/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Design/Formatervezés

Gunther Zsolt: A jelen utópiája

1/12

fotó: Dirk Vroemen

?>
fotó: Dirk Vroemen
?>
fotó: Jeff Scherer
?>
fotó: Joachim Pfeuffer
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
fotó: Kees Spruijt
1/12

fotó: Dirk Vroemen

Gunther Zsolt: A jelen utópiája
Design/Formatervezés

Gunther Zsolt: A jelen utópiája

2006.01.04. 10:16

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Gunther Zsolt

Team 10 kiállítás és kapcsolódó vitaest a NAI-ban. Hogyan kezeljük a növekvő számú autók és a tömeges lakásépítés problémáját úgy, hogy az emberi léptéket ne veszítsük szem elől?

Team 10 kiállítás és kapcsolódó vitaest a NAI-ban


Hogyan kezeljük a növekvő számú autók és a tömeges lakásépítés problémáját úgy, hogy az emberi léptéket ne veszítsük szem elöl? Ez a kérdés foglalkoztatta elsősorban a Team 10 építészeti csoportját 1953 és 1981 között.

Jaap Bakema, Aldo van Eyck, Georges Candilis, Alison és Peter Smithson a CIAM IX. kongresszusán azt a feladatot kapták, hogy készítsék elő a soron következő kongresszust. Innen ered a Team 10 elnevezés. A csoporthoz többek között csatlakozott még Giancarlo da Carlo, Ralph Erskine és Shadrach Woods.

A kiállítás a rotterdami Netherlands Architecture Institute (NAI) nagy kiállítótermében kapott helyet. Az installáció négy hosszanti, törtvonalban futó faltest és a rá merőleges irányú, meanderszerű bejárási útvonal egymásrahatásával alakult ki. A felépített tér sokban hasonlít Alison és Peter Smithson Robin Hood Garden beépítésére. A faltestek mindkét oldalán találhatók tablók, melyek főleg a terveket, az épületeket, valamint a találkozók közötti eseményeket dokumentálják. A faltestek belseje a találkozók hangulatát és főbb kijelentéseit idézi fel multimédiális formában.

A kiállítás 2006. január 8-ig látogatható.

 



 

December 15-én a kiállítás kísérőrendezvényeként vitára került sor, melynek vezérfonala a Team 10 mentális öröksége volt – „Learning from Team 10“. A vita résztvevői: Stefania Manna Olaszországból, Veronika Valk Észtországból és jómagam Magyarország képviseletében. A meghívás szándékosan különböző kulturális hátterű építészeknek szólt, akik különféle módon értelmezik a Team 10 tevékenységét. Olaszország csupán egy személy, Giancarlo da Carlo révén volt érintett, de ő a szervezet egyik motorjának számított. Magyarországról mint a szocialista blokk egyik mintaállamából Polónyi Károly vett részt a találkozók egy részén, míg az akkori Szovjetunióba betagozott Észtország teljesen kimaradt belőle.

A csoportosulás ma is időszerű témái közé tartozik az építészek társadalmi felelőssége, az adathalmaz építészeti formaként való megjelenítése, és a hálózatépítés- és kezelés. A vitát megelőzte három rövid előadás: minden építész 15 perces előadásban ismertette néhány tervét és a kérdéskörhöz fűződő gondolatait. Stefania Manna (ian+ építésziroda) a HiCat (Hyper Catalunya) projekten belül saját részük ismertetésére szorítkozott. Az Actar Arquitectura (Barcelona) vezetésével Katalónia egészére több építészcsoport bevonásával – többek között Eduardo Arroyo, MVRDV – komplex regionális tervet készítettek, mely a közlekedés, turizmus, sport stb. mai kihívásaira építészeti eszközökkel keresett választ. Az analízisekből adódó területi definíciók, az ún. adattáj illeszkedett a CIAM hálózatos tervbemutatásának merevségét kritizáló, ennél rugalmasabb mátrixrendszert alkalmazó Team 10 módszeréhez, ennek továbbfejlesztett változataként is értelmezhetően. Az adathalmaz (datascape) kreatív és intuitív alkalmazása nem volt idegen a Team 10 tagjainak munkamódszerétől sem. Az egyre összetettebb folyamatok azóta a technológiák fejlődésével komplexitásuk ellenére is könnyebben ábrázolhatókká váltak.

A terv készítése során a próba-szerencse elve (trial and error) egyre inkább elkerülhetetlennek tűnik. Ez azt a problémát is magában rejti, hogy nagy léptékben nagyobb hibákat követünk el. A sportról Stefania Manna az állította, hogy a sport mint spontán tevékenység egy strukturált tevékenységgé alakult át. Az építészetet pedig egyre inkább polgári beavatkozásként képzeli el.

