Nézőpontok/Kritika

Smiló Dávid: Az építészet szóvá tétele

1/3

Smiló Dávid TEDX Youth@Budapest 2011. novemberi konferenciáján

?>
Smiló  Dávid  TEDX Youth@Budapest 2011. novemberi konferenciáján
?>
?>
1/3

Smiló Dávid TEDX Youth@Budapest 2011. novemberi konferenciáján

Smiló Dávid: Az építészet szóvá tétele
Nézőpontok/Kritika

Smiló Dávid: Az építészet szóvá tétele

2012.02.29. 14:00

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Smiló Dávid

Vélemények:
11

Smiló Dávid a fiatal tehetségeknek rendezett TEDX Youth@Budapest 2011 novemberi konferenciáján elhangzott frappáns előadása rövid előszó is lehetne az Építész Szakkollégium „Építészet és kritika és írás" című rendezvénysorozatához. Dávid rámutat, hogy a kortárs építészet értését illetően nem lehet csak az oktatásra hárítani a felelősséget; jobban ki kellene használnunk a szó erejében rejlő lehetőségeket. [VIDEÓ]

A videó megtekinthető a TEDX Youth@Budapest honlapján is >>

Smiló  Dávid  TEDX Youth@Budapest 2011. novemberi konferenciáján
1/3
Smiló Dávid TEDX Youth@Budapest 2011. novemberi konferenciáján

Építészek és nem építészek között kommunikációs szakadék van. Amíg az építészek a legjobb tudásuk szerint megtervezett házaikat kulturálisan és talán művészeti szempontból is értékelhetőnek és szerethetőnek tartják, addig azok az emberek, akik ezekben a házakban élnek, általánosságban negatívan állnak mind a kortárs mind pedig az elmúlt 60 év magyar építészetéhez. Amíg az építészek ódákat tudnának zengeni az 1963-ban épült Gulyás Zoltán házról, hogy ez egy városszerkezeti lelemény, tartószerkezeti érdekesség, hogy egy építészeti remekmű, addig ezt az épületet egy éve majdnem elbontották, köszönhetően annak, hogy az emberek nem értéket látnak ebben a házban. Azt látták ebben a házban, ami ténylegesen látható belőle, ez pedig nem más, mint egy kocka. És ezt még leendő építészként is el kell ismernem.

Ez egy probléma, és ezt a problémát az építészek is érzékelik. Az a válaszuk rá, hogy ezt a problémát a közoktatáson keresztül kell orvosolni. Vizuális kultúranevelést kell bevezetni általános és középiskolában. Ez egy rendkívül vonzó és szükségszerű következtetés, de van vele néhány gond. Kell hozzá az állam, amitől nem feltétlen várhatjuk el, hogy orvosolja minden problémánkat, van a mi felelősségünknek is egy határa, és ez a dolog még éppen, de ezen a határon belül mozog. Valamint ha a közoktatás ténylegesen elmozdulna egy ilyen irányba, akkor is kellene 30 év, míg átfutna ez a magyar társadalmon, én viszont most vagyok fiatal és én minél hamarabb szeretnék részt venni olyan házak tervezésében, amelyekkel kapcsolatban biztos lehetek abban, hogy az emberek értékelni és szeretni fogják. A legégetőbb probléma azonban a közoktatásra mutogatással az, hogy magában hordozza a véleményt, miszerint az emberek nem csak, hogy nem értik az építészetet, de még ahhoz is hülyék, hogy az állam segítsége nélkül megérthessék azt. Azt gondolom, ilyen véleményt építész még burkoltan sem állíthat azokról az emberekről, akiknek a házakat tervezi. Másfelől a tény, hogy a magyar kultúra verbális alapokon nyugszik, szerintem sokkalta inkább egy adottság, mintsem egy rossz állapot, amiből drasztikusan el lehetne, vagy el kéne mozdulni ahhoz, hogy a kortárs és modern építészet mindenki számára érthető és szerethető legyen. Vagy legalább szerethetőbb, mint egy kocka.

