/ MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Épületek/Örökség

Egy balatoni ház – hatvan év után

1/25

A nyaraló építkezés közben, 1959 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka

?>
A nyaraló építkezés közben, 1959 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
?>
A nyaraló utca felé néző, bejárati része 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
?>
A nyaraló dél felől, a szomszéd telekről 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
?>
A nyaraló elkészülte után, az 1960-as évek elején. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
?>
Az előreugratott nappali szekció és a szomszédos terasz, itt még napvitorla nélkül, 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
?>
Kilátás a nappaliból. 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
?>
A nappali 1960 körül, a magyar gyártású pillangószékekkel. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
?>
Az étkező 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
?>
A szerző Urbanek Szilviával a nyaraló étkezőjében. Fotó: Polgárdi Ákos
?>
Balog János cikke a Tükör 1967. július 9-i számában. Forrás: ADT Arcanum
?>
Az Urbanek nyaraló bejárata napjainkban. Az elmúlt években lezajlott a szigetelés és a nyílászárócsere is. Fotó: Danyi Balázs
?>
Az Urbanek nyaraló napjainkban. A megnőtt növényzet miatt ma már lehetetlen megismételni az 1967-es Langer-fényképet. Fotó: Danyi Balázs
?>
A teraszról nyíló kilátás napjainkban. Fotó: Danyi Balázs
?>
A terasz napvitorla nélkül. Balra a kandalló hátának épített grillező. Fotó: Danyi Balázs
?>
Részlet a nappaliból. Az eredeti mintájára újragyártott ablakszerkezet előtt az eredeti színnek megfelelően választott függöny. Fotó: Danyi Balázs
?>
Az étkező a bejárat felől nézve, balra hátul lejárat a nappaliba. Fotó: Danyi Balázs
?>
A nappali ma, az eredeti pillangószékekkel és az Urbanek János vázlatai alapján készült asztallal. Fotó: Danyi Balázs
?>
A nappali. Fotó: Danyi Balázs
?>
Mai kilátás a nappaliból. Fotó: Danyi Balázs
?>
A Corbusier-ablakok az étkező bejárat felőli falán. Fotó: Danyi Balázs
?>
Kilátás ma az épület járható tetejéről. Fotó: Danyi Balázs
?>
Homlokzati rajz, eredeti színezéssel. Forrás: Magyar Építőművészet 1964/5.
?>
Helyszínrajz. Forrás: Magyar Építőművészet 1964/5.
?>
Alaprajz. Forrás: Magyar Építőművészet 1964/5.
?>
Az Urbanek nyaraló 1967-ben (felső kép) és 2020-ban. Fotók: Langer Klára (felső kép), Danyi Balázs (alsó kép)
1/25

A nyaraló építkezés közben, 1959 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka

Egy balatoni ház – hatvan év után
Épületek/Örökség

Egy balatoni ház – hatvan év után

2020.08.25. 16:11

Az Urbanek család 1960-ra építette fel nyaralóját Balatongyörökön, egy szerencsésen választott telken. A feladathoz ismerősökön keresztül kerestek építészt, és találták meg a házaspár Cs. Juhász Sára és Csaba László személyében. A nyaraló hatvan év elteltével is áll, sőt, jobb formában van, mint valaha: a ragaszkodó örökösök gondos, többéves munkával hozták 21. századi formába.

„A Balaton legszebb kilátása" – áll meg Urbanek Szilvia és férje, Szabó Zoltán a györöki nyaraló teraszán. És valóban: erről a pontról egyszerre tárulnak fel a Tapolca-medence sosem látott szögben sorakozó tanúhegyei, a déli part lankái és persze a kettő közt a tó végtelenbe nyújtózó, türkiz tükre. „Innen a legszebbek a viharok. Papa ezt szerette a legjobban a házban" – teszi hozzá Urbanek Szilvia. 

