Az Antal-Lusztig-gyűjtemény új otthona Debrecenben – Batizi-Pócsi Gergő diplomaterve
Szép és nehéz feladatot választott Batizi-Pócsi Gergő diplomaterve témájául: a debreceni Baltazár Dezső tér és Füvészkert utca 40 éve beépítetlen saroktelkére az Antal-Lusztig-gyűjteménynek otthont adó képtár koncepcióját vázolta fel, a Modem és a Déri Múzeum közelében. A nagyvonalú program mentén kialakított kortárs múzeum tömege kettős arculattal reagál a környező heterogén városszövet beépítésére, amelyhez rugalmasan alakítható, áramló belső térrendszer társul.
Előkép
Az Antal-Lusztig-gyűjtemény Debrecenben
A személyhez kötődő műgyűjtemény önarckép, végső soron tükör, a gyűjtés pedig életforma. Ha az életpálya vagy a gyűjtői aktivitás lezárul, a tükör képe fixálódik, dokumentum jellegéhez az emlék-kép minősége társul. Akár így, akár úgy találkozunk a szuverén gyűjtői teljesítménnyel, nem lehet kétségünk afelől, hogy a gyűjtemény műalkotás. Sokkal egyértelműbben az, mint a tudományos módszerességgel és a történeti reprezentáció igényével összeállított múzeumi gyűjtemények.
A debreceni Antal-Lusztig-gyűjteményben egyesül a magángyűjtemények fejlődésének két fázisa. Az unoka műgyűjtői aspirációit pénzével és példájával is támogató anyai nagyapa, Lusztig Sámuel megállapodott gyűjteménye - mint szellemi és anyagi örökség - beépült abba a hatalmas expanzióba, amit dr. Antal Péter gyűjtése jelent az antik iparművészeti emlékektől a népművészeti és etnológiai tárgyakon át a jelenkori művészeti produkciókig. Az efféle „nem tiszta profilú” gyűjtemények látens vezérelve a Malraux-i „musée imaginaire” fogalma. És azután egyszer csak fordul a kocka. A képzeletbeli múzeumból valódi lesz, az illékony tükörkép kimerevedik.
Tervezési program
A tervezési helyszín Debrecen belvárosában, a Füvészkert utca és a Baltazár Dezső tér találkozásánál található. Az általam választott problémára már sokan kerestek építészeti megoldást, de mindmáig megoldatlan ez a beépítési szituáció. A belváros szempontjából ez egy jelentős beforratlan seb. A helyszín legszembetűnőbb pontja egy hatalmas, magányosan árválkodó, félgangos társasház, amelynek tűzfala közel 40 éve beépítetlenül csatlakozik az utcaképbe és zárja le, vagy éppen nyitja meg a Füvészkert utcát. A környező épületek elég vegyes korúak, kezdve talán az 1803-ban Péchy Mihály tervezte Debreceni Református Kollégium és Általános Iskolával és a Református Nagytemplommal, a Györgyi Dénes által 1923-ban tervezett Déri Múzeummal, emellett említést érdemel a Posta épülete, az Országos Rendelőintézet és zárásként a Kölcsey Központ és a Modem. A mintegy 200 év lenyomatát tükröző épületek igen sokszínű képet kölcsönöznek a tervezési helyszínnek.
A településszerkezetről először század elejéről találtam térképeket, Borsos József főépítészi tevékenységének idejéből. Akkoriban a Füvészkert utca még kikanyarodott a Bethlen utcára, és a Gönczy, ill. a Hüvelyes utcák is innen nyíltak, amelyek találkozásában volt a - ma már nem látható - Kölcsey-ház is. Ezen utcák közül ma már csak a Füvészkert utca maradt meg, amely kikanyarodik az egykori Gönczy utca nyomvonalán a Hunyadi utcára. Maga a tervezési helyszín és közvetlen környezete az 1960-as évek végéig beépített terület volt. Az 1970-es évek elején a Hunyadi utca kiépítése vágta keresztbe a környéket, elkezdődött a Bethlen utcán a „panelrengetek” építése, valamint a régi Kölcsey Központ területének megtisztítása, rendezése. Egy 1972-es és 1973-as képen jól látszik, hogy a gangos társasház ettől kezdve maradt magányos az egyik oldalról - ennek már közel 40 éve. Későbbi képeken is látható, hogy tényleges megoldásra sosem került sor, a tűzfal a mai napig éket vág a belváros látképébe.
