Bécs belvárosától mintegy öt kilométerre keletre, az egykori repülőtér helyén, a 2010-es években adták át Seestadt városrész első épületeit. Azóta a mintegy 1x1 kilométeres terület közel fele épült be.
Budapesten kissé szokatlan módon az első elkészült létesítmények egyike a meghosszabbított metróvonal volt, ami kilométernyi hosszúságú hídon keresztezi a területet. A ma már hétvégén is 5-8 percenként induló járatokkal Bécs belő területei fél órán belül elérhetők.
A terület beépítésének mestertervét a svéd Tovatt Architects & Planners (ma: Sweco) készítette, míg az egyes épületeket különböző építészirodák. Az ingatlanok nem kevesebb, mint kétharmada szociális bérlakás.
A városrész méreténél fogva nem teljesen autómentes, de csak néhány gyűjtőút szeli át, egységesen 30Km/h sebességkorlátozással. Parkolóhelyből terv szerint 70 darab jut 100 lakásra, de ez egyelőre bőven túlméterezettnek tűnik, a lakók alig 26 százaléka birtokol autót, és még kevesebben használják rendszeresen.
Míg a bécsi utcák alig negyedét nevezték el nőkről, Seestadtban ezen a téren is igyekeztek egyelő feltételeket teremteni. Az elektromos hálózatot fokozatosan készítik fel V2G (vechile to grid) képességű elektromos autókra, hogy a tetők napelemeivel termelt árammal a városrész egész nap részben önellátó legyen.
A beépítés sűrűsége, és az épületek magassága a terület széle felé folyamatosan csökken, a városrész határán megjelennek a hazai szocreál városokból ismerős, tágas, félprivát terek az épületek között.
Bár a homlokzatok jó része szürke, a lakók kreatív ódon igyekeznek az erkélyek rácsozatát zárttá tenni.
Ahol hasonló megoldásra nincs mód, futónövények kezdik borítani a homlokzatot.
A belső udvarok mind átjárhatók, nagy részükben játszótér, és sok konyhakert található…
… de még szabadtéri uszoda is akad. A budapesti Budaparthoz hasonlóan az óvodák sem külön épületben, hanem a lakóházak földszintjein kaptak helyet, udvaruk szintén a belső terek része.
Bár az egykori reptér területe teljesen sík, a néhány, udvarok alatti teremgarázs oldalát rézsűként alakították ki, izgalmas szintkülönbségeket hozva létre.
A város névadó mesterséges tava a terület központjában terül el. Kisebb strand, és számos kavicsos partszakasz mellett gondosan kialakított és elkerített nádasok, sekély területek is helyet kaptak, amik nem csupán a víz természetes öntisztulását segítik, de vizes élőhelyet is kínálnak az állatvilágnak.
A lassan formálódó központi park szélén 2020-ra készült el a 84 méter magas HoHo Wien toronyház (balra). Bár építői a világ harmadik legmagasabb fa épületének tartják, belső magja, a liftaknákkal és a lépcsőházakkal még vasbetonból készült, a külső pillérváza azonban mind a 24 szinten lucfenyőből.
Az épületegyüttes egy része kívül is fa homlokzatburkolattal hirdeti a magasépítés új, fenntarthatóbb korszakát.
A városrész teljes kiépülése a harmincas évek elejére várható, és mintegy 25 ezer embernek, azaz Szentendre, vagy Siófok lakosságának ad majd otthont, további húszezer munkahely mellett.
Az energiahatékony építészet, és a gyalogosan megtehető távolságok együtt biztosítják, hogy egy Seestadti lakó ökológiai lábnyoma jelentősen alacsonyabb legyen a világátlagnál, ami egy jóléti Nyugat-Európai országban rendkívüli.
A fenntarthatóságot segíti a szivacsváros koncepciója is: a csapadék nagy részét a térszín alatt, nagy tömegű földes, kavicsos rétegek őrzik –ez az anyag nem távoli bányából, hanem a tó kialakításából származik- és fokozatosan párologtatja ki a nyári napokon. A lakások a bécsi távfűtési rendszerre csatlakoznak.
A metró mellett több kisebb úton is kapcsolódik a terület Bécs külvárosaihoz, de ezek nagy része zárva maradt a személyautók előtt, csak a tömegközlekedés, a kerékpárosok, és a közműszolgáltatók, tűzoltók, mentők hajthatnak be.
