A 2010-es Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilon külső és belső kialakítása
díjazásban nem részesült terv
szerzői: Mújdricza Péter, Nassli Viktor
A szakralitás nehezen megfogható minősége...
Szerkesztői megjegyzés: a közlés időpontja nem véletlen, röviddel a pályázati vita előtt teszünk közzé egy díjazatlan pályaművet. Ajánljuk a tisztelt olvasók, valamint a többi pályázók figyelmébe, feltételezve, hogy ez a pályamű is elő tudná teremteni „a szakralitás nehezen megfogható minőségét”. Ajánljuk tehát – ismét! – a zsűri tagjainak is, esetleg most másképp látják, bár eső után köpenyeg...
Vargha Mihály
A díjazásban nem részesült 5. sorszámú terv
szerzői: Mújdricza Péter, Nassli Viktor
Építészeti műleírás
Adhat-e óvatosan optimista reményt a „Jobb város, jobb élet” gondolatkör teljesebbé tételére a Gömböc, mint ideális test, valamint Gábor Dénes találmányának, a hologramnak egymást felerősítő bemutatása a 2010-es Sanghaji Világkiállítás Magyar Pavilonjában?
A téralakításról
A pavilon főhomlokzatát a Gömböc logojának a torony „második szintjére” való függesztésével hangsúlyozzuk ki, tehát a látogató a Gömböc logoja alatt áthaladva közelítheti meg a bejáratot. A torony vízszintes fedését üvegtetőre javasoljuk átalakítani, hogy a Gömböc logo-jának árnyéka, a napjáráshoz alkalmazkodva, napóra-szerűen simítsa végig a pavilon főhomlokzata előtti teret. A tér burkolatát homogén, kerekesszékkel is könnyen járható, csúszásmentes, megjelenésében folyami kavicsokra emlékeztető járófelülettel javasoljuk kialakítani, amely a fény-árnyék kontrasztját is lehetővé teszi. Az üvegtetővel ellátott fedett-nyitott előteret két oldalról folyami kavicsok acélhuzalokra történő felfűzésével kialakított homlokzati szélhárfával, valamint a bejárati szakaszt közrefogó, néhány méter széles víztükröző felülettel erősítjük fel, melyek a főbejáratot „alaprajzilag” is körbe ölelik. Esős idő alkalmával az üvegtetőkről az esővíz, a folyamikavics-szélhárfák „vezetésével” a homlokzatot körbeölelő víztükörbe csorog. A Magyar Pavilon felirat a legtöbb nyelven fekete, magyarul, angolul és kínaiul piros színben, enyhén ferde sorokban jelenik meg a főbejárattól balkézre eső, a VIP termet is magába fogadó épülettömegre tekeredve.
A pavilonba belépve egyszintes, sötét mennyezetű, aszimmetrikus elrendezésű, sötét térbe érkezünk. A szemközt húzódó kőfalon megjelenik a sajátos, keljfeljancsi hangulatú Gömböc felirat, az Ö betűk közül a felső – naplemente-szerű borostyán színben, az alsó Ö-tükörkép valamivel halványabb, mintegy „megtükrözött” színben dereng. A tér aszimmetrikus helyzete a Gömböc instabil egyensúlyi helyzetéből következő, aszimmetrikus mozgását, „kezdeti vetődését” próbálja térben megragadni. A Platón barlangját megidéző sötét térből felvillanó fénnyel a találmány kiötlésének pillanatára szeretnénk emlékeztetni. Lassan akklimatizálódunk a félhomályhoz, majd a kőfalat balról súroló fénysugárra reagálva, elindulunk a kibontakozó, egykarú lépcső felé, amelyen az emeleti galériára érkezünk. Kerekesszékkel közlekedő társaink a lépcső vonzásában elhelyezett liftet vehetik igénybe a feljutáshoz. Mind a liftből, mind a lépcsőről egy fedett-nyitott, a látogatók fogadására, eligazítására szolgáló térbe jutunk, szemközt mellmagasságban elnyúló üvegpulttal. Az üvegpulton különböző, a „Jobb élet, jobb város” és a Gömböc kapcsolatát feltáró tematikájú kiadványok, mellette ülőpadot találunk, nem utolsó sorban a vendégeket fogadó személyzet kényelmét is szolgálva. A kőpad mellvédje felett a főbejáratról már ismerős, folyami kavicsokból készített szélhárfa beltéri megfelelője átlátszó „térfalként” jelenik meg, mögötte-alatta a VIP folyosót sejtetve, annak nagybelmagasságú, nagylevegőjű terét is határolva.
A kiállítótéri galériára érkezve egy, az épület teljes szélességében húzódó „parancsnoki hídra” érünk. Innét felmérhetjük, áttekinthetjük a teljes kiállítóteret. A „parancsnoki hídon” végigsétálva, balról, a mellvédként is szolgáló, enyhén döntött üvegfelületű vitrinek tartalma készítheti fel a látogatókat a Gömböccel, mint találmánnyal történő találkozásra. Jobb oldalt, fejmagasságig emelt, négyzet alapú hasáb podesztek sorfala olyan gömböcöket mutat be, amelyek készítésük során valamilyen apró hiba következtében, akár 16 egyensúlyi helyzettel is rendelkeznek. E podesztek sorfala mentén ellépve, egy nagybelmagasságú vetítőterembe fordulhatunk, ahol kényelmes fotelekből kivetítőkön tanulmányozhatjuk a Gömböc és alkotói történetét. A vetítőterem – kívül-belül fekete felületű, a kiállítótérből visszapillantva is hangsúlyos – hatalmas fekete-dobozként megjelenő elem, amely a tömegével ránehezül a bejárati térre, erősítve annak barlangszerűségét.
A vetítőtermet elhagyva ötlik csak szemünkbe igazán a kiállítótér keleti falára feszített hatalmas vitorlavásznon nagy méretben megrajzolt, a Gömböc „viselkedését” leíró matematikai függvény hullámrajza, amely a kiállítótér magassági tagolásának ihletője is lehetne. A függvény hullámrajza mögött a Kisgömböc közismert gyermekmeséjéből olvashatunk figyelemreméltó részleteket, magyarul, angolul és kínaiul. Az egyes szövegoszlopok különböző magasságokig vastagított betűkkel jelennek meg, kaotikusan ellentmondásos köszönőviszonyban a függvény hullámmozgásával. A különböző magasságú szövegoszlopok a metropoliszok sziluettjeire is emlékeztethetnek, a huszonegyedik századi globális népességrobbanásra adható kiútkeresés egy változatára utalva. A nagylevegőjű kiállítótér többi határoló felületén a Gömböc matematikai költeményének többnyelvű, nevezetes fejezetei és ábrái, meditációs objektumai láthatóak, hasonlóan fraktálszerű, vertikális tagolással.
A „parancsnoki hídról” kényelmesen áttekinthető az enyhén lejtő meandervonal, amely a Gömböc mozgását szimbolizálja, annak nyugalmi állapota felé tart, egyre rövidülő rámpákkal, – „kilengésekkel” – a kiállítótér délnyugati negyedében elhelyezkedő központi terecske, a Gömböc borostyán színben aranyló, felnőtt és gyermek nagyságban egyensúlyát kereső hologrampárja felé. A 6%-os lejtésű, kerekes székkel is kényelmesen bejárható meandervonalat a rámpa szélességével megegyező méretű pihenőterecskék tagolják. A faburkolatú rámpa mentén lépésnyi széles mellvédek húzódnak, különböző méretű vitrinekkel, alkóvokkal, vízszintes és függőleges kiállító felületekkel ritmizáltan. A szigorúan matematikai, természettudományos, bionikai, irodalmi, képzőművészeti, térdinamikai, szociológiai ihletésű installációk mellett a – globális erkölcsi szentenciaként is felfogható – Kisgömböc mese gyermekrajzi „átiratai” is megjelenhetnek a magasabb mellvédfelületeken. A „Jobb város, jobb élet” gondolatkörhöz globálisan felelős társasjátékként közeledve, remélhetően nem csak a gyermekek fantáziáját megmozdítva.
A rámpák lépésnyi szélességű lépcsőpárokkal is kapcsolódnak egymáshoz, újabb spontán leülőfelületeket, kisebb közösségi tereket eredményezve. A „parancsnoki hídtól” kígyózó rámpa a kiállítótér földszintjére érkezve egy négyzet alaprajzú vízfelülettel ellátott központi tér körül, meander-szerűen kialakított leülő felületekké csendesedik. A központi vízfelület felett üveg járófödém van, amely a Gömböc-hologram-játékon túl zenei, irodalmi, színházi és tudományos előadások pódiumaként is szolgálhat. A pavilon keleti határolófalával párhuzamos rámpák alatti „maradék terek” kényelmes, könnyen mozgatható székeknek, kisbútoroknak, párnáknak is helyet biztosítanak. A rámpák pihenőinek vízszintes felületei kiválóan alkalmasak akár pihenőnként egy tucatnyi néző székekre ültetésének.
A kisbútorokat az előadás után percek alatt újra a rámpák alatti raktárba lehet vinni, a falba rejtett kiszolgálóajtón keresztül. A rámpák állóhelyekként, az összekötő lépcsőpiramisok értékes köztes leülő helyekként is igénybe vehetőek telt ház esetén. A kiállítótér magassági tagolásában kitüntetett szerepe van azoknak a mennyezetről függesztett „kőfelhőknek”, amelyek a főhomlokzatról már ismerős függőleges szélhárfák „felhővasaló” rokonai.
