| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Kritika

Nekik Budapest kell!

1/6

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

?>
Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea
?>
Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea
?>
Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea
?>
Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea
?>
Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea
?>
1/6

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea

Nekik Budapest kell!
Nézőpontok/Kritika

Nekik Budapest kell!

2014.01.15. 09:00

Cikkinfó

Szerzők:
Pákozdi Imre

Földrajzi hely:
Budapest

Vélemények:
37

Dosszié:

"A Múzeumi Negyeddel felkerül Budapest a világtérképre" - nyilatkozta Baán László a mandiner.hu-n idén január elején. Jelentem, ott vagyunk. Nem, szerencsére még nem a Városligetet tönkretenni készülő Múzeumnegyedben, hanem a világtérképen. Nézzék csak, mennyire nem kell ehhez Múzeumliget (tört magyarsággal: Liget Budapest)! - Pákozdi Imre írása.

"Ma talán nincs fontosabb urbanisztikai kérdés annál Budapesten, hogy miként "adjuk el" a várost a XXI. században az ide látogatóknak és a városlakóknak egyszerre." Ezekkel a szavakkal kezdődik Bardóczi Sándor 2013 novemberében, az epiteszforum.hu-n megjelent, Nekünk Bilbao kell című írása a tervezett Múzeumliget FUGA-béli vitájáról.

Alapvetés

Van város, amelyet a múltjával, van amelyet a jelenével, és van város, amelyet a jövőjével lehet eladni. Például Párizs, Rotterdam, Bilbao vagy Stockholm jelenidejű városok, Dubai és Frankfurt következetesen a jövőjét csillogtatja, Róma, Prága és Mantova vonzereje pedig a múltja. Persze Párizsban is ott kísért a közelmúlt, és Bilbao építészeti és plasztikai formákban tobzódó Guggenheim Múzeuma (valamint a mögé épített kolosszális banktorony...) a jövőt is idézi. Budapest bukéja, ereje, csodája viszont - akár tetszik, akár nem – a múltja, méghozzá a félmúltja, tehát a XIX. század utolsó harmadától a II. világháborúig terjedő időszak. Ez volt a város hosszú fénykora, amely olyan intenzitással ragyog át az utolsó hetven év fátyolos ködén, hogy máig világszenzáziónak számít.


Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea
2/6
Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea


Nagy építészet akkor és ott születik, ahol létezik erős, (kulturálisan) karakteres és fizetőképes önreprezentálási igény. Ilyen volt Egyiptomban a fáraóké, Angkorban a IX-XIII. századi khmer uralkodóké, a középkori Európában az egyházé, vagy a Hanza városoké, az újkor hajnalán pedig a Napkirályé és a Habsburgoké. A XIX. és a XX. század fordulóján a nyugati világban ezekhez mérhető, határozott és potens önreprezentációs igénnyel lépett fel a polgárság. Magyarországon is, amely viszonylagos gazdasági elmaradottságával, nemzeti-liberális szellemiségével, felvilágosult kormányzatával, valamint kiemelkedő természeti adottságaival édenkertje lett a helyét kereső hazai, német és zsidó tőkének.

Budapest mindmáig ennek az időszaknak a diadalmas emlékműve. A fénykor óta nagyon sok víz lefolyt a Dunán, de nem mosta el a város hagyományosan legvonzóbb jellemvonását, a városlakók rugalmas, nyitott, vendégszerető mentalitását. Az építészeti értékek nagy része is megmaradt, hiába szorgalmazta a lakótelep-építést a vidéken nincstelenné tett százezrek gondjával küzdő városvezetés. Ezek a jobbára paneles lakótelepek a külvárosok képét formálták át – egyébként menthetően. Ám a valódi, világszámba menő érték, a tágabb értelemben vett Belváros megvan, noha évtizedeken keresztül porladt a hozzá nem értő VB tanácselnökök és polgármesterek keze alatt. A trend azonban lassan, de örvendetesen megfordult.

Antitézis és tézis

A Múzeumi Negyeddel felkerül Budapest a világtérképre" – nyilatkozta Baán László a mandiner.hu-n idén január elején. Jelentem, ott vagyunk. Nem, szerencsére még nem a Városligetet tönkretenni készülő Múzeumnegyedben, hanem a világtérképen. Nézzék csak, mennyire nem kell ehhez Múzeumliget (tört magyarsággal: Liget Budapest)!

Íme a CNN által is átvett hír, a brit luxus utazási magazin, a Condé Nast Traveller olvasóinak tavalyi világrangsora a legklasszabb városokról: Budapest a második. 

Ehhez nem kellett beépítenünk az Európában a maga nemében elsőként létrehozott, önmagában is mutatvány-számba menő Városligetet, ahogy Baán úr javasolja, hanem éppen azt kell erősítenünk, ami a sajátunk. Azokat a márkákat, amelyekben sikeresek vagyunk: egyrészt az építészeti múltunkat, beleértve a városképet, másrészt a vendéglátói közkedveltségünket, beleértve a romkocsmákat, a hangulatos parkokat és a fürdőturizmust, harmadrészt sokműfajú zenei elismertségünket, a Zeneakadémiától a Sziget fesztiválig. Csak halkan teszem hozzá: továbbá színházi és táncművészeti kultúránkat, nagyonis beleértve az Operett Színházat és az Erkellel megizmosodott Operát. Ha ezt tesszük - pontosabban ezt folytatjuk -, jó úton járunk: példa erre a fenti tursiztikai város-rangsor.


Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea
4/6
Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea


Korántsem múzeumainkat kell tehát "world brand"-dé alakítanunk. Ezekben ugyanis sajnos nem található egyetlen valóban világhírű kép, szobor, műszaki tárgy vagy fényképfelvétel sem, nemhogy világszínvonalú gyűjteményekről beszélhetnénk. Hogyne, Rippl-Rónai nagyon közel állt ahhoz, hogy a legnagyobbak közé kerüljön; de nem került, még ha egyik legszebb egészalakos női képmása betölti is a chicagói Modern Art Institute egyik termének egyik főfalát. Igen, Szinyei Merse akkor volt impresszionista, amikor még a szó sem létezett, de végül mégse... nem lett a legismertebbek egyike. Valóban, itt van MS mester szép, gótikus képe, vagy Raffaello befejezetlen Esterházy-Madonnája, valamint Munkácsi és Paál jónéhány csodája, de ezek nem világklasszisként elhírhedett tételek. Valljuk be: korántsem százezreket ide vonzó mutatványokról van szó.

Persze mára megtanultuk, hogy egy múzeumnak nem csak a gyűjteménye lehet szenzációs, hanem az épülete is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kétes kimenetelű versengésbe kezdjünk az új, külföldi projektmenedzserek által szervezett, várhatóan külföldi sztárépítészek által tervezett, sőt, külföldi kivitelezők által megépített „ikonikus" építészeti csilivilik piacán. Budapest ugyanis rendelkezik azokkal az épületekkel, amelyek környezetükkel évtizedek óta összhangban létezve, a bennük tárolt kiállítási anyaggal szinergiában, hasznos és fontos alkotói lehetnek a város hagyományos, de további megerősítésre szoruló, világra szóló imázsának.


Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea
5/6
Városliget 2013 május, fotó: Siető Andrea


Nos, lássuk. Ha a Néprajzi Múzeumnak a Kúria miatt mennie kell a Kossuth téri, frissen rendbehozott épületből, miért ne költözhetne a VIII. kerületi Horváth Mihály téri volt telefonközpont kolosszális, szép és alkalmas, eklektikus palotájába? Ha helyet keresünk az Építészeti Múzeumnak, vajon miért nem a Lónyay utcai Református Gimnázium Közraktár utca és a Lónyay utca között elhelyezkedő, a modernista építészetet elragadóan, önmagában is hitelesen idéző, hatalmas kültéri és beltéri kiállítási terekkel rendelkező, mégis otthonos épületében találjuk azt meg? Ha a Fényképészeti Múzeumnak reprezentatív tereket keresünk, miért nem az ugyancsak a Dunára néző volt Hangya székházat, a budapesti art deco e ritka, egyszersmint igen jól sikerült példáját rendezzük be annak? Ha pedig a Természettudományi Múzeumnak kell vándorútra indulnia – bár ezt remélem, elkerüli – akkor várja a volt TV székház, a Szabadság téren. Amennyiben a Műszaki Múzeum is önálló épületre tartana igényt, ott alussza félálmát a Millenáris, a hatalmas kiállítócsarnokkal. Itt egyesíthető lenne az Öntödei Múzeum, a Postamúzeum, a sok kis „Rádiómúzeum" és az Elektrotechnikai Múzreum önmagában alig látogatott anyaga is.

