Zalotay Elemér 25 évesen diplomázott a Műegyetem Lakóépülettervezési tanszékén. Már ekkor dolgozott fő művén, a lakhatási válság enyhítésére hivatott, egy kilométer hosszú, negyven emeletes szalagház koncepcióján, amit a nemzetközi sajtó érdeklődve fogadott, a hazai szakma azonban elutasította. Első épülete 1967-re készült el.
A hatvanas évek elején ötször is munkahelyet váltott építész erős ellenszélben, de folyamatosan dolgozott az óriás szalagházon, közben pedig a Vas Megyei Tervező Vállalatnál kapott hosszabb távú állást. A sárvári bőrdíszmű-telephely és szolgáltatóház különleges gyártó-és irodaépülete a város egyik főútján készült el, és főbb arányait, motívumai 58 év után is megmaradtak.
A homlokzat síkjából kilépő vasbeton gerendák rendszere az építész későbbi munkáin is visszaköszön. Az eredeti nyers beton, és szürkére vakolt falak azonban már néhány éve is teljes felújítás igényeltek.
Az épület a 2020-as évek elején újult meg, aminek eredményeként az energiafogyasztása a tizedére csökkent, eredeti színvilága azonban átalakult.
Az utcai homlokzat gazdag motívumai fölött áll a hajó parancsnoki hídjára emlékeztető igazgatói iroda.
Bár az épület eredeti, szürke színe egyelőre elveszett, a felújítás megteremtette a lehetőséget a szerkezet hosszabb távú megőrzésére, és a távoli jövőben egy esetleges eredeti állapotot célzó, következő felújításra.
Szintén 1967-ben, de merőben más stílusban készült el a Bajti dugványtároló, azaz hivatalos nevén az Erdészeti Tudományos Intézet Bajti Csemetekertjét kiszolgáló gazdasági épület. A tetőgerinc lehajlása nem hiba, tervezett forma.
A Sárvártól mintegy két kilométerre, északnyugatra álló épület a jövő klímaváltozás-álló erdőalkotó fáinak fontos génbankja, de mellette a hatalmas csemetekert dolgozóit is szolgálja, pihenőkkel, konyhával, raktárakkal.
A szerkezet különleges formáját nem indokolta a benne lévő technológia, a tervező sokkal inkább az új építőanyagok és tervezési elvek főpróbájának, demonstrálásának szánta.
Az épület a dolgozók szerint ugyan számos praktikussági, használhatósági gonddal küzd, a szűk ajtóktól a szemmagasságú kilátás hiányáig, de állapotát igyekeznek megóvni, és előzetes egyeztetés alapján szakmai látogatókat is fogadnak, a közterületről egyébként nem látható helyszínen.
Míg a két hatvanas évekbeli épület hétköznapi gyártási és erdőművelési célokat szolgál, a Szombathely belterületén álló csillagászati obszervatóriumnak különlegesebb feladat jutott.
Az egyszerűen csak szputnyiknak nevezett építmény 1968-ra készült el. Két oldalt konzolosan kinyúló vasbeton gerendái a síneken mozgó, nyitható tető megtámasztását szolgálják.
A kerek kupolával fedett, hagyományos távcsőépület már tíz évvel később épült, eredeti műszere már főként csak oktatási célokat szolgál. A Zalotay-féle építményben azonban modern spektrométerek ma is hálózatba kötve, aktív részesei a nemzetközi tudományos munkának.
Az alapvetően zárt kutatóintézet előzetes egyeztetéssel látogatható, sőt, az első negyed holdfázishoz legközelebbi péntek estéken nyilvános esti észlelést és tárlatvezetést is tart a személyzet. A modern műszerek épülete ilyenkor ugyan zárva marad, da a helyi családok közt népszerű a program.
Az 1970-re elkészült sárvári szolgáltatóház a városközpont forgalmas utcájában, már kompromisszumosabb kialakítással épült.
1970-re úgy tűnt, hogy megvalósulhat az építész álma a szalagházról, azonban a Tapolcai Juhász Gyula utcába tervezett épület mérete több ütemben csökkent, végül egyetlen emelettel és 22 lakással épült meg. Közben Óbudán ekkoriban kezdődött a hagyományos nagypaneles „faluház” építése.
Az alacsony, sűrű beépítésű tömbben később két további mini szalagház is épült, igazodva az első épülethez, míg a város nagy lakótelepe két évvel később valósulhatott meg, a Kiss Tamás tervezte híres Y-házak formájában. Zalotay 16 elutasított útlevélkérelem után 1973-tól utazhatott nyugatra, első útján Svácjba disszidált.
