Ybl Miklós nyomdokain - a Várkert Bazár rekonstrukciója I.

Évtizedekig tartó pusztulás után, 2014 augusztus vége óta bejárható a megújult Várkert Bazár nagy része – arra azonban még várunk kell, hogy a belső tereket is megtöltsék tartalommal. A tervezés és az építés bő két és fél éves, feszített munkával járó időszakáról Potzner Ferenc és Pottyondy Péter vezető tervezők beszéltek. Garai Péter írása.

Nem csupán az épületegyüttes, a tervezési feladat, hanem maga a projekt és a megvalósítás is rendkívül összetett, sokszereplős volt, ahol a rendelkezésre álló idő rövidsége okozta a legnagyobb nehézséget – ezt láthatjuk, ha végigtekintünk a megújulás történetén. A cikksorozat ezt a folyamatot próbálja megragadni és bemutatni, elsősorban építészeti-tervezői szemszögből.

Bár a főváros egyik ismert, mégis régóta elzárt és titokzatos együttesének felújítására több próbálkozás is történt az elmúlt évtizedekben, az 1996 óta a világ száz legveszélyeztetettebb műemlékének listáján szereplő terület újjászületéséhez központi akaratra és határozott döntésre volt szükség. A Várkert Bazár bekerült a 2011 elején meghirdetett Új Széchenyi Terv programjába és a szükséges források összegyűjtése után a 2011. november 8-án megjelent kormányhatározat kijelölte a feladatot és rögzítette a határidőket. Ennek egyik előzménye a Várgondnokság megbízásából a KÖZTI tervezőcsapata által a „Budavári királyi kertek revitalizációjáról" készített tanulmány volt.

A tervezésre irányuló közbeszerzést 2011 év végén írták ki, a három pályázó – Bánáti és Hartvig Építésziroda, Várkert Konzorcium, Középülettervező Zrt. - közül a KÖZTI nyerte el a megbízást. A feladat nagyságának és az épületek életveszélyeshez közeli állapotának megfelelő mértékű előkészítésre nem jutott idő és fedezet. Jól jellemzi a szinte irreális határidőket, hogy a tervezési szerződés aláírása (2012. május 11.) után két héttel felmérési tervet, rá két hétre koncepciótervet, majd hat héttel később már engedélyezési tervet kellett produkálni a tervezőknek. A munkát nehezítette, hogy az épületegyüttesről digitális formában csupán egyetlen, évekkel azelőtt készült felmérési terv létezett, amely igen pontatlan volt. Ezzel szemben óriási segítséget nyújtottak a Kiscelli Múzeumból és a KÖH Tervtárából előkerült, Ybl-féle ún. leszámolási tervek („Rechnungsplan") részletesen kidolgozott lapjai, amelyek segítségével minden, az építkezés során előkerült ismeretlen részletet be lehetett azonosítani. A tervezési program részeként a Burken Kft. lézerszkenneléses eljárással állapotfelvételt készített az épületről, amelyhez a közel 11.000 m²-nyi homlokzati felület ortofotós megjelenítése társult.

Gyorsított hatósági eljárásban 2012 augusztusában megszületett az építési engedély, a kiviteli tervek év végére készültek el. A módosítások szinte a munkák végéig folyamatosan zajlottak, több építész munkatárs közreműködésével. Potzner Ferenc a Várkert Bazár műemléki együttesével, valamint az erődrendszeri fejlesztésekkel foglalkozott, míg Pottyondy Péter az új elemek, a többcélú terem és a mélygarázs tervezését irányította. 2012 október végén megjelent a közbeszerzési hirdetmény, amelyre három ajánlat érkezett. A 2013. január 18-án kihirdetett eredmény szerint a kivitelezést a Swietelsky-West Hungária Bau (WHB) alkotta konzorcium nyerte el. A szerződést ünnepélyes keretek között január 31-én írták alá, a munkaterületet február 2-án vették át. A Swietelsky a szerkezetépítési, a WHB a műemléki munkákért volt felelős. Az épületegyüttes teljes befejezésére előirányzott 2014 március végi határidő már ekkor rendkívül feszített munkatempót vetített előre, emellett több váratlan tényező is jelentős csúszást okozott, amelyek nagy része alapos előkészítéssel kiküszöbölhető lett volna.

A több évtizedes elhanyagoltság miatt (elsősorban a déli palotáknál) a fa szerkezetek jelentős részére kiterjedt a könnyező házigomba fertőzés, amelynek kiirtása komoly feladatnak bizonyult. Az új földalatti épületszárnyak munkagödrének kitermelése során a várt budai márga helyett vastag sziklarétegbe ütköztek, ennek kibányászása bő másfél hónapos többletet jelentett. (A Várkert Bazár területéről csak jóval korábbi talajmechanikai fúrások adatai álltak rendelkezésre, a nehezen megközelíthető domboldal kivételével). A 300 férőhelyes mélygarázs és a többcélú terem megépítéséhez mintegy 160.000 m³ talajt kellett megmozgatni. Az újonnan kialakított rézsű csupán félméteres földtakarást jelent az új építmény legfelső szintjei felett. A régészeti feltárások szinte a földmunkákkal párhuzamosan folytak; a mélygarázs területén eddig ismeretlen törökkori település maradványaira bukkantak, ezeket raktárba szállították. Az északi bazársor mögötti udvarban előkerült Zsigmond-kori öntőházak középkori fragmentumait visszatemették, az esetleges későbbi bemutatásra lehetőséget hagyva. A terület nagy részére jellemző, 19. századi feltöltés miatt nagyobb szenzációra nem számítottak a Budapesti Történeti Múzeum régészei, viszont meglepően sok törökkori fémtárgyat, lábasokat, bicskát, lefolyó elemeket és különféle eszközöket találtak.

Az építkezés során a legnagyobb mértékű tervmódosítás a Vízhordó folyosó feletti mozgólépcső elhelyezésével kapcsolatban történt. Bár a Várgondnokság még 2012-ben önálló kis projekt keretében rendbe hozatta a Déli Kortinafalat, a részben föld alatt húzódó Vízhordó folyosó boltozatáról és a rajta lévő földtakarásról nem állt rendelkezésre feltárási adat. Ennek kutatására csupán a mozgólépcső építése előtt került sor, a régészek Szapolyai korából származóként azonosították a folyosó kert felé néző, déli falát. Eredetileg ide került volna a mozgólépcső és belülre a gyalogos lépcső, de a történeti-régészeti értékre és a falszövet sértetlen megőrzésére hivatkozva ezt fel kellett cserélni, ráadásul a gyalogos lépcső szintje is a tervezettnél alacsonyabbra került. Ezért tapasztalhatjuk a rejtettebb helyzetűvé vált mozgólépcsőn felfelé utazva, hogy a Corten-acél lapokból szerkesztett korlát közel embermagasságból indul és szintje folyamatosan csökken – a vonalvezetése átalakítására már nem volt idő és lehetőség; a kényszerű csere így is jó két hónapos csúszást okozott a munkákban.

Kevésbé ismert, hogy az Északi Pavilon rekonstrukciója, a Corten-acél anyagú mozgólépcső és gyilokjáró már 2008-ban, a több elemből álló, ún. Palota-projekt keretében építési engedélyt kapott, most „csupán" ennek aktualizálására volt szükség.¹ (Ebben a tervben szerepelt a Savoyai-terasz déli része alatt rejtőző, ún. „Lőportár" helyiségeinek hasznosítása is, ezek azonban kimaradtak a mostani fejlesztésből). A Kortinafal eredeti rendeltetését erőteljesebben jelző, „várszerű" kialakí