Épületek/Középület
Seinäjoki könyvtárának bővítése, JKMM iroda
2013.01.04. 12:38
Projektinfó
Az Épületek rovatot támogatja a
Földrajzi hely:
Finnország, Seinäjoki
Építészek, alkotók:
Asmo Jaaksi, Teemu Kurkela, Samuli Miettinen ja Juha Mäki-Jyllilä
Vélemények:
3
Városi könyvtár bővítése
URL:
JKMM Architects
Tervezés éve:
2010
Építés éve:
2012
Bruttó szintterület:
4 m2
Stáblista
beruházási költség: 10 millió euró
építtető: Seinäjoki városa
Seinäjoki városának központja Alvar Aalto tervei alapján épült fel az 1960-as években. A városi könyvtár bővítésére kiírt pályázatot 2008-ban a finn JKMM Architects nyerte meg, akik egy izgalmas tömegformálású, előoxidált rézlemezekkel borított, látszóbeton belső terekkel rendelkező középületet hoztak létre. Az új könyvtárat 2012. augusztus 20-án adtak át.
Alvar Aalto munkásságából a Finnország nyugati részében található Seinäjoki városának jutott a legtöbb. Ezek a mesterművek a várostervezéstől a legkisebb ajtórészletig az egész közösség identitását meghatározó, felbecsülhetetlen értékek. Az építészről elnevezett kulturális és adminisztratív központ öt alkotását foglalja magában: a városházát (1958-65), a kormányépületet, a színházat, a Lakeuden Risti (a síkságok találkozása) templomot (1957-60) és a régi könyvtárat. Asmo Jaaksi, a JKMM építésze beszélt a megszentelt Aalto-központ bővítésének kihívásairól.
Az 1963-1965 között épült könyvtárat a mai kor igényeinek megfelelően a JKMM 2008-as pályázaton győztes terve, a régi és az új harmonikus összjátékára épülő „Lóhere" („Apila") koncepció alapján bővítettük. Az új épületrész tiszteletben tartja a védett építészeti értékeket, miközben büszkén viseli kortárs megjelenését. Az utánzás lehetőségét messze elkerülve törekedtünk a mester munkáira jellemező karakter megteremtésére. A régi könyvtártól elkülönülő, de hozzá földalatti folyosóval kapcsolódó kiterjedt tömeget három tömbre osztottuk fel, hogy a lehető legharmonikusabban illeszkedjen a városképbe. Az eredmény egy izgalmasan változatos forma, mely a különböző irányokból szemlélve mindig más kontúrt rajzol.
A látszóbeton belsőket gondosan, előre meghatározott helyeken ablakokkal és nagyobb üvegfelületekkel törtük át, amelyek megadják a kilátást az Aalto-központra. A főkönyvtár üvegfalán át a környék főbb látnivalói mind feltárulnak: a harangtorony, a templom és az eredeti könyvtár legyező formájú homlokzata. Az épület többfunkciós szíve és kötetlen gyülekezőtér is egyben a széles lépcsőház, amely többek között a földszinti gyűjteményes termekhez vezet.
Az új könyvtár külső héja jellemzően réz, mely összefüggő felületként végigfut a homlokzatokon, a lábazaton és a tetőn, valamint az anyagbeli folytonosság jegyében helyenként függőleges rácsozatot formál és beborítja az ajtólapokat is. A réz nem újdonság a városnak, az Aalto-központ tetőinek zöld patinája madártávlatból szembetűnő. Az előoxidált rézlemez barna színe jól elkülöníti a könyvtárat a környező épületek fehérségétől. A külön ide tervezett, rézsútosan rakott és különleges formájú rézpikkelyek életteli színjátéka egyedi látványt nyújt, amelyek közül néhány zsindely a falevelek árnyjátékára emlékeztető szellőzőrácsot formál.
A cikk megjelent a Copper Architecture Forum 33/2012 számában, angol nyelven.
07:58
Nagyon szépen megformált tömegek, igényes, high-tech felületek, anyagok és megmunkálás. Az egész könyvtár egy káprázat, de 1: úgy gondolom, hogy a látszóbeton nem illik a könyvekhez. Míg a beton a monumentalitás valamint a szerkezetiség eleme és megjelenítője, a könyv a kulturális "felépítmény" csúcsa, kvinteszenciája. Csak hogy érzékeltessem: egy pillanatra sem akarnánk könyvet betonra helyezni. Inkább az állam vagy a hónom alá fogom, asztalra vagy fapolcra teszem... A beton durva felszíne ugyanis feloldhatatlan ellentmondásban van a könyv finom, vékony papírjával és cizellált megmunkáltságával. (Megjegyzem, Breuer Marcel atlantai közkönyvtára - az odalátogató fiatal magyar építészek szerint is - ugyanettől a hibától szenved. Az amúgy monumentális látszóbeton főlépcső és a belső falak némelyike durván üti a könyvekkel foglalkozás hangulatát.) 2: A könyvek nem igényelnek hatalmas tereket, pláne nem tektonikus ősmozgásokat idéző, hullámzó tetőlemezeket. A könyvvel lehetőleg csendben elbújni szeretnénk; a könyv, még ha sok van is belőle, mint a könyvtárban, személyes, meghitt dolgunk. Intim, de legalábbis alkalmazkodó tereket kíván, mint amilyenek a Szabó Ervin Könyvtár központi épületében találhatók, ahol nagyon szépen, érzékeny módon játszott az építész a funkciókhoz illeszkedő térméretekkel. Hazai rossz példa a sásdi műv. központ könyvtárterme, amelyben az aránylag kis alapterületen is sikerült felesleges és nyomasztó monumentalitás-érzetet kelteni.
18:20
@Pákozdi Imre: Csak egyetérteni tudok a hozzászólóval. A finnek, és különösen a Seinäjoki és környékén élő Dél-Pohjanmaa-i emberek azonban nem ennyire patetikusak.
Családi kötődésem van arra, ezért elmondhatom: a pragmatizmus, földhözragadtság és puritán gondolkodás magyar ember számára ismeretlen magasságait (mélységét?) ostromolják. Ez még Finnországban is legendás, a legjobb rendőrök - a finnek szerint - erről a vidékről jönnek.
A könyv az könyv, és ha beton van, akkor oda és arra tesz le. Kész. :)
18:46
@Ferenc2: :-)))