A Nyugat folyóirat számaira mindenki úgy emlékezik, mint a magyar kultúra megkerülhetetlen kulcsemlékeire. A Nyugat mindenkinek fontos.  Fontos verseivel, novelláival és irodalmi témájú esszéivel együtt. Arra azonban kevesebben emlékeznek, hogy a Nyugatban építészeti témájú szövegek is jelentek meg. Ez két dolgot jelent. Egyfelől, hogy a verbális kommunikáció csatornái közel 100 éve adottak az építészet kommunikálására. Másfelől pedig, hogy az építészek, azaz az épített értékekért felelős személyek nem használják jól ezeket a csatornákat. Hiszen ha jól használnák, akkor épített értékeink nem úgy tűnnének fel a magyar kultúra palettáján, mint az a bizonyos kocka, amiért nem kár, ha elbontják. Pedig ez legalább akkora kár, mintha teljesen törölnénk egy Ady kötetet kulturális emlékeink közül. Örökre.

A Parlament épülete vasból, kőből, betonból és fából van. Van egy karakteres kontúrja, amely miatt összetéveszthetetlen más országok parlamentjével, és amely a budapesti szuvenírekről is visszaköszön. Erre az épületre az elmúlt 20 évben az állam sok 10 milliárd forintot költött, hogy a rossz minőségű homlokzatburkolatot egy jó minőségű homlokzatburkolatra cserélje. Annyi pénzről van szó, amiből fel lehetett volna húzni egy új parlamentet a régi helyén. Egy olyat akár, ami hűebben lenne képes reprezentálni Magyarország mai helyzetét, mint az a parlament, amely akkor épült, amikor Magyarország még háromszor ekkora volt mint most, és alkotmányos monarchia volt az államformája. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy egyetértsünk abban, saját szándékunkból soha az életben nem rombolnánk le ezt a parlamentet és építenénk helyette másikat. Mi több, ha jönne egy természeti katasztrófa, ne adj isten egy háború, aminek következtében a parlament a földdel válna egyenlővé, akkor egészen biztosan eredeti formáját figyelembe véve építenénk vissza. Mint ahogyan a Budavári palotát is visszaépítettük annak idején. És ez miért lehetséges? Mert egy épület nem csak anyag és nem csak egy kontúr. Hanem azoknak az emlékeknek, értékeknek és történeteknek az összessége, amelyeket ezekhez az anyagokhoz és kontúrhoz rendelünk. A parlamenthez például azt, hogy Szűrös Mátyás 1989-ben itt kiáltotta ki a Harmadik Magyar Köztársaságot. Ez egy olyan információ a parlamenttel kapcsolatban, amely nem látszik a parlamenten, ez vizuálisan nem szembetűnő rajta, mégis fontos, hogy ott történt, ez tagadhatatlanul egy parlamenttel kapcsolatos információ.

Míg az építészet vizuális úton történő terjesztéséhez tehát járatlan csatornákat kell használni, addig verbális úton gyorsabban és demokratikusabban lehetne közvetíteni azokat az értékeket, amelyek egy házat az kontúrjával és anyagával együtt, de azon túl jellemeznek. Az építészet nem pusztán művészeti és mérnöki, hanem társadalmi, kulturális, szociális és politikai cselekedet, amely cselekedet végeredményben megteremti a demokrácia tereit. Éppen ezért az épületek mögött rejlő át- és átlinkelt szövegeket le kell írnunk, ki kell mondanunk, egy előadáson elő kell adnunk, hogy a már említett kulturális szakadék építészek és nem építészek között megszűnhessen.

Smiló Dávid

 

 

