Hírmondók az özönvíz előttről – séta a 200 évvel ezelőtti Pesten

A régi városfal bontása a 19. századra jórészt befejeződött. Egykori nyomvonalát ma is pontosan kirajzolja a Múzeum és Vámház körutak belső oldali teleksorának hátsó – körúttal ellentétes – oldala, ahol kisebb szakaszai ma is megtalálhatók. Legnagyobb épen maradt része a megújult Bástya utcai park látványos eleme.

A Március 15. tér sarkán túl, a Piarista utca 2. szám alatt áll a főváros legjobb állapotban fennmaradt, nem egyházi barokk épülete, a Péterffy-palota.

Az 1755-ben épült ház tervezői a Mayerhoffer építőmester család, akiknek rajzasztalán sok egyéb mellett a gödöllői, hatvani, és péceli kastélyok is formát öltöttek.

A valaha alacsonyabb utcaszint fölött két méter magasban kitett emléktábla jelzi az egykori ár szintjét. A falak mögött működő Százéves Étterem a nevét az 1931-es felújításakor kapta, így szigorúan véve a mai neve 193-al kezdődhetne.

A Vitkovics Mihály utca 12-ben egy szintén kivételesen régi épület áll: a korábban itt működő sarkantyúkészítő műhely nyomán Sarkantyús háznak nevezett épületet a 19. század elején Schaffer József építtette.

A ház homlokzatán ma is nő a pesti belváros maroknyi vadszőlőinek egyike.

A közeli Városház utcában áll az egykori Vármegyeháza, ami formáját és funkcióját tekintve is alig változott az elmúlt száznyolcvan évben. Tervezője Hild János, Hild József apja. Ez a terület a Dunához közeli fekvése ellenére a belváros legmagasabb pontja, amit elkerült az 1831-es árvíz.

A pestieknél is öregebb házak persze elsősorban Budán sorakoznak, amelynek dunaparti részét szintén nem kímélte az ár. A már ekkor is közel száz éves Fehér Kereszt fogadó rokokó stílusú épülete a mai Batthyány-téren áll.

Az egykor a mainál is frekventáltabb tér évtizedeken át volt a Bécsbe induló gyorskocsik végállomása, az utasokat több környékbeli fogadó is várta. Ennek a kornak az emléke a tágas, árkádos belső udvar, ami kocsiszínként szolgált.

Nem csak a reformkor, de a római építők munkáját is dicséri a Belvárosi plébániatemplom falainak állékonysága, hiszen a szerkezete részben az egykori Contra-Aquincum erődítmény alapjaira támaszkodik. Akadnak még román kori, gótikus és persze barokk korban épült falai is.

Messze a városközponti nagytemplom mögött, a 18. század eleji Pest első, városfalon kívüli temploma volt a Szent Rókus kápolna, az egykori pesti temető közepén.

A mai formáját 1765-re elnyerő barokk templom falán az egykori ár mellett a terepszint is megfigyelhető. Az évtizedek alatt millió tonnányi földet megmozgató tereprendezések, nagyrészt feltöltések, legalább olyan fontosak voltak a város árvízvédelemében, mint a látványos parti műtárgyak.

A Kálvin-tér Virág Csaba tervezte hatalmas irodaházának árnyékában áll az apró Két Oroszlán Fogadó épülete. Korai történetéből csak annyi biztos, hogy 1775-ben már működött ezen a néven.

A fogadó, amelynek névadó oroszlánjai ma is őrzik a bejáratot, főként az Alföldről jött kereskedők közt volt népszerű, akik a közeli Kecskeméti kapun léptek be a város területére. Ma a Károli Gáspár Református Egyetem igazgatósága működik az emeleti falak közt.

A városközpont legnagyobb ma is álló kastélya, Károlyi György királyi főudvarmester pompás palotája. Legrégebbi falai a 18. századból származnak, a mai formáját 1830-ra nyerte el.  

A kastély parkja, azaz a mai Károlyi-kert, hazánk egyik első angolparkja, csodával határos módon elkerülte a beépítést a város legdinamikusabb fejlődését hozó száz évben, 1932 óta pedig immár közpark.

Az épület 1957 óta a Petőfi Irodalmi Múzeum otthona, az állandó kiállítás mellett számos rendezvény helyszíne. Északnyugati homlokzatát nyáron a Ferenczy István utca három óriási platánfája árnyékolja.

Az Erzsébet téren álló Derra-ház első két emelete még 1830-ban épült, azonban a nyolc évvel későbbi árvíz nyomán részben összeomlott. Ma látható formáját 1839-re, Hild József keze nyomán nyerte el, a város egyik első háromemeletes magasházaként, utat mutatva a következő hét évtized szédületes tempójú, tömbös bérház-építései előtt.