Nézőpontok/Vélemény
1/19
A híd 1896-ra készült el, még Ferenc József -híd néven, amit egészen 1946-ig viselt. Az október 4-én megtartott átadáson az utolsó, ezüstből készült szegecset maga az uralkodó verte be.
A statikai terveket a kor legnevesebb acélszerkezeti mérnöke, Feketeházy János készítette, akinek neve a képgalériák közt korábban az Operaház és a Keleti Pályaudvar tetőszerkezete kapcsán szerepelt, de a Szabadság-híd mellett korának további három Dunahídjának tervezésében is főszerepet vállalt.
A távolról függőhídnak kinéző Szabadság-híd valójában két merev rácsos tartó, amit egy rövid befüggesztett középrész kapcsol össze. A skóciai Fort-hídhoz készült illusztráció (amelynek építését a Szabadság-híd későbbi tervezője személyesen tanulmányozta) kisebb eltérésekkel, de szemléletesen bemutatja a híd erőjátékát.
A középső nyílás belső, 47 méteres darabja, azaz a Gerber-tartó, egy különálló hídszerkezet, ami csupán négy vaskos tengelycsuklóval kapcsolódik a híd többi részéhez.
A középső tartó miatt aszimmetrikusan terhelt konzolokat a hídfőkbe épített 609 tonnányi ellensúly tartja biztosan a helyükön.
A teherviselő szerkezet Nagy Virgil építész munkájával nyerte el végső, szecessziós stílusú formavilágát. A hídfők négy, bronzból készült turul-szobra a Duna nulla szintje fölött 46 méter magasan adják a híd legmagasabb pontját.
A második világháborúban a Szabadság-hidat is aláaknázták, azonban a robbanószerkezetek felét idő előtt működésbe hozta egy becsapódó lövedék. A híd így társainál kisebb sérülést szenvedett, három hónap után pontonhidat fektettek rá, újabb másfél év múlva pedig ez lett az első, teljesen újjáépült dunai híd. Forrás: Fortepan
Bár az elsőként megépült dunai átkelő a Lánchíd, ma összességében a Szabadság-híd tekinthető a legöregebbnek, mint az egyetlen nagy híd, ahol a szerkezet nagyobbik felét sem a háborús pusztítás, sem a későbbi felújítások során nem cserélték új gyártásúra.
A 170 méteres középső támaszköz a legnagyobb rácstartós hídnyílás az országban, ennél nagyobb támaszközt csak függesztett hidak és ívek hidalnak át.
A híd turisztikai értékét márciusban tovább fokozza a Gellért-hegy déli nyúlványának mandulafája. Óránként akár több száz fotó készül a virágzó lombozat mögött álló Szabadság-hídról.
Nem kevésbé autentikus a Gerber-tartó felső öve, mint a város egyik legjobb panorámájú, bár nem a legbiztonságosabb szabadtéri kávézója.
Maga a híd a főváros legrövidebb Dunahídja, bár ebben az is szerepet játszik, hogy nem íveli át a felső rakpartokat -szemben a szomszédos Erzsébet-híddal, ami alatt maga a meder bő tíz méterrel keskenyebb.
A híd acélszerkezetének súlya mintegy 6000 tonna, és még körülbelül tized ekkora terhet képes hordozni csúcsforgalom idején. 330 méteres összhossza a hőtágulás miatt maximum 32 centimétert változhat tél és nyár között.
A felszerkezet színe az 1946-1980 közti időszakot leszámítva a tradicionális "hídzöld" - a harmincnégy éves kivétel azért volt, mert a világháború utáni évben képtelenég volt ilyen mennyiségű zöld festéket beszerezni. Forrás: Fortepan
A híd utolsó felújítása 2009-re ért véget. Utolsó lépésben, már a villamosforgalom helyreállítása után kerültek a hídra az addigi, egyszerű közvilágítási lámpákat váltó, gazdagon díszített kandeláberek.
A dunai hidakon fizetendő vámot 1918-ban törölték el, a második világháború végére pedig a város összes vámszedőháza eltűnt. Az egyedüli kivételek a Szabadság-híd pesti épületei.
A déli vámház ma a hídmester irodája, míg az északi a Múzeum kezelésében áll, ez utóbbiban jelenleg a világ legkisebb közlekedési témájú állandó kiállításának ad otthont. Október 12; 19; és 26. délutánjain a nagyközönség számára is nyitva áll majd.
A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy négy turulmadárral díszített, függőhíd jellegű Szabadság-híd hazánkban nem csak a Dunát, de a pétfürdői Ifjúsági-tavat is átíveli.
A pétfürdői híd elképesztő acél térváza persze már nem Gerber-tartós, konzolos hidat, csupán egy folytatólagos többtámaszú tartót jelent, dilatációs szerkezetek nélkül. A híd története, alkotóinak kiléte az 1940-es évek homályába vész, de ma is, mint a városka egyik büszkesége, kitűnő állapotban szolgál.