A Gömböc-hologram hátterében, a földszinti, nyugati fal „teherkapu” megnevezéssel szereplő nyílását (amely a kiállítás időtartama alatt funkciótlanná válik) egyetlen nagy üvegfelületté javasoljuk átépíteni, amelyen át, a pavilon kültéri teázóterasza villanhat fel, látogatókkal az asztalok körül. A fedett-nyitott, szabadtéri lugasos teázó, a pavilon „nyugati oldalhajója”. Megközelítése a kiállítóteret a pavilon déli homlokzata előtti csobogóval és ivókúttal összekötő folyóka nyomvonalát követve lehetséges, a „Gömböc-simogató” szerényebb belmagasságú, elbocsátó terén át.
A „Gömböc-simogató” lelke a folyóka közelében elhelyezett három, különböző magasságú körasztal, ahol a vendéglátó személyzet által „beavatva”, igazi, kisebb és még kisebb Gömböcöket simogathatnak meg, vehetnek kézbe a kiállítás látogatói, gyermekek és felnőttek egyaránt. Az egyes „Gömböc-simogató” körasztalok felületét enyhén befelé lejtő, legömbölyített védőperemmel ellátott tányérként célszerű kialakítani. A Gömböc-simogató folyókával párhuzamos falfelületein a galéria fogadó teréből már ismerős hosszanti leülő és mellmagasságban elnyúló üvegpult jelenik meg.
A pavilon déli kijáratát elhagyva, vízszintesen futó acélhuzalokra futtatott repkény, esetleg élő borostyán alatt egy szellőjárta, ivókutas, fedett-nyitott üldögélő karéjhoz jutunk, a folyóka nyomvonalát követve. A lugasos tető a pavilon nyugati homlokzata irányában tovább fut, a már említett fedett-nyitott, kültéri teázó terét alkotva. A lugasos „oldalhajó”-teázó homlokzati látványosságaként, – mint egy hatalmas akvárium üvegfala, – jelenik meg a kiállítótérből már ismerős nagy ablak, a szintén üvegből készült, teázó körasztalok mögött. A teázó kiszolgálása a „parancsnoki híd” alatti, földszinti térben elhelyezett, pulttal, mosogatóval, személyzeti wc-vel ellátott teakonyha segítségével történik, a meglévő, kétszárnyú ajtón át. A „parancsnoki híd” alatt, a rakottkő és üvegfelületű folyosóra felfűzve, mesterséges világítású és szellőzésű irodahelyiségeket alakítottunk ki. E folyosó a személyzeti szárnyat az ajtóval elválasztott előterű VIP-térrel összekötő belső közlekedőbe torkollik.
A VIP-tér a főbejárat üvegtetővel fedett előteréből, kiállítóteret kiszolgáló lift felől valamint a keleti homlokzat meglévő ajtaján át is megközelíthető.
Az emeleti szinten lévő személyzeti pihenőbe emeletes ágyakat, zárható szekrényeket és egy nagyméretű társalgóasztalt terveztünk.
Tartószerkezeti műleírás, alkalmazott anyagok és szerkezetek
A főbejáratra erősített Gömböc-logo alumínium vázra erősített neoncső.
A főhomlokzatot körbeölelő víztükröző felületek műkőszegélyezéssel lesznek kialakítva.
A főhomlokzati szélhárfák acélhuzalokra fűzött, ökölnyi, gömböc-szerű folyami kavicsok felfűzésével készülnek. Az acélhuzalokat 20cm távolságban egymástól feszítik a homlokzatra erősített acélkeretekre.
A belső térben a „kőfelhők” ugyanezen az elven, acélkeretek közé feszített huzalokon lévő folyami kavicsok. Az acélkereteket a mennyezet acél tartószerkezetéről függesztik a terv szerint meghatározott magasságba, az acélvázon 3,0 m-es távolságban található felfüggesztési pontok terhelésével. A 6,0×5,0m-es acélkeretre feszített huzalokon elhelyezett folyami kavicsokkal együttes súly egy terhelési pontra eső része nem haladja meg a 10 kN engedélyezett határértéket.
A déli homlokzat előtti előtető szintén acélhuzal hálóra futtatott repkény, a zöldhomlokzat is ily módon megoldott. Az „oldalhajó”-teázóterasz lugasa szintén acél szerkezetű oszlopok és gerendák közé feszített acélhuzal hálóra futtatott repkénnyel alakítandó ki.
A bejárati tér és az egykarú lépcső járóburkolata természetes kő, a Gömböc-feliratot tartó fal szárazon rakott kőfal, acél tartóoszlopok között és körül. A hidraulikus lift „tornya” acélszerkezetre szerelt kőlapburkolatokból áll.
