Épülettervek/Középület

Design criteria

1/7

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/7

Design criteria
Épülettervek/Középület

Design criteria

2005.04.05. 22:00

Projektinfó

Építészek, alkotók:
Rajk László

A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely állandó kiállításának vizuális terveihez.

Hetekig tartott szenvedésük? Hónapokig? Évekig? Ez utóbbi esetén hány évig? A halál mennyi idő alatt állt be? Egy perc alatt? Percek alatt? Másodpercek alatt? Rettenetes haláltusájuk mennyi ideig tartott?

Vaktában bármit felelhetünk ezekre a kérdésekre, és minden válaszunk hihető. De egyikük sem értelmes. Egyébként is hajlamosak vagyunk nagyvonalúan bánni az idővel. A Világ megteremtéséhez hét napra volt szükség. Matuzsálem (Metúselah) kilencszázhetvenhét évesen távozott el az árnyékvilágból. E számok arról tanúskodnak, hogy valamikor az idő elsősorban az ismétlődést jelentette, nem az előrehaladást. A mi történelmi korszakunkban az események folytatólagosan esnek, és mi különös jelentőséget tulajdonítunk a sok kis és nagy történésnek.1

Ha meg akarjuk ismerni a múlt akár kellemetes, akár iszonyatos valóságát, vissza kell fejtenünk ezeket az eseményeket, melyek az idő folyamán úgy rakódtak, rétegződtek egymásra, mint egy nagyon-nagyon régi könyv lapjai. Minden ott van a könyv oldalain, de a lapok összetapadtak, a betűk egyes részeken elhalványodtak, kifakultak. Akármilyen óvatosan is próbáljuk a könyv lapjait szétválasztani, ez nem mindig sikerül. Félig tudjuk csak szétfejteni, vagy éppen a szétfejtéstől válnak olvashatatlanná az oldalak egyes részei. Elszakadhatnak, vagy szinte eggyé válnak, mint az idő rétegei. Jelenünk valósága - bármennyire is óvatosan cselekszünk - befolyásolja múltunk "könyvét".

Valamikor megépült egy zsinagóga. A holokauszt legyilkolta. Üres lett, s az idő majdnem elemésztette. A jelen aprólékosan rekonstruálta, s köré építette a kutatói központot, mely múltjának pillanatait hivatott rekonstruálni. A jelenből következő paradoxon, hogy újjáépítésünkkel, hozzáépítésünkkel mi is egy újabb réteget vonunk a múltunk fölé. A jelen azonban sosem fedi el teljesen a múlt minden elemét. Ha más nem, a múlt struktúrájának halovány hálózata átsejlik a rétegeken.

Célunk megvalósítása érdekében, hogy múltunkról mind valósághűbb képet kapjunk, kezdjük el óvatosan visszahajtani mindazt, ami rárakódott. Fejtsük le és hajtsuk vissza az idő rétegeit. A padlón halványan kirajzolódó strukturális hálózat csíkjait, a padló, a fal, a födém egyes részeit.2

A múlt valóságának rekonstruálásával kapcsolatos elhatározásunk lehet akármilyen erős, igyekezetünk egy ponton megtörik. A gyilkosság rétegét hiába hámozzuk le, alatta nincs semmi, csak az üresség, a hiány, a halál. Az életet, az embereket csak képzeletünk vetítheti ismét elénk. A múlt áldozatai a jelen fizikai valóságának csak virtuális szegmensében jelenhetnek meg. Igyekezetünk korlátai pontosan megfogalmazhatóak. A meggyilkolt élet nem rekonstruálható, csak virtuálisan jeleníthető meg, így a jelenben a virtuális valóság egyben a hiányt is reprezentálja.

Minden, ami fizikai értelemben rekonstruálható, a különböző (felhajló, lefejtett, kiásott) rétegek alól tűnik elő, illetve tűnik el mögöttük. Az élet, az emberek a jelen fizikai valóságában léteznek csak, vagyis általunk. Akaratunk bár újrateremti őket, de csak a hiány valóságos, a megjelenített élet virtuális.

A kiállítás vizuális megjelenítése nem a rettenet érzelmi szinten való befogadását célozza meg, célja az, hogy a már megteremtett történészi, morális, filozófiai alapoktól elindulva gondolkodásra késztessen arról, hogy milyen folyamatok és mechanizmusok tették lehetővé az állami rangra emelt üzemszerű genocídium megtervezését és végrehajtását.

A kiállítás nem a meditáció tere, hanem a megismerésé. Dramaturgiájának szerkezete végkifejletként nem a feloldozást tételezi, hanem a szembesülést.

(2005. február)

 

1/7

2/7

3/7

4/7

5/7

6/7

1. A fenti gondolataimat Eörsi István Utasok a senki földjén, Jóbok könyve című kötetének H. Heine-ről írt esszéi közül A matrac sír - az egyéni szenvedés apoteozisa címűből kölcsönöztem.

2. A kiállítás installációs rendszereinek kialakításában fontos szerepet játszott a SITE Envirodesign csoport két munkája: Pealing House (Virginia, USA, 1971) és a Laurie Mallet House (New York, USA, 1986)

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk