Közélet, hírek

Elköszönnek a főszerkesztők – Kovács Dániel és Somogyi Krisztina búcsúzik

1/1

Somogyi Krisztina és Kovács Dániel 2019. Fotó: Kaincz Orsolya

?>
Somogyi Krisztina és Kovács Dániel 2019. Fotó: Kaincz Orsolya
1/1

Somogyi Krisztina és Kovács Dániel 2019. Fotó: Kaincz Orsolya

Elköszönnek a főszerkesztők – Kovács Dániel és Somogyi Krisztina búcsúzik
Közélet, hírek

Elköszönnek a főszerkesztők – Kovács Dániel és Somogyi Krisztina búcsúzik

2020.10.27. 17:24

Cikkinfó

Szerzők:
Somogyi Krisztina
Kovács Dániel

Földrajzi hely:
Magyarország

Vélemények:
2

November elsejével búcsúzik az Építészfórum két főszerkesztője, Somogyi Krisztina és Kovács Dániel. Nem a laptól, nem az építészettől, csak ettől a szereptől: az Építészfórumot egy sikeres ponton, a 2020-as Média Építészeti Díjának előkészítése után átadják. A továbbiakban Pásztor János ügyvezető elképzelései alapján alakul tovább a felület, az új szakmai vezetés felállásáig a szerkesztőség munkáját az ügyvezető irányítja. A két főszerkesztő személyes búcsúsorait közöljük. 

14 hónap, dióhéjban / Kovács Dániel

Azt gondolom, egy (fő)szerkesztő akkor sikeres, ha saját érdeklődésére tudja formálni lapját – de úgy, hogy közben ő maga ne váljon feltűnővé. Az Építészfórum elmúlt, bő egy éve alatt ez esetemben ez a történeti témájú cikkek előtérbe kerülését jelentette: fontos küldetésnek tartottam, hogy építészettörténeti eredményeinket, tudásunkat megpróbáljuk szervesíteni a mai gyakorlatba, de legalábbis a szakmai köztudatba. Kifejezetten büszke vagyok arra, hogy kérésünkre Haba Péter sorozatba kezdett az Iparterv alapításának 70. évfordulójára, hogy mi közölhetjük Karácsony Rita 1956-ban kivándorolt építészekről készült, komplett munkásságokat bemutató írásait. Szerettem Gottdank Tibor elfelejtett életeket és életműveket bemutató sorozatát, Bán Dávid Úgy maradt… témájú írásait, és persze örömmel írtam, szerkesztettem az Egy terv, egy történet cikkeit is.

Nem titok, hogy ehhez a témához kapcsolódik saját más irányú munkám is, a 2021-es Velencei Építészeti Biennále Magyar pavilonjának tervezésével; ennek kapcsán indult együttműködés a lapban a New Generations platformmal, és közöltük a Lechner Központ kiváló cikksorozatát a kiállításra kiválasztott 12 épületről.

Nagy eredményünknek tartom, hogy sok-sok szervezés után elindult a Véleményszerda sorozata. Szándékunk az volt, hogy minden szerdán egy jól megírt és önálló illusztrációval kísért, vezércikk-szerű írás leheljen új életet az Építészfórumon (és azon túl zajló) diskurzusba, eredeti témafelvetésekkel. A sorozatot gyorsan keresztbe húzta a koronavírus-járvány és az azt követő elbizonytalanodás; le kellett tennünk a grafikákról, és a járványhelyzet, valamint a következtében kialakuló közhangulat nem erősítette a markáns vélemények megjelenését. Hasonló mániám volt, hogy a lap következetesen foglalkozzon a régió és Európa híreivel, illetve jó minőségű épületeivel, hiszen ezekből a példákból lehet a legtöbbet tanulni. Saját kedvenceim közé tartoznak a csejtei lakóház-bővítés, a Nithurst Farm, a hasselti Z33 Múzeum, a tel-avivi Max Liebling-ház… 

Emellett persze még rengeteg dolog történt az elmúlt bő egy évben. Megünnepeltük a lap alapításának húszéves évfordulóját, platformot teremtettünk a Teherelosztó és a győri színház tervezett bontása körül kibontakozó diskurzusnak, elindítottuk a tematikus heteket (Brazíliával,  az éjszakával, aztán a Balatonnal), megemlékeztünk Trianon évfordulójáról, az oslói építészeti triennáléról és Rem Koolhaas 75. születésnapjáról, és valamelyest még annak is utána tudtunk járni, mi történik a Balassi Intézet épületével, a Heinrich-udvarral vagy az Építészeti Múzeummal… Arról most nem is beszélek, mennyi munkánk ment a felület megújításába az egész csapattal együtt – amit viszont nekem még mindig öröm minden alkalommal megnyitni. 

