Elhunyt Léon Krier, a tradicionalista építészet meghatározó teoretikusa

2025. június 17-én, 79 éves korában elhunyt Léon Krier luxemburgi építész és urbanista. Krier a modernizmus radikális kritikusa és a klasszikus elveken alapuló várostervezés szószólója volt, akinek elméletei és projektjei mind a mai napig heves szakmai vitákat generálnak.

2025. június 17-én elhunyt Léon Krier, akinek neve összeforrt a modernista építészeti kánonnal való következetes szembefordulással. Az 1946-ban Luxemburgban született építész pályája elején James Stirling londoni irodájában szerzett tapasztalatot, de hamarosan elfordult a modern irányzatoktól. Munkásságának középpontjába a 20. századi várostervezés, különösen az Athéni Charta által propagált funkcionális szegregáció (zónásítás) és az autóközpontúság kritikája került.

Krier elméleti munkásságának alapvetése, hogy a modernizmus elvágta a szálakat az évezredes, emberi léptékű és közösségformáló építészeti hagyományokkal. Alternatívaként a preindusztriális európai város modelljét javasolta: sűrűn beépített, gyalogosan bejárható, vegyes funkciójú városrészeket, ahol a közterek és magánépületek harmonikus egységet alkotnak. Elveit több könyvben könyvében és számtalan, aprólékosan kidolgozott, polemikus rajzában fejtette ki, amelyek a vernakuláris építészet és a klasszikus formarendszer rehabilitációját sürgették.

Legismertebb megvalósult munkája a III. Károly király (akkor még walesi herceg) megbízásából tervezett Poundbury mintaváros Angliában. Az 1993 óta épülő, Dorchester melletti település Krier elveinek gyakorlati kísérlete: a cél egy hagyományos városszövet létrehozása volt, amely elveti a zónásítást és a külvárosi beépítési modelleket. A projekt fogadtatása rendkívül megosztó. Támogatói szerint Poundbury a fenntartható, közösségközpontú városépítészet sikeres példája. Kritikusai ugyanakkor a historizáló kulisszaépítészet vádjával illetik, amely a múlt formáit csupán felszínesen, azok eredeti társadalmi kontextusa nélkül idézi meg. Gyakran éri a vád, hogy a település egy felülről irányított, idealizált társadalmi kísérlet, amely a valódi városok organikus összetettsége és esetlegessége helyett egy mesterséges, nosztalgikus idillt teremt.

Krier gondolatai jelentős hatást gyakoroltak a nemzetközi építészeti gondolkodásra. Teoretikusként intellektuális munícióval látta el az Egyesült Államokban és Európában is kibontakozó Új Urbanizmus (New Urbanism) mozgalmat, amely a szétterülő, autófüggő agglomerációk ellen küzd. Munkásságával hozzájárult ahhoz, hogy a tradicionális építészeti formák és városszervezési elvek ismét legitim vitatémává váljanak egy olyan korban, amelyet a modernizmus hegemóniája jellemzett. Ezt a törekvését 2003-ban a Driehaus-díjjal ismerték el.

Ugyanakkor Krier munkásságát gyakran érte az a kritika, hogy túlságosan dogmatikus és elutasító a kortárs társadalmi és technológiai változásokkal szemben. Sokak szerint a múlt egy romantizált, leegyszerűsített vízióját kínálta fel megoldásként a jelen komplex problémáira, figyelmen kívül hagyva a modern építészet szociális és technikai vívmányait.

Léon Krier vitathatatlanul a 20-21. századi építészet egyik legprovokatívabb alakja volt. Hatása nem elsősorban megépült házaiban, hanem abban a kérlelhetetlen következetességben rejlik, amellyel az építészet és urbanisztika alapvető céljaira kérdezett rá. Bár válaszaival sokan nem értettek egyet, tevékenysége arra kényszerítette a szakmát és a közvéleményt, hogy újragondolják a város és az épített környezet minőségével kapcsolatos elvárásaikat. Öröksége egy máig lezáratlan vita arról, hogy a hagyomány miként lehet a jövő építészetének releváns forrása.

Forrás: The Architects Newspaper / Dezeen