Vélemények (11)
pityke_ormester
2012.03.05.
15:16

jó, de ne (csak) itt népszerűsítsétek

Pákozdi Imre
2012.03.05.
06:50

Smiló Dávid igen jószándékú beszédével nem teljesen értek egyet. Egyrészt a Gulyás-féle épületre nem igaz, hogy "ezt az épületet egy éve majdnem elbontották, köszönhetően annak, hogy az emberek nem értéket látnak ebben a házban". Tévedés: ezt a házat egy ingatlanspekuláns akarta lebontani, és az emberek védték meg, előtte tüntetve... Másrészt az építészeti értékek verbális kommunikációja jó dolog, de még jobb volna, ha - igenis, a közoktatás keretein belül - adekvát eszközökkel folyna az építészeti műveltség kialakítása. Részint tényleg verbálisan, elmondva például, hogy a világ építészettörténetében az egyetlen stílus a modernizmus volt, amelyben a magyar építészek meghatározó szerepet vittek, tehát amelynek fősodor-vonalában alkottak remekműveket. Másrészt képi eszközökkel és építészeti sétákkal megvilágítani a középiskolásoknak az egyes stílusok lényegét és tudatosítani a hozzájuk legközelebbi nagyváros és Budapest építészeti örökségét. Harmadrészt alaprajzok és a virtuális épületbejárás számítástechnikai módszerével oktatni kellene, hogy egy lakás, egy épület, egy városrész mitől jó és mitől nem. Sajnálatos, hogy - legalábbis a Heti Válasz aktuális számában írottak szerint - az új Nemzeti Alaptanterv éppen a vizuális művészetek oktatását rövidíti meg, úgyhogy a közeljövőben vajmi kevés esély nyílik a fentiek megvalósítására.

Patartics Zorán
2012.03.05.
09:46

@Pákozdi Imre: Azt hiszem Imre, valójában Dávid sem vitatja a közoktatásban a vizuális nevelés fontosságát, és én sem. Amiért azonban lelkesedem Dávid megállapításáért, az a tapasztalat, amikor az építészetpolitikai irányelvek kezdeti fázisában sok lelkesült építészt volt alkalmam hallgatni a közoktatással kapcsolatban. Szinte követelték a nagyobb teret a vizuális és építészeti kultúra oktatásának, de magam az első lelkesültség után azért feltettem a kérdést: na és kinek kellene tanítani mindezt? Legalább minden 10. építésznek szerepet kellene vállalnia az oktatásban, de véleményem szerint 100-ból egyre sem lehetne ezt rábízni. Vajon mit mondanánk, amikor öntudatos, ám felületes értékítéletekkel találnánk szemben magunkat, s ezen ítéletek kimondói büszkén említenék fel, hogy kitől szerezték ismereteiket. A többség arra alkalmatlan kollégáktól, például. És akkor? Sajnos úgy látom, hogy az építészek nem remélhetik, hogy a saját szakmájukat mások tematizálják. Elképzelhetetlen, hogy nagy számban akarnának és tudnának emberek megélni abból, hogy az építészetről beszélnek. Nekünk kellene kitermelni magunkból az érthető beszédet. Mostanában Pécsett Uránvárosról próbálunk diskurzus kialakítani a városban. Sokszor ledöbbenek, milyen keveset tudunk arról, hogy az emberek mit is gondolnak. És bár el lehet ezek elől zárkózni, ez esetben tudomásul kell vennünk, hogy végig kell néznünk a valaha nagyszerű városrész elszlömösödését. Szóval szerintem Dávid szövegében sok megszívlelendő van, még ha nem is tekinthetjük megoldásnak. :) Az Uránváros projekt: www.afal.hu/uranvaros

Pákozdi Imre
2012.03.05.
11:07

@Patartics Zorán: Vilagos, hogy jol didaktizalt, kiprobalt tananyag elkeszitesevel kellene kezdeni - eleinte szakkori szinten. A tanar lehetne epitesz vagy rajztanar, de akarki is, a tanmenetet tiszteletben kellene tartania. Arra nem gondolok, hogy az epiteszet onallo tantargy legyen a kozoktatason belul, legfeljebb arra, hogy a rajzorak es/vagy egy vizualis oktatassal foglalkozo uj tantargy kereteben kaphatna helyet.

zapata
2012.03.05.
15:45

@Patartics Zorán: Sajnos egyet kell, hogy értsek azzal, hogy "100-ból egyre sem lehetne ezt rábízni". És ennek nagyon mélyen vannak a gyökerei. 18 éves koromban egy ma már sajnos nem élő óriási szakmai (és általános) műveltséggel rendelkező kolléga mondta nekem , hogy majd meglátom, hogy technikát sokat fogok tanulni az egyetemen, de építészetet azt nem (ő már akkor egy főiskolán tanított). Igaza volt. A technikán és az építészet közhelyes megközelítésén túl valóban nem túl sokat kaptam, azt a nem túl sokat pedig jobbára a gyakorló építész külső munkatársaktól. "Építészetet" direkt módon nyilván nem nagyon lehet oktatni, ellenben sok olyan indirekt eszköz van, amit egy valóban eredményes építészoktatás nem nélkülözhet, de az akkori egyetem eszköztárába nem fért bele. És ahogy hallom, a maiéba se nagyon.