Somogyi Krisztinával kettesben 2019 nyarán hozzáértésünkben és kapcsolatainkban bízva vállaltuk az Építészfórum vezetését. Egyrészt örültünk a kettős lehetőségnek, annak, hogy kipróbálhatjuk, milyen a másikkal dolgozni. Bíztunk abban is, hogy gyorsan meg tudjuk mutatni, milyen irányba vinnénk a lapot, és a pozitív változás mindenki számára nyilvánvaló lesz. Azt gondolom, hogy így történt. Az elmúlt hónapokban az Építészfórum szinte folyamatosan olvasottsági rekordot döntött, újraépítettük a szerzői gárdát, és talán mondhatjuk, hogy visszaszereztük az építészszakma bizalmát. Mindez rengeteg munkába került. A szerkesztő tevékenységének nagy részét a külvilág számára láthatatlan munkafázisok jelentik: telefonálás, olvasás, szerkesztés, korrektúrázás, a vizuális anyagok biztosítása, hálózatépítés, információszerzés, a szerzőkkel, fotósokkal és a szakmával való kapcsolattartás. Levelezés, levelezés, levelezés. Krisztinával együtt hamar szembe kellett néznünk, hogy hiába vállaltunk mindketten félállásnyi munkaidőt, az Építészfórum megeszi a teljes napunkat – és ezen 2020 folyamán nemhogy fordítani nem tudtunk, de a helyzet egyre keményebb lett. Januárban egy, majd szeptembertől még egy egészállású szerkesztő kollégánk távozott, és bár helyükre idővel fel tudunk venni félállású munkatársakat, az ő feladatkörük nem fedte le teljesen a korábbit – ami esetenként a helyzet miatt indokolt volt, de a szerkesztőségre nehezedő nyomás ettől még megmaradt. Egyre kevesebb időnk maradt saját írások mellett arra is, hogy új stratégiák, irányok kidolgozásával olyan irányba fordítsuk a lap szekerét, amerre hosszú távon szerettük volna tolni. A járvány kezdetén jelentkező pénzügyi bizonytalanság dacára a cég határozott kiállást mutatott a kollégák mellett. A meglévő munkatársak bére nem változott, viszont feladataik jelentősen megsokasodtak a kieső szerkesztő és külsős szerzők okán. Egyre több munkát öltünk abba, hogy a nehezebb körülmények magán a lapon ne érződjenek – bennünk pedig nőtt a feszültség a kívülről érkező elismerő szavak és a belül érzett elégedetlenség miatt. Eközben egyre elmaradtunk saját más, vállalt kötelezettségeink teljesítésével – pedig részben ezek miatt vállaltuk megosztva, félállásban a lap vezetését.  

Az elmúlt hónapok nehézségei, a vállalt más kötelességek és a lap tulajdonosáétól eltérő stratégiai irányok miatt ezért úgy döntöttünk, hogy 2020. november elejétől nem tudjuk tovább vállalni a lap főszerkesztői pozícióját. Felmondási határidőnk lejártával, novemberrel búcsút intünk a pozíciónak, de nem a lapnak. Büszke vagyok arra, hogy az Építészfórumot jó helyzetben, megújult tartalommal, lelkes olvasókkal adhatjuk át az utánunk következőknek, akiknek sok sikert és kitartást kívánok a munkához. Az olvasóktól pedig kérek számukra is bizalmat – amit a magunk részéről ezúton is köszönök.

Kovács Dániel

 

Visszatekintve / Somogyi Krisztina gondolatai

Egy igen intenzív időszak után, az Építészfórum anyagkészítéseinek a sűrűjéből próbálok kitekinteni, visszafordulni, lezárni. Nehezemre esik, mert az elmúlt 14 hónap egy nagy, időtlen, sűrű jelenben telt: az aznap kikerülő anyagok, a következő két hét, az új tematikus felvetés és az építészet távlatainak még csak sejthető képe foglalkoztatott minket Kovács Danival. Az Építészfórum főszerkesztőjeként alig maradt időnk megállni, áttekinteni, tervezni – inkább csak száguldani lehetett előre. Most elbúcsúzunk ettől a feladattól. Az Építészfórum szerkesztése szép lehetőség, komoly siker és sokféle tanulás volt. Öröm, hogy részt vehettem benne. Búcsúzásként felhasználom az alkalmat én is arra, hogy egy pillanatra kirajzoljam ennek az időszaknak fontos személyes pontjait, összefüggéseit.

