Egy ismerős idegen – a Pasaréti Közösségi Ház

A pasaréti Páduai Szent Antal plébánia a közelmúltban egy új közösségi házzal gazdagodott, mely formanyelvében kortárs, mégis alkalmazkodik a környék jelképének számító, Rimanóczy Gyula által tervezett ferences templom, és az azzal összhangban épített buszvégállomás stílusához. Kritika a SAGRA Architects munkájáról. 

Az új Pasaréti Közösségi Ház ugyan majdnem kilencven évvel fiatalabb, mint ikonikus szomszédja, a Páduai Szent Antal-templom, mégis utóbbi rövid bemutatásával kell kezdenem írásomat, hiszen a közösségi ház épülete ehhez alkalmazkodik. Ahogy az építész, Sajtos Gábor is fogalmaz:
„Építészeti koncepciónkkal a ferences lelkiség és a pasaréti templom szellemiségében gyökerezve mai, kortárs és letisztult, egyszerű építészeti eszközökkel létrehozott épület jött létre. A pasaréti buszforduló és bisztró építészetileg elválaszthatatlan a templomtól, az új közösségi ház ezt az egységet erősíti."

Rimanóczy Gyula talán leghíresebb, ám nem az egyetlen kiváló alkotása az 1934-ben épült ferences templom, mely modernista építészetünk gyöngyszeme. Az első tervváltozathoz képest mai szemmel konzervatívnak tűnő épület Budapest legkorábbi modernista templomainak egyikeként – Árkay Aladár és Árkay Bertalan városmajori templomával együtt – igen nagy port kavart. A pasaréti ferences templom vasbeton szerkezetes, háromhajós épületén erősen érződik a klasszicizáló olasz modernizmus, a Novecento hatása, mely leginkább a homlokzatokon és a belső terekben megjelenő, félköríves záródású árkádokban és nyílásokban érhető tetten. Az épület igazi összművészeti alkotás, melyet több római iskolás művész keze díszített. Csak hogy néhányat említsünk: a főhomlokzat domborműveit Vilt Tibor, az eredeti főoltárt Ohmann Béla, az üvegablakokat pedig Árkayné Sztehlo Lili készítette. Érdekesség, hogy sok berendezési tárgyat maga Rimanóczy Gyula álmodott meg. A templom épületével összhangban, bár modernebb stílusban tervezte a szomszédos buszvégállomás épületét 1937-ben, melyben ma bisztró található. A buszforduló kiválóan harmonizál a templommal, ebbe a kiegyensúlyozott összképbe és hagyományba kíván a Pasaréti Közösségi Ház illeszkedni.

Azt bátran kijelenthetjük, hogy stílusát és hangulatát tekintve a hosszúkás, lejtős telken emelt, gondozott kerttel körülvett épület harmonizál a templommal. Első hasonlóságként rögtön szembe ötlik a közösségi ház meleg, szürkés árnyalata, melyet a templomtól kölcsönöz, és mely Rimanóczy szándéka szerint a ferences szőrcsuha színére utal. A templom főhomlokzatáról és déli oldaláról ismert félköríves záródású árkádsor is megjelenik az épületen, a közösségi ház délkeleti oldalán húzódik végig, a kertszintet és az utcaszintet összekötve. Az utcaszint ablakait takaró beton rácsozat is egyértelmű utalás a templom főhomlokzati árkádja mögött megjelenő áttört felületre, mely igen jellegzetes. A főhomlokzat legizgalmasabb eleme egy kerek „ablak", mely valójában nem az épületbe, csak a mögötte lévő falra enged rálátást. A rácsát pedig egy türkiz színű krisztogram képezi, melyhez hasonlóval a templom főhomlokzatának ablakain találkozhatunk.

A sok egyértelmű utalásnak köszönhetően a közösségi ház valóban a már említett együttes részévé vált, az is láthatja, hogy a templomhoz tartozik, akinek semmilyen helyismerete nincs. Biztos van olyan szemlélő, akinek ezzel a historizálással problémája akad, nekem nem – furcsa is lenne tőlem. (Tisztában vagyok vele, hogy a historizálásról alapvetően nem ez a ház jut eszünkbe, és talán nem is tökéletesen illik ide ez a kifejezés, de amikor 90 éves épületekről veszünk át elemeket, az tulajdonképpen historizálás.) Engem nem zavar az épület oldalán megjelenő árkádsor, vagy az áttört felületek, de az elhelyezésük valahogy aránytalanná teszi a nélkülük különben túlságosan puritán épületet. Bár a puritánság önmagában nem probléma, hiszen a Ferences rendről beszélünk. Az aszimmetrikus főhomlokzatból az utcaszinten kiszögellő árkádsor azonban furcsa egyensúlyvesztést okoz, ráadásul az árkádsor fölött látható emelet a délkeleti oldalt szemlélve túl magasnak hat. Az épület hátsó és északnyugati homlokzatán már nincs nyoma ilyen aránytalanságnak, azok viszont enyhén jellegtelenek. A hátsó kert felől szemlélve egyébként a közösségi ház árkádsora szépen összeolvad a temploméval, ebből a nézetből kifejezetten esztétikus a hatás, de ebből a szögből valószínűleg kevesen fogják látni a házat.

Azonban, ha a funkciót és a belső kialakítást nézem, az épületet kiváló munkának találom. Átgondoltságával és igényességével a közösség életének központja lesz, ez már ottjártamkor is egyértelműen látszott. A belső tereket megpróbálom abban a sorrendben bemutatni, ahogy én bejártam őket – lentről felfelé.

A négyszintes épület pinceszintjén alakították ki az épület működéséhez elengedhetetlen funkciókat: itt található egy teakonyha, melyet étellift köt össze a kertszinten lévő díszteremmel, és mely kívülről is megközelíthető – a higiéniai előírásoknak megfelelően. Vannak itt még mosdók, a sportteremhez tartozó öltözők és zuhanyzók, valamint itt kapott helyet a gépészet. Funkciójának megfelelően ez a szint ízléses, ám igen visszafogott kialakítású, de itt is visszaköszön az épületen végig vonuló, kellemes zöldeskék szín.

A kertszinten helyezkedik el a legfontosabb közösségi tér, a kerttel összenyitható, nagyméretű – 180 fő befogadására alkalmas – nagyterem. Ez a terem hangszigetelő mobilfalak segítségével három részre osztható, és kiváló audiovizuális technikával felszerelt, sokféle rendezvénynek adhat otthont. Gyanúm szerint hamar népszerű esküvői és évfordulós helyszínné válik. Mint a pinceszint leírásánál is említettem, a teakonyhával étellift köti össze, valamint van itt egy beépített, elrejthető pult és mosogató is, így a cateringet igénylő események is könnyűszerrel megtarthatók. A terem megnyugtató, barátságos hangulatát ismét a már említett, jellegzetes zöldes árnyalat adja, mely nemcsak a műgyanta padlón, de a nagy gonddal kiválasztott, világos tölgy székek párnáján, és a vastag bársonyfüggönyökön is visszaköszön. Sajtos Gábor elmondása szerint utóbbiak beszerzése külön kaland volt. Ez a szín kiválóan harmonizál a terem látszóbeton falaival, illetve a nagyméretű ablakokon keresztül látható kert zöldjével. Az egyetlen dolog, amit hiányoltam a helyiségből, az egy színpad – hiszen, ha már közösségi ház, biztosan lesznek gyerekelőadások, jótékonysági koncertek, és egyéb hasonló programok. Az építésztől azonban megtudtam, hogy erre az esetre egy mobil színpad áll rendelkezésre, így a helyiség teljesértékű díszteremként működhet. Jelenleg egyébként itt tartják a miséket is, hiszen a már sokszor emlegetett templom épp felújítás alatt áll – a tervezést itt is a SAGRA Architects végzi.

Szintén ezen a szinten található a gyerekek számára kialakított játszóház, mely kevés hasonló intézményben található, pedig igen hasznos, hiszen nagyobb rendezvények idején a picik elég nehezen tudnak megülni a fenekükön. A helyiségben találhatók különböző méretű, bujkálásra alkalmas fülkék és alagutak, egy „golyós sarok", valamint színes puffok. Itt is visszaköszön a türkiz egy kellemes árnyalata, mely nemcsak a padlón, de a világos tölgy borítású falakat díszítő, témába vágó grafikákon is megjelenik.

