Az alkotó ember felelőssége - Csernyus Lőrinc székfoglaló beszéde

Nemrég tartotta meg MMA székfoglaló beszédét Csernyus Lőrinc, a Pesti Vigadó Makovecz termében. Beszéde három fő részből állt - így az építészetről, az oktatásról, és a Makovecz örökség feldolgozásáról is szó esett - melyet teljes terjedelmében közlünk.   

Legelőször is köszönetet mondok annak a három embernek, akik nélkül ezt a mai előadást nem tarthatnám meg. Csernyus Lőrincnek, az apámnak, Sokoray Lajosnak, az apósomnak és Makovecz Imrének a mesteremnek.

Az előadást pedig ajánlom, e három eltávozott férfi asszonyainak, feleségemnek és gyerekeimnek.

Maga az előadás három részből áll: - az első rész az építészet, - a második az oktatás és építés, a harmadik a Makovecz örökség feldolgozásának jelenlegi állása. Mindhárom részt a címben megnevezett szempont szerint próbálom elemezni.

Az ember Hite nem a vallásból táplálkozik. Hit nélkül ugyanis nem lehet élni. Hit nélkül nem lehet alkotni. Hit nélkül, hogy tervezek házat? A Hit egyik alkotója a hagyomány, a múlt. A másik a jövő. „A jövőbe vetett Hit" mondást mindenki ismeri. Ha a múltat és a jövőt összekötjük a pillanat törtrésze alatti jelenen keresztül vezet az út. Az út maga a Hit. A Hit terhet, feladatot, felelősséget és szeretet ró ránk.

16 éves koromig Budán a Városmajor mellett laktunk. A Kós Károly és Györgyi Dénes által tervezett általános iskolába jártam. A környék másik meghatározó épülete Árkay Aladár városmajori temploma volt. Édesanyám azt szerette volna, ha az egyik fia építész a másik meg orvos lenne. Mivel az orvosi pálya nem vonzott, így választottam az építészetet. Bevallom őszintén még a felvételin sem érdekelt különösebben. Gimnáziumi éveim alatt az irodalom, a zene, a színház és a film kötött le. Minden nyáron leforgattunk egy magunk által rendezett és játszott szuper 8-as filmet. Emlékszem az egyikben statisztának hívtuk Berecz Andrást is akivel egy gimnáziumba jártunk. A tanév alatt pedig színdarabokat adtunk elő. Az egyetem első évének vége felé már-már azon voltam, hogy otthagyom. Nem értettem az előadásokat, a tantárgyak nem kötöttek le, és a jegyeim sem voltak túl fényesek. Mondanom sem kell, hogy avval az építészettel, ami érdekelt volna, (persze ezt még magamnak sem tudtam megfogalmazni) nem is találkoztam. Szerencsére a hangulat és az akkori korszellem nagyon jó volt az építészkaron, főleg a Bercsényi kollégiumban, ahol budapesti létemre nagyon sok időt töltöttem. A szellemi élet frissessége, a koncertek, a kiállítások légköre teljesen egyedi volt az akkori fővárosi kulturális légkörben. És itt volt a ma már legendássá vált Makovecz Imre előadás, ami tulajdonképpen nagyban meghatározta a jövőmet, mert ennek az előadásnak volt egyenes következménye az első visegrádi tábor 1981-ben.

Tulajdonképpen szerencsésnek is mondhatom magam, hogy első éves koromban ott lehettem a kezdeteknél. Ma már történelem, hogy a táborban résztvevőkből került ki a MAKONA Kisszövetkezet tagsága, valamint a Kós Károly Egyesülés építészirodáinak jelentős része. Számomra a Mester és Tanítvány viszony is ekkor kezdődött és 30 évig tartott. Végül is nem hagytam ott az egyetemet. Makovecz Imrén kívül ez még Bitó János tanár úrnak, Sattler Annának és Dobó Mártonnak is köszönhető volt. Ezenkívül Nagy Ervinnek, akinek a terveit dolgoztam fel, rengeteg tapasztalatszerzéssel. 1986-ban megalakult a MAKONA Kisszövetkezet tizenöt alapító taggal. Egyik reggel Imre egy nagy halom fénymásolt tervvel a hóna alatt odalépett az asztalomhoz, letette a rajzokat és így szólt: „fiacskám mától te vagy Csenger főépítésze. Ha megcsinálod, építész leszel, ha nem akkor elküldelek" és kiment a helyiségből. Ennek idén lesz huszonnyolc éve. Tulajdonképpen a szakmai munkásságom gerincét a mai napig ez a feladat adja. Ma tudok csak igazán belegondolni abba, hogy milyen bizalomnak és felelősségnek kellett Imrében lenni, hogy egy ekkora léptékű munkát egy friss diplomás pályakezdőre bízzon. Másfelől mekkora bizalom és felelősség volt a város vezetőiben, hogy elhiggyék a szakértelmünket és építészi képességeinket.

Csengert nem is sorolom a klasszikus főépítészi munkáim közé. Itt egy teljesen új településközpont létrehozása volt a cél, gyakorlatilag kötöttség nélkül. De ennek a központnak szervesen illeszkednie kellett a valamikori mezőváros megmaradt térszerkezetébe. Itt éreztem meg először, hogy mit jelent az alkotó ember felelőssége az ott élő emberek, a település múltja, a környezet és saját maga felé. Ebben a folyamatban nagyon fontos volt Makovecz Imre szerepe. Klasszikus értelemben Ő ugyanis nem védett meg a helyiekkel szemben minket, mikor az elképzeléseinket és terveinket bemutattuk. Ez a mi feladatunk volt. Viszont megvédett Csenger határaitól kifelé a hatóságokkal és megyei építészekkel szemben. Itt jegyzem meg, hogy számomra az építész és főépítész egy és ugyanaz az ember: aki egyszerre tervez, tanácsot ad és persze részt vesz a közösség építés munkájában is. Beke Pál, Varga Tamás, Balipap Ferenc, Vattay Dénes és Péterfi Ferenc közösség fejlesztők nélkül a csengeri történet nem volna teljes. A huszonnyolc éve tartő csengeri jelenlétem fontosabb állomásait mutattam be az előző képeken, majd sorba a többi munkámat. Az ország minden részébe terveztem házakat és nagyon sok meg is épült, tehát elmondhatom, hogy igazi országjáró vagyok.

Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Herenden a Porcelánmanufaktúra felújítási munkáiban Schrammel Imrével dolgozhattam együtt. A homokzsalus beton felület és a modellen még sárkány, majd a valóságban angyal szobrok alapkoncepciója Tőle ered. Ugyanígy a hatalmas sarok tégla pillangó. Az építész az, aki az épített és teremtett környezetéért sokat tehet. Ez felelősséget jelent, mely nem függ a feladat nagyságától. Erre Bonyhád egy jó példa, itt gyakorlatilag csak rossz minőségű, vagy inkább minőség nélküli házakkal kellett foglalkoznom. Ráadásul a beruházások alatt az épületben végig munkavégzés is folyt. De az építész az, aki az épített és teremtett környezet ellen is sokat tehet. És ez sem függ a feladat nagyságától. A főépítész, több mint építész; a főépítész a település szervezője, mércéje: hitele településének, vagy „csak" a lelkiismerete. Ahol nincs, ott baj van. A főépítész településének gazdája reggeltől estig. Ugyanúgy szükség van rá, mint a polgármesterre, tanítóra, papra, orvosra, állatorvosra. Ha az embernek bármilyen jellegű problémája van őhozzájuk fordulhat, orvosolják problémáját. De ki orvosolja az épített környezet által okozott kárt? Ki ad tanácsot az építészeti és tervezési kérdésekben? Ki foglalkozik a település múltjával, jelenével és jövőjével? A település orvosa, a főépítész. Hinnie és hitelesnek kell lennie. Mindkettő nagyon lassan alakul ki, hosszú idő kell hozzá. A főépítészi idő nem mérhető választási ciklusokban. A legjobb mai magyarországi példák már-már életutakat jelentenek.

Mikor a gyerekeim iskoláskorúak lettek, az Óbudai Waldorf iskolába írattuk be őket, így kerültem szoros kapcsolatba a Waldorf pedagógiával is. Ennek egyik eredménye az iskola bővítése, aminek az első üteme meg is épült. Solymáron egy német nemzetiségi óvoda bővítését terveztem. Makói munkáim abba a városfejlesztési koncepcióba tartoznak, amit Búzás Péter polgármester és Makovecz Imre kezdett el. Két éve a város főépítésze lettem. A tanuszoda után a Kálvin téri iskola új szárnya és bejárati épülete következett. A sort a fürdő gyógyászati szárnya zárta. Vélhetően a csengeri munkáknak köszönhetően több megbízást is kaptam Szatmárban. Ilyen volt a tyukodi általános iskolának az étkező és konyha tervezése, és ilyen volt Géberjénben a Jékely-kúria felújítása, valamint a legutóbbi munka Nagygécen. 

Családi házak

A családi ház tervezése az egyik legfontosabb és legnehezebb feladat. Ilyen munkát csak a kölcsönös teljes bizalomra építve lehet elképzelni. Az építésznek egy család teljes életét, azaz a hétköznapokat és az ünnepeket kell megismernie a legapróbb részletekbe menően. Ezért nagyon fontos, hogy az első beszélgetéseken a férfi és a nő is ott legyen. Nem kell szégyellni a magukkal hozott ceruzás vázlatokat, funkciósémákat, sőt bátorítani kell ezeknek az elkészítését. Ma, amikor az építészetben egyre inkább eluralkodik a félkész, kész, mobil termékek jelenléte és az építészetet is a termék kategóriába akarják besorolni az alkotással szemben, akkor a családi házak tervezése még nagyobb felelősséget rak a tervezők vállára. Hiszen az építész a záloga annak, hogy a konfekciós divattermék helyett egy olyan egyedi, testre szabott minőség – a családi ház – jöjjön létre, amely nemcsak a benne élők számára biztosítja az otthon és a családi élet maximális lehetőségeit, hanem még a környezetére is pozitív hatással van. Még négy példát mutatok be.

Oktatás és építés 

E falak között már sokszor esett szó a Vándoriskoláról. Ennek ellenére úgy érzem, hogy pár gondolatot megér egy rövid összefoglalás. Európában első és egyetlen olyan szervezetként jött létre a Kós Károly Egyesülés, amely önerőből tart fenn saját újságot és oktatási rendszert. A KKE Vándoriskolája több mint 25 éves, Makovecz Imre mellett Salamin Ferenc, Turi Attila és 2006 óta én vagyok a vezetője. A középkori céhes rendszerek mintájára létrehozott posztgraduális képzés, a Vándoriskola, Európában is egyedülállónak számít. A Vándorok három év alatt hat Mesterrel dolgoznak együtt; hat eltérő személyiség formálja és tanítja a nála dolgozó vándoriskolást, olykor nem kis küzdelmek árán. A bizalomra épülő kapcsolat nem a pénzről szól, hanem munkáról és a szellemiség átadásáról.

Fontos és elengedhetetlen a Mester, mint személyiség meghatározása. Olyan emberekről van szó, kiknek a szakmagyakorlása elválaszthatatlan karizmatikus személyiségétől, melyre jellemző az empatikus és immaginatív közlési mód, legyen ez személyes találkozás, előadás vagy terv. Beszédmódjával vagy rajzaival a közösség számára befogadható, egyszerűen felfogható dolgokat jelenít meg, melyek mély kulturális tartalmuk ellenére is kerülnek minden olyan közlési módot, viselkedésformát, mely a befogadás ellen hat. A személyesség és példamutatás a Mestereknél nem elmélet vagy morális magatartás, hanem gyakorlat. Ha felfejtjük a Mesterek Mestere viszony időbeli hosszát, visszajutunk a századforduló világába, ahol még a Műhely szó sem volt idegen az emberektől. Véleményem szerint a mai kortárs magyar építészetből hiányzik ez a két kifejezés - illetve ami mögötte van. Külön-külön létezik, hiszen beszélhetünk köztünk élő Mesterekről, de már sokkal kevésbé a Mesterek által működtetett Műhelyekről. A kevés bár nyilván nem teljes körű példából is látszik, hogy a Tanítvány és Mester viszony mennyire kikopott az építésztársadalomból.

A kapcsolat Mester és Tanítvány között nem rögzíthető. Ez egy valós gondolati folyam két ember között, ami egy hidat hoz létre. A hidat félévenként újra meg újra létre kell hozni, és a „hídverések története" minden vándor Vándorkönyvében szerepel. Az évközi képzéseken kívül ugyanilyen fontos része a Vándoriskolának az építés, a kétkezi alkotás. Az eredete a nomád nemzedék tokaji alkotó táboráig és a visegrádi táborokig vezethető vissza.
A Vándoriskola 2003-ben, 2004-ben és 2005-ben részt vett Elzászban az Ungersheim-i falumúzeum meghívására a „Ház Nemzetközi Fesztiválja" rendezvényen, a strassbourgi és a stuttgarti egyetemek építész karának diákjaival együtt. 2003-ban a Vándoriskola résztvevői a kijelölt helyszínre a vándoriskolások közötti belső pályázaton kiválasztott tervet építették meg. A tervező Szabó Gábor volt. A „Gubó" két hét alatt épült meg. 2004-ben Makovecz Imre egyik meg nem épült tervét valósítottuk meg: az 1996-os Budapesti Világkiállításra tervezett hét torony közül az utolsót.

Idén lesz ötödik éve, hogy a Szarvas József színész barátom által létrehozott viszáki Tündérkertben építkezünk. A tábor résztvevői zömében a BME építészkaráról a Turi Attila vezette szerves építészet tantárgy hallgatóiból kerülnek ki. Az elv ugyanaz, mint a visegrádi táborok esetében. Az építészhallgatók a félév során tervet készítenek, majd kiválasztják a legjobbat és az kerül megépítésre. A Tündérkertek lényege, hogy a helyi közösségek őshonos Kárpát-medencei gyümölcsfákat ültetnek és azokat gondozzák ápolják. Itt építettünk a helyiekkel közösen egy börüt, egy csillagot és egy kemence-kápolnát. A legutolsó, a kemence-kápolna kétnyári munka volt, a végén természetesen ünnepséggel. Reményeink szerint idén a munka a Csupor kertben fog folytatódni.

Ha az időben visszamegyünk, mondjuk az óvodás vagy iskoláskorig, akkor észrevehetjük, hogy a közös alkotásoknak ugyanolyan fontos szerepe van, mint az előbb bemutatott példák esetében. A gyerekek esetében a vizuális megközelítés fontos szempont, és a vizuális kifejezés része kell, hogy legyen. A cél az, hogy a felnövekvő generációk a hétköznapi környezetüket értsék és értve, tudatosan alakítsák, hogy azonosulni tudjanak vele, hogy képesek legyenek megfogalmazni és kifejezni annak minőségi szempontjait, saját igényeiket, képesek legyenek másokkal is megosztani azt (a szociális érintkezés, a társas lét szempontjai az érintett környezetben), és konstruktív, proaktív módon alakítani azt. Magát az oktatást, a vizuális nevelést már óvodában el kell kezdeni és folytatni az érettségéig. Nekik teljesen természetes a Makovecz féle narancshámozás is, ugyanis térben látnak. Kis gyerekkel ugyanúgy lehet építeni, mint a felnőttekkel. Harmadik osztályban az építés kötelező oktatási anyag. Gimnáziumban önálló tárgyként oktatom az építészettörténetet. A környezet megismerése akkor jöhet létre, ha aktív, gyakorlati, kreatív módon kerülhet vele kapcsolatba minden korosztály (az idősebbek, azaz a 15-19 évesek egyre inkább valamelyest elméleti szinten is).Jó példa erre a gyertya rajzolás. Az éves munkát valóban egy évig kell készíteni, egy tanulmányt írni hozzá majd az iskola diákjai, tanárok és szülők előtt mintegy 45 percben előadást is kell tartani. A labirintust, mint éves munkát többek közt az építészeti kapcsolata miatt mutatom be. Fontos tudni, hogy a rajzok készítői nem lesznek építészek vagy alkotó művészek. Egyszerűen ez hozzá tartozik az életükhöz.

Makovecz örökség gondozása, hagyaték feldolgozás, elméleti munkásság

Makovecz Imre 2011. szeptember 27-i halála után gyakorlatilag azonnal megalakult a Makovecz Imre Közhasznú Alapítvány.

Részlet az alapító okiratból:
Az Alapítvány célja: Makovecz Imre építészi-tervezői szellemi hagyatékának, az annak részét képező szerzői jogi művek és egyéb alkotások (tervek, írásművek, hanganyagok, stb.) felkutatása, összegyűjtése, tudományos-szakmai feldolgozása és gondozása, Makovecz Imre alkotói életművének megőrzése. Ezzel összefüggésben az Alapítvány segítséget kíván nyújtani a Makovecz életműhöz tartozó alkotásoknak és az ekként feltüntetett, de ténylegesen nem Makovecz Imrétől származó művek azonosításban, illetve megkülönböztetésében, valamint az életműhöz tartozó művek hitelesítésében.  Az Alapítvány célja a Makovecz Imre által tervezett épületek, mint a magyar kulturális örökség részeinek nyilvántartásba vétele, helyi, illetve műemléki védelem alá helyeztetésének kezdeményezése és katalogizálása Magyarország határain belül és azon kívül is, és ezen épületek fennmaradásához, eredeti állapotukban való megmaradásához támogatás nyújtás.

Az Alapítvány további célja a Makovecz életművel kapcsolatos tudományos kutatói-elemzői tevékenység mellett a fiatal, tehetséges építészek nevelésének, oktatásának támogatása, részükre ösztöndíjak nyújtása, illetve segítésük tanulmányaik folytatásában.

Az Alapítvány által végzendő közhasznú tevékenységek a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. § c) pontja szerint:
3. tudományos tevékenység, kutatás,
4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés,
5. kulturális tevékenység,
6. kulturális örökség megóvása.

Az előadásomban az Alapítvány eddigi tevékenységéből a hozzám köthetőkkel foglalkozom. A hagyaték feldolgozása szinte azonnal megkezdődött. Az elmúlt négy évben gyakorlatilag a végére jutottunk a tervek összegyűjtésének rendezésének és digitalizálásának. Most már átlátható az építészeti életmű tervezési oldala. A munkában egyetemisták, vándoriskolások segítettek. Ezenfelül külön megemlítem Dobrosi Tamás, Fülöp Tibor, Turi Attila építészeket, akik nélkül most nem tartanánk itt. Körülbelül ezer dossziét, mappát, rajzhengert kellett átnézni, ellenőrizni. Egy véletlen szerűen kiválasztott terven mutatom meg a folyamatot. Evvel a munkával párhuzamosan készült a kép és hanganyagok digitalizálása Turi Attila vezetésével. Elkezdtem az írásinak szkennelését és rendezését. A hatalmas mennyiségű fénykép anyagról nem is beszélve.

Az MMA és a Nagy Ervin vezette országos főépítészi iroda támogatása nélkül nem tartanánk ma itt. 2014 . március 17.-én itt a Vigadóban nyílt meg az …összekötni az eget és a földet…. című kiállítás Makovecz Imre munkásságából. A kiállítás kurátora Mezei Gábor volt. Ezt a mai napig is ebből az anyagból építkező kiállítások sokasága követte. Belgrád, Berlin, Magyarkanizsa, Debrecen, Temesvár, Pozsony, Kolozsvár, Lendva, Szófia, Helsinki, Bécs. Idén Moszkvában és Kassán lesz kiállítás megnyitó. Jövőre Krakkóban. Ahogy a névsorból is látszik, sokkal nagyobb az érdeklődés külföldről és a határon túli területekről, mint itthonról. Tavaly november 20-án nemzetközi építészkonferenciát rendezett az Alapítvány a Vigadó Makovecz termében. A héttorony fesztivál idén már ötödik alkalommal kerül megrendezésre. Ez az egyetlen vándorló fesztivál, mely egyszerre építészeti és zenei eseménysorozat. A helyszínek nagy részén Makovecz Imre által tervezett épületekben zajlanak a koncertek és a kiállítások és előadások. A vándor anyag évről-évre bővül, így a Vigadó-belivel együtt két egymást kiegészítő dokumentáció is rendelkezésre áll további rendezvények céljára. A héttorony fesztivállal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy minden évben továbblépünk és új helyszíneket keresünk fel. Idén először szerepelnek a programban a tervezett Makovecz-út helyszínei. A Makovecz Imrével foglalkozó kormányhatározatnak köszönhetően idén megkezdi működését a Makovecz Imre Emlékház és Kutató Központ. Az egy helyen lévő archívum és kiállítás mellett a célunk az, hogy az épületben egy folyamatos állandó szellemi műhely is működjön. Zenei rendezvények, előadások, rajzoktatás, rendszeres fórumok megrendezése szerepel a terveink között. Ebben a munkában is természetesen számítunk az MMA és a KKE együttműködésére.

2014 szeptembere óta veszek részt a Művészetelméleti Tagozat munkájában és 2015 májusától vagyok az MMA levelező tagja. Sokan kérdezték, hogy miért nem az építész tagozatba jelentkeztem? Remélem, hogy az előadásból kiderült, hogy, amik engem foglalkoztatnak, talán jobban illeszkednek az elméleti tagozat tevékenységébe. A tagozat szorosan együttműködik a módszertani és elméleti intézettel. Ennek keretében Sulyok Miklós és én egy-egy külön tanulmányt írtunk a kortárs magyar építészet jelenlegi helyzetéről. Ezek a tanulmányok képezhetik az építészeti módszertani vizsgálatok és kutatások alapjait. Mivel az építészet nem választható el a többi művészeti ágtól és a társadalom szociális problémáitól, ezért azt gondolom, hogy ezeknek a kutatásoknak, előadásoknak és könyvek megjelentetésének az elméleti tagozat biztos hátteret tud nyújtani.

Befejezésül

El kell fogadni egy világméretű értékrendváltozás bekövetkeztét, mely főként a haszonszerzés irányába tolódott el és egyre inkább ez érdekli az embereket. Új fogalmak jelentek meg, mint a design-architektúra vagy a terméképítészet. Ez az értékrendváltozás ugyanakkor káros. Nekünk tudnunk kell, hogy az építészet akármilyen is lesz (műanyag, eldobható, interaktív, 3D-s gépből kinyomott, stb.), mindig is az embert körülvevő környezetet hozza létre. Tehát értéket kell teremtenie. Értékeket csak hiteles és felelősséggel bíró ember tud alkotni. Mi építészek, akiknek ez a szelet jutott, ennek az értékeit kell megőriznünk, továbbadnunk, kibontakoztatnunk, hogy a művészet legősibb, legszentebb hivatását betöltve a katarzissal gyógyítani legyen képes. Hisszük, hogy környezetünk legfőbb tartalma a többi ember, és feladatunk az életben azokhoz kötődik, akikkel együtt, egy időben adatik élnünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Csernyus Lőrinc