Bútorműhely Erdőspusztán – Sánta Dániel diplomaterve

"Diplomamunkámat Debrecen külterületére terveztem, az Alföldhöz képest különös, kissé dombos, de mégis egyhangú környezetbe. A program célja a területen lévő fa további hasznosítása bútorok formájában."

A választott helyszínem a Debrecentől délkeleti irányban található Erdőspuszta. A területtel kapcsolatban az ingerszegény kietlenség a legjellemzőbb érzés, mint ahogy a név is tökéletesen leírja a helyet: csak a szántóföldek és erdős területek váltakozása alkotják ezt a tájegységet. Személy szerint azt gondolom, ezzel a monoton hellyel semmi baj nincs, ezért alakítottam úgy a diplomamunkámat, hogy ez így is maradjon. 

Az épületre úgy tekintek, mint egy bővítésre a már meglévő - mai napig üzemben lévő - fűrésztelep mellett. A koncepció erre a közelségre épít, és egy nagy, fabútorokkal foglalkozó vállalat számára nyújt vidéki fejlesztőműhelyt, törekedve arra, hogy elfelejtse a hierarchikus munkavégzési struktúrát. Mind munkaszervezésben, mind térszervezésben arra törekedtem, hogy mindent alárendeljek az itt végzett munkának, ezért az összes kiegészítő funkciót a legminimálisabbra zsugorítottam össze. Az itt dolgozó négy fő rövid turnusokban váltja egymást. A viszonylag nagymértékű fluktuáció miatt a lakófunkciókat úgy alakítottam, hogy minden kabin teljesértékű „lakásként" tudjon funkcionálni. Az alsó nehéz, monolitszerű, lábazati rész tetejére könnyeden ráülő felső, szertelen struktúra a környező fák lombjaiba enged bepillantást. Erre a lebegő érzésre próbáltam ráerősíteni azzal, hogy sehol se érintem hozzá a felszínhez a műhely külső kubatúráját. 

El akartam kerülni a túlidealizált, fennkölt építészeti gondolatokat, mert ez az épület nem több egy műhelynél, aminek a hangulatához nem illenek az építészetileg túl finomra érlelt gondolatok, ezért szándékosan „rúgtam alá" itt-ott a tervnek. Ilyen például a hosszanti tömeg szintvonalakra merőleges, bizarr elhelyezése és az ebből adódó megnyitások. A burkolatot is úgy alakítottam ki, hogy szándékosan legyen disszonáns, szintén nem akartam, hogy egy tökéletesen kiszámított homlokzat legyen belőle. A nyugati oldalon kapcsolódik a műhely a fűrészüzemhez. Az itteni nyílás kialakítására úgy tekintek működésileg és kialakításilag, mint egy nagyobb volumenű bútorajtóra. A burkolatot úgy hasznosítom, mint közlekedési felület, ezáltal a fán egy újabb textúrát megjelenítve. A belső térben dominál a fa mint anyag, a rétegragasztott tartószerkezetben, a tetőborításában, illetve az iroda különálló egységében. Az iroda funkcióval ellátott teret az első percektől fogva különálló elemként akartam kezelni, ami leválik a fizikai munkavégzés terétől.

A közízlés által tökéletesnek vélt vagy tényleg kiemelkedő diplomatervet már láttam – így el akartam kerülni azt. A félév elején az egyik konzulensünk úgy indított útra minket, hogy ez az utolsó alaklom amikor nem kell megfelelni semmiféle megkötésnek, és van lehetőségünk játszani. Én játszottam. 

Sánta Dániel