Csoda Hódmezővásárhelyen - egy köztér megújulásának nem mindennapi története

Járdafelújításnak indult – kisebb csoda lett belőle. Ilyen szervesen fejlődő, ráadásul igen rövid idő alatt lezajló, villanásszerű folyamat igen ritka a köztértervezésben. Egy város saját finanszírozásban, egyre jobban rálicitálva saját magára, most egy kisebbfajta, európai léptékben is mérhető csodát művelt - Andor Anikó tájépítész és csapata, Bojti András üvegszobrász, lelkiismeretes kivitelezők, önkéntes városlakók és a támogató városvezetés összefogásában. A hódmezővásárhelyi Zrínyi utca gyors színeváltozásának története Bardóczi Sándortól.

Hódmezővásárhely? Tipikus Dél-alföldi (egykor szabad királyi) mezőváros. Hihetetlen múlttal, kissé megszürkült jelenkorral, amelyben manapság a mindenkori legnagyobb vetélytárs - Szeged - áll nyerésre. Zrínyi utca? A város legjelentősebb terének (Kossuth tér) nyugati, ék alakban összeszűkülő nyúlványaként induló utca, terhelve mindazzal, amivel a magyar közterületek zöme terhelt. Évtizedek alatt egymásra rakódó részmegoldások, általános kesze-kuszaság a közterületi minőség halvány reményével fűszerezve. Legalábbis ezt lehetett elmondani róla eddig. 2010 nyárutója után viszont már nem igazak ezek a szavak. Elementáris erejű változás következett be röpke két hónap alatt, egy igazi „lélek-történet".

 

 

Egy páfrányfenyő magjai

A Land-A műtermet mondhatni utolsó pillanatban kereste meg Mucsi László, a Városfejlesztési Iroda vezetője. A Zrínyi utcában ugyanis hosszú idő után először új szálloda készült nyitni kapuit Ginkgo Szálló néven. A Sárai Róbert építész tervezte szállodának pedig volt némi „utcakerti" következménye is, lévén hogy az itt 35 m széles utca zöldfelületi sávjában került elhelyezésre a szálloda mélygarázs lehajtója, néhány felszíni parkoló és egy szervizút is, amely  - ihletve a szálló neve által - patkóként keretezi a növényzetében kicsit keletiesre vett , court d’honneur-szerű utcai teret.

Ennek terveit Elek Attila, hódmezővásárhelyi tájépítész készítette el. Magának az utcakertnek a teljes Zrínyi utcára történő kiszélesítése egyáltalán nem szerepelt az előzetes elképzelésekben, ám a szigorúan csak az építési telek előtti területre értelmezett terv kapcsolódása az utcához számos problémát hozott a felszínre. A problémával kapcsolatos dialógus a tervezők és a város vezetői között végül arra a pontra jutott, hogy legalább minimális szinten, egy járdarendezés keretében foglalkozni kellene az egész Zrínyi utcával, hiszen a szálloda előtti térrendezés, és az erre nem reflektáló utca olyan disszonanciát fog tükrözni, amely inkább riasztó, semmit előremutató lesz az utcaképet illetően. Ezen a ponton léptek be a tervezésbe Andor Anikó és munkatársai - P. Pásti Katalin, Leitner Enikő, Varga Eszter -, akiknek az a feladat jutott, hogy a már kivitelezés alatt álló magánberuházást és ennek a szélesebb közterületre kivetülő vonzatait az utca kontextusában gondolják át. Az egykori Fekete Sas Szálló (tervezője: Pártos Gyula, 1905) funkcióit részben átvevő új szálloda tehát - ha tetszik - elvetette egy komplex utcarendezés magvait.