Flamboyant Budapesten

Az A10 huszonnyolcadik számának fókuszában két budapesti projekt áll: a 4-es metró Gellért téri állomása és a pesti Városháza Fórum.

Egy budapesti építészeti projekt került az A10 huszonnyolcadik számának fókuszába: a friss szakmai híreket, terveket közlő On the Spot című kezdőrovat kétoldalas nyitóképén a 4-es metró szerkezetkész Gellért téri állomása látható. A Spoorarchitects tervei szerint készülő állomás hatalmas világítóaknájának „betonhálója" az utóbbi időben szinte a metró emblémájává vált – a fotó ezt a részletet ábrázolja. Egy oldallal hátrébb a pesti Városháza Fórumról esik szó – mint a rövid hír szerzője írja, a válság miatt előálló csődöt követően „főnixmadárként" újjáéledő Erick van Egeraat-iroda projektje a 18. századból származó barokk épületet az EEA-féle „21. századi flamboyant"-építészettel párosítja.

Szerepel még egy metró a lapban: a barcelónai állomás tereit az On-a arquitectura tervezte. Izgalmas, ahogy a sarkokon ívben átfolyó" hófehér falakra a koromsötét mennyezet mint valami feketelyuk borul, egymást keresztező fénycsövek kusza szövetével tagolva. E futurisztikus világ illúzióját csak – a fotók részletei alapján legalábbis sejthető – kivitelezési problémák rontják.

A tervek sorában a két linzi náci-épületre kerülő üvegdoboz (a Linzi Művészeti és Design Egyetem bővítése, Adolf Krischanitz) és az espoói korház (K2S építésziroda) a legérdekesebb. Ez utóbbi a finn organikus modernizmus hagyományait mutatja ugyan, mégis rendkívül friss építészeti gondolatokon alapszik. Megejtő tisztasággal és szépséggel világít rá arra, hogy a természeti formák – egy falevél, egy virág, egy egysejtű – hogyan válhatnak a racionális elvárások, a használói igények legtökéletesebb befogadóivá, miközben a tervező nem keveredik semmifajta öncélú formaimádat, vagy erőltetett szimbolizmus csapdájába.

Szlovákiát úgy tűnik egyre inkább bűvkörébe vonja a hegyesszögekben és nyílegyenesen előretörő, lebegő betonformák expresszionisztikus világa: a múlt számban közölt pozsonyi sportközpont (A2K) után itt van a BEEF-iroda szintén Pozsonyba szánt villaterve. A cikkcakkban hajtogatott betonlemezekből építkező háromszintes ház az elmúlt harminc év bizonyos építészeti áramlatait (folding, dekonstruktivizmus, stb.) próbálja továbbgondolni. A formai hasonlóság alapján említendő itt az Atelier Thomas Pucher és a Bramberger Architects által tervezett tartui (Észtország) társasház. Egészen bizarr az a grazi lakóház, mely a helyi történeti építészetet, sőt az alpesi hüttéket idéző formákat a mindent elöntő, töretlen sötétszürke színezéssel, a mai nyíláskiosztási divatokkal és a mostanában szintén népszerű óriásvirág-mintával párosítja (INNOCAD-iroda).

Mindezekkel áll szemben – többek között – Patrick Gmür zürichi, illetve Jovan és Ruzica Saric belgrádi lakóház-együttesének és a Salto architects tartui sportcsarnokának józansága. Az Architektenburo Kühne&Co tervei szerint épült rotterdami irodaháza úgy idézi meg a régi holland ipari és raktárépítészetet, hogy közben a konkrét formai átvételeket csak alig-alig találjuk. Konkrétabb formai kapcsolatok állnak fenn az Aré poznani lakóház-együttese és a helyi hagyományos építészet között.

A lapot záró tematikus összeállítások a fémburkolatok új trendjeit, a kurrens anyagfejlesztéseket, a továbbélő hagyományos szerbiai faépítészet példáit, valamint Amszterdam és környéke legfrissebb építészeti fejleményeit mutatja be.

Haba Péter