Az épület leglátványosabb része az utcaszint, ahova érkezünk. Belépve azonnal feltűnik a kápolna fával burkolt tömbje, mely betüremkedik a térbe, kellemes meleg színével ellensúlyozva a látszóbeton falak ridegségét. Ajtaját és a padlót krisztogram díszíti – csak hogy ne legyen kétségünk a funkcióról –, az utóbbit a fölötte látható kerek csillár emeli ki. A kápolna egyértelműen az épület szíve, és egyben legszebb helyisége is. Az oltárral szemben állva azonnal láthatjuk, hogy a helyiség tiszteleg Rimanóczy munkája előtt, ám nem próbálja meg magát kortársának álcázni. A mennyezeten végighúzódó betongerendákhoz hasonlókkal találkozhatunk a templomban is, az oltár mögött látható kék üvegezett fal pedig Sztehlo Lili Mária életét ábrázoló üvegablakaira emlékeztet. Különösen ötletes az Oltáriszentség jelenlétét jelző Örökmécses kialakítása, mely csupán egy piros „kocka" a sok kék között. Igazán szép a monolit keresztelőmedence, melynek kagylót imitáló belseje és az oldalán elhelyezett, a tanítványai lábát mosó Jézust ábrázoló domborműve rézből készült.

Szintén egy darabból faragott az oltár, ereklyetartóval, mely még vár a benne elhelyezendő ereklyére. Az oltáron elhelyezett gyertyatartók, a Vir Dolorum ábrázolással díszített, réz Szentségház és a stációk – főleg az utóbbiak – mind a római iskolás művek hangulatát idézik, illeszkedve a pasaréti ferences hagyományhoz. A látványterveken az oltár fölött a „TUE SUNT LAUDES, GLORIA, HONOR, ET OMNIS BENEDICTIO" felirat olvasható, mely Assisis Szent Ferenc Naphimnuszának egy sora, magyar fordításban „Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás, és minden áldás." Ez a felirat a kivitelezett épületen sajnos nem látható, remélem, a helyére kerül, tökéletes választás. Meg kell említenem a praktikus, térdeplővel is felszerelt székeket, illetve a kék üvegfal mögé vezető „sekrestyeajtót" is, melyen keresztül az atya ki-be járhat a kápolna főbejáratának igénybevétele nélkül.

Persze elgondolkodhatnánk, hogy miért is kell kápolna a templom közvetlen szomszédságába, de kisebb létszámú téli misék idején könnyebb kifűteni, mint a hatalmas templomot, valamint intimebb hangulatú szertartások, például keresztelők vagy kisebb esküvők megtartására is alkalmasabb, mint nagyméretű „kollégája". Remélem, a kápolna iránti lelkesedésem kiolvasható soraimból. A térben paradox módon a rideg látszóbeton felületek, hideg színek és éles vonalak segítségével sikerült áhítatra alkalmas, meleg, intim hangulatot létrehozni, ami igazán különleges.

Az utcaszinten található egy speciális sportpadlóval ellátott, tükörrel és balettrúddal is felszerelt sportterem, mely nemcsak táncos foglalkozásoknak, de fitneszedzéseknek és jógaóráknak is otthont adhat. Ebben a teremben is megfigyelhetők a betongerendák, és nem meglepő módon itt is dominál a türkiz. A homlokzatokról már ismert, ablakokat fedő beton rácsozat itt különösen hasznos, eltakarja a sportolókat vagy jógázokat a kíváncsiskodó szemek elől. Ki akarná, hogy rálássanak „lefelé néző kutya" közben? A kápolna és a sportterem között egy ruhatár húzódik, mely mindkét egységet kiszolgálja. Nem mellesleg puffertérként is szolgál a két helyiség között, bár előbbit extra hangszigetelés is védi.

Az emeleten ismét egy nagyméretű teremmel találkozhatunk, mely hangszigetelő mobilfalak segítségével három, a folyosóról külön bejáraton keresztül megközelíthető teremmé osztható. Ezeket „hittanterem" néven emlegetik, de a hittan oktatás mellett természetesen más csoportos foglalkozásra is alkalmasak – ottjártamkor épp festőórát tartottak az egybenyitott térben. Ezen a szinten található még négy kisebb irodahelyiség is, melyek a közösségi ház adminisztratív feladatainak ellátását szolgálják, valamint egy teakonyha, és mosdók. Az épület szintjeit összekötő lift nem, de a lépcsőház innen kivezet a tetőteraszra, ahol a napsütést és a hőséget jól tűrő növényeket felvonultató zöldtetővel is találkozhatunk, és nem mellesleg kiváló kilátás nyílik a templomra. (Gyanítom, mostanra a templom iránti rajongásom is egyértelmű.)

Összességében elmondhatom, hogy bár a külsejét tekintve vannak fenntartásaim, az épületet egy igazán jó hangulatú, jól működő közösségi térnek tartom. Bár még csak nemrég nyitotta meg kapuit, a Pasaréti Közösségi Házat szemmel láthatóan belakták a környékbéliek. Nem csoda, igényes kialakításával, átgondolt rendszerével minden igényt kielégít.

Paár Eszter Szilvia