Építész – fórum: e két fogalom körül forgott minden. Az építészet kapcsán formálódó közösség és az építészetről való tudás mélyítése volt a legfontosabb szándék. Sokféle szempontból megnézve, diverzitásra törekedve, széleskörűen kívántuk elérni ezt a célt. Úgy érezzük, ebben sikeresek voltunk. Nemcsak az olvasottság magas számai jelzik ezt, de a COVID járvány alatt nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk arról, hogy a virtuális térben kialakított közösség sokaknak volt fontos az izolálttá vált hétköznapokban. A köszönő leveleket, telefonokat és személyes visszajelzéseket ezúton is köszönjük. Jó érzés, hogy munkánkkal egy közösség életét aktívan támogathattuk.

Egy közösség persze emberekből áll: az elmúlt 14 hónapban nagyon sok alkotóval beszélgethettem. Az épített környezet fejlődése (is) az oktatással kell induljon, ezért kerültek bemutatásra az egyetemi műhelyek, azok vezetői és az épített környezeti nevelést végző alkotói csoportok. A digitális oktatásra való átállás időszakában készült interjú sorozatot vajon milyen lesz majd olvasni 20 év múlva? 

Frissítő volt publikálni a sok hallgatói tervet – nagy felelősség is létrehozni egy fiatal építész első publikációját és megmutatni az új generációt. A közösség szempontjából az idős mesterek megszólaltatása is lényeges: Csomay Zsófiával és Bán Ferenccel való születésnapi beszélgetések különösen kedvesek nekem. Az elmúlt évben sajnos sok szomorú halálesetről is hírt kellett adjunk: nekrológot írni mind intellektuális, mind érzelmi okokból nagyon nehéz, de egy közösség életéhez a szomorú veszteségek, a kollektív emlékezet is hozzátartozik. Turányi Gábor, Nagy Tamás, Radványi György, Tóth Zoltán, Vámossy Ferenc, Rajk László, Callmeyer Ferenc, Jánossy Johanna – az elmúlt 14 hónap különösen nehéz volt ebből a szempontból.

Az alkotók mellett a legfontosabb élményeim az épületlátogatások: azt reméltem, hogy erre az elmúlt 14 hónapban sokkal több időm marad, mert bejárni egy épület tereit, megérteni a tervező szándékát, a kimondott és ki nem mondott jelentéseket, új értékeket a legizgalmasabb szellemi kaland. Helsinki közkönyvtára, az AKG iskola átlényegülése, az Üllőn lévő családiház, a JK-háza, a zsámbéki iskolaközpont vagy a Sóstón lévő szálloda kritikájának megírása kihívás volt, felelősség, öröm. Szerkesztőként pedig inspiráló együtt dolgozni kiváló kollégákkal, így pl. a Puskás Aréna kritikája kapcsán Hartmann Gergellyel, a gyermelyi épületegyüttesnél és a dmb újpesti sportcsarnokánál Balázs Mihállyal, a Metrodom lakópark kapcsán Nagy Ivánnal, a Havanna Hetivásár vagy a Budaörsi pályaudvar kapcsán Fenes Tamással – hogy csak pár nevet említsek. Egy komoly kritikai műhely létrehozása cél volt – elmaradt.

Az Építészfórum az elmúlt évben számos tanulmányt, kutatást, komoly szakmai munkát is közölt: elindítottuk a közös gondolkodást tematikák mentén az épített örökségről (pl. Ferkai András, Sulyok Miklós), a városépítészetről (pl. Benkő Melinda írásai Chicagóról), közösségi tervezésről és térhasználatról (pl. Götz Eszter a Pók utcai lakótelepről) és megjelentek erős vélemények (pl. Zubrecki Dávid a templomokra rakott reklámról, Pazár Béla a néprajzról, Öcsi Gabi a hajléktalanszállókról). Ezeknek az írásoknak az olvasottsága bár esetenként kisebb, hiszen csak a szűken vett szakmát érinti, de hatása annál nagyobb. Hiszem, hogy egy lap értéke nemcsak a (nagy) számokkal kifejezhető, hanem létezik egy olyan nehezen mérhető kvalitás is, amely nemcsak az értékét, hanem számomra az értelmét is adja egy ilyen fórumnak. 

Ugyanakkor a népszerűség, azaz egy széles olvasóközönség megszólítása is alapvető célkitűzés az Építészfórumban. Mindannyian épített környezetben élünk, ezért fontos minél több ember számára közérthetővé és szerethetővé tenni az alkotásokat. Ez volt hogy sikerült. De azért ezen a téren nagyon sok feladat maradt még... A közérdeklődés felkeltésében a filmnek és a fotónak kitüntetett szerep jut: az Építészfórum új vizuális környezete, így a videócsatorna és az új, galéria rovat lehetővé tette, hogy olyan vizuális narratívákat rakjunk össze, amelyek akár százezret is meghaladó közönséget vonzottak. Walton Eszter képei a Club Aliga pusztuló épületegyütteséről, Szalontai Ábel Badacsony sorozata, Danyi Balázsnak a Prónay kilátóról, az M3-as metró felújítás előtti állapotáról és sok más épületről készített fotói sok ember számára mutatták meg az épített környezet szépségét. Számomra a jó fotó is vélemény – öröm volt jó képekből történetet felépíteni.

Szerettük volna az Építészfórum írói, fotográfusi és más kapcsolatrendszerét bővíteni, de részben a pandémia miatt ez a folyamat sajnos leállt, a külső közreműködők kellő mértékű bevonására és honorálására a jövőben sem lett volna lehetőségünk. Ennek elmaradása nagyon érzékenyen érintett minket Danival: a nagyobb szerkesztőség és a tágabb közreműködői közösség felépítésének az ellehetetlenülése közvetlen okai annak a döntésünknek, hogy főszerkesztőként lemondunk. 

Pásztor János 2019 tavaszán kért fel az Építészfórum főszerkesztésére, és tudtam ezt a munkát csak párban vállalhatom, egyrészt mert mélyen hiszek a párbeszéd fontosságában, másrészt mert egyéb kötelezettségeim, így a környezetpszichológiai, vizuális és építészeti kutatások, az oktatásban és az UIA Architecture and Children munkacsoportjában való részvétel is fontos a számomra. Kovács Dani kiváló partner volt, a főszerkesztői munkát együtt vállaltuk, végeztük, döntéseink végig közösek maradtak. Szeptemberben együtt kerestük a megoldási lehetőségeket a nehézségekre, együtt kellett belássuk, hogy állandó jelenlétünk a hét minden napján sem elegendő ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni közösen kitűzött céljaink felé. Bár a hiányzó belsős szerkesztők visszapótlása részben megtörtént, de a szeptemberben szerződtetni kívánt új kollégákat végül nem sikerült felvenni és a további külsős munkatársak bevonása is elmaradt. A tulajdonossal való érték- és érdekegyezőség hiányában nem volt már fenntartható az Építészfórum általunk elképzelt fejlődése. És így saját életvitelünk sem. Közben az elmúlt évben felhalmozott egyéb vállalásaink megvalósítása halaszthatatlanná vált: az elkövetkező hónapokat az oktatásban, kutatásban és könyvírásban való elmaradásaim pótlására kell fordítsam.

Köszönöm a munkatársaknak az elmúlt hónapokat: így Fürdős Zsanett volt, Pleskovics Viola jelenlegi szerkesztőknek és a csapathoz nemrég érkezett Winkler Márk építészmérnök, egyetemi hallgatónak, valamint szintén a szeptemberben csatlakozó régi-új kollégának, Sütöri Laurának a munkáját, továbbá Kaincz Orsolyának és Kántor Katalinnak a technikai fejlesztések, marketing feladatok és a MÉD szervezés során végzett munkájukat. Köszönöm minden olvasónak, közreműködőnek, írónak, építésznek, fotográfusnak, hirdetőnek a jelenlétét. Külön köszönöm azoknak, akik a Támogatói kampányunkban is kifejezték elismerésüket. A kapcsolat remélhetőleg nem szakad meg közöttünk, csak máshol, máshogyan folytatódik. Az Építészfórumnak, a minket majd követő szerkesztőknek nagyon sok sikert kívánok. Írásaimmal a jövőben is támogatom a lapot. A fórum olyan tér, ahol sokféle ember, érték megfért együtt; bízom abban, hogy az Építészfórum ilyen hely marad. Továbbra is teret ad, hogy megbeszéljük eredményeinket, értékeinket, problémáinkat, közös dolgainkat.

Somogyi Krisztina
 

Vélemények (2)
Kruppa Gábor
2020.11.17.
11:20

Látványos lett az ÉF, érdekes és gazdag. Akárhol folytatjátok, az is ugyanilyen jó lesz!

balázs mihály
2020.10.27.
22:38

Köszönet - elsőként ez a szó jut eszembe. Másodikként a bánat, hogy lezárul egy felemeleően szép, minőségi, gazdag korszak az ÉF életében. Harmadikként az elfogadás, belátása annak, hogy a dolgok már csak ilyenek: elkezdődnek és egyszer véget érnek. Negyedikként a remény, hogy a magasra tett mércét egy új szerkesztői csapat respektálja és át is ugorja. És végül még egyszer a köszönet...

Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk