/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Épülettervek/Középület

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

1/14

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
?>
1/14

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
Épülettervek/Középület

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

2012.10.04. 11:05

Projektinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Fekete Antal, Guczogi György

Vélemények:
8

Dosszié:

Letölthető dokumentumok:

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára kiírt pályázaton megvételt nyert a Fekete Antal és Guczogi György építészek vezette csapat koncepciója, amely az udvarokat és az aulát szabadon látogatható terekként képzelte el, az új szárnyat pedig a lechneri tervek által sugallt tömegformában, zöld és arany színű, rombusz-elemekből álló rézlemez burkolattal fogalmazta meg, nyaktaggal, illetve híddal kapcsolva a döntően tömör kubust a meglévő épülethez.

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója

Építészet-muzeológia

A tervezés indításakor végiggondoltuk, hogy szándékaink szerint melyek a rekonstrukció tervezésének legfontosabb szempontjai. Ezek az alábbiak:

  1. A múzeum vonzerejének növelése, a laikus látogatók bevonzása és benntartása a közönségforgalmi terek kibővítésével, látogatóbarát kialakításával, vonzó atmoszféra megteremtésével
  2. A múzeum városban elfoglalt pozíciójának erősítése, esetleg javítása
  3. A műemlék épület tisztelete, de a használhatóságot javító, „arányos" beavatkozások tervezése
  4. Magyarország egyik legszebb építészeti terének megőrzése, bevonása a napi életbe, a tér lehetőségeinek jobb kihasználása
  5. A mai kor múzeumaival szemben támasztott követelményeknek való megfelelés
  6. A kiállítófelületek területének növelése
  7. A funkciók megfelelő csoportosítása, minél többirányú használhatóság
  8. Koherens közlekedőrendszer létrehozása, a „körbejárhatóság" lehetőség szerinti biztosítása, a zavartalan teher- és személyforgalom feltételeinek megteremtése
  9. A főleg alsó szinti nehézkes közlekedés javítása, akadálymentesítés
  10. Építészetileg mai megjelenésű új szárny létrehozása, melyet azonban finom szín-és anyaghasználati átvezetések a főépület azonos rangú társává tesznek

Az Iparművészeti Múzeum nyitottságának növelését, a hasonló európai múzeumokkal azonos pozíció elérését a tervpályázati kiírás is megfogalmazza. A múzeumi életet jól ismerő szakemberek megerősítették azt a tényt, hogy sok turista csak az előcsarnokba, illetve az aulába kukkant be, elkészíti az obligát fotókat, és sokszor a kiállítások megtekintése nélkül távozik. Ezen szeretnénk változtatni oly módon, hogy jelentősen megnövelnénk a múzeumlátogató közönség, vagy akár a környéken sétáló emberek által használható külső és belső területeket. Az udvarokat zárható, de napközben nyitott belvárosi kertté alakítjuk és a látogatók számára jegy nélkül elérhető, közönségforgalmi térként javasolnánk használni Lechner csodálatos aula-terét a felújítás után. Javasoljuk, hogy már a tömegközlekedéssel érkezők is találkozzanak valamilyen felhívó-rávezető jellel (kapumotívum az aluljáróból felvezető lépcső felett, térformálás), bár igazság szerint az eredeti pompájába visszaállított, és a mellette levő lakóház által is feltárulkozni engedett épületnél jobb reklám nem kell.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
1/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
2/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
3/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

 

 

A tervezési-rekonstrukciós célok megfogalmazása segített a műszaki feladatok tisztázásában is. Egyértelművé vált, hogy az új, minden főszintet kiszolgálni képes teherfelvonót az új épületszárnyba kell telepíteni. Megoldást kellett ugyanakkor adni a lechneri épületen belüli akadálymentes közlekedésre is, ami főleg az alsó szintek minden-mindentől fél szinttel eltérő szituációjában volt nehéz feladat. A rekonstrukció utáni működést a következőképp javasoljuk kialakítani:

Bejáratok

Az épületegyüttes jelenlegi négy bejáratát (beleértve a jelenlegi udvari bejárat új épületbe történő integrálását) a jövőben is megtartanánk. Az eredeti főbejárat funkciója természetesen megmaradna, kiegészítve egy mozgáskorlátozott lifttel, illetve bejárattal, mely viszonylag kevés átalakítással a nyitott-fedett előtérből vezeti a használókat az épület előcsarnokába, illetve a további szintekhez vivő személylifthez. Így el tudjuk kerülni, hogy a mozgáskorlátozott látogatókat ne kelljen hosszú kerülőutak és alárendeltebbnek ható mellékbejáratok használatára kényszeríteni. Az épületbe történő bejutás, és az azon belüli mozgás nem igényel külön múzeumi személyzetet vagy kíséretet.