A fentiek megvalósítása nyilván átépítésekkel és létező, sikeres intézmények költözésével jár. Ezzel együtt, ez nagyságrenddel – de legalább 70 százalékkal – olcsóbb megoldás, mint a Múzeumliget fantazmagóriájára elkölteni szándékozott 150 milliárd forint. A fentebb javasolt terv ráadásul megóvja a Városligetet, amely a Múzeumkerttel, valamint az Orczy-parkkal együtt, Budapest sűrű belvárosi szövetének kiemelkedő minőségű élhetőséget jelentő szigete. Parkok körül élni, ligetben sétálni és sportolni egy világváros közepén nagyon nagy érték; érték, amely nem a park beépítésével, hanem annak körülépítésével, az egész környező negyed javára realizálódik.

Epilógus

A sikertörténet folytatása persze feltételezi, hogy a város minden szempontból körültekintően járjon el emlékhelyei teljességével. És itt térek ki a Salgótarjáni utcai zsidó temető állapotára. Nonszensz az, hogy miközben a szomszédos József pályaudvaron holokauszt-emlékművet emelünk, a nemzet nagyjainak jelentős része egy zsákutca mélyén, elzártan, romok alatt, ápolatlan és elhanyagolt körülmények között aludja végső álmát. Hajdan a budapesti zsidó közösség a világ legjelentősebb, létszámában, vagyonában, kultúrájában legerősebb városi izraelita közössége volt. Ereje egyszerre gyökerezett az összetartásban, a magyarsághoz való asszimiláltságában és egyéniségeinek személyes kvalitásaiban. Prominensei, akik többségükben itt pihennek, az ország felemelkedésének meghatározó alakjai voltak. Tisztesség dolga, hogy temetőjük az legyen, ami szeretett városuk, Budapest az ő életükben volt: a legragyogóbb ékkő. És békés, méltóképpen látogatható nyugvóhelyük az örökkévalóságig.

Pákozdi Imre

 

Vélemények (37)
zim
2014.08.27.
14:52

1. Egyrészt, az ún. "hatástanulmányt" nem lehet elolvasni.

2. Másrészt, a KPMG-tanulmányt összemossák az ilyen projektek esetében kötelező környezeti hatástanulmánnyal, és hogy egy ilyen fog-e készülni nem beszél senki (a szépmű-közeli lizsé blogon sem)...

Pákozdi Imre
2014.08.27.
20:02

@zim: Kedves zim, szerintem a közpénzen, közterületre történő tervezésről/fejlesztésről/építésről szóló anyagok nyilvánosak. Legalábbis ez a főszabály. Ismereteim pontosítására holnap jogászhoz fordulok, főleg, miután senki ismerősöm nem fért eddig hozzá ehhez az anyaghoz. Baán Lászlót pedig ma személyes e-mailban kértem a hatástanulmány közreadására.

Pákozdi Imre
2014.09.04.
09:47

@zim: Nos, a városligeti hatástanulmány KPMG-s vezetői összefoglalója (össz. 19 oldal) megtekinthető és letölthető a KPMG honlapjáról. Ügyvédem ezen a címen érte el: https://docs.google.com/file/d/0B01_HCv5Krd_a2dERXJjRVEyczA/edit?pli=1 Ez persze nem a teljes tanulmány, azt nem - mint ahogy ezt sem - bocsátotta rendelkezésünkre a Baán vezette társaság. Pedig ne feledjük: közpénzből, közcélra készített anyagról van szó.

Pákozdi Imre
2014.09.05.
11:27

@zim: És akkor ma, Csanády Pál szíves közreműködésével, Baánék megküldték a teljes hatástanulmányt. CsP ide tette fel:

http://epitesimegoldasok.hu/admin/data/file/10036_nemzetgazd-hatasvizsgalat_kpmg.pdf

Lazzlo
2014.09.05.
13:22

@Pákozdi Imre: Továbbra sem érthető, hogy miért kell szét****** egy történelmi zöld parkot, amikor néhány száz méterre tőle hatalmas beépítetlen terület van??! Környezeti hatásokról hol van szó?

Pákozdi Imre
2014.08.27.
06:39

Elkészült a városligeti hatástanulmány! http://www.tervlap.hu/cikk/show/id/2980 Ez sajnos nem a hatástanulmány linkje, hanem a híré. Hol olvasható maga a mű? Amely majd' egy évvel a kormányszintű döntés, a kormányhatározat, a törvény és hónapokkal a nemzetközi építészeti pályázat kiírása, első fordulójának lezárulta és a Városligeti Építési Szabályzat jóváhagyása UTÁN végre megszületett? Persze, a Ligetet beépíteni akarók megrendelésére. 

Tényleg a katonai sorozásom jut eszembe erről (1967). Kisgatyában álltam a katonaorvos előtt, közöttünk egy asztal, rajta a katonakönyvem. A doktor úr fel sem pillantva beütötte az "Alkalmas" pecsétet, majd rám emelte a tekintetét és megkérdezte: "Van-e valamilyen betegsége, amely megakadályozná sorkatonai szolgálatának ellátásában?"

Pákozdi Imre
2014.06.25.
17:06

A Salgótarjáni utcai zsidótemető egyik legszebb sírja a Weiss Manfrédéké. Mindez annyiban aktuális, hogy egy kiváló, okos és olvasmányos könyv jelent meg a családtörténet leginkább drámai fejezetéről Weiss Manfréd dédunokájától, Szegedy-Maszák Marianne amerikai újságírótól. (Fordította: Rakovszky Zsuzsa). Kérem olvassák el, annak ellenére, hogy a cím megtévesztően sekélyes: "Csókolom a kezét". Recenzió és háttér:  http://index.hu/kultur/2014/04/23/akik_alkut_kotottek_heinrich_himmlerel/ 

Garay Klára
2014.02.19.
23:42

Érdemes elolvasniuk az ombudsman 2012-es jelentését. Alaptörvény ellenes a teljes előkészítetlen, a lakosságot és szakmákat, civileket kizáró " kiemelt" beruházásosdi.

A papcsákos Városliget törvény teljes jogi nonszensz. Dr Fülöp Sándor volt zöld ombudsman elemezte egy konferencián. Az ember el sem hiszi,hogy az építészeken kívül erre senki nem kapja fel a fejét.

Pákozdi Imre
2014.02.20.
04:34

@Garay Klára: Belinkelné, kedves Klára?

Pákozdi Imre
2014.01.23.
06:40

A Budapest c. folyóirat szerepét árnyalja - menti - hogy korábban, 2013. júniusi (6.) számában interjúsorozatot közölt a Múzeumi Negyedről Budapest volt főépítészeivel, akik egyébként eltérő hangsúllyal, de kivétel nélkül elítélték Baán Lászlóék szándékát. (Aczél Gábor, Beleznay Éva, Kerekes György, Schneller István, az interjúkat készítette Ráday Mihály, akinek az építészfórumon is megjelent a Városliget múzeumokkal történő beépítését bíráló írása: http://epiteszforum.hu/jot-s-jol-de-hova). A Budapest cikkének linkje: http://budapestfolyoirat.hu/archivum/2013/06/400-exforum-muzeumi-negyed. Köszönet RM-nek az emlékeztetésért.

