Környezet, kultúra, kreativitás = Építész Mustra

Az elmúlt másfél hétben sorra vettük az idei Építész Mustra installációit - az uszadékfából készült tűzrakóhelytől kezdve, a focipálya lelátójának befedésén át egészen a nyugalmat és csendet adó pavilonig. Idén leköltöztünk Tokajba, beszélgettünk hallgatókkal, csapatvezetőkkel, tanárokkal, így rengeteg mini-interjú készült, ami nemcsak az installációkat mutatja be, de talán bepillantást ad abba is, hogy miért is ilyen sikeres a tábor.

A 21. század egyik legnagyobb problémája és kihívása az, hogy a magárahagyatott ember miként képes önállóan életben maradni. A Hello Wood azonban közösségben gondolkodik, és a vidékre úgy tekint, mint termőtalajra, amelyben hosszú évszázadok óta megvannak a gyökörek, azonban azok folyamatos megújulás, gondozás nélkül egyre kevesebb energiával táplálják a felszínt. Ezért a csapat alapvető filozófiája az, hogy abból a környezetből indul ki minden projektjük, ami a helyszíneken rendelkezésre áll. Azért, hogy Tokaj szőlőjének híre mellett a régió adottságai is üde színfoltot képviseljenek a nagyvilágban, nagyon sokat kell dolgozni. Ez a munka óvatos, körültekintő és apró lépéseket követel meg minden résztvevőtől, hiszen ezek az évszázados hagyományok minden helyi számára rendkívüli fontossággal bírnak. Az immár második alkalommal megrendezett Építész Mustra a helyi értékekre és hagyományra épít. A fiatalok úgy formálják a helyi környezetet, hogy az ott élők véleményét veszik alapul, bevonva őket a folyamatba, és drasztikus beavatkozások helyett olyan közösségépítésben gondolkoznak, ahol a külső szemlélők segíteni tudják a környék lakóinak életét. 

Bár sokaknak még mindig a bor jut eszébe Tokaj-Hegyaljáról, az egy hétig itt táborozó fiatalok különleges látásmóddal, új szemszögből közelítették meg a borvidéket és fedezték fel a régió rejtett értékeit. Idén 14-re bővült azoknak a településeknek a száma, amelyek hagyománya, kulturális öröksége és természeti kincse megérintett 150 diákot. Abból hogy a régió még színesebb és élettel telibb legyen, az összes építész képzést folytató és a Magyar Képzőművészeti egyetem is kivette a részét, a hallgatók pedig egy hét alatt építették fel fél éven át szemináriumokon dédelgetett terveiket.

A diákok és tanáraik képviseltek minden olyan magyar egyetemet, amely építész képzést folytat, a Magyar Képzőművészeti Egyetemmel kiegészülve. Tavaly 11 projektet építettek fel a tábornak köszönhetően a régió 7 településén, míg idén 10 projektet a régió 8 településén: Bekecsen, Bodrogkeresztúron, Bodrogkisfaludon, Rátkán, Szegin, Szerencsen, Tarcalon és Golopon.

A Hello Wood Architizer A+ Award-nyertes programját a résztvevő egyetemek többsége már korábban beépítette a tantervébe. Az oktatási program célja, hogy a fiatalok és vezetőik ráhangolódjanak a helyi jellegzetességekre – az egyedülálló adottságokra, természeti-, kulturális- és épített örökségre, az évszázados hagyományok ápolása mellett a megújulásra való törekvésére, a bor és az építészet kapcsolatára –, valamint az Y-generáció friss ötleteivel bővítsék a régió megújulásának gondolatvilágát.

"Az első év tapasztalatait felhasználva idén még részletesebb terveket tudtunk elkészíteni, és a fennmaradó két évben szeretnénk eljutni a Tokaji borvidék összes településére. Továbbra is hírét visszük a vidéknek, az egyetemisták pedig már láthatóan visszajárnak ide, és rajtuk keresztül is sokan értesülnek a hely csodáiról. Számunkra természetesen az a legfontosabb, hogy az ő alkotásaik harmóniában legyenek a környezetükkel, és újabb potenciális látogatók érdeklődését keltsék fel. Ezenkívül egyedül itt találkozik egymással minden olyan magyar egyetem, amely építész képzést folytat, így megfigyelhetik egymás oktatási módszereit, és elkerülhetetlenül tanulnak egymástól. A kurzusokat vezető építészek óriási pluszmunkát végeznek, csupán hivatástudatból, nekik külön szeretnénk megköszönni ezt az áldozatos munkát." – mondták a Hello Wood vezetői.