Minket verőfényes napsütés fogad 2020 augusztusában Balatongyörökön. És bár a kilátás valóban párját ritkítja – csak néhány száz méterre vagyunk csak a tó egyik legszebb panorámáját kínáló Szépkilátótól –, mi nem ezért érkeztünk: a nyaralót jöttünk megnézni, amely nem csak korának jellegzetes, ritka jó állapotban megőrzött építészeti emléke, de jelen formájában immár több generáció szeretetének és gondoskodásának lenyomatát is őrzi. Így arra is jó példa, hogyan lehet egy hatvanas évekbeli házat eredeti értékeit megőrizve megújítani.  

Kilátás a nappaliból. 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
6/25
Kilátás a nappaliból. 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka

Vendéglátónk, Szilvia édesapja, Urbanek János köztiszteletben álló villamosmérnökként dolgozott; a Sorbonne-on szerzett doktorija után 1930-tól a Műegyetem oktatója, majd 1949-től az általa alapított Villamosipari Kutatóintézet igazgatója egészen 1969-es nyugdíjazásáig. Rendszerektől független, kiváló szakember, aki az 1953-ban kapott Kossuth-díj pénzjutalmából vásárolta a balatongyöröki telket. Eredetileg egy nádtetős szigligeti parasztházban gondolkodott – mondja Urbanek Szilvia –, de szerencsére az operaénekes Simándy József, akivel egyszerre kapták a Kossuth-díjat, Balatongyörök régi rajongójaként átcsábította, hogy nézzen szét a faluban. 

Így találtak rá az akkor még ritkásan beépített északi településrészen, a vasútvonal felett fekvő telekre. Az építész kiválasztását úgyszintén a jószerencse hozta: Csabáék korábban terveztek nyaralót egy rokonnak Zamárdiban. A tervezés a kezdetektől közösen zajlott: a két házaspár, megbízók és építészek éjszakákon keresztül beszélgettek és skicceltek a lehetséges épületről. Bár a pulikációkban előfordul, hogy egyedül Csaba Lászlót tüntetik fel a ház tervezőjeként, a házaspár közös munkaként tartotta számon a házat, és a Magyar Építőművészet 1964/5. számában is ekként publikálták, Cs. Juhász Sára szövegével. Urbanek Szilvia emlékszik, hogy Juhász Sára is több tervváltozattal állt elő a folyamatban, bár a végleges, úgy rémlik, valóban Csaba László fejéből pattant ki. 

Ez a telken belüli 10-12 méteres szintkülönbséget használja ki; gyakorlatilag ennek a meredélynek a szélére ül rá az épület. A legnagyobb értéke a kilátás; ennek megfelelően a ház legfontosabb elemei is a süllyesztett, rövid lépcsősoron megközelíthető nappali óriási, északkeletre tájolt üvegablaka, amely valódi panorámamoziként, nullától 24 óráig közvetíti a Balaton élőképét, valamint a mellette elhelyezett, az eredeti tervezői szándékok szerint is narancsszínű vitorlavászonnal árnyékolt, grillezős terasz. Ami még akad, ezekhez igazodik: az előszobából nyíló két apró háló, a fürdőszoba, a vécé és a konyha; a méretek mindenhol a legminimálisabbak. 

A nyaraló elkészülte után, az 1960-as évek elején. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
4/25
A nyaraló elkészülte után, az 1960-as évek elején. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka

Az előreugratott nappali szekció és a szomszédos terasz, itt még napvitorla nélkül, 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
5/25
Az előreugratott nappali szekció és a szomszédos terasz, itt még napvitorla nélkül, 1960 körül. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka

A finomságok a részletekben mutatkoznak meg, mint a két eltolt pillangótető fölé magasodó két kémény formailag hasonló zárósapkái, a szépen rakott kőfal, vagy a nappali falába mélyedő nyílások változatos színű plasztikbetétei. Ezek közvetlen előképeit Callmeyer Ferenc 1957-es badacsonyi borozójában találjuk meg, bár a szabályosabb megformálással és a színes betétek keltette hatással Csaba jobban megidézi ennek a bevett modern gesztusnak a valódi archetípusát: Le Corbusier 1955-ben elkészült ronchamp-i kápolnáját. (A háziak emlékei szerint maga Csaba is Corbusier-ablakoknak hívta őket.) Alighanem Callmeyer poharazójából származik a napvitorla ötlete is; Csaba Lászlóval jól ismerték egymást, hiszen együtt dolgoztak az Ipartervben.

