Verseny az idővel – A Gyarmati Dezső Uszoda

Máriaremete nagy fekete cápáját, Buda legújabb sportlétesítményének első ütemét tavaly ősszel adták át. Azóta a kerület egyik legkihasználtabb komplexuma, a hazai középülettervezést is felpezsdítő homlokzata pedig már a nemzetközi sajtóban is visszhangra lelt.

Új építészet nem létezik a régi iránti szenvedély nélkül. Van azonban egy generáció, amely lassan több historizáló középületet lát emelkedni napjainkban, mint nívós jelenkori architektúrát. Az épületek felhasználói ugyanis hangosan kiáltanak valami többért, mint az unalmassá hanyatlott függönyfalak, rövidéletű burkolatok és fantáziátlan arányrendszerű középületek tucatjai. Pedig van más út az „üvegdoboz" és a neostílusok újbóli feltámasztása között. És lám, ki gondolta volna, hogy e hagyományokból építkező előrelépés imperatívuszával egy uszoda fog legközelebb feltűnni.

A máriaremetei Gyarmati Dezső Uszoda a II. kerület sportcélú fejlesztéseinek egyik kiemelt projektje, melynek célzottan a vízilabda utánpótlásban lesz fontos szerepe. A másfél éven át zajló kivitelezés a PLANT-Atelier Péter Kis és a Tecton Építészmérnöki és Tanácsadó Kft. tervei alapján valósulhatott meg.

Egy típus feltámasztása
Milyen forma jut eszünkbe az uszoda típus hallatán? Gondoljunk csak Diocletianus fürdőjének apszisaira, boltozataira, a historizmusig kedvelten alkalmazott termaablakokra, vagy a 20. század uszodáinak dongastruktúráira: a rómaiak óta az úszás otthonához gyakran kapcsoljuk a köríves záródás motívumát. Túl sok igazán progresszív hazai uszoda épületet azonban nehéz lenne felsorolni, de talán van egy archetípus, amely a maga korában kiemelkedő minőségnek számított. 

Ez az ALUTERV által megtervezett Császár-Komjádi Uszoda (vezetőtervező: Kelecsényi Zoltán), amely a mintegy 40 méter fesztávolságú, szétnyitható dongaszerkezetével együtt 1976-ra készült el. (Utóbbi mérnöki konstrukció tervezői Seregi György és Fernezelyi Sándor voltak.) A típusban később unalomig ismételték az épület sziluettjét, ám annak a máriaremetei forma most új perspektívát adott, és egyúttal egy méltó fejet hajtást az előd előtt.

Mit rejt a külső?
Egyszerű és átlátható alaprajzról beszélhetünk. Az íves acél dongaszerkezet alatti monumentális térben a FINA szabályait kielégítő 50x25 méteres medence van, amelyet egy mobil híddal lehet szétválasztani. Az úszásoktatás csoportjai ily módon nem zavarják a lakosság által használt térfelet. A csarnokban ki lehetett alakítani egy 1000 férőhelyes nézőteret, míg az északi oldalon egy VIP lelátónak használható galéria szint is rendelkezésre áll. A déli homlokzat előtt egy vízilabda mérkőzésekre alkalmas kültéri egységet építettek, de egy 10x20 méteres oktatómedencét is találunk az egyik külön helyiségben.

Ám annak ellenére, hogy a térképzés ilyen funkcionalista, a belsőterek kialakítására mégis nagyon attraktív hangsúlyt helyeztek. Jelen sorok írója szerint kifejezetten jó választásnak tűnik az öltözők, vagy a Császár-Komjádi korong alakú csempéit felidéző burkolat mély sötét árnyalata: egy hófehéren csempézett térben vetkőzéshez ugyanis személy szerint kórházak kényelmetlen és hideg atmoszférája szokott társulni, míg e sötét és pasztell burkolatok otthonosságot, melegséget, és igényes eleganciát prezentálnak a felhasználó számára. Persze ez erősen szubjektív vélemény, amire rögtön írnám is a gyakorlati ellenpontokat: a szennyeződések ezeken a felületeken sokkal jobban nyomot hagynak, ráadásul a vízkő is nagyobb kihívást jelent a fekete kerámián. Ám, hogy az esztétikát ne kelljen a praktikum árán feláldozni, mindezen a szennyfogó szőnyegek használata és egy nagy kapacitással bíró vízlágyító berendezés könnyen segíthet a jövőben.

A tágas előcsarnok és a nagy medencére nyíló hatalmas üvegfal már vitathatatlanul jó ötletnek bizonyult. Az egész uszodát átfogó impresszív látvány mellett a szülők ennek köszönhetően bármikor figyelemmel kísérhetik a medencetérben zajló történéseket, amelyre van is igény, és mindehhez a sötét tónusú térbe tervezett, szemrevaló világos műkő padok, székek és asztalok is asszisztálnak.

Egy oszlopos kérdés
Az uszodaépítészet megreformálásán túl azonban van egy sokkal nagyobb témakör is, amit az épület meg kíván bolygatni, ez pedig a középületek esztétikájának kérdése. Volt idő, mikor egy homlokzat el tudta mesélni, hogy az adott architektúra milyen helyet foglal el az intézmények hierarchiájában. Olvasni lehetett róla pusztán a felhasznált anyagokból, a falakon felfedezhető márványokból, vagy akár még drágább kövekből. Anélkül, hogy beléptünk volna a kapun, a presztízsre már a külső szimbólumokból, a homlokzat tagolásából és az oszloprendekből tudtunk következtetni. Léteznek-e hasonló támpontok ma egy fontos középületen? Volna-e rá egyáltalán szükségünk valamilyen formában? A Gyarmati Dezső Uszoda ugyan sem monumentális pilléreket, sem oszlopokat nem sorakoztat fel előcsarnoka előtt, a fémborítású oromzaton mégis visszaköszön a „legférfiasabb" oszloprend, a görög dór szegmensíves kannelúráinak formájában. 

Az ívekben ott láthatóak a további pálcatagok is, melyek újabb apróbb ívek optikai illúzióját keltik. Megfelelő fényviszonyok mellett akár oszlopok sorát, egy absztrakt portikusz képét vélhetjük felfedezni az oromzat hullámaiban. Lakonikus utalások a klasszikus középületek hagyományára és az olimpia antik eredetére, nemes arányok, és egy szuggesztív színválasztás jellemzi ily módon az épület megjelenését. Mind-mind lépés abba az irányba, hogy a dekórum ízlésesen térhessen vissza a kortárs homlokzatokra. 

A jelenség nem ismeretlen a PLANT világától, elég csupán a badacsonytomaji Bazaltbor feldolgozóüzem régi présházakat idéző sziluettjére, homlokzati ornamentikájára, vagy a Práter utcai szociális bérlakás későmodernitást is megidéző burkolatára és erkélyrendszerére gondolni. Ezek többet jelentenek pusztán posztmodern gegnél. Egy új és közkedvelt kortárs esztétika születhet, ha tanulunk a klasszikus hagyományok minőségi értékeiből.

Pleskovics Viola