A Hello Wood egyetemek mustrájának és kollaborációjának szánt táborával a régióban négyéves programot visz véghez, amelynek az idei tábor vége jelentette a félidejét. Az elkészült alkotásokat később sem hagyja magára a csapat, évről-évre visszatérnek a helyszínre, figyelemmel kísérik korábbi alkotásaik sorsát, amennyiben egy projekt javításra szorul, azt helyreállítják. A helyiek is szívükön viselik az installációk életét: az önkormányzatok karbantartják azokat, mert magukénak érzik ezeket az alkotásokat.

A különleges, uszadékfából készült tűzrakóhelytől kezdve a focipálya lelátójának befedésén át a vonatállomás vécéjének felújításáig terjed az idei projektek sora. Az idei évnek szomorú, mégis különösen megható alaphangot adott Fülöp gólya, Bodrogkeresztúr kabalaállatának tragédiája, akire külön installáció emlékezik a Bodrog partján. Fülöp csőrét a kilátón két pirosra festett, égfelé mutató faléc szimbolizálja, s ahogy a két faléc egy pontban találkozik, úgy igyekszik a Hello Wood is egyesíteni a múltat a jövővel, a természetit az építettel és az egyént a közösséggel.

A Hello Wood csapatai a térség településeivel és a régióban otthonosan mozgó Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanáccsal egyeztetve választják ki évről évre azokat a helyszíneket, ahol installációkat helyeznek el. Ezeket a választásokat alapos kutatómunka, helyszíni szemle, valamint kulturális tájékozódás előzi meg, amely különös tekintettel van az épített örökségre, illetve a jelenlegi társadalmi összetételre, és a helyiek igényeire is. Emlékezni és megújítani, nem pedig elfelejteni, s ha lehet, a klasszikusból még valami kortársat is előcsiszolni – ez mindennek az alapfilozófiája. Ehhez igazán nem kell sok, csak figyelem, közösség és kreativitás. A különböző falvak, bár egy régiót képviselnek, különbözőképpen reagálnak a történelmi, szociológiai és gazdasági változásokra, s ezt leginkább a helyiek szemén keresztül lehet bemutatni és újraértékelni. A diákok sokszor járják körbe a településeket, számtalanszor kérnek segítséget, sőt tárgyi felajánlásokat is, amik így együtt adják ki azt az egységet, amit a Hello Wood elképzelt: az egyéni életek teljesítményén és összességén alapuló közösségi jövőt.

az Építész Mustra szervezői: Pozsár Péter, Huszár András, Ráday Dávid (a Hello Wood társalapítói) | Farkas Anita (projekt vezető) | Cselovszki Andrea (projekt menedzser asszisztens) | Fekete Nóra (építészeti koordinátor) | Szőke Gergely Lukács (grafika)

a Hello Wood csapata: Janota Orsi, Lakatos Niki, Karig Fruzsi Szerencsés Rita, Almássy Lili, Hajdú Ildikó, Ásmány Lívia, Gáspár Petra (projekt menedzsment) | Bányai Csaba, Bajtai Ádám, Mangliár László, Kiss Ábel, Varga Mátyás (tervezők) | Kruppa Levente (műhelyvezető) | Géczi Georgina (pénzügyi munkatárs) | Marton András, Sóvári Zoltán (kivitelezés)

a programban résztvevő egyetemek és csapatvezetőik:

• Budapesti Metropolitan Egyetem | Molnár Beáta, Pintér Márton
• Budapesti Műszaki Egyetem | Lassu Péter, Pálóczi Tibor
• Debreceni Egyetem | Keller Ferenc, Zombor Gábor
• Magyar Képzőművészeti Egyetem | Gálhidy Péter, Sallai Géza
• Moholy-Nagy Művészeti Egyetem | Bene Tamás, Vass-Eysen Áron
• Pécsi Tudományegyetem | Borbély Fruzsina, Sztranyák Gergely, Zilahi Péter
• Soproni Egyetem | Herczeg Tamás, Hadas László, Nagy György
• Széchenyi István Egyetem | Élő József, Nagy András
• Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar | Rohoska Csaba
• Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kar | Zelenák Fruzsina, Valkai Csaba