Az Urbanek család nagyon büszke volt a házra – olyannyira, hogy 1967-ben engedélyt adtak a Tükör című képeslapnak egy riport készítésére is. Magánházról írni, különösen színvonalas közéleti hetilapnak, korántsem számított mindennaposnak, hiszen ebben az időben még keveseknek futotta nyaralóra – pláne jó építész bevonásával. Az Egy balatoni ház című cikk képeit a két világháború közötti szociofotózás kiválósága, az ekkor a Tükörnek dolgozó Langer Klára készítette, a szöveget pedig családi ismerős, Balog János jegyezte, aki érezhetően törekedett arra, hogy a házat a maga természetességében, emberközeliségében mutassa be.

„A nappali felső részében – miután a ház a part felé erősen lejtő terepen épült – az étkező: berendezése egy nagyobbfajta asztal, majd tucatnyi, összecsukható szék és egy alacsony, hosszú tálaló. Világos, puritán bútorok. E »galériát« fehér hajókötéllel átfont, fekete vaskorlát választja el az alsó tértől, ahová néhány lépcsők vezet. Itt, a dohányzóasztal körül néhány gömbvas-vázú, színes textília huzatú üldögélő-, pihenő-alkalmatosság, félig nyugszék, félig »kagyló«-fotel, alighanem lengyel gyártmány. Az asztalt és a fekete kárpitozású lócát – amely szükség esetén vendég-fekhelynek is alkalmas –, a házigazda skiccei alapján egy asztalosmester készítette. A fal mellett itt is egy alacsony szekrény (a fenti tálaló párja), nálunk évekig árusított, jól sikerült NDK-beli bútor.

Voltaképpen ez a ház »bútorzata«, semmi több. Mert a falnak támasztott bambuszlétra, amelyet Urbanek doktor egykor Kínából hozott, és a vászonkajak ugyancsak itt szárítkozó evezőlapátjai csupán hangulatkeltő rekvizítumok, éppen, mert kézzelfogható hasznot is hajtanak."

Amikor a cikk készülte után 53 évvel belépünk a nyaralóba, az összkép megdöbbentően hasonlít a leírtakra. Megvan az ebédlőasztal, a tálalószekrény, sőt, előkerülnek az eredeti, de immár használaton kívüli ebédlőszékek is. A nappaliban álló heverőt ugyan bővíteni kellett, de a lendületes vonalú kávézóasztal ugyanott áll, rajta egy Gorka-kerámia (ugyanaz, mint a képriportban) és mellette ma is ott díszlik két gyönyörű, a cikkben „kagylófotelként" hivatkozott pihenőszék. 

A szerző Urbanek Szilviával a nyaraló étkezőjében. Fotó: Polgárdi Ákos
9/25
A szerző Urbanek Szilviával a nyaraló étkezőjében. Fotó: Polgárdi Ákos

