Tíz éve otthon a pécsi Rókusdombon - Az Év háza díj 2019 fődíjas épülete

Pécs gazdag építészeti környezetében fontos szerep jut a lakóépületeknek, amelyek közül több a tégla érdekes használatával hívja fel magára a figyelmet. Karlovecz Zoltán épületének is egy perforált téglafelület a látványossága. Sőt, szinte csak ennyi látszik belőle.

A telek elhelyezkedése meglehetősen különleges. Keleti oldalról a Rókusdomb határolja, délről pedig egy nagyon szűk kis utcácska, a Rókusalja utca. A Rókus domb felől a korábban Weiler Érpád által tervezett, téglaburkolatos társasházzal zártsorúan összeépítve, harmonikusan, mégis egyéni hangvétellel zárja a hagyományos városias tömböt.

Az épület tehát egy olyan helyen áll, ahol a hagyományos városias szövetet felváltják a zöldbe ágyazott közintézmények, így klinikák és a Pollack Mihály Műszaki Kar laza beépítésű területei, majd a hegyvidéki villanegyed telkei. A telek kelet és dél irányába tájolt, így az egyik fő kihívás a nyári erős napfénytől és melegtől való árnyékolás kérdése volt.

„Az épületben három lakás és egy üzlet került kialakításra. A telek mérete, heterogén kapcsolódása és az építési program többrétűsége miatt a saroktelekre egy olyan épület került, ami ezt a többrétegűséget egy egységbe, egy tömbbe fogja.

A tömb jelleget a tégla homlokzati használatával hangsúlyoztuk. Egy olyan „ház-nem ház"-at képzeltünk ide, melyet egy határozott formájú téglafal kerít, szegélyezve a Rókus domb felé a teret, és a dél felőli kis utcácskának is megfelelő térfalat ad. A szomszéd épületekhez hasonlóan itt is kialakítottunk egy udvart. Ez az udvar az utca felé néz, az udvart egy perforált fal választja el az utcától. Ez a perforált fal azt a diffúz kapcsolatot jelenti, melyen keresztül az épület és az udvar kapcsolódik a környezetéhez. E diffúz falnak a zártságát-nyitottságát úgy határoztuk meg, hogy közelről áttörtséget, megfelelő távolságból pedig tömörséget mutasson.

Az épületet kicsit több, mint tíz éve lakják, lakóik az épülettel elégedettek. Az épület megérett a megmérettetésre."

szerk: Somogyi Krisztina