Újjáéledt földvári kincs – A Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár

A Tolna megyei Dunaföldvár igazi felfedezésre váró, ám némileg a figyelem középpontjából kieső város. Pedig a középkor óta izgalmas történelemmel bíró helyszín rengeteg érdekes épületet rejt, melyekből az egyiket a helyi önkormányzat fel is újította nemrég. A projektet a Földvár Terv vezető tervezője, Viczai János mutatja be.

Dunaföldváron ez a kedvenc épületem. Az utóbbi évtizedekben sajnos borzasztó állapotba került, kiürült, a korábbi funkciója megszűnt. Még 2011-ben írtam fel hát egy papírra: „nagy álmom az épület felújítása".

A kezdetek
Az álom megfogalmazódása után kezdtem el foglalkozni az épülettel aztán a gyakorlatban is, de később félre kellett tennem a munkát és nem sokat haladtam. Az épület azonban mindvégig ott „motoszkált" a fejemben. 2016 környékén a dunaföldvári önkormányzat megbízott azzal a feladattal, hogy a város üresen álló épületeit töltsük meg újra élettel. A kitűzött célok között ott volt a jelenlegi könyvtár épülete is.

A kiindulópontunk az volt, hogy sorra vegyük: mi mindenre nem felel meg és mi mindenre lehet alkalmas egyáltalán az architektúra. Áttekintettük az épületállományt, a jelenlegi működést, és végül a könyvtár és kultúra háza kmellett tettük le a voksunkat. Kezdetben csak egy szűkebb körnek mertük feltárni a gondolatainkat, majd a kedvező fogadtatás után egyre nagyobb fórumokon meséltünk – az akkor még merésznek tűnő – terveinkről. Az önkormányzat közben pénzt szerzett a felújításra, az álommunka pedig ily módon elkezdődhetett.

A múlt
Annak ellenére, hogy az épület nagyon sok ember szerint az egyik legszebb emlék a városban, a múltja pontosan nem ismert, és több történet is kering az eredeti funkciójáról. Annyit tudunk, hogy valamikor a 20. század első éveiben pénzintézetnek építették. Még az építése alatt, vagy közvetlen azután komoly tűzkár érte, majd az 1920-as években a helyi községvezetés megvásárolta és polgári iskolát alapítottak belőle. Az 1930-as években leányiskola volt, az anyai nagyanyám is járt még oda, de hiába érdeklődtem Nála, pontos részletekre már nem emlékezett. A II. világháborúban hadikórház működött benne, erről egy későbbi ásatás maradványai tanúskodtak. Az 1950-es évektől általános iskola, a 1980-as években kisegítő iskola, a 2000-res évek elején pedig művészeti iskola volt itt. A szerkezet utolsó felújítása a 1980-as évek elején készült el. Az 1990-es években a homlokzatát védetté nyilvánították, 2010 körül azonban egy vihar feltépte a korcolt fedést, amelyet horganyzott lemezzel javítottak ki. Később el kezdett leázni a vakolat és a déli sarok is megsüllyedt.

A bontás során kincsekre leltünk…
Egy ilyen jellegű épülettel mindig izgalmas foglalkozni, ezért nagyon kellemes alkotómunkát eredményezett vele töltött idő. Mindig találtunk benne egy kis örömöt, máskor meglepetést. Egy kívül-belül viszonylag rosszul kinéző épületben kezdtük meg a munkálatokat és a pincétől a padlásig nagy mennyiségű, a régi időkből itt maradt emlékekre bukkantunk.

A legrejtettebb kincsek a földszinti nagyteremben kerültek elő, azaz öntöttvas tartóoszlopok kerültek a felszínre. Kettőről már volt sejtésem, mert a vakolat alól fölsejlettek a motívumai. További kettőnek azonban nyoma sem volt, de reménykedtünk, hogy a dupla falazatban találunk még példát rájuk, amikor is később boltív formájú repedéseket fedeztünk fel. Valamelyik korábbi felújítás során itt három kisebb termet alakítottak ki, és ezért falazták be az íveket. Óriási öröm után újratervezés indult, mivel már tudtuk, az alsó szinten is egy nagyobb teret tudunk ezek szerint egybenyitni, és így megtaláltuk az olvasóterem ideális helyét.

Minden teljesen megújult
A városvezetés részéről nem volt konkrét elvárás, egy célt tűztek ki számunkra: jól működő és hasznosítható épületet teremtsünk újjá. A kivitelezés előkészítése során mi is tanakodtunk rajta, hogy úgy kell-e kinéznie majd az elkészült architektúrának, mintha egy teljesen új épület lenne? Végül maradtunk a patinás küllemnél.. Például a homlokzaton minden dísz eredeti, a felületük pedig nincs a mostanság elvárt tökéletesre lecsiszolt állapotban, hanem olyanra mint ahogy azt az építése korában készítették az akkor rendelkezésre álló anyagokból. Német műemlékes gletteket és festékeket használtunk a megfelelő hatás elérése érdekében. Az eredeti külső színeket pontosan nem ismertük, az új árnyalatokat pedig minden oldalon teszteltük, hogy a direkt- és a szórt fényben is azonos hatást keltsenek.

A munkát azzal kezdtük meg, hogy a talajszinten elvágtuk az épületet, hogy egy új vízszigetelést húzhassunk be alá. Ezt követően felépítettük az új rétegrendet padlófűtéssel. Próbálkoztunk azzal is, hogy helyenként nyers téglafalat hagyunk meg, de nem volt elég szép a felület, így mindenütt a gipszkartonos lefedést választottuk. A könyvtár az új épülethez illeszkedő bútorzatot kapott, azonban a tűz ismét rombolt az épület történetében, a nagyterembe rendelt székek ugyanis elégtek a gyártó raktárával együtt, így az ünnepélyes átadás kölcsönszékeken zajlott le.

A felújítás után a földszinten kölcsönző, olvasóterem, iroda, személyzeti mosdó, akadálymentes vizesblokk készült. Az emeleten nagyterem található a kiállítások és rendezvények számára, kisebb terem a gyerekeknek, egy raktár és a konyha. Az átadáskor az épület megtelt az érdeklődőkkel, és később megemelkedett az aktív olvasók száma a könyvtár statisztikájában. Az általános iskolák és a gimnázium is tart tanórákat a könyvári környezetben. A közeljövőben az udvar parkosítására is sor fog kerülni, melynek jelenleg az előkészületei zajlanak.

Viczai János

Szerk.: Pleskovics Viola