Komolyabb helyszín- és területvizsgálat elvégzését követően úgy döntöttem, hogy mivel a belvárosnak ezen részén csupán ez az egy, ténylegesen lakófunkciójú épület maradt és komolyabb műemléki problémák nem indokolják ennek a megmentését, a Füvészkert utca 6. szám alatt található ingatlant elbontottam, és a tervezési területemhez csatoltam. Ezzel a tervezési területem 2063 m2-es lett.
A választott programnál igyekeztem debreceni vonatkozású témát feldolgozni. Néhány éve a Modemben láttam Antal Péter debreceni ügyvéd milliárdokat érő kiállításának, az Antal-Lusztig gyűjteménynek egy tematikus kiállítását, amely nagyon tetszett, főleg, hogy maga a műgyűjtő-tulajdonos tartott nekünk tárlatvezetést, amely igen emlékezetes volt. Ezután gondoltam úgy, hogy érdemes lenne létrehozni egy olyan képtár- és galériaépületet, amely otthont ad a képeknek, tárolási és restaurálási lehetőséget biztosít, helyet ad a gyűjtemény hazai és külföldi tárlatainak bonyolítását végző szakembereknek, ugyanakkor egy folyamatosan cserélődő tematikus kiállításnak is teret ad a megfelelő kiszolgáló funkciókkal. Mindez a Déri Múzeum és a Modem közvetlen közelében helyezkedne el, így egy „múzeumi háromszög” jönne létre. A koncepcióm egy olyan kortárs képtár tervezése volt, amely méltó otthona lehet Magyarország egyik legnagyobb és legtekintélyesebb kortárs magángyűjteményének. A tervezés alapgondolatait az egyszerűség, mértékletesség, esztétika, harmónia, fenntarthatóság szempontjai adták.
A tömegalakításban fontos szempont volt a jó arányrendszer, a környezettel való kommunikálás - főleg a Füvészkert felőli oldalon a szomszédos ház ablakosztásával való összhang, valamint a tér felé a kifolyó forma egyfajta térelemként való értelmezése. A telepítés, beépítés végső kialakulása rengeteg variációt követően született meg. A környező tömbökhöz és épületekhez való igazodás kiemelkedően fontos volt számomra. A meglévő épületek erővonalait, elhelyezkedését vizsgálva, valamint a közvetlen szomszéd épülethez való csatlakozás és a tömb bezárásaként jött létre ez a háromszög alapterületű épület, amely lezárja a beépítési szituációt és nyugalmat teremt a területen. Az épületnek ez a része meglehetősen tömör, zárt, csak a Füvészkert utca felőli főbejárat hasítéka és az ablaksorolás törik meg a „csendet”. A sötétszürke, szórt vakolat szilárd, feszes, hűvös eleganciát kölcsönöz az épületnek. A főbejárat függőleges bevágásának ellenpontjaként is értelmezhető a gazdasági bejárat és a mellette ferdén betörő falszakasz, amely eltérő, szálcsiszolt fémborítást kapott. A pinceszintet három teljes szint követi, majd az épület befejezéseként - mintegy ötödik homlokzatként - egy félig fedett, nyitott tetőterasz zárja le az épületet, amely a szomszéd tűzfalhoz való csatlakozást is megoldja. A ház másik nagy egysége ebből a szerkesztett geometrikus formából indul, egy belső, kétszintes fogadó galériából, amelynek ellipszis formájából építkezve, szinte kifolyik a szabadba és egy teljesen transzparens üveg homlokzatú épületrésszé bővül. Az épületnek ez a része már csak földszintből és emeletből áll. A kétszintes üvegfal előtt klímahomlokzat húzódik végig, amely a nyári túlmelegedés és a téli túlzott lehűlés ellen nyújt védelmet. E két ellentétes épületrész teszi egy komplex egységgé és a belváros szerves részévé az épületet.
A belső funkció kialakítása és megtervezése szintén nagyon fontos volt számomra, hiszen egy kiállítótér és galéria különböző tereket és belmagasságokat igényel. A belső térbe a főbejárati nyiladékon keresztül érkezünk, ahol egy kétszintes közlekedő-kiállítótérben helyezkedik el a recepció. A háromszög alakú épületben a galéria háttérfunkcióját helyeztem el, így a földszinten múzeumi bolt, ruhatár, raktár, mosdók, lépcsőház és a teherlift kapott helyet. Az első emeleten a restaurátor műhely, labor, raktár, mosdó és teakonyha található. A restaurátor műhelyből közvetlenül átmehetünk a kiállítótérbe, akár a tárlat feltöltését is el lehet innen végezni. A második emelet az adattárolás és igazgatás szintje, itt a könyvtár, irodák, tárgyaló, mosdó és teakonyha kapott helyet. Zárásként a tetőteraszon a gépészetet és a kiállítóteraszt helyeztem el. A terasz pihenőhelyként is funkcionál, ahol a vendégek elmélkedhetnek a látottakról. Tárolásra a pince szolgál, a műtárgyakat szak- és általános raktárakban lehet biztonságosan elhelyezni. Az épület gépészeti rendszere és a hulladéktárolás is a pincében kapott helyet.
Az amorf épületrész földszinti részébe egy ellipszis alakú aukciós terem (előadóterem) került szakraktárral, valamint a recepciótól szűkülő-táguló közlekedőrendszer vezet a kávézóhoz, amely 60 cm-rel alacsonyabban helyezkedik el és közvetlen kapcsolatban áll a külső szabadtéri résszel, amely színpadként is használható. Innen egy térbe fordított lépcső és egy lift vezet az emeleti kiállítórészbe, ahol szabadon alakítható, a tárlat igényeit kielégítő válaszfalrendszert alakítottam ki. Az úgynevezett „blackbox” technológiát alkalmazva a képek a zárt belső részeken szabadon elrendezhetők, ugyanígy a világítás is teljesen szabadon tervezhető, alakítható. A henger alakú rész magasabb belmagassága akár nagyobb képek, szobrok bemutatását is lehetővé teszi. Az üvegfal mentén a közlekedő sávok és a szobrok helyezhetők el. A középső, ellipszis alakú részhez érve felülről is leláthatunk a bejárati galériára, így a nagyobb képzőművészeti alkotásokat több szemszögből is meg lehet tekinteni. A színvilág kortárs galériához illően egyszerű, letisztult, ezért a falak fehér vakolt kialakítást kívánnak, az öntött padló viszont tükröződő felületű, amely a kiállítási tárgyak hatását és élményét is fokozza. Az üvegfal természetes megvilágítása ellen árnyékolóval lehet védekezni.
Perneczky Géza művészettörténész szerint Debrecen képzőművészeti nagyhatalom, köszönhetően az Antal-Lusztig-gyűjteménynek, ami magyarázatot ad arra, honnan is származik az a több száz, már-már elfelejtett vagy újra felfedezett mű, amely megtöltötte és felduzzasztotta az utóbbi években megjelent szakmunkák és albumok oldalait.
Batizi-Pócsi Gergő
Antal-Lusztig Képtár a Baltazár Dezső téren (Diplomaterv)
tervező: Batizi-Pócsi Gergő
tervezés éve: 2012
bruttó szintterület: 1980 m2 (+ 187 m2 tetőterasz)
Konzulensek:
építészet: Prof. Puhl Antal DLA
épületszerkezettan: Törös Attila
statika: Bogdándy Béla
építéskivitelezés: Törös Attila
épületgépészet: Nagy Imre
opponens: Lévai Tamás