Veronika Valk az önmagát szervező hálózatról szólt, amely a free flow, a szabad áramlás törvényszerűségeit követi. A hálózat hatékonysága a személy-személy közötti kommunikáción múlik elsősorban. A hálózat építése, használata entrópiát eredményez, amely egyenlő az energia szétszóródásával.

A hálózat archetípusai közé sorolta az erdőt, a halászhálót, az idegrendszert és az adatátvitelt. Úgy látja, hogy a különféle hálózatok átfedik egymást – a csomópontokat maga az ember képezi. A hálózat hatékonysága éppen ezért az emberen múlik. A hálózatban elveszőnek tűnő energia mederben tartására a játszó kisgyerek példáját hozta fel, aki minden idegszálával a játékra koncentrál. Itt különbséget tett az angol game és play szavak között, ahol a game a célirányos játszást, a play pedig a céltalan, önfeledt játszadozást jelenti. A felnőttekre vonatkoztatva a játékosan - látszólagosan cél nélkül - végzett munka nem tűnik tehernek.

Az én előadásom a Team 10 társadalmi szerepvállalásának mai kritikai továbbgondolására koncentrált. A Team 10 idevonatkozó témái érintették a jóléti állam megkérdőjelezését, a participációt és a fogyasztói társadalom kérdéseit. A digitális nemzedék színrelépésével a társadalomban a szegények és a gazdagok között nemcsak a gazdasági olló, hanem az ún. tudásolló is szétnyílt. A szegényebb rétegeknek esélyük sincs bekapcsolódni a dinamikusan fejlődő tudástársadalomba - szélsőséges példa erre a monori cigánytelepülés. A várospolitika gyengülésének és a befektetők igénytelen viselkedésének eredménye a VII. kerületben (Belső-Erzsébetváros) a morfológiától idegen beépítési mód megjelenése és erőltetése. A játék sokszereplős, a civil egyesületek (főleg az óvás!) megjelenésével a legrosszabb pillanatnyilag elkerülhető. Ebben a helyzetben az építész társadalmi szerepe meglehetősen korlátozott. A nagy lépték ellehetetlenülésével felértékelődik a kis lépték szerepe. A tömeges lakásépítés lezárultával több figyelem irányulhat a társadalom kisebbségben lévő csoportjaira (pl. romák, mozgássérültek, szellemi fogyatékosok, egyedül élők). A Team 10 öröksége az érzékenység és a felelősségtudat tekintetében itt tapogatható le leginkább.

Az előadásokat követő vita a fiatal építész helyzetének meghatározása körül forgott. A vitát Jaap Jan Berg vezette, aki többek között a Collage Europe című kiállítás kurátora volt 2003-ban. A vita során kikristályosodott, hogy a Team 10 által nyújtott megoldások nem másolhatók, viszont a módszer, a szociális érzékenység mindenképpen követhető.

Mi volt a vita során megfogalmazott tanulság? Európai tendencia, hogy a nagybefektetők térnyerése, a városok gyengülő szerepe új építészeti stratégiát követel. Az építész egyik lehetséges magatartásmódja ebben a környezetben az aktivista szerep felvállalása, ennek szellemében ellen kell állnia az építészetet a megtérülési mutatókra leegyszerűsítő befektetői logikának. Mi, építészek ne csak az építész fejével próbáljunk gondolkodni, hanem próbáljunk meg civilként is alternatív megoldásokat keresni. Az építész felelőssége ezzel párhuzamosan a kisebb léptékű feladatok sokszínű kezelésében nyilvánulhat meg. Másik tanulság, hogy a hálózatok szerepe felértékelődött, a kommunikáció könnyebbé vált, de ez nem tudja helyettesíteni a személyes találkozásokat. A Team 10 munkamódszere (laza kapcsolatok, majdnem családias együttlét heves vitákkal fűszerezve, a tervekre, munkára koncentráló találkozók) módszertanában ma is követendő példa.

A vitát követően egy szűkebb körű yea! (young european architects) találkozóra került sor.

szerző: Gunther Zsolt (szöveg+kép)
www.3h.hu

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Városépítészet

WEKERLETELEP // Egy hely + Építészfórum

2020.10.28. 14:46
00:06:33

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Lakótelep csak éppen másképp! A Wekerletelep minden túlzás nélkül a hazai építészettörténet egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb állomása. Egy olyan kor ma is élő és működő hagyatéka, amikor az állam még kötelességének tartotta, hogy polgárai lakhatásásról méltó módon gondoskodjon. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozata ezúttal a Kós Károly térre és környékére kalauzol minket. / A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja. /

 

 

Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk