Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers
Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers
Épületek/Középület

Francia pavilon – Infinite Places

1/11

fotó: Cyrus Cornut

fotó: Sophie Scher

fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Sophie Scher

fotó: Cyrus Cornut

fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Cyrus Cornut

fotó: Cyrus Cornut

fotó: Cyrus Cornut

kép: Jochen Gerner

fotó: Cyrus Cornut
fotó: Sophie Scher
1/11

fotó: Cyrus Cornut

fotó: Sophie Scher

fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Sophie Scher

fotó: Cyrus Cornut

fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Cyrus Cornut

fotó: Cyrus Cornut

fotó: Cyrus Cornut

kép: Jochen Gerner

Francia pavilon – Infinite Places
Épületek/Középület

Francia pavilon – Infinite Places

2018.08.06. 12:00

Cikkinfó

Az Épületek rovatot támogatja a 

Földrajzi hely:
Franciaország, Olaszország, Velence (It)

Vélemények:
1

Dosszié:

Milyen szabályok és előírások közé szorulnak ma az építészek? Mit jelent számukra a szabadság? Milyen alternatívái vannak ma az alkotóknak a környezeti és biztonsági kihívások miatt létrejött korlátozások között? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a francia pavilon.

 

A kiállítás a szabad tér (free space) koncepcióját nem csak fizikai, hanem elméleti-filozófiai síkon is értelmezi. Az építészek szabadságával, a kísérletezés lehetőségével, a kreatív megoldásokkal és az épületek olykor meglepő felújításával foglalkozik a pavilon.

A kurátorok szerint manapság új perspektívákban kell gondolkozni, alkalmazkodni kell a változásokhoz, az átalakíthatóságra kell helyezni a hangsúlyt. Szerintük az épületek örökké befejezetlenek, folyamatos transzformáción mennek keresztül, így felmerül a kérdés, hogy egy építésznek épületet vagy inkább (közösségi) teret kellene-e alkotnia?

A pavilon tíz, 1650 és 1977 között épült épület átalakításával kapcsolatos projektet mutat be. Ezek a kezdeményezések bár nagyságban és természetben eltérnek, közös jellemzőjük, hogy választ keresnek napjaink kihívásaira, vakmerő és úttörő alkotások. Bemutatásukra számos eszközt hívnak segítségül az alkotók: makettek, képek, grafikák, térképek és a közreműködők kommentárjai olvashatók és láthatók a pavilonban, valamint a falakra halmozva egy, a projektek helyszíneiről összegyűjtött tárgyak alkotta montázst is megtekinthető.

A kiállítás további része egy leválasztott, kis közösségi tér is, ahol a projektek képviselői tartanak felváltva workshopokat.

 


fotó: Salem Mostefaoui
3/11
fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Salem Mostefaoui
4/11
fotó: Salem Mostefaoui

 

Stáblista

kurátor: Nicola Delon, Julien Choppin, Sébastien Eymard- Encore Heureux


fotó: Salem Mostefaoui
7/11
fotó: Salem Mostefaoui

fotó: Cyrus Cornut
10/11
fotó: Cyrus Cornut
Vélemények (1)
Pákozdi Imre
2018.08.29.
07:19

Jó az idei Biennálé! Ezt a kommentárt (átfogó ÉF-es ismertetés hiányában) a francia kiállítás méltatásához fűzöm, egyszerűen mert ennek alkotói sikeres erőfeszítést tettek, ha nem is a jelige, de legalább a pavilonépület építészeti mondandóval történő megtöltésére. Ám az idei kiállításnak nem a nemzeti pavilonok a hősei, sőt: ők a semmitmondásig tág kurátori jelszó legfőbb áldozatai. Ha kiutazik, kedves olvasó - és ezt ajánlom - elsősorban az Arsenale nagy, hosszú kiállítótermében láthatók miatt tegye. Itt idén legalább 50 építésziroda bemutatkozását rendezték meg egy-két projekttel, kiválóan. A legnagyobbak közül is vannak itt, méghozzá bőven mért, tágas térben, egymást nem zavarva. Szellősen sorjáznak az élményszerű installációk, képekkel, leírásokkal, makettekkel.

Nagyon klassz továbbá a Giardini központi kiállítása. A két ír építész kurátor itt becsületesen nekiveselkedett, hogy utolérje az általuk kreált jeligével hosszan szöktetett labdát; van fából készült térgazdálkodási kabin(ett)bemutató - egyfajta emelt szintű Hello Wood -, tele fotogén darabokkal. Vannak teret ölelő városépítészeti látomások (pl. a Humanhattan), amelyek már csak távlatosságukkal is azt sugallják, hogy a tér, ja kérem, a tér, na az szabad... (Pedig dehogy az. A 2050-ig terjedő vízió New York Manhattan városrészének csupán egy kis szeletét, a részben már ma is felhagyott kikötőnegyedet célozza.) Ezzel együtt, a Giardini központi pavilonja élményt és ismeretet nyújt, érdemes megtekinteni.

A német pavilon alkotóinak igazuk van, a fal a szabadság korlátja, a helye pedig zárt terület. A falak lebontása ezáltal kétszeresen is a szabadság, a szabad tér bővítésével jár. Ez ugyan távolról sem építészeti, hanem inkább politikai gesztus, de legalább fogalmilag kapcsolódik a Biennálé "free space" jeligéjéhez - a berlini fal helyén felhúzott, a bemutató magvát jelentő, valóban imponáló épületek pedig az építészethez. Az idei német pavilon előtt le a kalappal. Gondolatisága, aktualitása, belsőépítészeti kivitele, az abban foglalt invenció és anyaggazdagság egyaránt kiemeli a Biennálé nemzeti pavilonjainak szegényes átlagából. Nem beszélve a brit kiállítás szó szerint üres cinizmusáról, vagy a svájci pavilon lapos játszadozásáról a léptékhibákkal.

A legszebb persze most is az olasz kiállítás, amely minden skrupulus nélkül hirdeti az ország és az itáliai kortársi építészet kvalitásait. Tájegységenként, igényes idegenforgalmi propagandát is kifejtve, a természet mint ágyazó közeg felmutatásával ad képet a gazdagon burjánzó építő- és rekonstrukciós erőfeszítésekről. Nagyon sok projektről van szó, de korántsem nyomasztóan. Megint bebizonyosodott, hogy a Biennálé legnagyobb mutatványa maga a vendéglátó ország.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PRATO DELLA VALLE / Egy Hely + Építészfórum

2025.04.08. 17:06
10:33

Lovaskocsi versenypálya, piac és vásártér, rekreációs park, tűzijáték háttere, mesterséges csatorna, a közepén szigettel, körülötte a város hírességeiről mintázott szobrok. Az Egy hely Padova 90.000 négyzetméteres ovális formájú terét látogatta meg, mely a Vörös tér után a legnagyobb európai városi tér.

Lovaskocsi versenypálya, piac és vásártér, rekreációs park, tűzijáték háttere, mesterséges csatorna, a közepén szigettel, körülötte a város hírességeiről mintázott szobrok. Az Egy hely Padova 90.000 négyzetméteres ovális formájú terét látogatta meg, mely a Vörös tér után a legnagyobb európai városi tér.

Nézőpontok/Történet

VILLA LA ROTONDA // Egy Hely + Építészfórum

2025.04.08. 17:05
9:26

Az Egy hely újra külföldön járt, hogy Andrea Palladio leghíresebb villáját, a Vicenza dombvidékén épült Villa La Rotondát mutassa be. A 16. században alkotó reneszánsz építész Veneto tartományban 30 villát tervezett nemesi családoknak. Palladio stílusa a brit építészetre és Thomas Jefferson amerikai nemzeti építészetére is nagy hatással volt.

Az Egy hely újra külföldön járt, hogy Andrea Palladio leghíresebb villáját, a Vicenza dombvidékén épült Villa La Rotondát mutassa be. A 16. században alkotó reneszánsz építész Veneto tartományban 30 villát tervezett nemesi családoknak. Palladio stílusa a brit építészetre és Thomas Jefferson amerikai nemzeti építészetére is nagy hatással volt.