Pákozdi Imre
2012.03.05.
16:07

@zapata: Bocsánat kedves zapata, én nem építészeti alkotástant, ihelési ismereteket, alkotói kreativitást vagy éppen középület-tervezési ujjgyakorlatokat gondolnék beiktatni a középiskolák tantervébe, hanem: "... elmondani pl. hogy a világ építészettörténetében az egyetlen stílus a modernizmus volt, amelyben a magyar építészek meghatározó szerepet vittek, tehát amelynek fősodor-vonalában alkottak remekműveket. Másrészt képi eszközökkel és építészeti sétákkal megvilágítani a középiskolásoknak az egyes stílusok lényegét és tudatosítani a hozzájuk legközelebbi nagyváros valamint Budapest építészeti örökségét. Harmadrészt alaprajzok és a virtuális épületbejárás számítástechnikai módszerével oktatni kellene, hogy egy lakás, egy épület, egy városrész mitől jó és mitől nem." Ez azért megoldható volna, nem? Én korántsem az építész-képzésről, hanem a befogadó közeg műveltségének szerény növeléséről ötletelek.

EMA
2012.03.08.
10:54

@Patartics Zorán: Lényegében ezt feszegettem én is a következő cikkben: http://podo-pro.hu/ujrapozicionalva/ Egy sorozatot terveztem ebből, de miután a magyar építészeket ez nem mozgatta meg, inkább a saját dolgaimmal foglalkozom intenzívebben. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

EMA
2012.03.08.
11:03

@Pákozdi Imre: Ezt másutt nem így csinálják, mivel a "didaktizált, kipróbált tananyag" elkészítése hosszú idő, és megint csak felment az azonnali, széleskörű cselekvéstől. Másutt ezt úgy csinálják, hogy meghívnak gyakorló építészeket, mondjuk osztályfőnöki óra keretében, mint ahogy meghívnak más szakmákban dolgozó szülőket is. Ehhez nem kell semmi, csak olyan szülők, akik hajlandók a szabad idejükből áldozni erre. Ma már egyébként, nagyszülőket is meghívnak, hasonló célzattal. Ebből aztán kialakul az évek során, hogy ki az az építész, aki a gyerekek figyelmét fel tudja kelteni, és azokat más iskolákba is meghívják, stb. Vagyis ez egy folyamat, amit akármilyen kicsiben is, azonnal el lehet kezdeni. De az építészek szerepvállalása nélkül nem megy. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Patartics Zorán
2012.03.04.
21:58

Teljesen egyetértek Évával, és gratulálok Dávidnak az előadásához. Örömmel hallgattam a kritikát az építészekről, miszerint a kommunikációs szakadék miatt nem máshová kell a felelősséget áttolni, hanem felismernünk a helyzetet és a helyzetben rejlő lehetőséget - vagyis megtanulni, hogyan kell az adott körülmények között az építészet kérdéseit érthetően megjeleníteni. A diskurzus - lássuk be - mégiscsak a mi érdekünk leginkább, így hát nem helyes annak megteremtését mástól várni, bármennyire is népszerű e vélekedés az építésztársadalomban.

EMA
2012.03.03.
20:07

Remek előadás! Igy kell ezt csinálni! Frappáns, lényegretörő és megoldást kínáló! A Hol vagyunk? Merre tartunk? korhadt hangú írásai után egy reményt keltő nyitány... nagyon élveztem. Az előadó nevét pedig megjegyzem...:) Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/

Castello Reale
2012.03.04.
10:17

@EMA: Nagyon tetszett nekem is. 'Építészek és nem építészek között kommunikációs szakadék van' - vagy 70 éve. A 'kocka' és 'doboz' építészet ennyi idő alatt sem tudta magát megszerettetni. Ha egy kellemes sétára vágyunk a városban, hova mennénk inkább: Wekerle telep vagy óbudai lakótelep. Azért gondoljunk bele, nem egyfajta diktatúra az, hogy ránk kényszerítik valamilyen 'ízlés' alapján azt, amelyet nem szeretünk?

Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk