Épületek/Középület
Kulturális és Konferenciaközpont, Tokaj – I. ütem
2006.08.31. 11:12
Projektinfó
A volt Zsinagóga helyreállításaépítész: Farkas Pál
Rövid történeti áttekintés: Tokaj és a Zsinagóga
Az Alföld és a hegyvidék határán, a Tisza, mint fontos víziút és folyami átkelőhely mellett, utak csomópontjában fekszik Tokaj városa. Jelentőségét – fennállása, a 11. sz. óta – elsősorban kereskedelmi és hadi fontossága adta. A Bodrogköz csúcsán álló, 1704-ben II. Rákóczi Ferenc által felrobbantott vára a 14-17. század várvívásainak gyakori színtere.
Az út mentén a hegy és a folyó közötti keskeny, emelkedő parton épült város északi és déli végén ekkor még útlezáró városfalak álltak tornyokkal, bástyákkal. Mint Rákóczi birtok, 1715-ben az osztrák császári kamarára száll. Ekkor válik jelentőssé – a 16. sz. óta meglévő tiszai sólerakata mellett – a borral és a tutajon érkező fával való kereskedés. A 18. sz. a város kiépülésének kora: görög kereskedői ekkor építik a stratégiai szempontból íves vezetésű főutca mentén és a főtéren gazdag, copf stílusú lakóházaikat, és ekkor épül a városháza is.
A 19. sz. elején a település már mai formáját, kiterjedését mutatja. A 17. sz. óta oly jellegzetes hegyoldali – alul présházat és pincét, felső szintjén lakóhelyiségeket tartalmazó – bortermelő ház mellett ekkor jelenik meg a főutca beépítésének sajátos kereskedőház típusa, utcára nyíló vastáblás üzletajtóval. A 18. sz. második feléből származó térképek már ábrázolnak – a város templomain, középületein, szárazmalmain kívül – egy „L" alakú épületet, az akkor még a maitól eltérő partvonalú Bodrog mellett. A kamara levéltárában fennmaradt 18. sz.-i felmérés alapján megállapítható, hogy ez az épület az egykori Ser- és pálinkafőző.
A feltehetően kamarai tulajdonban lévő épület később a helyi izraelita egyház birtokába kerül, ekkor válik az épületből lakóház és hitközségi iskola. Az egyszerű, ma már csonka tömegű épület – melynek Bodrog felőli szárnya az 1890-es tűzvész alkalmával elpusztult – az idők folyamán jelentősen átépült. Ugyancsak az 1890-es tűzvész alkalmával pusztult el a hitközség régi kis zsinagógája is. Ennek helyén épült fel hatalmas összefogással és költséggel még az 1890-es években a ma is álló zsinagóga, amely egészen a II. világháborúig a tokaji zsidóság vallási, szellemi és kulturális életének központja volt. Az épület – jellegzetes mór stílusú homlokzataival, öntöttvas oszlopos, karzatos belső terével, festett belső falaival, színes üvegablakaival – a magyarországi romantikakori zsinagóga-építések egyik késői példája.
A terv
Tokajban és környékén nincs olyan épület, amely mind méretei, mind kialakítása alapján rangos eseményeket és nagyobb számú közönséget lenne képes befogadni, így a kulturális rendezvényeket a város főterén a mindenkori időjárásnak kiszolgáltatottan lehetett csak megrendezni. Ezért a városnak, a városkörnyéknek és az idelátogató mind jelentősebb számú turistának szüksége van olyan épületegyüttesre, amelyben hangverseny, kiállítás, állandó díszlettel rendezett színielőadás stb. rendezhető.
A korábban elkészített tanulmányterv a Zsinagóga és a Serház helyreállítását tartalmazza és az utóbbi átalakítását közösségi házzá, valamint egy kamaraszínházat. A terv szerint ez az épületegyüttes kiindulópontja lehetne egy tér- és épületsorozat kialakulásának, amely a Tokajban kialakult beépítés léptékének és szabályainak megfelelően szerveződik. Az így kialakuló tér- és épületszövet mind funkcionálisan, mind építészeti karakterében szervesen kapcsolódhatna a város mindennapi életébe és térszövetébe, s egyúttal ünnepélyes kereteket biztosíthatna rangos eseményeknek.
A terv a változatos funkcióegységekből álló tér és épületszövet több ütemű megvalósítását irányozza elő, hogy az együttes mielőbb részévé válhassék a város életének, ne csak a legutolsó elem elkészültekor lehessen birtokba venni a teljes együttest. Ezért első ütemben a Zsinagóga helyreállítását javasolta a terv. Ez az épület mind helyzetével, mind építészeti adottságaival szervező eleme az együttesnek. A helyreállítás az eredeti térrendszer és tömegforma visszaállítását célozta. Ennek megfelelően az előtérhez kapcsolódó kétoldali lépcsők közül az egyiket javasolja helyreállítani. A másik helyén felvonó létesítését irányozta elő. A vécé-csoportot a pincében, a később létesülő új épület és a zsinagóga közötti kiállítótér mellett alakították ki. A Zsinagóga dongaboltozatos, öntöttvas oszlopos-galériás főtere teljes egészében az eredeti térformát nyerte vissza, míg a '80-as években lebontott tetőszerkezet visszahelyezése helyett egy újabb tér alakult ki, mely jelenléte jelentősen megnövelte az épület használhatóságát. Ebben a térben szintén helyet kaphatnak előadások, állandó és időszaki kiállítások is.
szöveg: Farkas Pál, képek: Dékány Tibor, Farkas Pál, Merker Viktor
Kulturális és Konferenciaközpont, Tokaj – I. ütem
Építész: Farkas Pál
Szerkezettervező: Kerényi László
Épületgépész: Cservenyák Gábor
Elektromos tervező: Kucskár Mihály
Ólomüvegek: Bartus Ágnes
Környezetrendezés: Dobos Sára
Vélemények (0)
