Nézőpontok/Vélemény

Észak-Olaszország évszázados tornyai

1/22

Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.

Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.

Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.

Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.

Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.

Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.

Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.

Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.

A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.

A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.

A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.

A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.

A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.

A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.

A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.

A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.

A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.

A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.

A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.

A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.

Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.

A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.

?>
Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.
?>
Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.
?>
Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.
?>
Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.
?>
Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.
?>
Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.
?>
Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.
?>
Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.
?>
A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.
?>
A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.
?>
A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.
?>
A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.
?>
A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.
?>
A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.
?>
A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.
?>
A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.
?>
A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.
?>
A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.
?>
A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.
?>
A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.
?>
Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.
?>
A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.
1/22

Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.

Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.

Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.

Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.

Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.

Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.

Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.

Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.

A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.

A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.

A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.

A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.

A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.

A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.

A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.

A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.

A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.

A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.

A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.

A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.

Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.

A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.

Nézőpontok/Vélemény

Észak-Olaszország évszázados tornyai

2022.07.09. 11:18
1/22

Az olasz városok leggazdagabb családjai között az 12. században bontakozott ki egy sajátságos versengés. A gazdagságot a minél magasabbra épített tornyok jelképezték, amelyek lakóhelyként és erődként egyaránt szolgáltak.

Bologna városában a kutatások 80 és 180 közé teszik az egykor állt tornyok számát. A középkori város elképzelt rekonstrukciója Toni Pecoraro talán kissé túlzó, modern metszetén.

Bolognában ma is húsz torony áll, közülük a két legismertebb a Due Torri, azaz két toronyként ismert páros a város egyik látványossága. Hihetetlenül rég, 1110 körül épültek, és ma mindkettő esetén több méternyi dőlésük okoz fejtörést a szakembereknek.

Az Asinelli torony nem csak tengelyében tört, de 1,8 fokban dől nyugat felé, ami 97 méteres magassága mellett már 2,2 méternyi kihajlást jelent a tetején mérve.

Az eredetileg mintegy hatvan méter magas Garisenda torony dőlése már néhány évtized után jelentőssé vált, végül a 14. században visszabontották 48 méteres magasságra. Jelenleg a legfőbb problémát alapfalai okozzák.

Az ősi szendvics-falszerkezet szelenitből készült külső falai közötti teret kő és habarcs konglomerátum tölti ki, amely az évszázadok alatt vizet vett fel, és aprózódni kezdett. 2020 óta nagy nyomású injektálással töltik ki a feltárt belső repedéseit.

Maga a szelenit az ékszerek készítéséhez népszerű, különleges, csillogó szálas felépítésű ásvány, amely a szomszédos Azzoguidi torony alsó részén még testközelből látható -a víz és fagy okozta aprózódásával együtt.

Siena városában, még a bolognainál is magasabbra, egészen 102 méterig merészkedtek a 14. századi építők a városháza tornyának építésekor. Az alsó 87 méter téglából, míg a felső rész mészkőből épült.

A torony magasságának megválasztásakor a közeli katedrális adott mércét az építőknek. Annak alacsonyabb, de dombon álló harangtornyának szintjéig emelték a falakat, demonstrálva az egyházi és polgári hatalom egyenlőségét.

A torony az épülettől független egységet alkot, de így sem könnyű meghatározni, mikor van épp alatta a látogató. A három méter vastag falak mögül induló csigalépcső persze sokat sejtet.

A legtöbb, ma is álló toronnyal büszkélkedő város a Firenzétől délnyugatra fekvő San Gimignano, ahol a több mint hetven közül, többé-kevésbé ép formában 13 torony élte meg a mai időket.

A falak között akár több évszázados gerendázat, díszes termek, és a legkülönbözőbb helyeken felbukkanó, kreatív téglaminták hirdetik a hétszáz éve élt mesterek tudását, játékosságát.

A város legmagasabb épülete a 54 méter magas Torre Grossa, egyben az egyetlen, nagyközönség számára is látogatható torony, 1310 óta áll.

A Torre Grossa tetejéről, és közelebbről is jól megfigyelhető, hogy a ma alacsony tornyok közül számos visszabontással érte el jelenlegi méretét, az alapozás problémái, a falak repedése, de még inkább a riválisok rombolásai nyomán.

A Torre Grossa tetején óriási harang áll. Odafentről kiválóan megfigyelhető a város eredeti formában fennmaradt, városfallal körülvett, középkori szerkezete.

A város második legmagasabb tornya, a 48 méter magas Rogossa, szinte teljesen ép állapotban maradt fenn az 1200 körüli építése óta. Két, 1569-ben öntött harangjának egyike 2011-ben eltörött, restaurálása folyamatban van.

A legtöbb torony ma is egyszerűen a helyi családi otthonok része. A Salvucci család ikertornyainak magassága eredetileg ötven méternél is több lehetett, később a ma látható, mintegy 45-re bontották vissza. Az alacsonyabbik szálláshelyként bérelhető.

A Grossa torony falai között egyetlen, több mint harminc méter magas belső tér található, csak a tetejét zárja le egy impozáns tégla keresztboltozat. Az egykori falépcsők helyett ma már vasbeton és könnyű acél idomok segítik a járást.

A belső tér alján itt is több méteres vastagság jelzi a falak terhelését.

A tornyok állagának megóvása sok örökös számára jelent hatalmas terhet. Őket hely és állami pályázatok segítik, bár a kívánatosnál talán kisebb mértékben.

Kisebb tornyok a környék legtöbb városában megtalálhatók. A Poggobonsi régi városháza mellett álló Torre del Podestà azon kivételek egyike, amely új állapotában sem volt lényegesen magasabb, csupán óráját és harangját vesztette el az évszázadok alatt.

A felbecsülhetetlen értékű építményeket ma már nem fenyegetik a szomszédok háborúskodásai. Azonban az ezeréves kor felé közeledve, sok helyen a gépjárművek okozta rezgések, és a szennyezett városi levegő hoz új kihívásokat.

Cikkinfó

Szerzők:
Fotók: Gulyás Attila

Projektinfó

Földrajzi hely:
Olaszország

Nézőpontok/Történet

A Mozgásjavító Általános Iskola épülete // Egy Hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:36
10:30

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Nézőpontok/Történet

Japánkert // Egy hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:35
10:27

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.