Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers Az építész és az egója Call For Papers
Közélet, hírek

„Én, József Attila Színház, itt vagyok!”

1/17

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/17

„Én, József Attila Színház, itt vagyok!”
Közélet, hírek

„Én, József Attila Színház, itt vagyok!”

2006.02.27. 13:10

Cikkinfó

Szerzők:
Török Tamás

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

A Földalatti beszélgetések február 23-i darabja.

Új helyszínen, a Műcsarnok alagsorában folytatódott a Földalatti beszélgetések, ezúttal a József Attila Színház felújítására és átalakítására kiírt pályázat volt a téma. Az épület történetét és a pályázat előzményeit taglaló bevezető után a meghívott pályázók beszéltek pályaműveikről: Paulinyi Gergely (Mérték Építészeti Stúdió, első díj), Sándor János (Plaza Műterem, megvétel), Kőnig Tamás (Kőnig és Wagner Építésziroda, díjat nem kapott). A második díjas Kis Péter Építészműterme Kft. képviseletében a pályázati terv műleírása jelent meg (hangzott el).



A címnek választott idézet Léner Pétertől, a színház igazgatójától származik, aki ezzel a mondattal próbálta érzékeltetni, hogy „önmagát hirdető, vállaló, deklaratív" épületet szeretne, egy „elementáris képet".

Vargha Mihály moderátor vitaindító szövegében ugyanis kétségeinek adott hangot a projekttel kapcsolatban, leginkább annak eldöntetlenségét kifogásolva, hogy „érzékeny rekonstrukció" vagy egy új épület építése-e a cél. Rámutatott, hogy a jelenlegi épület nem színháznak épült, kedvezőtlen az elhelyezkedése, gondot jelent a parkolás és az autós megközelítés, illetve a társulatot sincs hová tenni az átalakítás idejére. Ergo újat kellene és lehetne építeni, ha már ennyit költünk rá.

Az intenzív és színes vitában azután elhangzott minden, ami elhangozhat: egyrészt a József Attila Színház ötvenéves jubileumát ünnepli a lehetetlen adottságok ellenére, sőt, kifejezetten sikeres - erősen kérdéses tehát, hogy el szabad-e mozdítani. Ha más nem, hát a benyújtott pályaművek igazolták a helyszín érvényességét. Az igazgató úr szerint a színházat, mint Angyalföld egyetlen kulturális intézményét, fel kell hozni a Róbert Károly körút túloldalán álló együttes nívójára, ez pedig csak radikális átépítés útján képzelhető el.

Felmerült, hogy az első díjas tervben foglaltak megépítési költségei eleve ellehetetlenítik a megvalósítást, ráadásul ez a pályamunka jóval túllépi egy rekonstrukció kereteit, ezzel eltérve a kiírástól. Egyes vélemények szerint gyakorlatilag megfogalmazatlan program alapján kellett dolgozni, így fordulhatott elő, hogy a beadott tervek között akár két-, két és félszeres kubatúrakülönbségek is előálltak. Sándor János azt mondta, kétfordulóssá kellett volna alakítani a pályázatot, látva a kiírás bizonytalanságaiból fakadó széttartását a mezőnynek.

U. Nagy Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy itt most ismét nem világméretű attrakcióra van szükség, nem a „merjünk nagyot gondolni" szlogennel kell előrenyomulni, hanem mértéktartó módon, helyes arányokat szem előtt tartva rendbe tenni a dolgainkat. Szerinte jóval kevesebb pénzből megfelelően lehetett volna bővíteni a színházat.

Felszólalt egy SzÚNyJ (Szegény Újlipótvárosi Nyugdíjasjelölt), aki civilként mókát-kacagást-balettet és kifejezetten világméretű attrakciót követelt. Nagyon jónak ítélte az első díjas tervet, amit szavai szerint épp csak egy kis zölddel kellene humanizálni, puhítani. Úgy vélte, a leggazdagabb kerület mindezt három dunaparti telek eladásából simán összehozza.

Bojár Iván András zsűritagként azt mondta, a győztes pályamű nem világméretű attrakció, hanem csak a szokásos európai nívót képviseli és meg lehet majd valósítani abból a tizenötezer milliárd forintnyi EU-pénzből, amit az ország a következő hét évben kapni fog.



Komjáthy Attila (Mérték Stúdió) párhuzamot vont az Erzsébet-téri Nemzeti Színház-pályázattal. Arra hivatkozott, hogy ott sem álltak ki a győztes pályamű mellett, ahogy itt is vitával lehetetlenítik el a megvalósulását.

Egy másik hozzászólás szerint ma már nem nagy színházakra van szükség, hanem kicsikre, amik viszont egész napos, komplex kulturális-szolgáltató funkciót látnak el – ez a felfogás pedig egyik pályázatban sem jelent meg.

Utolsó felszólalóként Dévényi Tamás az eset kapcsán virtuális gondoskodási igényről beszélt, amivel nem lehet messzire jutni. Rezignáltan öszegezte a történetet: szerinte úgy szeretjük Budapestet, ahogy ez a pályázat létrejött és lezajlott.

 

Sz + k: Török Tamás

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

PRATO DELLA VALLE / Egy Hely + Építészfórum

2025.04.08. 17:06
10:33

Lovaskocsi versenypálya, piac és vásártér, rekreációs park, tűzijáték háttere, mesterséges csatorna, a közepén szigettel, körülötte a város hírességeiről mintázott szobrok. Az Egy hely Padova 90.000 négyzetméteres ovális formájú terét látogatta meg, mely a Vörös tér után a legnagyobb európai városi tér.

Lovaskocsi versenypálya, piac és vásártér, rekreációs park, tűzijáték háttere, mesterséges csatorna, a közepén szigettel, körülötte a város hírességeiről mintázott szobrok. Az Egy hely Padova 90.000 négyzetméteres ovális formájú terét látogatta meg, mely a Vörös tér után a legnagyobb európai városi tér.

Nézőpontok/Történet

VILLA LA ROTONDA // Egy Hely + Építészfórum

2025.04.08. 17:05
9:26

Az Egy hely újra külföldön járt, hogy Andrea Palladio leghíresebb villáját, a Vicenza dombvidékén épült Villa La Rotondát mutassa be. A 16. században alkotó reneszánsz építész Veneto tartományban 30 villát tervezett nemesi családoknak. Palladio stílusa a brit építészetre és Thomas Jefferson amerikai nemzeti építészetére is nagy hatással volt.

Az Egy hely újra külföldön járt, hogy Andrea Palladio leghíresebb villáját, a Vicenza dombvidékén épült Villa La Rotondát mutassa be. A 16. században alkotó reneszánsz építész Veneto tartományban 30 villát tervezett nemesi családoknak. Palladio stílusa a brit építészetre és Thomas Jefferson amerikai nemzeti építészetére is nagy hatással volt.