Második, de sok szempontból fontos megközelítés lesz az új szárny Hőgyes Endre utcai bejárata. Ez a megnyitás fogadja a teherforgalmat és a dolgozói gépkocsikat, de itt tudnak elkülönülten bejutni a házba a könyvtár-adattár használói is. Legalább ennyire fontos, hogy a látogatók itt szintben besétálhatnak az udvar parkjába vagy az ide nyíló étterembe.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
4/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
5/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

 

 

Az eddigi személyzeti bejárat az időben és térben leválaszthatóan működtethető konferencia- és múzeumpedagógiai részleget szolgálja a jövőben. Ennek a bejáratnak a segítségével múzeumidőn túl is lehetőség van a nevesített funkciók használatára. A korábbi Kinizsi utcai, iskolai bejárat a jövőben személyzeti bejáratként működhet, jó megközelítést biztosítva az északnyugati szárny igazgatási és restaurátori egységeihez.

Funkcionális elrendezés - régi épület

A régi épületben kap helyet az állandó kiállítási anyag nagy része, a látványraktárak és az alagsor átalakításával, illetve kibővítésével teret biztosítunk az időszaki kiállításoknak. A kisebbik belső udvar beépítése ad helyet a konferencia-blokknak. Ezzel egy szinten, az alagsorban javasoljuk kialakítani a múzeumpedagógiai egységet, amelynek előadótermei egyúttal a konferenciák szekciótermeként is használhatóak. A többi restaurátori egységtől kissé elkülönülve, az Iparművészeti Múzeum egykori kiváló ötvös tervezőművész-restaurátorának, Szvetnik Joachimnak is tisztelegve az oktatási egység részeként tartanánk meg egy ötvös-bemutató restaurátori részt, ezáltal elkerülve több nehéz berendezés elköltöztetését is. Ugyancsak ebben a külső forgalom által elkülönítetten is használható térrészben adunk helyet a kiállítás-szervezési osztálynak, így biztosítva mind a jó kiállítótéri kapcsolatot, mind a vendégek könnyű idejutását. Az alagsori szint Kinizsi utcai szárnyát kapják a műtárgyraktárak.

A földszint lesz változatlanul az épületegyüttes legizgalmasabb területe. Az előcsarnok megőrzi elosztó funkcióját, de most már a múzeumi élet sokkal színesebb palettáját kínálva. Az aulateret közönséget vonzó funkciókkal töltenénk meg. A kerengő bejárat felőli részét információs területként kezelnénk; lehet itt kisebb vetítés a ház történetéről, a magyar iparművészetről, vagy az éppen futó időszaki kiállítás(ok) népszerűsítéséről. On-line boxokban kínálnánk kiegészítő információkat a kiállítások látogatóinak, de lehetne itt kamara kiállításokat rendezni az Iparművészeti Egyetem vagy a testvéregyetemek hallgatói számára. A kert felőli zónába kerülne a múzeum shop és a kávézó, amelyek így kapcsolódhatnak a parkosított udvarokhoz vagy a konferenciaterem tetején kialakított teraszhoz is. Az ún. „uszoda" változatlanul kiválóan használható különböző külsős rendezvények megtartására, azzal a többlettel, hogy a kávéház bevonásával az udvarokat is kihasználó térszövet alakulhat ki. A lépcsőházakig tartó kiállítási területekre a muzeológiai program szerint javasolt középkori anyagot helyeztük el. Az északnyugati üzemi zónában biztosítunk helyet a megfelelő fényt igénylő restaurátor műhelyeknek.

Az első emelet funkciója a program szerinti állandó kiállítás (barokk és klasszicizmus a főhomlokzati oldalakon, szecesszió a galérián, hangszerkiállítás a kupolaterem alatt), illetve ide javasoljuk az igazgatási egységet. A második emeleten térünk el valamelyest a muzeológiai javaslattól, nevezetesen az Üllői úti szárnyban biztosítottunk helyet az iszlám szőnyeg-kollekciónak és a szint többi területére (s a harmadik emeletre) telepítenénk a látványraktárakat (ötvös, textil, kerámia), a fotóműtermet és a lakk restaurátort, valamint a gyűjteményi egységek háttérfunkcióit.

A harmadik emeleten a látványraktárakon kívül (ikon-, illetve kelet-ázsiai gyűjtemény) jellemzően gépészeti tereink lesznek. A főlépcsők feletti padlástérben tudjuk megoldani a ház kiszolgálásához szükséges hűtőgépek takart, a műemléki tetőt nem zavaró, ugyanakkor átszellőztetett elhelyezését. A csigalépcsők helyére szerkesztett új lépcsők lehetőséget adnak a tetőtéri múzeumi egységek alternatív megközelítésére, és a lenti szinteken kialakított körüljárási lehetőség következetes megvalósítására is.

Funkcionális elrendezés - új szárny

Funkcionális értelemben az új épületszárnynak négy fő területet kell kiszolgálnia: itt célszerű biztosítani a dolgozói parkolókat, és itt kell megoldani a logisztikai–üzemi területek, a könyvtár, valamint a program szerinti új kiállítótermek elhelyezését.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
6/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
7/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
8/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

 

 

A dolgozói parkolók esetében felmerülhet automata parkoló garázsok alkalmazása is, de mivel elegendő hely áll rendelkezésre, ezért a nagyobb komfortfokozatot nyújtó hagyományos parkoló elhelyezését javasoltuk a -2. pinceszinten. A Hőgyes Endre utca felől nyíló teherportához kapcsolódóan helyeztük el az átmeneti műtárgyraktárakat, valamint a ládaraktárat. Innen egy teherfelvonón közvetlenül elérhető a pinceszinti üzemi–raktározási terület, de ugyancsak elérhető az épületegyüttes súlypontjában elhelyezett nagy teherfelvonó is. A pinceszinti installációs raktáraktól közvetlen kapcsolatot létesítettünk a régi épületrészben kialakított időszaki kiállítási terekhez.

A Hőgyes Endre utcai oldalon kialakított új személybejárat és közlekedési mag biztosítja a könyvtár-dokumentációs központ külső megközelítését is, egyúttal második akadálymentes bejáratként is szolgál. Ugyancsak ezt a bejáratot használják a biztonsági központ és az épületfenntartási területek dolgozói. A régi épület földszintjéhez kapcsolódó +2 méteres szinten található könyvtárban az olvasótermen kívül szabadpolcos és zárt könyvraktárat is kialakítottunk. Nyilvánvalóan az állomány növekedésével a kettő aránya változtatható. A régi épület hátsó szárnyához csatlakozva helyeztük el a központi teherfelvonót és egy lépcsőházat oly módon kialakítva, hogy biztosítható legyen a tehermozgatás mind a régi épület aulatere és hátsó szárnya, valamint az új épületrész szintbeli utcai kapcsolattal is rendelkező, ezáltal egymástól eltérő szintjei között.

Kiállítóterek: az új épületszárny három felső szintje már kiállítótereket fogad be. Az első emeleten helyeztük el a kelet-ázsiai művészeti anyagot, amely közvetlenül elérhető a szecessziót és a századforduló művészetét befogadó régi épület első emeleti galériájáról. A két épület között az udvar fölött átívelő épülethíd egyben már kiállító térként is szolgál a kelet-ázsiai anyag nem fényérzékeny tárgyai számára (pl. ötvösség). A hídon a külső árnyékoló rács és az üvegen belül elhelyezett bambusz lamella-sor nem csak a fényvédelmet szolgálja, de egyben hangulatteremtő eszköz is. Átérve az új szárnyba, a látogató eldöntheti, hogy az ezen a szinten található anyagot tekinti-e meg, vagy az elegáns egykarú lépcsőn tovább megy a második emeleti modern kiállítás felé. Az ázsiai anyag megfelelő fényvédelmét a lépcső mögött elhelyezett tömör falfelület biztosítja.

A lépcsőn feljutva a 2. emeletre, választhatunk a 20. századi anyag vagy a Design múzeum között. A Design múzeum állandó anyagát a 3. emelet inspiratív formájú, felülről szűrt fénnyel megvilágított terében javasoljuk elhelyezni, míg a csoportos produkciók, kísérleti bemutatók számára a 2. emeleten biztosítottunk teret. Ez a tér közvetlenül kapcsolódik az épületegyüttes nagyméretű, felújított terasz-rendszeréhez, ami alkalmas ezeknek a kortárs produkcióknak, happeningek külső téri megrendezésére is. Az új szárny 2. és 3. emeletre felvezető egykarú lépcsőjén haladva és az udvari oldal egyetlen nagyméretű homlokzati nyílásán kitekintve a Lechner-féle épület maga válik hangsúlyos látványelemmé egy, a nagyközönség számára eddig ismeretlen nézőpontból feltárulva.

Épületen belüli közlekedés, akadálymentesítés

A bejáratok és a funkciók bemutatása lényegében felvázolja az épület közlekedési rendszerét is. A lechneri épület reprezentatív lépcsőit tiszteletben tartottuk, a felújítás utáni állapotnál adottságként kezeltük. Egy apróbb módosítást javasolunk az északnyugati lépcső alsó karjainál: itt néhány lépcsőfok beiktatásával meg tudtuk oldani, hogy csak az alsó szintekre egyébként jellemző 1,5 m-es szinteltolással kelljen számolni. Megszüntettünk, illetve átalakítottunk néhány, ma már nem szabványos csigalépcsőt, ami által az eredeti térszervezést nem érintő, de a mai használatnak és előírásoknak megfelelő vertikális magok alakulhattak ki. A régi épület bevilágító udvaraiba 2 új liftet telepítettünk, amellyel a látogatók a kiállítási szinteket megközelíthetik, és amelyek átmenő kialakításukkal a félszint eltolásokra is megoldást adnak. A mozgássérültek több helyen is bejöhetnek szintben az épületbe, de a fő megközelítési lehetőség a főbejárati előlépcső bal oldalán lesz, ahonnan felvonó vezet az előcsarnok szintjére. Innen liftekkel lényegében már minden szint kíséret nélkül megközelíthető, eltekintve néhány kisebb szintkülönbségtől, melyeknél lépcsőjáró vagy egyéb helyi emelő alkalmazását javasoljuk. Az új épületben 2 lépcsőház és 2 lift szolgálja a vertikális közlekedést, illetve biztosítja a régi épület szintjeivel a kapcsolatot. A 2 lift egyike az a nagyméretű teherfelvonó, mely a programban kért áru- és műtárgyszállítási feltételeket kielégíti. Az alsó szinteken 2 teheremelő platót javaslunk még a teherforgalom megkönnyítésére.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
9/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
10/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

 

 

Építészet, anyaghasználat

A műemlék épület rekonstrukciója lényegében egyértelmű, hisz mind a meglevő állapot, mind a rendelkezésre álló dokumentáció vezérsíkként segít a felújításban. Természetesen a későbbiekben szükség lesz bizonyos falkutatásokra, vagy egyéb diagnosztikai eljárásokra, melyek az eredeti anyag-, illetve színhasználatot tisztázzák. Kérdés persze, hogy például az aulatér egykori festése teljes felületen visszaállítandó-e, hisz utóbb állítólag éppen azért került rá fedő fehér festés, mert a falak cizelláltsága zavarta a műtárgyak élvezetét. Ettől függetlenül valamekkora felületen minden bizonnyal érdemes lenne egy didaktikai rekonstrukció. Kicsit más a helyzet az üvegmennyezet festésével, itt az eredetileg színes, virágmintás szélső mezőket újra lehetne gyártani. Javaslatunkban a beépített termeket (Sümegi könyvtár, Maksai terem) változatlanul a helyén hagytuk.

 

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
11/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
12/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve
13/14
Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

 

 

Ennél a munkánál az új épület építészeti megjelenésének kitalálása a legnehezebb, legérzékenyebb feladat, hisz az elvi lehetőségek a lechneri tervek átvételétől a legvisszafogottabb minimalizmusig terjednek. Az egykori tervek változtatás nélküli felhasználása nem csak a funkciók idő közbeni változása miatt nem járható út, meggyőződésünk, hogy egy 100 évvel később készülő épület a korának megfelelő tartalmat és anyaghasználatot kell, hogy tükrözze. Ugyanakkor nyilván kellő alázattal szeretnénk befejezni a Lechner által megépített tömböt, hogy az új szárny úgy folytassa és zárja be a Múzeumot, hogy az méltó, de mégsem önmagát feladó folytatása legyen az épületnek.

A múzeumlátogatás egyértelművé tette, hogy a természetes megvilágítást sok esetben nem igénylik a bemutatók, az ablakok sok helyen le vannak takarva. A világ hasonló múzeumainak a tanulmányozása is arról győzött meg bennünket, hogy sokkal célratörőbb kiállítások komponálhatók, ha a fény mennyiségének és irányának a szabályozása is a kiállítás-rendező kezében van. (Mellékesen megjegyezzük, hogy ebből a nézőpontból figyelve vitatható a szabályozás visszaugratott, „légudvaros" kialakítása, hisz az ezáltal biztosítható ablakelhelyezést nem igényli az épület, viszont csak sokkal erőszakoltabb és szűkösebb alaprajzok tervezhetők.) Alapötletünk tehát egy olyan tömör kubus létrehozása volt, melyet csak egy-egy hangsúlyos helyen szakít fel nyílás, tetőhajlása pedig Lechner tetőidomaihoz közeli. Fontos kérdés volt még az anyaghasználat, az új épület bőre. Itt is igyekeztünk „meghallani" a Mester súgását, nevezetesen úgy éreztük, hogy bizonyos színek-formák transzformálása jelentheti a mai kor elvárásainak is megfelelő architektúrát. Ilyen szemmel elemezve Lechner épületét úgy éreztük, hogy a zöldek és aranyak uralják a múzeum megjelenését, és inspirált minket az épület tetővilága is. Mindezeket végiggondolva, egy rombusz-elemekből álló rézlemez pikkelyezést használunk a házon zöld és arany színekben úgy, hogy ezek váltakozása feloldja a tömör felületek monotóniáját. Hiszünk benne, hogy ez a felület biztosítani tudja azt a visszafogott méltóságot, mely kezdeti törekvéseink összegzéseként megfogalmazódott. A tömör rendszert csak néhány nyílás tagolja, jellemzően a lépcsők-lépcsőházak vonalában. A régi és az új épületet összekötő híd a tömör felületek negatívjaként áttört, transzparens rézhálót kap.

Belső kialakítás

Jelen tervpályázatnak természetesen nem lehet tárgya a belső megjelenés kiállításokra lebontott javaslata, hisz ehhez sem megfelelően részletezett anyag, sem a belső szakmai elképzelések és döntések szövete nem áll rendelkezésre. A terv megfogalmazásakor megpróbáltunk néhány koncepcionális elemet tisztázni, mely a továbblépésnél fontos lehet. Ilyen például a gépészeti rendszer, hisz ezzel a kérdéssel Lechnernek még nem kellett foglalkoznia. Szerencsére az általa a főszárnyban tervezett háromtraktusos kialakítás a funkciók átszervezésével lehetőséget adott gépészeti felszálló aknák betervezésére, melyekből a részben közlekedőként, részben látványraktárként működő folyosók felhasználhatók klímacsatornák befogadására. Ezekből a kiállítóterek légellátása megoldható, de ha értékvédelmi szempontok miatt ez nehézséget okozna, akkor például a jelenlegihez hasonló kettős fal is alternatívát jelenthet a kialakításra. Könnyebb a helyzet az új épületben, illetve az időszaki kiállítás területén, hiszen itt - ismerve az épületgépészeti elvárásokat - már ezeknek megfelelő tervek és nyomvonalak készíthetők.


Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – megvételt nyert pályamű

vezető tervezők: Fekete Antal, Guczogi György   
építész munkatársak: Halvaksz Mónika, Kiss Gábor, Koncsol András, Magyar Mária, Péter Gábor, Tóth Petra, Erőssné Honti Mariann
generáltervező: Finta Stúdió Kft.
tervezés éve: 2012
környezettervezés: Csákó Edina - Garten Stúdió
muzeológia: Dr. Ács Piroska   
tartószerkezet: Ungi Balázs - Ungi Mérnöki Iroda Kft.
épületgépészet: Temesvári László - Temesvári Tervező Kft.
elektromosság: Ivanics Zoltán - Provill Kft.

A Bíráló Bizottság értékelése

3. sorszámú pályamű

A terv egyike azoknak a terveknek, amelyek a meglévő épületben és a tervezett bővítésben a legracionálisabban szervezett alaprajzi, téri rendszert hozták létre.

Az Iparművészeti Múzeum jelenlegi főbejárata továbbra is a közönség számára az elsődleges megközelítés marad. Az üvegcsarnok rendezvénytermi funkcióját megtartja, és az azt körülölelő galériát a nagyközönség számára megnyitja, ahol a múzeumi kávézó és a shop kap helyet, egyben elosztótér, ahonnan a különböző kiállítótereket lehet megközelíteni. Az alagsorban az ideiglenes tárlatoknak biztosít teret, amelyeket nagyon jól szolgál az új épületszárnyba tervezett műtárgybeszállítás és manipulációs terek kialakítása.  

A meglévő és az új épületszárny bejáratai az eltérő rendeltetésnek megfelelő elkülönített megközelítést biztosítanak, így a hivatali dolgozók a Kinizsi utcai bejáraton közlekednek, a rendezvények kiszolgálása az eredeti Hőgyes Endre utcai oldalbejáraton keresztül történik. Az új épület lehetővé teszi az udvar független megközelítését és ezzel a könyvtár és az étterem időben eltérő működtetését.

