Luoyang, az új város — Yimin Zhu előadása

Yimin Zhu elutasítja, hogy Luoyang városfejlődésének a gazdasági sikeresség sztenderdjei szabjanak formát. E régi történelmi város egy olyan alternatív projekt színhelye, amely visszautasítja a jelenkori Kina látványépítészetét. Cikkünk az építész 2007-es rotterdami biennálén elhangzott előadásának szövege.

Yimin Zhu elutasítja, hogy Luoyang városfejlődésének a gazdasági sikeresség sztenderdjei szabjanak formát. E régi történelmi város egy olyan alternatív projekt színhelye, amely visszautasítja a jelenkori Kina látványépítészetét.

Cikkünk az építész 2007-es rotterdami biennálén elhangzott előadásának szövege. 

 

Projektünk témájaként azért választottuk Luoyang új városát, mert remek példája a kínai urbanizációban fontos szerepet játszó másodvonalbeli városoknak. A központi metropoliszok (Peking, Shanghai, Shenzhen) fejlődésétől eltérően a városok jelenkori növekedése inkább politikai, mint piaci színezetű és a merev ellenőrzés és a szabad piac hibrid kontextusában megy végbe. Luoyang jól példázza az ilyen „vállalati“ felépítésű városok szerkezetét.

1. Luoyang városa: út a kommunizmustól a fogyasztói társadalomig
A Pekingtől mintegy 700 km-re délnyugatra fekvő Luoyang Közép-Kína legrégibb fővárosa volt. 3000 évvel ezelőtt alapították, és több mint kilenc dinasztiát szolgált ki. Eredeti alaprajza az ősi kínai városok archetípusa volt.

Az 1949-es kommunista hatalomátvételt követően más másodvonalbeli városokhoz hasonlóan Luoyang is gyors iparosítást és nagy növekedést élt meg az '50-es és '60-as évek alatt. Erre az időszakra új városrészeinek 46%-a már ipari terület volt.

A város legnagyobb mértékű növekedése a '70-es évek végétől következett be, amikor lakossága 540.000-ről hirtelen egymillióra duzzadt 2000-ig, miközben ipari jellege jelentőségét vesztette. Luoyang a '90-es évekre iparvárosból fogyasztói várossá alakult át.

 

 

2. A déli folyóparton létrejött új város: miniatűr, de óriási haladás
2003-tól a helyi önkormányzat kidolgozta a régi várostól délre fekvő új városrész tervét, amely 71.3 km²-t, azaz a régi város felét teszi ki 500.000 lakossal. Az új városrész elsősorban lakóövezet, valamint kereskedelmi, adminisztrációs, oktatási és technológiai központ. Hat zónára osztható fel: a központi kerületre, az egyetemvárosra, a technológiai zónára, a Tang dinasztia emlékeit őrző védett területre, a kereskedelmi kerületre és a folyópart mentén húzódó parkra.

2006-ig a teljes alapterületből 3.7 millió m² épült meg, és a 174 tervezett magasházból 65 építése be is fejeződött. A terv eddig 2.52 milliárd eurót emésztett fel. A végrehajtás Sun Shanwu, a városi kommunista párt főtitkárának vezetésével folyik.

 

 

3. Az első kontextus: kétszintű rendszer – „szocializmus kínai ismertetőjegyekkel“
A '70-es évek végén a kínai kommunista párt a teljes anyagi csőd elkerülésére gazdasági reformokba kezdett az ideológia és a politikai hatalom fenntartása mellett. Az ún. kétszintű rendszerben a kommunista uralom a kapitalista szabadpiac elvével keveredik, amelyet a pártvezetés „kínai jellegű szocializmusnak“ nevezett el. A kommunista rezsimnek azonban szembe kell néznie az ebből fakadó problémákkal: a kettősség zavarodottságot okoz a különböző szintű pártvezetők eszméiben, és a politikai legitimitás és a gyakorlati kivitelezhetőség közötti rés egyre nagyobb.

4. A második kontextus: a vállalati hatalmi struktúra
1992-ben Teng Hsziao-ping további reformokat hirdetett és leszögezte, hogy a gazdaság fejlesztése lesz a párt legfőbb politikai célja. Új szemlélete nyomán az ipar szinte minden ágazatában megjelent a szabadpiaci gazdaság és megnyílt az út a világpiac felé. A gazdaság és a városok lakossága azonnal növekedésnek indult, így a '90-es évek végén a városok maguk is erőteljesen terjeszkedni kezdtek.

A piaci verseny eredményeként a városok, köztük Luoyang is, versengésbe kezdtek egymással.

A piacgazdaság azonban megkérdőjelezi a totalitariánus hatalmat és a párt privilégiumait, így veszélyeztetheti a társadalmi stabilitást és ez káoszt indukálhat. A társadalom összefogására és a gazdasági reformok sikerességére hivatkozva a kommunista párt továbbra is fenntartja kizárólagos hatalmát a helyi önkormányzatokban is. A politikai hatalom és a gazdasági tevékenységek között elmosódtak a határok. A kommunista párt és a kereskedelem viszonya igencsak hasonlít egy vállalat vezetése és az annak üzleti tevékenysége közötti összefüggéshez. A kommunista párt hatalmi rendszere mára teljesen azonossá vált egy nagyvállalatéval.

 

 

5. A harmadik kontextus: a mozgásra serkentő város és az „arc projektek“
Kialakult azonban egy alternatív politikai jellegzetesség: az elmúlt kommunista időszak ideológiai korrektsége helyett a politikai sikeresség egyedüli mércéje a helyi gazdaság növekedési üteme lett. A GDP számadatai mindenhatók: azok a hivatalnokok, akik nem járulnak hozzá megfelelő mértékben a helyi gazdaság növekedéséhez, nem juthatnak magasabbra a ranglétrán.

Az országszerte jellemző „városalapító mozgalom“ háttere egyszerre politikai és gazdasági. A régi városokat átépítik, felújítják, sűrűbbé teszik. Egyik napról a másikra új városok épülnek. A városok a növekvő befektetések és vállalkozások fő befogadói. A pártvezetők számára ezért a városok kulcsszerepet töltenek be politikai előléptetésük esélyeiben.

Számos városi projektet nem a valós piaci igények, hanem az észrevétetés vágya indít el. Az ilyen fejlesztéseket „arc projektként“, a „Potyemkinváros“ kínai verziójaként emlegetik. Bizonyos értelemben Luoyang is „arc projekt“.

Stratégia és beavatkozás: a projekt mint a változtatás eszköze
Az önkényuralom legyőzhető.

A vállalati világ bürokráciájának és autokráciájának átalakításához alternatív fejlesztési tervre van szükség.

Az új város rendezési terve szerint a városfejlesztés következő lépcsője a folyópart beépítése lesz: a déli partvonalon legalább száz toronyház épülne fel, shanghai-i mintára.

Ezzel párhuzamosan a folyóparti kerületek három részén is történnének változások. A város igényeinek kielégítése mellett a fejlesztések célja egy olyan térbeli mechanizmus kialakítása, amely kulturális és történeti dimenzióval is bír.

Azóta, hogy az '50-es években megépült Luoyang, a kommunista iparváros, a folyót mindig is periférikus területként kezelték, de az új rendezés révén a déli part válik a város központjává. Ennek ellenére a lakóterületek kertjeként is kezelt parkon kívül alig helyeznének el itt közösségi funkciókat.

A folyómenti lakóterületek a felhőkarcolók és a raszteres beépítés mintájára épülnek, és nem vesznek tudomást a topográfiai, kulturális, történelmi és politikai kontextusról. Ez a rendszer a városi tereket darabokra szaggatja és a vízfelület melletti terület struktúráját teszi tönkre.

 

 

Projektünk célja, hogy új városi térrendszereken keresztül kapcsolatot hozzon létre a meglevő városi terek és a láthatatlan múlt között, miközben a vízparti területek funkcionális problémáit is megoldja.

1. projekt: városi fal
Az új városi fal vizuális „tükörként“ fejezi ki a régi és az új egymás mellett létezését és konfliktusát, így magát a történelmet. A fogyasztói életmód melléktermékeit és az azzal való konfrontálódást tartja vissza, és a régi város maradványait megvédi az elkerülhetetlen bekebeleződéstől.

 

 

2. projekt: középület-hidak
A vízparti területre egy hibrid épülettípus javaslatát készítettük el. Hídszerűen elhelyezve különböző jellegű középületek kerülnének a folyóra, melyekkel a meglévő városi térszövet egy újabb rétege jön létre. A beavatkozás által újfajta városi események kerülhetnek megrendezésre, és az infrastruktúra és a táj közötti viszony optimális lesz. A középületeket magába foglaló hidak újfajta térélménye hozzájárul a város új identitásának kialakításához is.

3. projekt: új városi lakótömb
A jelenleg a városban domináló zárt lakóközösségek helyére nyitottabb szerkezetű lakónegyed kerülne. A minta a Szovjetúnió urbanistái által a régi városban az '50-es években megépített munkáslakónegyed, amelyet a kommunizmus kollektív életformájának megfelelően terveztek meg. Az új lakónegyed megtartaná a nyitott térstruktúrát, és izgalmát a különböző méretű, arányú és más-más módon elhelyezett épülettömegek adnák. A lakónegyed nyitott lenne a város felé, és a folyómenti tájra reflektálna.