ECLAS életmű-díjat kapott Jámbor Imre tájépítész professzor

A Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Karának volt dékánja, a nemrég nyugalomba vonult Jámbor Imre professzor kapta meg idén az ECLAS életmű-díját megosztva Richard Stiles-al, az osztrák Tájintézet professzorával, az ECLAS korábbi elnökével. A rangos európai kitüntetésben másodszor részesült magyar professzor. A díjat Jámbor Imre Hamburgban vehette át a napokban az ECLAS éves konferenciáján.

Jámbor Imre 1965-69 között végezte el a Kertészeti Egyetem táj- és kertépítészeti szakát, majd a drezdai Műszaki Egyetemen 1978-ban doktori fokozatot, 1979-ben pedig az MTA-n kandidátusi fokozatot szerzett. 1980-ban a BME városépítészeti szakán védte szakmérnöki diplomáját, majd 1982-85 között szociológiai és esztétikai tanulmányokat folytatott. 1994-ben habilitált, majd 1995-től egyetemi professzori rangban vezette a frissen alakult Tájépítészeti Kar Kert- és Szabadtérépítészeti Tanszékét. 2009-ben Pécsett DLA fokozatott szerzett.

Dr. Jámbor Imre több mint négy évtizedes aktív pályafutása alatt folyamatosan dolgozott a tájépítészeti diszciplina egyetemi szintű képzésének elmélyítésén, tananyagának modernizálásán, különösen a települési zöldhálózati rendszerek, a kertépítészet, a szabadtérépítészet, a városökológia, a kortárs kerttervezés teoretikai megközelítése terén. Kutatói és oktató munkája mellett mindvégig aktív tervező maradt a kert- és szabadtérépítészetben. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem és jogutódjain történő aktív oktatói, kutatói és vezetői tevékenysége mellett oktatói tevékenysége kiterjedt más egyetemeken történő jelenlétre is, így állandó vendégelőadóként szerepelt a BME Építészmérnöki Karán, a MOMÉ-n, és az Ybl-ön, és Gälzer professzorral való kapcsolata révén a Bécsi Műszaki Egyetemen. 1982-1996 között számos egyetemközi hallgatói műhely szervezője volt, amely a Bécsi Műszaki Egyetem és a KÉE táj- és kertépítészeti fakultánsa között jött létre.

Aktív szervezője volt XXII. IFLA Világkongresszusnak, amelyet a tájépítészek világszervezete 1984-ben tartott Magyarországon. Mőcsényi Mihály professzor mellett jelentős szerepe volt a Tájépítészeti Kar elindításában, ő dolgozta ki a három szakirány (kertépítészet, tájtervezés, tájvédelem) részletes programját 1991-1992-ben.

Richard Stiles-al (az ECLAS másik idei kitüntetettjével) közösen 6 éves kétoldalú kutatási programot vezetett, együttműködésben a Bécsi Műszaki Egyetemmel, de ezen felül további kétoldalú kutatási és egyéb együttműködési programokat menedzselt a Hannoveri, a Berlini és a Drezdai Műszaki Egyetemmel.

Az ő nevéhez fűződik a „szabadtér" magyar fogalomkörbe és építészeti tervezésbe történő bevezetése, amelyet úgy definiált, mint egyszerre kulturális, szociális és építészeti produktumot, ezzel kitágítva a szabadterekkel kapcsolatos addigi vegytisztán építészeti megközelítést. Tanszékét irányítása alatt mindvégig olyan intenzív kutatások, tervezések, sikeres tervpályázati részvételek jellemezték, amelyek az ezredfordulóra megteremtették az eddigieknél szélesebb tudásbázisra épülő, kortárs magyar szabadtérépítészetet, és ennek az eddig elhanyagolt építészeti területnek éllovasává tették a tájépítészeket Magyarországon.

Nagy szerepe volt abban, hogy Magyarország 2000-ben csatlakozott az ECLAS (European Council of Landscape Architecture Schools) rendszeréhez, majd 2002-ben a LE:NOTRE programhoz. Ezek a lépések mind-mind fontos építőkövei voltak annak a folyamatnak, amelyek visszahelyezték Európa térképére a magyar felsőfokú tájépítészeti oktatást.

2006-ban kezdeményezésére és támogatásával indul el a településmérnök Msc program a Tájépítészeti Karon, 2009-ben pedig ugyanitt az MA program a tájépítészeti szabadtér tervezés keretein belül. 2010-2012 között ő irányította az Európai Unió által finanszírozott „élhető települési táj" kutatási programot.

Tanári pályafutása alatt többek között kerttervezést, terepmodellezést, települési zöldfelületi rendszer tervezést, környezettervezést, tervezéselméletet, kerttervezés történetet oktatott. 1979-től 2010-ig tanszékvezető, 2000-2006 között a Tájépítészeti Kar dékánja, 2006-2009 között a Budapesti Corvinus Egyetem rektor-helyettese volt. A Magyar Építész Kamara megalakulásakor a Táj- és Kertépítészeti Tagozat megalapítója és első tagozati elnöke, a 4D Tájépítészeti tudományos folyóirat alapító főszerkesztője. Tagja az MTA Urbanisztikai és Kertészeti szakbizottságainak, emellett a hazai építészeti közéletben betöltött szerepe is jelentős: számos tervtanácsban, tervpályázati zsűriben tevékeny szerepet játszott. 2013 szeptemberében oktatói, kutatói és szakmapolitikai tevékenységének elismeréseként az egyetem rektorától Ezüst Corvina kitüntetésben részesült.

Az ECLAS Lifetime Achievement Award-ra a professzort a Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kara nevében Dr. M. Szilágyi Kinga dékán terjesztette fel. 

Dr. Jámbor Imre korábbi díjai, kitüntetései: 

• 2003, Ormos Imre Érem 
(Szent István Egyetem)
• 2003, Entz Ferenc Emlékérem
 (BKÁE Kertészettudományi Kar)
• 2004, Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje
 (a Magyar Köztársaság elnöke)
• 2010, Budapesti Corvinus Egyetem Aranyérme
 (Budapesti Corvinus Egyetem)