FenyvesiHK
2014.01.23.
10:41

@Pákozdi Imre: Törvényi, jogi akadálya speciel nem lesz semminek, mert ahogy szoktuk, hozzáigazítjuk és mehet a menet!

... Papcsák Ferenc által néhány napja benyújtott indítvány célja a Városliget hosszú távú fejlesztése és megújítása, az ehhez szükséges feltételek törvényi biztosítása, különös tekintettel az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttest is magába foglaló Liget Budapest projekt megvalósítására.

A törvényjavaslat ezért a Városligetben jelenleg hiányzó szabályozási harmonizációt kívánja megteremteni, ……..

A biztos úr is indokolt és érvelt:

….Budapest érdeke is, hogy a beruházás megvalósítását megkönnyítsük, úgy, hogy a lehető legnagyobb mértékben maradjon meg a főváros szabályozási kompetenciája.

 Nem egy kormányhivatal, hanem a főváros fog szabályozni, de ebben nem kötik a saját maga által korábban hozott szabályozások  - (hoppá !) ismertette az elfogadása esetén 2014. január 31-én hatályba lépő törvénytervezetet.

(forrás:MTI)

Elfogadásról nincsenek kétségeink, korábbi kötelmek nem kötelmek, a múlt az múlt, építjük a diadalmas jövőt, a végtelen gazdasági fejlődésbe vetett közgazdász-jezsuita szilárdságú és eltökéltségű hittel, stb.

Már csak néhányat kell aludni és minden rendben lesz törvényileg, onnantól kezdve meg mindenki azt ellenez, amit akar. Immár hobbiból.

Pákozdi Imre
2014.01.22.
07:20

A Budapest c. folyóirat 12-15. oldalán totális letámadásba ment át "Liget Budapest" ügyben a Budapesti Építész Kamara, Bálint Imre elnök vezetésével. A két, hirdetésszerűen egyoldalú írás a következő szervezeteket és egyéneket hozza hírbe, mint akik a Városliget beépítése mellett kardoskodnának: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Építészeti Múzeum, a Magyar Fotográfiai Múzeum, a Ludwig Múzeum, a International Council of Museums Magyar Nemzeti Bizottsága, a Pulszky Társaság, Rockenbauer Zoltán, Gőz László, Batta András, a MÉSZ, a MÉK, a BÉK, a Foster Gyula Központ és a Magyar Művészeti Akadémia, valamint a Pritzker-díj ügyvezető igazgatója, Martha Thorne. 

Bár a fenti írásokban ellenvélemény csak mint tagadni való téveszme jelenik meg, emlékeztetőül ideírom, hogy projekt ellenzőinek két fontos érve van: egyrészt a Városliget ligetként történő megőrzése, másrészt, hogy a tervezett beruházások inkább az elhanyagolt, barnamezős területek színvonalának emelésére szolgáljanak. Ez utóbbi érvet cáfolandó, a Liget Budapest c. írás szerzői valótlanságot állítanak, amit elsősorban azért teszek szóvá, mert ezzel fontos városépítészeti alapelvet kérdőjeleznek meg. Azt írják, idézem: "A helyszín kiválasztásakor ... szemük előtt a Milleniumi Városközpont példája lebegett intő jelként, ahol a privát szektor és az állam közösen megvalósított barnamezős beruházása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és nem indította el a jó adottságokkal bíró környék fejlődését." Dehogynem! A Lövőház utca teljesen megújult, sétáló utcává alakult, évtizede romló lakó- és irodaházak épültek újjá. A Kis Rókus utca szinte minden foghíja beépült, házait renoválták a tulajdonosok. A játszótér eredeti helyére a magántulajdonos új irodaházat épített, vele szemben a Mammut 2 mellett igényes üzletek, többek között egy nagy zenemű- és hangszerbolt nyílt. Mindez biztos, hogy nem nőtt volna ki a hajdani Ganz Ansaldo rohadó gyártelepe körül.

FenyvesiHK
2014.01.22.
10:29

@Pákozdi Imre:

Pákozdi Imre
2014.01.22.
10:59

@FenyvesiHK: Négy oldal fizetett hirdetés a Kamarától, másrészt ennek kritikátlan közlése a budapesti lokálpatrióta folyóirat részéről, ahelyett, hogy teret adna a vitának - hm. Úgy tűnik, némely építészi és folyóirat-szerkesztői lelkekben a kádári egypártrendszer mindörökké továbbél.

bardóczi
2014.01.22.
15:48

@Pákozdi Imre: Kedves Imre!

A "milleneumi városközpont" fedőnevű terület nem a Millenáris, hanem a IX. kerületi rakpart, amely valóban egy totális csőd, amely azonban nem a privát szektor és az állam közösen megvalósított barnamezős beruházásaira nézve tökéletes állatorvosi ló úgy általában, hanem a fantáziatlan privát szektor és az általa kézivezérelt, gondolat nélküli magyar állam töketlenkedésére. Nem is nagyon tudnék én sikeres városrehabilitációs lépésről beszámolni ám ilyen PPP területén, hiszen a ferencvárosi vagy az angyalföldi városrehabilitáció, a lágymányosi egyetemi és infopark, a lágymányosi öböl, a graphisoft park, de maga a Millenáris is totális városrehabilitációs kudarcok sorozata volt...oh, wait!

Ezzel szemben ugyebár milyen remek lesz majd a Várbazár rehabilitáció tisztán állami koncepciója (amely cseppet sem dolgozik a Liget Budapest koncepció ellenében, hiszen ott teremt extra kiállító és kulturális tereket, ahol eszméletlen nagy lesz rá a kereslet: a Magyar Nemzeti Galériától megfosztott Várban, egy turisztikailag jól feltárt, könnyen megközelíthető helyen, két híd között Budán, ahol tudvalevőleg az egész budapesti turizmus sűrűsödik). De sorolhatnám tovább az állami és/vagy önkormányzati kooprodukcióban megvalósított lehengerlő sikereket, pozitív példákat: a 4-es metró is úgy kellett ennek a városnak, mint egy falat kenyér.

Az említett néhány tisztán közszféra által levezényelt beruházás is mutatja, hogy míg a privát szektor és állam vadházassága eleve bukott ügy és ortodox várospolitikai csökevény (amit kedves barátaim hagyjunk csak meg a haldokló nyugat ópiumának), addig a tisztán állami vagy fővárosi beruházásokba gyakorlatilag kódolva van a siker, egész egyszerűen ez az a tévedhetetlenséget garantáló összetevő, amely záloga a majdani működőképességnek. Érzem, hogy így lesz ez a Múzeumi Negyedben is, ahol a döntésnek remek, szinte példaértű volt a szakmai előkészítése és társadalmi vitája, parázs ötlettervek születhettek arra az egyetlen helyrajzi számra, amelyet remek társadalmi elemzések és közvéleménykutatások alapján az urbanisztikai ötletpályázatban kijelölt a hazai várostervezés feltételezhetően legjelesebb (bár sajnos nem igazán publikált) szakértői agytrösztje, miután a legkiválóbb erdélyi irodalmárunk és a legnagyszerűbb kiállításszervezőnk kijelölte azt az utat, amelyen csak előre tekinthetünk. Sikertörténet ez na, kár szépíteni. Jaj, és hogy el ne felejtsem: kinyilott a pitypang.

Pákozdi Imre
2014.01.22.
19:48

@bardóczi: Köszönöm a tévedésem kiigazítását, de a IX. kerületi rakpart és környéke, a Milleneumi Városközpont sem kudarc, sőt! Miután állami pénzből felépült a Nemzeti Színház, majd tőle délre Zobokiék remekbe készült MŰPÁ-ja a Ludwig Múzeummal, csak idő kérdése volt (végülis 10 évbe telt, amiből három a világválságé), hogy a Duna Háztól a Nemzetiig beépüljön a rakpart. Magánpénzből. Az, hogy a mögöttes területek lomhábban fejlődnek, szerintem egy ingatlanfejlesztői hibának tudható be: annak, hogy rögtön engedélyezték a partmenti sáv beépítését. Ha az a sáv teljes szélességében park marad, kéreg alá süllyesztett HÉV-vel, akkor ott, délen, létrejöhetett volna egy második Lipótváros, amelynek a Soroksári út lett volna a Balassi Bálint utcája, a MÜPA pedig az Országháza…

A továbbiakban értékelem a szarkazmusodat. Örülök, hogy első olvasásban félreértettelek, amikor ezt olvastam: “a ferencvárosi vagy az angyalföldi városrehabilitáció, a lágymányosi egyetemi és infopark, a Lágymányosi öböl, a Graphisoft park, de maga a Millenáris is totális városrehabilitációs kudarc”. Mert kedvencem a ferencvárosi városrehabilitáció, ez az inkább városépítészeti mint építészeti sikertörténet, amelynek az eredeti, beruházáskori forrásmegoszlását egyébként nem ismerem. Mindenesetre évtizede már, hogy a környékre a magántulajdonosok gondosságával vigyáz a nagyon vegyes etnikumú lakosság. (Számos roma család mellett sok külföldi tulajdonos és bérlő is jelen van.) Angyalföld a főváros legsikeresebb kerülete. Lakásállománya példásan megújult, kulturális kínálata elképesztő, piaca, közlekedése, bevásárlási lehetőségei mintaszerűek. És mindez az infrastruktúrát fejlesztő kerületi önkormányzat és az erre építve egyre klasszabb lakásokat létrehozó magánerő példás együttműködésével.

A Graphisoft Park igazi mintatörténet. Ez a megfontoltan terjeszkedő elit irodai városrész egyszerre szép és profitábilis. Itt fordítva alakult a fejlesztés logikája: nem az infrastruktúra közösségi pénzekből való megteremtése vonzotta a magántőkét, hanem az igényes magántőke lábnyomába lépett az önkormányzat és a főváros. Már tatarozzák a valamikori víztornyot és méregtelenítik a Gázgyár megmaradt területét. (Ezek nem a Graphisoft Park részei, csak szomszédosak vele.) Méghozzá az önkormányzat teszi ezt... A Millenárisról már írtam, jó példája a közösségi megalapozású, magántőkét vonzó és azzal teljességbe vitt fejlesztéseknek. A Lágymányosi öböl a Kopaszi-gáttal a város legvonzóbb pontjainak egyike lett, kiváló magán-éttermekkel és bulihelyekkel.

Tényleg úgy néz ki, hogy a barnamezők köz- majd magánerőből történő újraélesztése a gazdaságilag és szociálisan előre mutató út. Nem pedig az elit környékek további, állami forrásokból történő "gazdagítása", akár azok ökológiai elnyomorítása árán, ahogy arra a Városligetben készülnek.

bardóczi
2014.01.22.
21:15

@Pákozdi Imre: Reméltem, hogy a szarkazmus nyilvánvalóvá válik. És hogy miért gondolom, hogy a Milleneumi Városközpont kudarc? Egyrészt mert a Nemzeti Színház ügy akkora pofon volt az építésztársadalomnak, amit azóta se hevert ki. Én még emlékszem például olyan kijelentésekre is a huzavonában egy funkci részéről, hogy elébb tervezzék meg az épületet, majd aztán kijelöljük a helyszínt. Ezen túlmenően ezen a területen az ingatlancápák sakkban tartották a politikát is, ebből alakult ki ez az érdekesnek érdekes, de brutálisan barbár helyzet az előadásokba becsattogó HÉV-el, amire nem volt pénz (de bezzeg volt rugókra rakni és extra hangszigetelni a MŰPÁ-t), de azt az igénytelen autóparkolót a MŰPA mellett a tervek szerinti térré formálni már megint nem volt, ahogy a rakpart rendezésre sem volt, és a Dunai kitettséghez, rakparthoz, panorámához képest születtek ott középszerű házak agyonépítve, nyomva, erőszakolva a karaktert, hogy aki ránéz mind azt mondja: én nem ezt a lovat akartam. A létre jöhetett volna...no ez az a mondatod, ami itt sokaknak nagyon fáj. Amúgy meg szentségtörés, de kimondom: valójában ennek a városnak nem volt szüksége még egy színházra. Ezt a nemzeti színház mítoszt egyedül az táplálta, hogy a metró miatt lebontották a történelmi előzményét és annyira görcsösen akarta ezt létrehozni a társadalom (még a Városligetben is), hogy a görcs megmaradt akkora is, mikor okafogyottá vált az egész, mert tulajdonképpen a kőszínházak is zárójelbe kerültek a pinceszínházak, bárkák, krétakörök megjelenésével. Dehát mi szerettük Gobbi Hildát, dolgoztunk kommunista szombatot, vettünk Nemzeti Színház téglajegyet, tehát kellett. Ilyen Las Vegasi Casinót megszégyenítő épületet viszont senki nem óhajtott, akinek nincs idült izlésficama. Valahol kimondható, hogy a történelem azt mutatja, hogy az az épületben is manifesztálódó funkció, amit egyszer már a Városligetben is meg akart valósítani bármelyik kurzus, arra valójában nincs is szükség társadalmilag. :-)

Lazzlo
2014.01.22.
21:35

@Pákozdi Imre: Térjünk vissza kicsit a cikk eredendő felvetésére:  Az öt új hatalmas épület - és a kiszolgáló közművei, feltáró útjai, infrastruktúrája Baán úr szerint  "... nem valamiféle erőszakos kormányzati beavatkozás a város szövetébe" (sic!), a zöldfelület pedig egyenesen nőni fog! "...Hadd erősítsem meg tehát még egyszer: nem csökkenni, hanem nőni fog a Városliget jelenleg mindössze 60 százalékos zöldfelületi aránya" nyilatkozza Baán László. - Hát erről szívesen látnék konkrét adatokat, számításokat, mert az csak szómágia, hogy "...úgy tudjuk a beépítettségi hányadot növelni – mert nyilván növekedni fog –, hogy közben a tényleges zöldfelületet is növeljük". Lehet, hogy ezt egy átlagos újságolvasó elhiszi, de én nem, főleg, ha ilyen tárgyi tévedés követi rögtön, a Baán-interjúban: " Kulturális középületre nemzetközi építészeti pályázatot nem írtak ki Magyarországon a Monarchia kora óta – sem a két háború között, sem a szocializmus idején, sem a rendszerváltás után. "  Pontosan erre a területre írtak ki 1965-ben nemzetközi tervpályázatot egy kulturális épületre - a Nemzeti Színházra. Talán érdemes újra elolvasni Vargha Mihály cikkét erről a sztoriról, tanulságos.

Pákozdi Imre
2014.01.22.
21:38

@bardóczi: Nézzünk már túl a Nemzeti Színház csúfságos ábrázatján*! Mert ez, ha pofon volt, az nem annyira az építész-társadalom, hanem inkább az akkori kormányzat arcán csattant, visszakézből legalábbis, mindenképpen. Mert kulturális kérdésekben évekre diszkvalifikálta magát a Fidesz annak a szerencsétlen akarnokságnak a nyomán. És most egy hasonló pofont érlel a kormányzati rövidlátás, a Városligetben. Akkoriban a makacs fideszes kultúrpolitikusok, most egy, az építészethez nem értő, közgazdasági végzettségű múzeumigazgató - amúgy sikeres kulturális menedzser - próbálja belerángatni a kormányt egy városépítészeti, ökológiai, muzeológiai és gazdasági csődprojektbe. 

A baj az, hogy a kormány sem bízik a magántőke + az állami-önkormányzati kezdeményezés és szabályozás együttműködésében. Oka van rá, az a lopásözön és félrehasználat, valamint hozzá nem értés, ami 2002-től 2010-ig itt teret kapott, okkal teremt kételyt a kapitalizmus, ha úgy tetszik, az Adam Smith-i "láthatatlan kéz" működése iránt. Pedig nincs más út, nem építhető újra államvezérelt szocializmus az EU kellős közepén. Az adott keretek között kellene okosan továbblépni.

* már csak azért is, mert kiváló előadások (is) zajlanak a Nemzeti falai között. Javaslom, nézzék meg a Vidnyánszky-féle Mesés férfiak szárnyakkal-t, és az ugyancsak általa rendezett új Három nővért, vagy a Rizsakov rendezte Fodrásznőt.

bardóczi
2014.01.22.
22:19

@Pákozdi Imre: Azt azért ugye elhiszed nekem Imre, hogy Vidnyánszky mester épp ily remekbe szabott előadásokat tudott volna színre vinni abban a másik 75 budapesti színházban is, ami momentán a placcon üzemel?

FenyvesiHK
2014.01.23.
11:35

@Pákozdi Imre: A Dunapart bizony nagyon is ideillő tanulságokat hordoz, ha kiállunk a Műegyetem Duna felöli erkélyére, oda, ahol azt a bizonyos lyukas zászlót lengették eleink,szívfacsaró látvány tárul elénk. A középszer diadala, amibe az is benne van megerősítésül, hogy a sárkánykígyót formázó beépítés feje a Bálna unikális teste és a farkavégénél elhelyezkedő MÜPA közé szorult házak pontosan azt mutatják meg, ami a kultúrában is tapasztalható, a kiválótól az alig-on át a csapnivalóig.De amíg egy színházi előadást elnyel az idő örvénye, ezeket az építményeket reméljük unokáink már nem, de mi elnézegethetjük még egy jó darabig.

Miközben a newkapitalista ingatlanbiznisz lenyomatai mögött ott állnak még mindig szomorú mementóként Európa korabeli legrangosabb malomiparának magasfokú intelligenciával megépített ipari épületei rakpart alatti(!), tehervagonok számára megépített sójázóval,a gabonafeldolgozás legkiműveltebb technológiáját magábafoglaló épületekkel, ahonnan olyan liszt jött ki  a végén, amiből a sütött kenyér nem penészedett meg két nap alatt. És amelyekkel az alkalmazottból hirtelen tulajdonossá váltak éppen úgy nem tudtak(tudnak) mit kezdeni, mint az összes többi hasonlóval.

 Ehhez képest a Bálna üresen kong, a főváros kezei között csurog ki a pénz olyannyira,hogy reklám céljából és végső kétségbeesésként “január 25–26. között nagy, látványdisznóvágás lesz a Bálna előtti teraszon. A 30 darab, 150 kilós disznó feldolgozására csoportokban lehet részt  venni, lesz kolbászverseny…. “

 Csak emlékeztetőül: A négy évig (!) botrányokkal és javításokkal tarkítottan épített Bálna bruttó szintterülete 30 574 m²,      Ebből bérelhető 11 772 m². A kültéri teraszok területe 2 000 m². A mélygarázsban 250 parkolóhely van, az épület melletti buszparkolóba egyszerre 10 autóbusz állhat be.(És ebben a brutális négyzetméter mennyiségben kulturális célúak is volnának szép számmal fővárosi tulajdonban, jelenleg a tökéletes érdektelenség állapotában….)

 De nem baj, mert majd a Ligetbéli  turistaszenzációs öt új épület mindent helyre fog rántani, oda majd dől a nép és persze a bevétel. De az is megtörténhet, hogy ott is harminc élő sertést kell majd áldozni Apollónak (vagy inkább Hermésznek ?!),hogy egy orbitális disznóvágással megteremtődjön az az érdeklődés, ami a hazánkat ismertető turista-breviáriumok szerint mindig is az első helyen jött be.

Kolbászversennyel a kultúráért  ! pannók már készülnek a titkos műhelyekben.

Barkóczi
2014.01.20.
20:31

Javaslom, maradjunk a témánál!

Abban akkor egyetérthetünk, hogy a Városligetet meg kell menteni?!

Érdekelne, más mit gondol az alternatív helyszínekről!

Esetleg az egyes, tervbe vett új múzeumépületek létjogosultságáról?

Korábban, pusztába kiáltott szóként javasoltam, hogy akkor a Hősök tere környéke legyen művészeti-múzeum-negyed --- amibe például a Ráth György múzeum helyreállítása is belefoglaltatnék a Ligeti fasoron. A Dózsa György úton meg elvileg 1-2 épület elférhetne ..

FenyvesiHK
2014.01.21.
17:08

@Barkóczi: Tisztelt Barkóczi úr,nyitott kapukat dönget.Ezekről a kérdésekről az ÉF fórumon már minden lehetséges irányt, lehetőséget végigragoztunk.Csak be kell írni a keresőbe a Városliget szót.

Egyet azonban leszögezhetünk: a Dózsa György útra építeni egy vagy két épületet ugyanazt jelentené, mintha semmit sem tettünk volna a veszélyes ötlet elhárításáért. A szoclánykori nevén Felvonulási tér ugyanis a Liget része (volt és van). Hogy lebetonozták arról nem tehet, de attól még nem építési terület az sem.

Bardóczi Sándor a téma szakértője, úgyis mint tájépítész, sokszor foglalta össze a témáról szóló gondolatokat, véleményeket. Tőle idézek két ilyen sűrítményt válaszul az Ön által felvetett kérdésekre

"Közparkból intézményi zöld?

Végignyálazva a beadott pályázatok műleírásához mellékelt táblázatokat kiviláglik, hogy a Városliget ma egy 5,7%-ban beépült közpark. Ez egy kialakult állapot, a korábbi történelmi nagyzolások (egy lemondott világkiállítás, egy rosszul megválasztott BNV helyszín, egy zsarnoki politikai berendezkedés) hordaléka, olyan épületekkel és funkciókkal (Vidámpark, Nagycirkusz, Közlekedési Múzeum, Petőfi Csarnok, Felvonulási tér) amelyeket régen szanálni vagy áthelyezni kellett volna. Már ha bárki érdemben foglalkozott volna a Városligettel mint zöldfelületi örökséggel és releváns urbanisztikai egységgel. Tovább vizsgálva a beadott pályázatokat az is kiderül, hogy a Városligetben a pályázók által elhelyezett új épületegyüttesek a liget beépítési mutatóját 6 – 11 – 24%-ra emelnék! Ami a ma is túlterhelt park életében maga lenne a közterület-fenntartási pokol.

A közpark, a zöldterület jogi kategória (is). Az építésjogban az lehet ma közpark, amely 3% alatti beépítéssel rendelkezik. Sőt: csak az lehet ma ún. beépítésre nem szánt övezet, ahol az 5%-ot nem haladja meg a beépítettség! Mindezekből következik, hogy bárki akar ma a Városligethez nyúlni, sokkal inkább bontania és rehabilitálnia kellene, nem pedig építenie. Máskülönben felmerül a vitán is megkérdezett, de senki által meg nem válaszolt kérdés: Maradhat-e így közpark a Városliget?

Arról a területről beszélgetünk, amelyet a reformkorban a pesti polgárok közadakozásból hoztak össze. Az első köznek szánt zöldfelület, amelyet egy polgárosodó város termelt ki magából: hatalmas urbanisztikai tett, amellyel gyakorlatilag megelőztük a fejlett világot. Egy olyan közpark, amely hamarabb teremtett itt épített örökséget (igen, a történeti közpark egy épített örökség!) mint a Hősök tere és annak térfalaiban megépült múzeumok. Felelősen járunk-e el, ha ezt nem vesszük számításba? Felelősen fejlesztünk-e „kulturális várost”, ha a fejlesztéseinket úgy tervezzük meg, hogy közben a budapesti átmeneti zóna (rozsdaöv) jó pozíciójú, infrastruktúrával telepumpált, de ma igen hervasztó állapotának átértelmezése helyett a kulturális kincset jelentő zöldfelületeinket építjük el? 

