A Badacsony jó minőségű vulkáni bazaltját már a 20. század eleji vasútépítés előtt is hasznosította az építőipar. A hegy északi oldaláról drótkötélpálya vezetett a közeli kikötőbe, a balatoni teherhajók pedig a déli parti vasút felé ingáztak. A kőbányászat máig jól látható tájsebeket hagyott a hegyen.
A 20. század eleji, drága szállítóeszközök korában a helyben bányászott kő nagy érték volt. Nem csak a belőle épült falak, de a hegyoldal néhány útja is állja még a forgalmat. Az útalap amortizációja és felújítása után pedig a kopásálló kövek újra és újra lerakhatók.
A kőbányászat fellendülésével az 1920-as években Badacsonytomaj számára kezdett kicsivé válni az akkori barokk templom, aminek szerkezetét a közeli bányászat is megviselte. Az új templom és parókia 1935-re készült el.
Az országosan egyedülálló, bazaltból épült, vakolatlan templom építőanyagát a bányavállalat biztosította. Építésze a kor egyik legfoglalkoztatottabb középülettervezője, Dr. Fábián Gáspár volt.
Az épületegyüttes a környék egyik első példája arra, hogy a bazaltból épült falak vakolás nélkül, nyers formában is alkalmazhatók.
A vakolat nélküli bazalt felületek túlélték a kőből épült falak korát, és a város vasútállomásának negyven évvel későbbi megépítésekor is meghatározóak maradtak.
A szomszédos Badacsony állomás még a 20. század elejének jegyeivel épült. Az épület látható kövekben kevésbé gazadag, a környezete annál inkább.
A vasútállomásról kiérve, a látogatók elé tárul a Badacsonyi hajóállomás környezete. Egyik legmeghatározóbb épülete az 1962-ben épült Tátika bisztró, aminek teljes felújítása másfél éve fejeződött be.
A kor modern építészetének másik megbecsült példája a szemközti alsó bazársor, szintén frissen felújított állapotban, ami a Tátikával ellentétben valóban aktív használatban van az év nagy részében.
A hosszan elnyúló tér vasúton túli részének ikonikus épülete a Poharazó. Tervezője, az eddigi két épülethez hasonlóan, Callmeyer Ferenc, akinek egyik fő műve lett az itteni turisztikai épületegyüttes kialakítása.
A szocreál építészet évei után, 1957-ben elkészült Poharazó keleti fali ablaksora mai szemmel is rendkívül egyedi és figyelemre méltó alkotás.
A tér későbbi épületeinek falai látványosan mesélnek a közelmúlt átépítéseiről is.
A badacsonyi vasútállomás pompás fasorának dísze a buszmegálló bazalt várója.
A hegy oldalában több elhagyott présház is várja a sorsának jobbra fordulását. Bár építőanyaguk eredendően tartós, a tető pusztulása itt is megnyitja az utat a gyors állapotromlás felé.
A régi présházak közé épült újabb nyaralók a legtöbbször ha nem is falazó, de burkolóanyagként továbbra is magukon viselik a hegy kövét, színét.
A hegy felső bazaltszikláinak tövében áll a klasszicista Sebes-villa, ami az elmúlt években kapott alapos felújítást, eredeti présház és szállás funkciójának megőrzésével. A hegy itteni részén 180 éve gazdálkodó Békássy-család tulajdona.
A közelmúlt felújítási során a kőanyagot helyi bontásokból, esetleg a közeli bezárt kőbányák udvaráról szerzik be, míg tanusított minőségű építőanyagot a ma is működő uzsai és vidornyaszőlősi kőbányák biztosítanak.
Badacsonytomaj fölött 17 stációból álló kálvária-sor vezet fel a település szélétől egészen a hegy sziklás pereméig. A régi kövek itt egészen új, három éves építményeket alkotnak.
Az út végállomása, a Szent István Király templom, a kőbánya lebontott barakkjainak anyagából épült, 2014-ben.
A Jankovics Tibor DLA tervei szerint épült kápolna megalkotásánál fontos szempont volt, hogy „az épület a környezet elidegeníthetetlen, szerves részét képezze, és úgy hasson, mintha örökké ezen a helyen állt volna”
A romos állapotú, épphogy csak álló présházak megőrzéséhez látványos példa a közeli Kőház nyaraló. Az Arkt Építész Stúdió által tervezett felújítás során lényegében önálló könnyűszerkezetes épület épült a falakon belül, így biztosítva a hőszigetelést és modern épületgépészet elhelyezését az eredeti külső mögött.
