Fény-hang-tér

Térérzékelés, térmanipuláció, térélmény. Az Építészeti Szalon keretein belül a Fényarchitektúra kiállítás nem építészeti alkotások tematikus bemutatását kínálja, hanem magával a térélménnyel foglalkozik. Retinajutalom laikusoknak és építészeknek egyaránt. 

A térben és időben megkomponált szekvencia a fény téralkotó hatásáról egyszerűnek tűnő, valójában azonban összetett technológiai (hardware és software) hátteret igénylő alkotás, 2500 fénygömbből létrehozott mátrix. A kiállítási tér jelentős részét elfoglaló „kocka" felülről lógatott, pontosan kiosztott fényforrások pontraszteréből épül fel. A felvillanások tervezett, zenére lefutó folyamata során alakzatok konstruálódnak és dekonstruálódnak, terek és síkok váltakoznak. A sötétben ülve elsőként csak csodálkozást, a tapasztalás váratlan élményét, a felvillanásokat éli meg a látogató, a hatásokhoz hozzászokva azonban értelmet, logikát, a kurátori felvetést is elkezdi keresgélni.

A nyolc perc alatt lefutó alkotás létrehozója Botzheim Bálint építész, a parametrikus építészet hazai szekértője, a technológiai megvalósítása Böröcz Sándor munkája (Lisys-Project Kft. igazgatója), a mátrixot az a Lightformer szoftver irányítja, amit a Healium Decoration fiatal innovatív társaság fejlesztett és amivel 2016-ban megnyerték A Fény Mestere Nívódíjat. A téri élmény a zene által teljesedik ki, az installációra Mátrai Péter építész, zeneszerző komponált zenét. A létrejövő installáció olyan tér-absztrakció, amihez hasonlatos generált látványokat a virtuális térben már itt-ott lehetett látni, de a valós, bejárható térbe visszahelyezve még nem. A kiállításra érkezők számára többféle nézőpont is adódik: külső szemlélőként a kirakott székeken ülve is végignézhető a folyamat, de a teremben mozogva és a kocka belsejébe vájt negatív téren, hasítékon áthaladva változó nézőpontokból, akár belehelyezkedve is megtapasztalható az installáció.

A belső pozícióból, fényalagutak nyílnak, pszichedelikus víziókra hasonlító vizuális stimulációk élhetők át, egészen komplex a tapasztalás.

Az installáció elsőként is arra az amúgy evidens, de ritkán megfogalmazott tényre irányítja a figyelmet, hogy a tér megtapasztalásának alapvető feltétele a fény és hang érzékelése. A teljesen sötét és süket hely térként nagyon csökevényesen megélhető. Azonban ezen csak ritkán gondolkodik el az ember, mert a fény és a hang is ambiens módon, tehát az embert körülölelve van jelen, természetes, alapvető, hétköznapi tapasztalásunk. Viszont éppen ezért tudatosul nehezen a jelenléte, csak nagyon ritkán, különleges esetekben figyelünk fel rá. Akkor azonban emlékezetes élmény marad: az erdő ágain átszüremkedő fényről vagy egy templom terében megélt különleges helyzetről festmények, fotók és megannyi beszámoló szól. A Fényarchitektúra alkotói is ezekre a megélhető téri helyzetekre utalnak vissza, a természeti és az épített környezetben található fényhatásokat reprodukálják az installációban. Reduktív és additív logikákról, konkrét és absztrakt formákról, valós és virtuális helyzetekről, geometrikus, organikus, konstruktív vagy éppen fluid formaalakításról beszélnek a kurátori felevetésben. Ez persze nem minden látogató számára értelmezhető utalás, de ennek ellenére fontos, hogy az installáció nemcsak a téri érzékelést stimulálja, hanem a gondolatokat is.

Somogyi Krisztina

A kiállítás augusztus 25-ig látható a Műcsarnok TÉR /// ERŐ II. Építészeti Nemzeti Szalon IV. termében.