/ MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Nézőpontok/Vélemény

PRAXIS 01 – Mesteriskola

1/11

Dévényi Tamás, fotó: Építész Szakkollégium

?>
Dévényi Tamás, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Első előadás, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Ferkai András, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Frikker Zsolt, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Golda János, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Keller Markus, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Közönség, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Második panel, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Szemerey Samu, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Vámos Dominika, fotó: Építész Szakkollégium
?>
Wesselényi-Garay Andor, fotó: Építész Szakkollégium
1/11

Dévényi Tamás, fotó: Építész Szakkollégium

PRAXIS 01 – Mesteriskola
Nézőpontok/Vélemény

PRAXIS 01 – Mesteriskola

2014.07.10. 09:37

Az Építész Szakkollégium PRAXIS névvel szakmatörténeti konferenciasorozatot indított, melynek első és egyben felvezető alkalmát június 1-én tartották az Átrium Film- Színházban. A sorozat célja a magyarországi építészek XX. századi történetét a töréspontjai mentén feltárni. Az első alkalom témáját az 1953-ban alapított Mesteriskola adta. Dőry Bálint beszámolója.

A családias hangulatú délutánnak Vámos Dominika és Madzin Attila 2007-es Építészek Mesteriskolája című dokumentumfilmje adott keretet, melyet a konferencia zárásaként le is vetítettek.

A Mesteriskola alapítása politikai motivációval történt, így az államszocializmus kreálmányának tekinthető, ennek ellenére a második világháború előtti szakma működése és értékrendje fennmaradásának zárványszerű műhelye lett. Egy azokból az értelmiségi törekvésből, amelyek a szocializmus évei alatt próbálták megőrizni a polgári, nyugatos értékrendet egy ideológiáját tekintve egalitárius környezetben. A szervezők célja az volt, hogy az előadások mentén tárják föl a Mesteriskola valós vagy vélt, anekdotikus és reális történetét, valamint válságait és előnyeit egyaránt. A széles körüljárás érdekében különböző korosztályokból hívtak meg belső és külső előadókat egyaránt.

Ferkai András, fotó: Építész Szakkollégium
3/11
Ferkai András, fotó: Építész Szakkollégium

Első előadóként Keller Márkus, történész, a szakma 1945 utáni történelméről tartott bevezetőt két fogalom –a professzionalizáció és az emlékezés- mentén. Az előbbit három szempont alapján vizsgálta meg a korszakon átívelve: a szakmai autonómia, a szakmai tudás és a gazdasági és társadalmi pozíció alapján. Megállapította, hogy ebben a szempontrendszerben az építészek a Rákosi-korszakban magas rangot töltöttek be, de ez a Kádár-korszak gazdaságossági törekvéseinek megjelenésével alábbhagyott, az építészet az építőipar kiszolgálójává vált. Ferkai András az 1945 és 1956 közötti szakmagyakorlásban végbemenő változásokról tartott előadást, így időbeli kontextusába ágyazta a Mesteriskola alakulását, mely, mint elhangzott, a „boldogok szigete" maradt az államosított, nagyvállalati működésű szakmán belül. Ezt követően Wesselényi-Garay Andor tartotta meg előadását különböző stratégiákról, melyeket beszédhelyettesítő beszédként nevezett el. Ez a fabula-szerű tudásátadási mód metaforákon, fikciókon és mítoszokon alapszik, mely így igen sérülékeny. A beszédhelyettesítő beszéd különböző kategóriáiként anekdotákat hallhattunk, így szó esett Janáky Istvánról, Makovecz Imréről és a 2011-es debreceni Árkádia konferenciáról is. A Mesteriskolát egy központjaként nevezte meg az előadó, ami a mai kor strukturálatlan információ-áradatában szervező struktúraként lép fel a beszédhelyettesítő beszéd gyakorlása által. Az első panel zárásaként Golda János mesélt a Mesteriskola és a szakma történetéről az általa kiemelt két töréspont mentén, melyek az államosítás és a rendszerváltás volt, mely utóbbi után az építész szakma nem tudott hatékonyan reagálni a szabad vállalkozások viharos vizeire. Végkövetkeztetésként pedig a Mesteriskola feladatáról esett szó, mely szerinte a feladatok közös megértése és az építészet XXI. század új paradigmájának meghatározása.

Közönség, fotó: Építész Szakkollégium
7/11
Közönség, fotó: Építész Szakkollégium

Az első panel utáni kerekasztal beszélgetést követően, melyet Árvai András moderált, következett a második panel Jelinek Csaba vezetésével. Vámos Dominika a Mesteriskola-film egyik rendezőjeként a II. világháború utáni szakmában jelen lévő verbális kommunikációról és személyi/politikai történéseiről tartott előadást, kitérve Szendrői Jenő elfogadottságára és népszerűségére, valamint arra a tényre, hogy Szendrői mind a világháború előtti, mind pedig az utáni időkben megtalálta a közös hangot a hatalommal. Őt követte Dévényi Tamás, akitől a rendszerváltozás körüli történésekről hallhattunk, a 90-es évek hétköznapi építészetével illusztrálva. 1990 a Mesteriskola számára egy korszak végét, és egy új elejét jelentette. A megváltozott külső körülmények miatt újra kellett definiálni a mester-hallgató viszonyt, ami addig az iskola alapkövét alkotta, illetve a közösség kifelé való viselkedését és nyitottságát is. Szemerey Samu a Velencei Biennálén ’Lifting the curtains’ címmel most megnyíló kiállításáról beszélt, mely a közép-európai építészet informális hálózatait mutatja be esettanulmányokon keresztül. Az előadás rávilágított az eddig megíratlan nemzetközi kapcsolatrendszerre, illetve az említett informális hálózat elemeinek (köztük a Mesteriskola) hasonlóságaira, ami így túlmutat a nemzeti szakmai színtéren.

Szemerey Samu, fotó: Építész Szakkollégium
9/11
Szemerey Samu, fotó: Építész Szakkollégium

Utolsó előadóként Frikker Zsolt, jelenlegi hallgató mutatta be a Mesteriskola hétköznapjait az iskolában jelen lévő három fő elemen keresztül, melyek a pályázatok, az előadások és a kirándulások. Ezek mentén betekintést nyerhettünk az iskola működésébe, jelenlegi problémáiba és az ezáltali útkeresésébe is. És hogy milyen a Mesteriskola? Arra azt a választ kaptuk, hogy olyan, mint amivé a hallgatók teszik.

A konferencia egy érdekfeszítő kerekasztal beszélgetéssel zárult a második panel előadóival, akik a Mesteriskola jelenlegi helyzetét és létét vitatták meg egy baráti beszélgetés keretein belül.

Dőry Bálint

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk