ha az az érzelmekre is hat, és még photoshop is van benne, könnyen emészthető, könnyen lehet vele azonosulni. A unalmam tárgya viszont az, hogy ez nem mutat semerre, csak önmagára; egotrip; populizmus - ezzel a műfajjal pedig elég jól el vagyunk eresztve mostanában, köszönjük, nem kérünk többet.

Az a bajom a VERY GOOD megjelenésével (kiváltó ok a gelllérthegyi pályázatra adott reakciója, de majd’ mindegyik más megjelenésére alkalmazható), hogy not very good; not good at all. Lehet, hogy csak türelmetlen vagyok, és egy nagyon jól átgondolt marketingstratégia részeként egyszer csak beindul ez a „sok lábon álló provokatív mozgalom, amely a hazai közeg leggyengébb pontjait felismervén lesz irányadó”, és pozitív példával utat mutat nekünk, hogy mégis merre lesz a “valójában nagyon jó”, ez esetben elnézést kérek, ám amíg nem, addig csak ülök a gépem előtt, és frissítések ezrei között várom az útmutatást.

Azért tartom végtelenül tévesnek ezt a magatartást, mert csak fikázással nem fogunk előrébb jutni; fikázással nem lesz kormányváltás, fikázással nem tanulnak meg az emberek gondolkodni, fikázással nem tudják az emberek, hogy mi a szép, mi működik, hogy lenne élhetőbb ez a hely, fikázással nem fog megváltozni a szakmai képviseletünk, fikázással egyre szarabb pályázati rendszer lesz, egyre szürkébb zsűrivel és mindenféle vélt nemzeti utánérzéseket kielégítendő kiírásokkal, fikázással nem lett volna Magyarországon Prezi, LogmeIn, Ustream, Bridge Budapest, fikázással Komlósi Bence és Glatz Zsófi sem állt volna bele az Architecture for Refugees kezdeményezésbe (ajánlom figyelembe Bence legújabb, Trump-napi kiáltványát).

Program kell! érték kell! ki kell állni! csinálni! Ezt hiányolom a VERY GOOD-ból, ekkor lenne Dada.

Gyerünk, Márton, menni fog!

 

Én pedig Hámori Péter voltam.

ügyes vagy fiam

A "citadella úgy néz ki, mint egy fallosz" szerintem teljesen úgy néz ki, mint az én koncepcióm, csak nem adtam be. Tanácstalan vagyok viszont, hogy így fordulhatok-e az etikai-fegyelmi bizottsághoz szerzői jogok tekintetében?