Arról az átmeneti zónáról beszélek a belváros és kertvárosok között, ahol most jobbára a rézkábel égetés és a lopott autó feldarabolása az egyetlen „gazdasági tevékenység”, ahol most a parlagfű, a gyalogakác és a bálványfa alkotja a "zöldfelület" gerincét, ahol a kibelezett iparcsarnokok és vasúti rozsdatemetők jelentik az "épített örökséget". Ez az a zóna, amely kulcsa lehet a belváros tehermentesítésének, és amely akkora tartalék területekkel kecsegtet, hogy azt az elkövetkező kétszáz esztendőben sem tudnák feldolgozni közintézményi, irodai, lakás, kulturális, sport, közlekedési (és ezek járulékos hasznaként bizony: zöldfelületi) fejlesztésekkel. No de el se kezdjük? Meg se próbáljuk? Mi végre az önkormányzat, az állam, ha ezt a gordiuszi csomót meg sem kísérli kibogozni, inkább csak rendre a maga presztízsberuházásaival foglalatoskodik?"

http://epiteszforum.hu/nyomtatas/nekunk-bilbao-kell

 

"………… de szeretnék mondani még egy jogos észrevételt: a Városliget  egy történeti park, mellesleg (ahogyan korábban már leírtam: a világ első eredetileg közparknak tervezett parkja, amely közadakozásból (!) épült meg. Nemzeti érték. Ez a pályázat sikeres kísérletet tett arra, hogy a park tervének 200 éves évfordulóján megkezdje lerombolni ennek a parknak közparki jogi státusát, és intézményi zöldterületté degradálja azt. Igaz, ilyen nem először történik a Városligettel: Ferenc József, Horthy, Rákosi és Kádár idején is történt erre kísérlet. A rombolások nyomai itt-ott még mindig látszanak, de itt most nem a park-rekonstrukciója a lényeg. Sőt nem is a családok, vagy az élmény. Itt az a lényeg, hogy Baán László álma beteljesüljön. Egy olyan álom, amely eleve bukásra van ítélve urbanisztikailag, városökológiailag és közgazdaságilag is. Ez egy olyan álom, amely csöppet sem szakítva korábbi hatalmasok és kormányok barkácsideológiájával, továbbra is zöldmezős beruházásként tekint (még mindig) a városi zöldfelületekre, amelyek bizonyos (de igencsak túlhaladott) szemlélettel egyesek szerint csak azért vannak ebben a városban, hogy egyszer rajtuk majd épületet lehessen emelni. Ez a szemlélet engem elképeszt. Ez a szemlélet olyan távol áll az európai fő sodortól, hogy még provinciálisnak sem mondanám. Inkább használnám a barbárság szót. 2013-ban a város legfontosabb közparkjához való bármiféle hozzányúláskor a bíráló bizottság 11 tagja közül egyetlen egy van, aki ért a zöldfelületekhez és a parkokhoz, a felvonultatott szakértők között pedig egy sincs ilyen? Ezek a "szakértők" megállapítják, hogy az átalakítással a terület biológiai aktivitása nemhogy csökkeni, de egyenesen nőni fog? A hírek szerint ez a díszes kompánia lesz az, aki majdan a díjazott 12 tervből összegyúrja a masterplant? Egyben lehet bízni: erre a hagymázas rombolásra nem lesz pénz. Őszintén remélem. "

http://epiteszforum.hu/a-muzeumi-negyed-muzeum-liget-csaladi-elmenypark-otletpalyazatanak-eredmenye

 

lecsó
2014.01.20.
17:34

"A Városligetet tehát nem az építészek kellene megmentsék, hanem az elemi politikai belátás;"Utóbbin szerintem már túl vagyunk. Viszont az építészek sokat tehetnének a Városliget megmentéséért. Nem egyenként természetesen, hanem szervezetten. A Kamarának megvan a lehetősége, hogy testületileg bojkottálja a projektet, és ebben az esetben a kormány törvénymódosításokkal lenne kénytelen megpróbálni kiütni a Kamarát, ami egyik oldalról nézve bírósági üggyé fajulna, másik oldalról pedig nemzetközi botránnyá. Mindez különösen választások idején szólna nagyot.Ami a politikai belátást illeti, egyébként le lehetne szabályozni az egész projektet illeszkedő méretre és formára anélkül is, hogy fegyvercsörgetés és politikai arculatvesztés legyen belőle, hiszen a Dózsa György út adott környékén több helyen is el lehetne helyezni múzeumnak alkalmas épületet, ráadásul olyan telkeken, amelyekkel nem ártana, ha történne valami (Honvédkórház mellett a Dózsa Gy. és Rippl-Rónai között, illetve a Városligeti fasor sarkán, ahol L alakban lehetne körbefogni az idősek otthonát). Ebben az esetben a káposzta is megmaradna és a kecske is jóllakna. Csak hát jelenleg nem sok jelét látni, hogy a projektnek ne politikai erődemonstráció legyen a kizárólagos célja.Esetleg ha sikerülne összekapcsolni az évek alatt többször felvetődött Rákosrendezővel, akkor fel lehetne nagyítani és egyúttal higítani is az egészet, avagy a kormány "új perspektívát kap a szakmai(!) javaslatok alapján", és onnantól már sima a pálya az átdolgozásra.Egy biztos, a Kamara, mint testület egyértelmű fellépése nélkül elég nehéz lesz bármit is elérni.

Hozzáteszem, ha marad a jelenlegi verzió, akkor a Kamarának a Vársoliget tönkretételén kívül azzal is szembe kell néznie, hogy az egészet egy múzeumigazgató meg egy irodalmár csinálta, miközben az építészszakma sunnyogott (vagy épp kooperált).

Barkóczi
2014.01.20.
09:37

Gratulálok Pákozdi Imrének a felvetésért!

Meg kell akadályozni, hogy kalandorok megkerüljenek szakmákat és az emberek és az ország valós érdekével szembe menjenek!

Egyébként is csak közösen gondolkodva találhatunk jó megoldást! 

Az építészek felelőssége mellett felvetem a muzeológus szakma – és általában az írástudók – felelősségét, mert nem zárják ki soraikból a dilettáns betolakodókat. 

Emlékeztetnék itt arra, hogy a Múzeum Negyedet illetően tettek már legitim javaslatokat alternatív helyszínekre is: a Józsefvárosi ill. a Rákosrendező pályaudvarok területére. Ezeket érdemes lenne komolyan mérlegelni (olyan stílusú terület-rehabilitációval, ahogy az a londoni Olimpiai Parkban történt) – és a Városligetet helyreállítani angol parknak, ami eredetileg is volt, és amire minden városlakónak elengedhetetlen szüksége van!  

Nem akarom a figyelmet elterelni a Liget megmentéséről, de fel szeretném hívni a figyelmet nemzetközi hírű, országos múzeumaink jelentőségére és gazdagságára is!  Ma már csak nagyon kevesen ismerik azt a szakembereken kívül, mert a ma látható kép erre nem ad lehetőséget. Megfelelő rendben múzeumaink (kiegészítve zenei és táncos programokkal, sokat csodált épületeink műemléki /!/ helyreállításával) kiváló célpontjai lehetnének a kulturális turizmusnak, mint a ’70-es, ’80-as években.

Múzeumaink az elmúl 20-25 év politikai „viharaiban” ugyanis teljesen szétestek, dezorientálttá váltak – és kikerültek a szigorúan vett szakmai hatáskörből. (A dezorientáció tkp a szakmaiság hiánya miatt alakult ki.) Az épületek és az állandó kiállítások szánalmas állapotban vannak. Ha történtek is felújítások, azok jobbára a „látható” részekre vonatkoznak, valós koncepció nélkül az új (és régi!) igények figyelmen kívül hagyásával. A remekműveket jelenleg nem, vagy nem megfelelő rendben mutatják be. Hiányoznak a gyűjteményeket bemutató publikációk is.