A VIP-folyosó és fogadótér, munkaszobák, irodák, a teakonyha mosdója, előtere a kiszolgáló pulttal, a személyzeti- és szervizfolyosók, raktárak galériaszinti fogadótér, a „parancsnoki híd és a vetítőterem járóburkolatai kopásálló és csúszásgátló műgyanta kialakításúak.
A földszinti bejárati tér és a galériaszinti vetítőterem közti födém acél I-tartókon nyugvó szerelt födém. A kiállítótér belső körítőfalai vitorlavászonnal fedettek, a függőleges acél tartószerkezetekhez rögzítve. A kiállítótér mennyezetén – a ferde acéltartókról függesztve – ugyancsak vitorlavászon lebeg.
A kiállítótér rámpái, lépcsői fa járóburkolatot kapnak. A rámpák és lépcsők szerkezete helyszínen összeszerelt, fém csomópontokkal kialakított ácsszerkezet. A rámpák mellvédjei és függőleges kiállító felületei, a „Gömböc-simogató” járófelülete, a déli, kijárati előtető alatti, valamint az „oldalhajó”-teázóterasz járófelületei szintén fával burkoltak.
A kiállítótér földszinti tere álpadlót kap, ami alatt a gépészeti és villamos vezetékek, valamint a látványtechnika szükséges eszközei kapnak helyet. A közepén elhelyezkedő, négyzet alaprajzú víztükröző felület üvegfödémmel lesz fedve. Ezen az üvegpódiumon zajlik majd az ember nagyságú gömböc-hologram-játék. Az üveg alatt medence helyezkedik el, amiben a 10cm kavicsréteg közt víz csordogál.
A „teherkapu” névvel jelzett bejárat helyére javasolt fix üvegablakra a Gömböc logoja lesz gravírozva.
A kiállítótér vitrinjei, a „parancsnoki hídon” húzódó vitrinek és alkóvok, a galériaszinti fogadótér és a „Gömböc-simogató” mellmagasságban elhelyezett pultjai üvegből készülnek. A „Gömböc-simogató” bemutató üvegpultjai enyhe lejtéssel, tányérszerűen, szélein lekerekített, biztonsági peremmel lesznek kialakítva.
A személyzeti pihenőszoba szalagparkettával, a mosdók, wc-k, zuhanyozók mázas kerámiával burkoltak.
A fedett-nyitott előtér, az ülőkövekkel körülvett ivókút és csobogó környezete, a gépészeti installációs zóna, az erősáramú és a gyenge áramú helyiségek járófelületei simított betonból készülnek.
Az 5. bírálati sorszámú pályamű részletes bírálata
A pályamű a pavilon alapstruktúráját, formálását megtartotta, de az építészeti addíció elvét követve mintegy „felöltöztette“ azt. Az öltöztetés elemeinek kiválasztásánál azonban a narratív építészet módszerére támaszkodik („kőhárfától“, „kőfelhőn keresztül“ a „repkény puhaságáig“). Mindezek kiegészítéséül az épület körül különböző nagyságú vízfelületeket javasol.
Az addíció ellenére a magyar pavilon összképe egy megszokott, átlagos kiállítási épület képét mutatja.
A pályamű szigorúan kötött útvonalú, egyirányú kiállítási elrendezést javasol. Belépve a félhomályos előtérbe, a látogató egy lépcsőn (liften) keresztül jutna a kiállítás induló helyszínére, a galériára. Sem a sötét előtér, sem az innen vezető keskeny, zárt lépcső nem nevezhető vendéghívogatónak, ezen a kitáguló központi kiállítótér sem segít. A beszűkülő majd hirtelen kitáguló terek dinamikájának alkalmazásához a rendelkezésre álló épület alapstruktúrájának léptéke túl kicsi.
A pályamű – építészeti és installációs megoldásaival is – olyan kiállítási tematikát javasol, mely egyedül a „Gömböc” lineáris történetén alapul. (A műleírásban ugyan szó esik különböző rendezvények megtartásának lehetőségéről.) A pályaműben javasolt kiállítás-tematika, a bemutatás módja és a javasolt kiállítás-technikai eszközök a XXI. század interaktív világában igencsak statikusnak hatnak. Vitatható, hogy a kiállítás középpontjába a virtuális formában (hologram) bemutatott „Gömböc” kerül, mert a pályázati kiírásban javasolt kiállítási téma éppen azt a komplex folyamatot emeli ki, hogy egy kísérleti probléma miként jut el a tárgyi megvalósításig.
Ezt ugyan némileg ellensúlyozza a javasolt „Gömböc-simogató“, mely ötlet a pályamű igazi értéke.