Nem akármilyen ülőalkalmatosságok ezek. A mid-century bútortervezés emblematikus darabja, a pillangószék eredetijét három argentin építész tervezte, de az Egyesült Államokból lett világhírű – köszönhetően Edgar J. Kaufmannak, a New York-i Museum of Modern Art ipari formatervezéssel foglalkozó osztálya vezetőjének, aki nem csak az intézmény, de a családi nyaraló számára is vásárolt belőle. Ez utóbbit egy Frank Lloyd Wright nevű építész tervezte, és úgy ismerik: a Vízesés-ház... Hogy miként kerül a pillangó-szék betonvasból hegesztett mása Balatongyörökre, arról alighanem külön tanulmányt lehetne írni. A fáma szerint a tervező skiccei alapján készült; ez támasztaná alá, hogy Csabáék más munkájánál, például az ezzel csaknem egyidőben készült balatonakarattyai Kun-nyaralóban is feltűnik. Talán egy folyóiratban láthatta az építész, aki (egy 1946-os bécsi kirándulást leszámítva) 1960-ban járt először nyugaton, Rómában (majd rá nem sokkal később Brazíliában, immár MÉSZ-elnökként). A célját mindenesetre betölti: a többi könnyed bútorral, a színes (sárga és piros) függönyökkel együtt egy gondtalan, pihentető, a mindennapi valóságot elfeledtető világ képét sugallja.

A nappali 1960 körül, a magyar gyártású pillangószékekkel. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka
7/25
A nappali 1960 körül, a magyar gyártású pillangószékekkel. Fotó: Csaba László, forrás: a Csaba házaspár hagyatéka

A nappali ma, az eredeti pillangószékekkel és az Urbanek János vázlatai alapján készült asztallal. Fotó: Danyi Balázs
17/25
A nappali ma, az eredeti pillangószékekkel és az Urbanek János vázlatai alapján készült asztallal. Fotó: Danyi Balázs

Az építtető maga is afféle világpolgár volt – ennek tanújele a Tükör cikkében említett bambuszlétra, amely ott áll ma is a nappaliban. Tényleg Kínából származik: egy kiküldetése után Urbanek János egyszerűen felrakta a transzszibériai expresszre, és azzal érkezett Budapestre, ahol aztán háromnegyed évet pihentették a vámhatóságnál – meséli Szilvia. A házigazdáktól azt is megtudjuk: az eredeti napvitorla valóban vitorlavászonból készült (a mai könnyű plasztikszövet), a most is működő felhúzószerkezetet pedig a Villamosipari Kutatóintézetben rakták össze. Elnyűhetetlen darabnak tűnik. A ház eredeti nagy dobásai közé tartozik még a nappali és az étkező két nagy ablaknyílásának egyedileg hegesztett szerkezete, amelyet sok-sok kereséssel sikerült ugyanolyan osztású és vastagságú, de a mai elvárásoknak megfelelő, többrétegű üveges struktúrával pótolni. 

Az épület ugyanis az elmúlt években teljes felújításon esett keresztül – ami bő fél évszázad elmúltával rá is fért. A család bővülésével ráadásul az eredetileg négyszemélyes nyaralóba időnként akár több mint tíz ember is bezsúfolódott. Urbanek Szilvia azonban, aki testvérével együtt gyerekként minden nyarat itt töltött szüleivel, már csak érzelmi okokból sem hajlott a bővítésre – ehelyett a családtól kapott felhatalmazást követően úgy döntöttek, téliesítik az épületet, ezáltal kihúzva a szezont. 

Az étkező a bejárat felől nézve, balra hátul lejárat a nappaliba. Fotó: Danyi Balázs
16/25
Az étkező a bejárat felől nézve, balra hátul lejárat a nappaliba. Fotó: Danyi Balázs

Az eredetileg félévesre tervezett felújítás aztán vagy öt-hat évre elhúzódott (és persze, mint minden felújításnak, ennek sincs igazán vége soha). A ház tartogatott néhány meglepetést. Azt például lehetett tudni, hogy a maga korában (az 1950-es évek legvégéről beszélünk) a lehető legolcsóbb elérhető anyagokkal, szerkezetekkel dolgoztak, arra viszont senki sem számított, hogy a belső nyílászárók fáját néhány évtized alatt megeszik a hangyák. 

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bár minden autentikusnak tűnik odabent, valójában a látottak nagy része új. Azok a nyílászárók, kívül-belül, felújították a vizes helyiségeket és a konyhát, a falatnyi fürdőszobát még bővíteni is sikerült, a korábbi kerékpártároló rovására. A ház teljes területén 30-40 centi mélyen kiszedték az eredeti burkolatot és a talajt, majd aláfalazták a válaszfalakat, újrabetonoztak és padlófűtést építettek be. A terasz terméskő burkolata eredetileg a belső terekbe is beúszott; a takaríthatatlan felülettel fél évszázadig küzdött a ház mindenkori úrnője, de most lecserélték egy minőségi kerámiaburkolatra. A nappali eredeti búboskemencéjébe készen vásárolt kandallótestet építettek. A víz, a gáz és a villany ma már föld alatt érkezik az eredetileg minden közművet nélkülöző nyaralóba. A nem terméskővel borított falakat leszigetelték, és került hőszigetelés a tetőre is, ami a nyári hónapokban nagyon sokat jelent. Ehhez a terméskőfalakat is meg kellett nyújtani körülbelül 15 centivel; mivel az eredeti kőanyagból készült, ez gyakorlatilag láthatatlan. 

A tetőhöz fűződik a legfontosabb, mégis gyakorlatilag észrevehetetlen átalakítás. Mivel a terasz kilátását az igencsak megnyúlt fák mára jórészt elvették, a leszigetelt lapostetőt bazaltzúzalékba ágyazott járólapokkal járhatóvá alakították. A legkevésbé használt délkeleti oldalon most egy Szilvia által tervezett, kecses fémlépcsőn megközelíthető, így egy szinttel magasabbról gyönyörködhetünk a legendás panorámában. 

Kilátás ma az épület járható tetejéről. Fotó: Danyi Balázs
21/25
Kilátás ma az épület járható tetejéről. Fotó: Danyi Balázs

Kétségtelen: a rengeteg munka eredményességéhez kellett, hogy a mai tulajdonosok, Urbanek Szilvia és Szabó Zoltán egyaránt építészek (sőt: a sors különös fordulatának köszönhetően egy időben a TTI-ben együtt dolgoztak a nyaralót tervező Csaba Lászlóval) – így tudták, mit akarnak és mikor kell beleszólniuk a munkákba. De kellett hozzá egy kitartó kivitelező is – a szentbékkállai Sárvári testvérek, Attila és Tibor nevét feltétlenül említsem meg, kérik a háziak. A tárgyak, a hangulat megőrzéséhez pedig elengedhetetlen az érzelmi alap, a kötődés. Máskülönben ki tenne energiát abban, hogy ugyanolyan narancssárga napvitorlát szerezzen be, mint az eredeti, vagy hogy a nappali üvegablakának új osztása pontosan a régiét kövesse? Miután visszakerültek az eredeti bútorok, a korabelihez hasonló falszínezés, a gondosan kiválasztott sárga és piros függönyök, a munka eredménye úgy autentikus, hogy közben összkomfortos, egész évben használható ház készült – nyaraló helyett otthon.

„Lehet, hogy egy fecske nem csinál nyarat, s vonzóbb ház-divatot sem. De ha bátran csivitel, előbb-utóbb mégis fölvidul tőle a táj, és mi is, ha a személyekhez kötött, de mégsem elzárkózó meghittségbe bebocsátást nyerünk" – zárja a Tükör cikkét Balog János. 2020-ban, amikor a szigetelés, az értelmetlen bontások, átgondolatlan bővítések sorra teszik tönkre az előző évtizedek építészeti értékeit, a balatongyöröki Urbanek ház megújulása persze éppúgy nem fog gyökeres változást eredményezni, mint annak idején a megépülése – de jó példát mutat egy lehetséges, szelíd, átgondolt és érzékeny bánásmódra. Olyasmire, amiből jó lenne többet látni idehaza.

 

Kovács Dániel
A szerző 2018-2021 között az MMA Alkotói ösztöndíjával végzi Csaba László és Cs. Juhász Sára életművének monografikus feldolgozását. 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk