| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Emberek/Portré

Mániákus várostervező: Blanche Lemco van Ginkel

1/5

Blanche Lemco van Ginkel. Fotó: Akik városokkal álmodnak c. film

Az 1967-es montréali világkiállítás terve

Manhatten forgalmának tanulmányozása, New York 48. utca és a Ginkelvan terve, 1970. Forrás: Centre Canadien d’Architecture

CIAM ’59 találkozó, Otterlo

Blanche van Ginkel és férje, Sandy van Ginkel az 1950-es években alapítottak építész irodát Montréálban. Fotó: Van Ginkel Associates

?>
Blanche Lemco van Ginkel. Fotó: Akik városokkal álmodnak c. film
?>
Az 1967-es montréali világkiállítás terve
?>
Manhatten forgalmának tanulmányozása, New York 48. utca és a Ginkelvan terve, 1970. Forrás: Centre Canadien d’Architecture
?>
CIAM ’59 találkozó, Otterlo
?>
Blanche van Ginkel és férje, Sandy van Ginkel az 1950-es években alapítottak építész irodát Montréálban. Fotó: Van Ginkel Associates
1/5

Blanche Lemco van Ginkel. Fotó: Akik városokkal álmodnak c. film

Az 1967-es montréali világkiállítás terve

Manhatten forgalmának tanulmányozása, New York 48. utca és a Ginkelvan terve, 1970. Forrás: Centre Canadien d’Architecture

CIAM ’59 találkozó, Otterlo

Blanche van Ginkel és férje, Sandy van Ginkel az 1950-es években alapítottak építész irodát Montréálban. Fotó: Van Ginkel Associates

Mániákus várostervező: Blanche Lemco van Ginkel
Emberek/Portré

Mániákus várostervező: Blanche Lemco van Ginkel

2020.02.21. 07:08

Cikkinfó

Szerzők:
Fürdős Zsanett

Földrajzi hely:
Kanada, Montreal

Építészek, alkotók:
Blanche Lemko van Ginkel

Dosszié:

Montréal óvárosának fejlesztésével beírta magát a történelembe, igazi világpolgár, akinek a nagy egész és az ember a legfontosabb. Blanche Lemco van Ginkel innovatív ötleteivel, az építészet oktatásában eltöltött majd 50 évnyi tapasztalatával úttörőnek számít a szakmában. És persze ő volt az első női dékán a Torontói Egyetem Építész és Tájépítész Karán (és egész Kanadában). 

A városok ma meghatározó szerepet játszanak életünkben, ma a világ népességének 55%-a él városokban, és ez a szám rohamosan nő. Az urbanizáció egyre gyorsabban és nagyobb mértékben történik, mint valaha. De vajon a városi élet minősége is ilyen ütemben javul? Nem feltétlen. Ha közelebbről megvizsgáljuk városainkat, jelentős problémákkal találjuk szembe magunkat. Olyan komplex kihívásokkal, mint a növekvő populáció, az autók káosza, a sűrűsödő beépítések és a ritkuló zöldfelületek. A társadalmi egyenlőtlenség, a gettósodás, a vallási és faji feszültségek, és a klímavészhelyzet. Városi életünk minőségét számos szociológiai és gazdasági faktor határozza meg, és ahogy növekszik, úgy válnak ezek is árnyaltabbá. Ha ez most egy disztópikus regény eleje lenne, valószínűleg lineárisan haladnánk a komor végkifejlet felé, ám ez a cikk egészen másról szól. Ezek a problémák mindig is léteztek, ám tény, hogy ma súlyozottan találjuk szembe magunkat velük, mely nemcsak a városok, de az emberek mentalitásának újragondolását is igényli.

Blanche van Ginkel és férje, Sandy van Ginkel az 1950-es években alapítottak építész irodát Montréálban. Fotó: Van Ginkel Associates
5/5
Blanche van Ginkel és férje, Sandy van Ginkel az 1950-es években alapítottak építész irodát Montréálban. Fotó: Van Ginkel Associates

Valami ilyesmi történt az ´50-es, ‘60-as évek Kanadájában is: Blanche Lemco van Ginkel építész, várostervező és tanár emberközpontú, fenntartható és új ötletekkel teli, modern városokról álmodott. Ő nem az autóknak, nem a fejlesztőknek és beruházóknak tervezett, hanem az embereknek. Nem a mának tervezünk, hanem a jövőnek, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a közösség vágyait és a funkciót vegyük alapul." Számára sokszor a nagy egész fontosabb volt, mint a részletek. Gondolkodásmódjának máig jó példája Montréal óvárosának megmentése, amit férjével, Sandy van Ginkellel közösen vittek végbe. Az építész házaspár az 1950-es években érkezett Montréálba, és rögtön felfigyeltek az elhanyagolt, értékes épített örökségekben gazdag városrészre.

Kanadában ekkoriban nem, vagy csak keveset foglalkoztak az örökségvédelemmel, így a városlakók sem törődtek a környék építészeti értékeivel – többek között a 16. és 17. századból való megóvandó épületekkel. Mivel ebben az időben Montréal rohamos fejlődésnek indult, a fejlesztők az óvárost szerették volna jelentősen átformálni. Vagyis: kiszélesíteni az utakat, lerombolni a – ma már műemlék – házak többségét és egy olyan autópályát építeni, mely jelentősen roncsolta volna a városszövetet a vízpart elpusztításával és a város átvágásával. Blanche van Ginkel viszont jobb megoldással állt elő: a tervezett autóutat körbevezették a környéken, így megmaradt az az utcakép, mely ma is a város fontos építészeti öröksége. A projekt akkora siker volt, hogy hatására Kanadában létrejött a várostervezés mint szakma. 

Manhatten forgalmának tanulmányozása, New York 48. utca és a Ginkelvan terve, 1970. Forrás: Centre Canadien d’Architecture
3/5
Manhatten forgalmának tanulmányozása, New York 48. utca és a Ginkelvan terve, 1970. Forrás: Centre Canadien d’Architecture

Blanche van Ginkel építészetét mélyen áthatja a társadalmi elköteleződés és az a vágya, hogy kényelmes, modern környezetet teremtsen az embereknek, ahol jó lenni, ahol megjelennek a közösségek és ahol virágzik a kultúra. Ezzel a céllal vizsgálta és adott be javaslatot 1970-72 között Manhattan városi forgalmának javítására, melyben a gyalogosbarát, sétálható várost és a tömegközlekedés fejlesztését favorizálta - épp úgy, ahogy ma tesszük oly sokan -, megelőzve ezzel korát. Ma is ezekkel a törekvésekkel találkozunk, és – szerencsére – egyre több helyen valósulnak meg a pozitív példák. Egyébként a forgalmi dugókat egy hibrid-elektromos kisbusszal szerette volna enyhíteni, férjével terveztek is egy prototípust: ez a Ginkelvan (zseniális szójáték!). 

Az építész-várostervező mindig is nagyléptékű projektekkel foglalkozott, amelyekben fontos szerepet töltött be az innováció, a történelmi kerületek megőrzése, a fenntarthatóság és az érzékenység, mindezt sok esetben merész formavilággal kombinálta. Olyan mesterektől tanult, mint Walter Gropius és Le Corbusier, utóbbival részt vett az Unité d’Habitation tervezésében is, az ő nevéhez fűződik a tetőn lévő játszótér. Egyetemi éveit az 1940-es években kezdte, az első nők egyike volt Kanadában, aki építészetet tanult, és ezt az elsőbbséget folytatta is: jött Kanada Királyi Építészeti Intézete, az Amerikai Építészeti Intézet, az Association of Collegiate Schools of Architecture – ahol elnök volt –, és végül 1980-ban a Torontói Egyetem Építész és Tájépítész Karának dékánsága, nőként ebben a pozícióban ő volt az első egész Kanadában. Sőt, amikor építészeti praxisát 1952-ben elkezdte, rajta kívül csak 3 másik nő tervezett a térségben. Blanche van Ginkel nemcsak tervezőként alkotott jelentőset, hanem majd´ 50 évig tartó oktatói tevékenységével és az építészetről, várostervezésről és oktatásról vallott gondolatainak lejegyzésével, valamint filmek rendezésével is. Montréál óvárosának megmentésén túl olyan projektek fűződnek nevéhez, mint az Unité d´Habitation tetőteraszának tervei, a ´67-es montréali világkiállítás master planje vagy az Új-Fundland szigeti Browning park revitalizációja.

Az 1967-es montréali világkiállítás terve
2/5
Az 1967-es montréali világkiállítás terve

Ebben az időszakban, egy olyan világban, ahol a férfiaké a vezető szerep, nőként érvényesülni sokszor csak hatalmas akadályok legyőzésével, mély elköteleződéssel és akaraterővel lehetett – az élet bármely területén, nem csak építészként. Ugyanakkor ezek a nők rengeteg innovatív ötlettel álltak elő, melyek alkalmazásával érzékenyítették, fejlesztették és kibővítették – jelen esetben az építészet területét. Amíg sokan azon gondolkodnak, hogy a szakma mely területein van a nők helye, addig ezek a nők épületeket, élettereket és városokat terveznek. Sikerrel. Épp úgy, mint bárki más. Blanche van Ginkel – aki köszöni szépen, nagyon jól van így 96 évesen – pedig egy olyan izgalmas és tartalmas pályát tár elénk, amelyből méltán tanulhatunk. Főleg, ha városaink jobbá és élhetővé tételén gondolkodunk.


Fürdős Zsanett

Sorozatunkban azokat az építészeket, várostervezőket, táj- és belsőépítészeket mutatjuk be, akik úttörőknek számítanak szakterületükön, akik az élhető városokban, az élhető terekben és az emberekben hisznek. Akik sosem szűnnek meg a jelen és a jövő kihívásain gondolkodni és ezekre megoldást találni. Azokat, akik munkássága, élete inspiratívan hat ránk  ám ebben a sorozatban most a nőké lesz a főszerep.

Címlapfotó: Részlet az Akik városokkal álmodnak című filmből. A filmet március 7-én, a Budapest Építészeti Filmnapok keretein belül vetítik a Toldi Moziban. 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Salgótarjáni utcai zsidó temető // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:15
9:15

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Idén lesz 150 éves Budapest legkülönlegesebb zsidó temetője. Tervezett ide monumentális síremlékeket és ravatalozót Lajta Béla, és számos nagy múltú zsidó család tagjait temették itt el, melyek közül méretében kiemelkedik a Hatvany-Deutsch család mauzóleuma. A temetőt az 50-es években bezárták; különleges hangulatát az ősi motívumokat és modern formákat ötvöző síremlékek, és az azokat fokozatosan visszahódító természet dzsungele adják.

Design

Premontrei templom, Ócsa // Egy hely + Építészfórum

2024.03.20. 14:14
8:50

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.

800 éve épült Magyarország egyik legszebb román kori erődtemploma, a premontrei bazilika. Az Egy hely új részéből többek között kiderül, hogy miként alakult a román, gótikus és barokk stíluselemeinek keveredése, és hogy milyen filmes produkciók díszleteiként szolgált.