Ennek, a szakmai lezüllés mellett az az oka, hogy a múzeumok azt hiszik „műcsarnokok” és folyamatosan időszaki kiállításokat szerveznek. Holott, mind a hazai, mind a külföldi látogatók elsősorban az állandó kiállításokra lennének kíváncsiak (vagy kellene őket kíváncsivá tenni!), azokra a darabokra és együttesekre, melyek csak itt, csak nálunk láthatóak. Ez adná a magyar múzeumok egyedi ízét!

Ez nem mond ellent az időszaki kiállításoknak, melyekre szintén szükség van – de muzeológusi megfogalmazásban és csak másodsorban, valamint az illető múzeum profiljának megfelelően.

 

Egy múzeum épülete, önmagán túl annyiban fontos, amennyiben sikerül (és erre több példa is volt nálunk!) szimbiózist kialakítani épület és gyűjtemények között. Ehhez kell a muzeológia!

Természetesen elvárható lenne, hogy meglévő, ikonikus múzeumépületeink mellé (Nemzeti, Iparművészeti, Szépművészeti) hasonló kaliberű újakat álmodjanak megrendelők és építészek egyaránt – nem pedig a szánalmas „funkcionalizmus” fantáziátlanságával takaródzni.

 

Természetesen logikus és autentikus törekvés a meglévő épületek felvetett hasznosítása!

Hazai építészeinkben azonban sajnos nem látok megfelelő alázatot (fantáziát és szaktudást) a régi épületekkel szemben: szinte minden felújítás rombolásnak látszik.

Szerző által felsoroltakon túl számtalan régi, hatalmas középület létezik még, melyek funkcióját újra lehetne gondolni és melyek tetején valószínűleg minden nehézség (és „rongálás”) nélkül ki lehetne alakítani a múzeumok számára alapkövetelményű tetővilágítást.

Egyetlen példát még én is említenék: a szabadságtéri Tőzsdepalotát, mely talán alkalmas lehetne az új Nemzeti Galériának? (Méretével nem vagyok tisztában, de a Szabadság tér méltó környezet lehetne. Remélem nem szállodát terveztek oda!)  - Barkóczi István

FenyvesiHK
2014.01.20.
15:24

@Barkóczi: Végre egy múzeológus vélemény! Már azt hihetnénk, hogy a múzeulógusok megnémultak bánatukban.Tökéletesen egyetértek az állandó kiállítások fontosságával is ! A koncepciótlanságot jól példázza a Néprajzi alig három éve történt diadalmas fejlesztése uniós pénzekből, mely fejlesztés most a kukába, mert a költözés az új jelszó. De említhetném az építészeti múzeum hányódását. Minden költözés, minden mozgatás, minden ki-be csomagolás, szállítás, tárolás = pénzvesztés és károkozás, tárgypusztulás.

Pedig még csak ötletpályázat sem kell a megoldáshoz, mármint a pártatlan, valódi megoldást alaposan átgondoló és kínáló megoldáshoz, mert már van ilyen.

Íme: új múzeum(ok) létesítésének briliáns terve egy diplomázó tájépítésztől. 

http://epiteszforum.hu/kozlekedesi-temapark-rakosrendezon

Valahogy így nézne ki egy Budapest értékteremtő fejlesztés.

"Hazai építészeinkben azonban sajnos nem látok megfelelő alázatot (fantáziát és szaktudást) a régi épületekkel szemben: szinte minden felújítás rombolásnak látszik."

Ez viszont nem így van, a hazai rekonstrukcós építés európai példáit láthatjuk országszerte, itt az ÉF-en is található több kiváló példa, de számtalan akadna még, fantáziával és magas szintű szaktudással létrehozott mű, ami a kivitelezésre is igaz.

http://epiteszforum.hu/az-egri-liceum-ujjaszuletese-az-epitesz-szemevel

http://epiteszforum.hu/bemutattak-a-mai-napon-ujra-megnyilo-zeneakademia-epuletet

A rombolás a hozzá nem értők, az öntelt ötletelők, a gátlástalan ingatlan-város (vissza)fejlesztők, a mindenen átgázoló pénzcsinálók bűne, akik megkeresik és valahogy mindig meg is találják az őket kiszolgáló embereket, hivatalokat, jogszabályokat, törvényeket. Mint esetünkben is.

A hazai műemlékesek szerzetesi alázattal és nagyon nehéz körülmények között végzik hivatástudattal munkájukat.

http://epiteszforum.hu/guzsik-tamas-emlekkonferencia-bme-epiteszettorteneti-tanszek

aki ezen az emlékkonferencián részt vett, az kapott ebből némi ízelítőt, milyen elszántság kell egy ilyen, legtöbbször rosszul fizető, az építész szakma egészéhez képest is alig megbecsült tevékenységhez.

Rácz Zoltán
2014.01.18.
09:23

Én vidéki építész vagyok, tán hozzá sem kéne szólnom a "nagyok" dolgához. Amikor 10 éves gyerekként (a rákosi rendszerben) először jártam Pesten a Csillebérci Úttörőtábor jóvoltából ide is eljutottam és rácsodálkoztam, nemcsak az állatkertre, hanem erre a csodálatos parkra itt a város "közepén" és a természet csodáját láttam benne a mi kis alföldi akácerdőnkhöz képest. Azóta építészként volt alkalmam városi parkot, falusi közösségi teret, atomerőmű előtti teret rendezni,építészeti és kertészeti eszközökkel, jó munkatársakkal. Láttam azt nagyon sok esetben, hogy a legszebb parkokba az aktuális hatalom mindíg igyekszik a maga katonacsizmás lábnyomát berakni. Amikor tehettem ez ellen mindíg tiltakoztam és lebeszéltem az erős embert, vagy nem vállaltam a munkát.

Én racionálisan gondolkodó embernek tatom magam. Amikor a jelenlegi hatalmi elit van helyzetben, akkor nem számít a józan ész, akkor a nagy blöffök, a látványosságok a nyerők. Az, hogy öten-tízen elítéljük ezt, annyit sem számít, mint a lepke gyomorrontása. A legfontosabb szervezetünknek a kamarának el kellene oda jutni, hogy állást foglal, útlezárást, kerítést épít a park köré, "EL A KEZEKKEL a PARKTÓL! Csak az erő képes egyetlen percre is megállítai ezt az úthengert.

Pákozdi Imre
2014.01.18.
17:58

@Rácz Zoltán: A jó szándéka tiszteletre méltó, de nem gondolom, hogy a megoldás az építészek bojkottja volna. Egyrészt Önök a tervezésből élnek, tehát egy munka visszautasításakor durva, közvetlen anyagi kárt vállalnak. Ez általánosságban nem várható el. Az, hogy valahol, valamit megépítünk vagy sem, társadalmi szintű - vagy éppen magán - megrendelés kérdése. Valamint persze függ a népfelség elve alapján felhatalmazott hivatalosság engedélyétől. A Városligetet tehát nem az építészek kellene megmentsék, hanem az elemi politikai belátás; hogy a kormány nem csesz el egy parkot és 150 milliárdot egy közgazdász dilettáns ötletére. Merthogy Baán szakmája ez.

Rácz Zoltán
2014.01.18.
20:00

@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi Imre

Elmondok egy történetet a rendszerváltás környékéről. Egy fantasztikus állásban voltam a magyar átlagfizetés közel hússzoros fizetésével. A Főnököm és annak a főnöke behívtak és azt mondták, holnap menjek el az Állami Fejlesztési Intézethez és vigyem keresztül a cég álláspontját. Azt válaszoltam, hogy egy másik út is létezik úgy, hogy nem kell emberek ezreinek az életét felbolygatni. Erről már vezetői döntés született, az a feladatod, hogy xxx paramétereknek meg legyen az építészeti háttere. Da az úgy is biztosítható, ha nem ezt az utat követjük. Ezen már túl vagyunk, volt a válasz. Elmentem és teljes egyetértésben az ÁFI-val lejegyzőkönyveztem az általam jónak tartott koncepciót, ami szociológiailag is legmegfelelőbb megoldás volt. Másnap reggel hívatnak és keményen „megbíráltak”, hogy képzelem én, hogy szembe megyek a vállalat vezetésével? Pár percen belül a vezérigazgató is hívat. Elmondom az érveim, biztosítom arról, hogy az xxx paramétereknek ez a megállapodás megfelel és olcsóbb is. Gondolkodik kicsit és azt mondja csukott szájjal, hogy ühüm. Na, mondom, most biztosan kirúgnak. Nem hogy nem rúgtak ki, hanem a rendszerváltás után én mentem el a vállalkozói szférába. Tizenöt évvel az eljövetelem után négy teljes vezércsere mellett felhívtam egy szívességért az egyik vezérigazgató helyettest, aki annyit mondott, hogy természetesen, hiszen a mai napig látszik a kezed munkája, ha végigmegyek a telepen. Ugyanis abban az időben ő egy osztályvezető volt az egyik igazgatóságon.

Én azt állítom, hogy nincs olyan helyzet, amin ne lehetne változtatni, ha van hozzá tisztességes szándékunk, hitünk és bátorságunk. Az építész felelőssége azért sokkal nagyobb, mert sem egy közgazdász, sem egy gépkocsivezető, vagy személyi edző nem látja át egy beruházás következményeit. Sajnos egy-egy döntés mögött a gazdasági lobbi érdekek mellett sokszor ilyen prózai befolyások gyakorolnak döntő hatást. Visszaemlékszem egy interjúra egy budapesti főépítésszel. Már nem emlékszem a nevére, de a Pestiek biztosan tudják, kiről van szó, hiszen vagy 30 évig töltötte be ezt a hivatást. Azt kérdezték tőle, mire a legbüszkébb. Azt mondja arra, ami nem valósult meg. Ez a mondat kifejezi a hatalom mechanizmusát.

Pákozdi Imre
2014.01.19.
06:21

@Rácz Zoltán: :-)) azaz tetszik, nagyra becsülöm, klassz, amit a fenti hozzászólásában leírt (utólagos szövegbetoldás). És egy méginkább utólagos szövegbetoldás: Szekszárd szép város, a Garay utca pedig - akár mai formájában is - az egyik ékessége. Utoljára két éve jártam ott néhány napra, de akkor egyetlen igazán elképesztő csúfság ülte meg a belvárost: az a - ha jól tudom - 164 lakásos, talán 1972-ben épült, hatalmas lakóépület a Prométheusz Parktól északra, amelyet idősebb Peschka Alfréd tervezett. Aki azt lebontatja vagy netán rendbehozatja, átszabatja, ráncfelvarrja, kimaszkíroztatja, az a legtöbbet teszi, ami az amúgy tényleg szép városért megtehető. 

Rácz Zoltán
2014.01.19.
07:32

@Pákozdi Imre: Azt ugyan nem tudom a kettőspont kötőjel mit jelent egy kommenre, de figyelmébe ajánlom a www.tervlap.hu/cikk/show/id/2269 cikket és esetleg a Dél Dunántúli Építész kamara honlapja fórum rovatát Szekszárd belváros címmel. Amíg az építésztársdalom és a kamara elfogadja a tagoktól ezt a magatartást, amit egyébként Ön is bocsánatos bűnnek tart, addig nincs erkölcsi alapja egyetlen építésznek sem számonkérni a társadalom más szereplőitől, hogy "elemi erővel söpörje el" az ilyen szakmaiatlan döntéseket.

Ezért kellene a kamarát is megreformálni!!!!

EMA
2014.01.24.
20:19

@Pákozdi Imre: Szerintem, a Liget megmentésében az ÉPÍTÉSZEK IS részt kellene vállalniuk! Egy tervező tisztessége nem csak abban mérhető, hogy milyen munkát végez, hanem abban is, hogy milyen munkát NEM VÁLLAL EL!

Annak idején, amikor a Városháza-tömböt pályáztatták minden épp ésszel felfogható program nélkül, felhívással fordultam az építészekhez, hogy ehhez az értelmetlenséghez ne adják a nevüket. Nem rajtuk múlt, hogy mind a mai napig nem épült oda semmi...

Az építészek, urbanisták társadalmi megítélése éppen azért olyan alacsony, mert túl sokan közülük az utóbbi évtizedekben a politikusok akaratának feltétel nélküli kiszolgálói voltak. Nagyon jól emlékszem a hetvenes évek elején, amikor a belvárosok rehabilitációjával kezdtem foglalkozni, mint főiskolás, úgy néztek rám, mintha a Holdról jöttem volna - minden gazdaságossági képlet azt bizonygatta, hogy lakótelepet építeni az igazi! Mindannyian hazudtak! Meggyőződésből, tudatlanságból vagy csak szimpla megalkuvásból, de hazudtak, és képesek lettek volna ledózerolni bármit, a saját egótrippjük megvalósulása érdekében.

Tényleg eljött az ideje, hogy ne az építészekkel nyalassák fel a padlót a politikusok, de ahhoz ki kellene egyenesíteni a gerincet, és azt mondani, hogy inkább utcát söprök, de szart nem csinálok!

Garay Klára
2014.01.16.
15:01

Biztosan nem születhet jó döntés egy ilyen fontos urbanisztikai kérdésben úgy, hogy sem az érintett szakmák, sem a közvélemény tájékoztatása/véleményének meghallgatása nem előzte meg.

Érthetetlen, hogy akkor miért írták alá az Aarhusi egyezményt ( környezeti kérdésekben a lakossággal történő konzultáció nemcsak a vélemények bekérését szolgálja, hanem a lakosság környezettudatos gondolkodásának fejlesztését is), ha nem tesszük azt, amit vállaltunk. Így aztán minden döntés politikailag / gazdaságilag motivált, nem előkészített, nem tudni semmit a fenntarthatóságáról...

Pákozdi Imre
2014.01.16.
20:23

@Garay Klára: Kedves Klára, megadna egy linket az Aarhusi Egyezmény angol vagy magyar nyelvű, ide vonatkozó szövegére? Nem is tudtam erről...

FenyvesiHK
2014.01.17.
09:26

@Pákozdi Imre:  

http://www.ff3.hu/upload/aarhus_en.pdf eredeti szöveg angolul

http://www.ff3.hu/upload/Aarhus_m.pdf magyarra fordítva

 

Jó kis egyezmény, csak azt nem látom,hogy Klárán kívül olvasgatja ezt valaki ????   Engem az is érdekelne, hogy a nagy városalkotók vajon tudomással bírnak-e egy ilyen egyezményről? (Nem csak a címéről,hanem a tartalmáról leginkább.)

Lazzlo
2014.01.17.
13:58

@FenyvesiHK: 2001. évi LXXXI. törvény: a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről többek között az alábbiakat tartalmazza:

 „…a nyilvánosságnak tudatában kell lennie a környezeti döntéshozatalban való részvétel eljárásainak, azokhoz szabadon hozzá kell férnie és tájékozottnak kell lennie azok használatát illetően…”

 „,…ezen Egyezményben Részes valamennyi Fél garantálja a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételhez és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez a környezetvédelmi ügyekben…”

FenyvesiHK
2014.01.16.
10:07

Állandó európai megfelelési kényszerünk helyett a JÓ példa követése saját eszközökkel az igazi megoldás. Ha történik valami nagyszerű a világban, ami inspiráló, az természetes. Az abból következő mi és hogyan a nem mindegy.Vegyünk példát a franciákról.

http://muzeumcafe.postr.hu/ahol-minimal-epiteszet-de-maximalis-a-muveszet-louvre-lens

Külön kiemelném a terv nagyon e századi alapkoncepcióját, társadalmi reflexióit, időbeli ráfordításait, közösségi szűrőit, érdemi zsűrizését, közvéleménybe ágyazását, politikai kezelését. Egy ilyen kulturális boom (a franciáknál) nem politikai célok megvalósítása mentén születik, hanem megfontolt, elsősorban kulturális tartalmú és célú mérlegelések alapján.

És a határidők egyike sem "azonnal", ami szinte egyértelműsíti a döntések blöff jellegét.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.