Az épület emeleti szintjeire tervezett állandó kiállítások körbejárhatóságát az új épület és az üvegcsarnok közé tervezett nyaktag biztosítja, ami funkcionálisan jó megoldás, építészeti megfogalmazását a zsűri kevésbé sikeresnek ítélte. Különösen ötletes a tetőteraszt és az új szárny felső szintjét összekötő nyitott átjáró (a nyaktag tetején). Összességében a pályamű a kiállítási és raktározási rendszerrel szemben támasztott követelményeknek jól megfelel, és a kiállítási koncepciók esetleges változásait is képes követni. A műtárgyvédelmi feltételek megteremtését a műleírásban megfelelően részletezi. Nem tér ki azonban az üvegcsarnok és a kiállító terek napfény elleni védekezésére.

Az új beépítés konfigurációja követi az eredeti lechneri tervek beépítését és épülettömegét, az új épülettömböt zöld-sárga rézborítással tervezi ellátni. A zsűri általában a mázas tetőcserepek színeivel képzett, azokkal kapcsolatot kereső építészeti, homlokzati megoldásokat sikertelennek ítélte, kivéve jelen tervet, amelynél az anyagba való „átírás" és az ornamentika együttes jelenlétével új minőséget tudott létrehozni. A rekonstrukció ütemezését megfelelően kidolgozta, és általában véve is a jól kidolgozott pályamű lehetőséget ad a továbbfejlesztésre.

A funkcionálisan jól végiggondolt tervet a Bíráló Bizottság 1.000.000.- Ft-os megvételben részesíti.

Vélemények (8)
Pákozdi Imre
2012.10.07.
06:41

Az Angyal István térre tervezett fagyilkos nyílpuskától eltekintve, ez az a megoldás, amelyik szerintem a leginkább odaillik. Az új épület tömege, felülete, homlokzata egyaránt tartja a kényes egyensúlyt a meglévő, zseniális épület iránti tisztelet és az önálló alkotás ethosza között.

FenyvesiHK
2012.10.07.
09:06

@Pákozdi Imre: Nyílpuskáért intő. (senkit ne tévesszen meg a látványterv hamis térformálása, kéretik behunyt szemmel felidézni a VALÓDI helyszínt /villamosok,autók,dübörgő zaj,aszfalt,kosz,szmog ezerrel/, és egyetértek Imrével,inkább tessenek fát ültetni Lechner úr emlékére. BS tájművész és természet-visszaalkotó kapásból tudna ajánlani olyasmit, amit valahol Fr.országban láttam, egy betondzsungelben egy darab szinte vad /nem kert,nem park/ zöld bevágást...) A tömeg, színek, felületek tekintetében ez az arany-zöld engem is levesz a lábamról. Ugyanúgy, mint a tömegek illően szerény megjelenése, mert kortársi öntudattal, de tisztel. A tetőidomok - előírások által megerőszakolt - csatlakozás kényszerét nagyon jól oldja meg a terv, bár ez az, amit a legkevésbé látunk, mivel nem vagyunk városi verebek, hogy felrepüljünk megnézni. Az épület testének a Hőgyes Endre utcai Lechnerhez csatlakozása viszont erőltetett, minek kihangsúlyozni 6B-s fekete függőleges vasakkal, ha csak nem azért, hogy lássák az emberek ezt MI csináltuk nem a Lechner. Pedig az e nélkül is jól látszik. A beltartalom elemzését megvárom desdicsávó-tól. Érdekes, hogy ez a csatlakozás dolog az, amit egyik pályamű sem tudott megnyugtató módon kitalálni.

desdicsávo
2012.10.07.
14:55

@FenyvesiHK: Hát igen… A m2-be belekötés tényleg szőrszálhasogatás: igazából csak a könyvtár marad el a kérttől és a látványraktárra még panaszkodhatnék, hogy a harmada folyosó –de mivel minden pályázatnál kimutatható kisebb-nagyobb „elfelejtődés” ill. a kiírás „kreatív” értelmezése, ezért ebből csak az derül ki immáron sokadszor, hogy szokás szerint sokat akar a kiíró-szarka, de nem bírja a telek-farka. Még felhozható néhány szervezési részletkérdés (látványraktárak nagyon széttöredezve helyezkednek el; miért csak egyféle restműh.nek –ötvös- van bemutatótere, ráadásul leszakadva a tényleges műhelytől; az ötvös műhelybe nem tudnak terjedelmes tárgyat hozni, pedig a kiírásban ezt direkt kiemelték; a konferenciatér megközelítése elég kispályás, hiába van külön utcai bejárata; kiállítási egységek jobb- és balszárnyra szétesése), de ezek többnyire ízlésbeli kérdések. Az is szépészeti megítélés, hogy szerintem borzalmasak a vonalak-terek: hiába tartom jónak a csarnok földszintjének szabadon hagyását, szívemhez kapok ilyen berendezés megjelenésekor (lásd információs zóna, ráadásul a pénztár marad egy kis nyomorult pult az előcsarnok egyik falfülkéjének lezárásaként). Ugyanígy járok, ha az olvasó-könyvraktár, vagy az étterem t-é-r-i megjelenésére, vagy a konf. előtér esetleges trapézára és a totál értelmetlen kisudvar lefedésre gondolok (tudom, ez utóbbi terasz: de kinek? Hova? Miért?) Nem vall túl nagy érzékenységre az udvarra a csarnokból kivezető lépcsők odabiggyesztése sem –bár az udvar !esetleg! így tényleg bekapcsolható az épület vérkeringésébe. De ezen az áron? kösz, nem. (amúgy is már értekeztem arról, hogy miért marhaság ennél az épületnél ez az udvar-mantra.) Hasonlóan gusztus dolga a homlokzatok kérdése. Számomra érthetetlen, hogy miért kellett a lechner háznak jellemzően a tetején megjelenő zöldet és a homlokzatát uraló sárgát az új épületszárnyon megfordítani –bár ez a fordított dolog akár rendszernek is mondható, ha a vagy függőlegesen több szintet összefogó, és/vagy vízszintesen hosszan sorolt nyílásrendszerre nézek, ami direkt szembenáll a lechner-ház luk-architektúrájával. De a nyílásokkal nem ez a szembenállás a baj, hanem az, hogy idomtalanok, rossz arányúak. Akárcsak az összekötő híd, amelynek ráadásul akkor lenne igazán értelme, ha a teljes szint kiállítással körbepakolt lenne: így nem vagyok kényszerítve egy 100-150 méteres felesleges túrára ha ki akarok hagyni egy tematikus blokkot. De így, hogy csak egy nyúlványt köt vissza, amely probléma a 12 m-es fesztávon kiállítás-rendezéssel megoldható? Így csak egy kszt-t tételesen megszegő részlet, amit zsűritagként könyörtelenül ki is használnék –megúszva így a homlokzati arányokon és a randa vonalakon zajló iszapbirkózást. Mert ennek a tervnek ez a része nem tetszik, és hiába van meg minden előírt funkcionális részlet, az nem áll össze koherens egésszé. Akkor már inkább lukiviki: hátha a kritikák hatására másképp csiszolják azt a gyémántot meg leradíroznak néhány térburkolati vonalat. Rontani a változtatással már nem tudnak a ház kinézetén, hátha javul! Csak a két körüljárható kiállítási szint megmaradjon. Ja, angyal térről: könnycsalogató nagy szavak és tervek ömlenek a pályázatokból, de senki nem írt arról, és nem ad megoldást arra, hogy úgy lógnak a kiállítási molinók a múzeum sarkán az emeleten, mint tehénen a gatya… Pedig annak a térnek az új fákon és a kétségbeejtő oszlop-dzsungel felszámolásán kívül más nemigen kell.

Pákozdi Imre
2012.10.08.
05:23

@desdicsávo: Fantasztikus, ahogy desdicsávó összeveti a kiírást az egyes tervekkel. Le a kalappal a szaktudása és az alapossága előtt. A Hőgyes Endre utcai homlokzatról alkotott véleményével viszont nem értek egyet. Így ír: "... ha a vagy függőlegesen több szintet összefogó, és/vagy vízszintesen hosszan sorolt nyílásrendszerre nézek, ami direkt szembenáll a lechner-ház luk-architektúrájával. De a nyílásokkal nem ez a szembenállás a baj, hanem az, hogy idomtalanok, rossz arányúak." Kérem, nézzék meg alaposan a 10-ik (hátulról 4-ik) képet. A tömeg-illeszkedés annyira tökéletes, hogy a homlokzati rend ritmusváltása szinte üdítő. Miért? Egyrészt azért, mert Rend marad, aminek ritmusa van, még ha más lüktetésű is, mint a lechneri ablaksoroké. Másrészt a ritmusváltás megóv minket attól, hogy számonkérjük az új házon a régi homlokzat folytathatatlan részleteit. Ugyanezen kép alapján árnyalnám Fenyvesi úr véleményét is, a "6B-s fekete, függőleges vasakról", amelyek a régi és új határán meredeznek. Nem olyan erőszakos az a vasrúd-sor, ahogy ő véli, inkább felelgetni látszik az épület közép- és sarokrizalitjával.

FenyvesiHK
2012.10.08.
09:25

@Pákozdi Imre: Amióta az ámítástechnika betette a lábát az építészeti tervezésbe, mindent el lehet látványtervileg hitetni a jónéppel, meg az ellenkezőjét is. Csak tessék összevetni az utcakép látványtervét - a szinte minden Finta házon megjelenő, általam változatlanul arrogánsnak tartott applikációval - a homlokzati terv finom pasztelljeivel. Ami teljesen más karaktert sugall a rajzon megjelenő függőlegeseivel. A baj az, hogy egyik sem ekképpen igaz, ha megépülne, csak az arrogancia. Persze tudom, hogy ilyen tervet(homlokzati) csinálni kell egyéb szempontok miatt, de a homlokzatot akkor látnánk így, ha a Nagykörútig lebontanánk mindent és a laktanya telkén csücsülve néznénk a Hőgyes felé. Egyúttal szeretném itt megjegyezni,lehet, hogy globalizált világunk irányítói szeretnének lehetőleg mindent áttolni a szoftverek világába, jobb az ellenőrizhetőség,irányíthatóság, kevesebb a humán akadály, talán mégis ezeknél a döntéseknél tetten érhető, hogy egyenlőre még kell az a bonyolult szintetizáló készség, amit úgy hívunk, hogy (alkotó) ember. Nekem legalábbis.

másik
2012.10.08.
18:10

@desdicsávo: egyetértek a homlokzattal kapcsolatos kritikával: mintha a könnyebb ellenállás felé menne el: kerámia a tetőn >> kerámia az új homlokzaton. az anyag szerintem sem érzi jól magát a függőleges felületen: kimódolt, elnehezült lesz tőle, ’súlyra’ is színre is túlzó az iparmű finom homlokzati horgolásához-csipkéihez. az elnehezülést tovább fokozza, hogy a súlyos, sötét anyag mindent beborít, homogén tömbbé teszi kívül-belül a házat, ami ettől nagyon elzárkózóvá lesz. magát a homlokzati síkot sem érzem nyugodtnak és ideillőnek: ahány nyílás annyiféle, a többek által kifogásolt ismeretlen okból odakerült függőleges hangsúly is problematikus – az ’anyaépületen’ nyoma sincs hasonló[an erős függőleges] gesztusnak, ki is rí a környezetéből: szinte csak ez [=az elkülönülés gesztusa] érzékelődik, a párkányok folyamatossága alig [ld: hőgyes utcai perspektíva]..

zapata
2012.10.09.
05:47

@másik: Én is nehézkesnek és mesterkéltnek, csináltnak érzem a kerámia homlokzatot - ahogy az itt előadatott. Azonban a kerámiát mint homlokzati anyagot önmagában egyáltalán nem tartom ördögtől valónak ezen a helyen. Kevés olyan emblematikus öreg épülethez csatlakozó új épülettel találkoztam, ahol ne lett volna problematikus a homlokzati anyaghasználat. Borzasztó könnyű akaratlanul is bántóan rátromfolni a szomszédra, ha nem akarunk igénytelenek lenni, nehéz megtalálni azt az anyagot, ami procckodás vagy alázatoskodás helyett természetesen ül egy ilyen helyen. Egy jól kitalált kerámia homlokzat ilyen természetes lehetne, de az ördög itt is a részletekben lakozik: szín, felületi simaság, hézagrajz, stb. Biztosan lehet az itt előadottnál sokkal jobb kerámia homlokzatot csinálni, de az is igaz, hogy a tervpályázat nem az a műfaj, ahol az embernek van elég ideje a megoldás alapos kiérlelésére. A mint a nyuszi a kalapból előkerült vertikális motívum is inkább a sietség közben előjött rossz rutin, mint valamilyen érett megfontolás eredménye lehet.

Pákozdi Imre
2012.10.09.
09:13

@zapata: A fenti hozzászólás jól mutatja, milyen rokonszenves tud lenni a megértés gesztusa. Nekem egyébként azért tetszik ez a homlokzat, mert szépen, mintegy kiegészítően "mond ellent" az eredetinek. A Lechner-házon kis ablakok sora, emeletek szerint rendezve, az újon nagy ablakok, változó ritmusban. A régin sárga-zöld a függőleges színezés, az újon zöld-sárga. Az eredeti házon kevés kerámia, ám igen díszesen, az új szárny homlokzata csupa kerámia, de egyszerű, alig létező mintázattal.

Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk